én 2008-ban majdnem meggyõztem, dee elég nehéz volt. :)

A kelet-nyugat összecsapás nem várat sokáig magára. Akkor majd döntenünk kell, hol álljunk. Egyértelmû, hogy helyünk a keleti oldalon van. A felkelõ nap gyermekei vagyunk, nem pedig a leáldozó napé.

Hát, eddig nem is gondoltam, hogy ennek bármiféle jelentõsége lenne. Sajnos most már nem vehetem semmibe.
Ami pedig a hárem-alfa-béta felépítést illeti: egészségükre ezeknek a fõemlõsöknek, de én nem kívánom senkinek, hogy emberként efféle szerepekre legyen kárhoztatva. Puzsér mondta: "Miazhogy a csóróknak is jut nõ? Milyen jogon foglalják le maguknak, amikor se annyi jövedelmük, se annyi lehetõségük nincs, mint nekünk? A nõket is privatizálni kell!" http://www.youtube.com/watch?v=kLccBQcWNBI

"mert sokszor fogalmad sincs,hogy valójában mirõl beszélsz.
" rendõrségi pszichológus mondta, hogy a homoszexuálisok szerencsétlen, nyomorult emberek, senki ne gondolja, hogy igaz a hollywoodi romantika velük kapcsolatban"
Ne haragudj,de ez jó nagy butaság..."
Nézd, nem én vagyok ez a rendõrségi pszichológus, tehát ezt nem én találtam ki. Az illetõ nem volt se kezdõ, se "vaskalapos", se vallásos.
Azt az idióta csajt tényleg ismertem, nem képernyõn láttam. Szóval manipulációs technikák nélkül szembesültem az "élménnyel". Nem olyanokról írtam, akiket ikszezer szûrõn keresztül mások tálaltak elém. A rendõrségi pszichológus sem mások élményeire alapozta a véleményét; az viszont nyilvánvaló, hogy a foglalkozásából következõen õ csakis nyomorult, problémás emberekkel találkozott. Ezt azzal elütni, hogy "jó nagy butaság"...
Inkább írj saját példákat, saját élményeket. Nekem nem volt alkalmam egyetlen olyan homóval sem beszélgetni, akire azt mondhattam volna, hogy teljesen normális és rendben van az élete. Lehet, hogy léteznek ilyenek, csak én nem ismerek egyet sem. Számomra ezek valódi, súlyos problémákkal küzdõ emberek, akiknek NEM az a problémája, hogy "kirekesztik" a mássága miatt. Hanem súlyos személyiségzavarral küzdõk, pl. hiszteroidok. A személyiségzavarosok általános jellemzõje, hogy nem fogják fel azt, hogy a környezetükkel való problémák oka bennük van; õk csakis a környezetet vádolják, másokat okolnak; és állandó összeütközésben, harcban állnak a külvilággal. De a feszültséget a környezettel õk generálják, és nem a külvilág. Pl. ez a leányzó kimaradt az iskolából, megszökött, csavargott, mittudomén, miket csinált. Ezt nehéz lenne a környezet vaskalapos hozzáállásával magyarázni.
Szerintem ezeknek az embereknek tényleg gyógyulniuk kell, de az valami általános gyógyulás, és nem kifejezetten a szexuális orientációjukat érinti. Az csak egy részterület, de a probléma általánosabb, mélyebben gyökerezik.
A szakemberek a homoszexualitásnak még az OKÁT sem tudják egyértelmûen meghatározni. Csak különbözõ, egymásnak ellentmondó elméletek vannak, de nincs semmiféle olyan konszenzus, ami egy tudományos definícióhoz kellene. Én pedig nem vagyok az Isten, hogy mindent tudjak. Ha te bölcsebb vagy, nyugodtan oszd meg a tudásodat, legalább tanulok belõle.

"Ráadásul sokan a mélyen vallásos emberekrõl is pont ugyan ezt gondolják." – Bizonyos szempontból igazad van. Például mostanában kezdtem rádöbbenni, hogy annak a famíliának, akiknek a gyülijében tíz évet lehúztam, valójában mi volt a küldetésük. Kifelé egy riasztó kép bemutatása a vallásról. (A kívülállók erõszakos lerohanásával, nem egy példát láttam rá, sajnos). (A fetrengésrõl nem is beszélve, ami multifunkciós, mert ijesztgetés mellett leginkább démonizálásra alkalmas). Belülrõl pedig azoknak az embereknek a gyötrése, akiket nem lehet levakarni Istenrõl (nem sorolom, voltak rá eszközök). Meglehetõsen megdöbbentem utólag azon, hogy mindezt (legalább részben) szándékos rosszindulat, sõt okkultizmus okozta. Erre ne írj semmit, nem viccelek, nem szokásom. Ha azt látod, hogy a "mélyen vallásos emberek" elgyötörtek, nyomorultak, szánalmasak, annak nem pusztán a korlátoltságuk az oka (persze az is, részben). De mellette ez is: "Ha valamit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére." Na mindegy, nem fontos.

"kiderülne, sokkal több hetero elmebeteg van,mint homosexuális." – persze, nem kétlem. De ebbõl a szempontból az az igazán érdekes kérdés, hogy valójában mi számít egészséges kapcsolatnak? Mit jelent ez a kifejezés? Vajon milyen az egészséges kapcsolat? Ezt a felsorolást érdemes alaposan áttanulmányozni s elgondolkozni rajta: http://meghittseg.freeblog.hu/
Hogy ne legyen ennyire bonyolult, leírok egyetlen jellemzõt, amiben elég jól megfogható, hogy melyik kapcsolat egészséges. Az, amelyikben egy veszekedés és kibékülés után közelebb érzed magad a másikhoz, mint elõtte. Lehet, hogy furcsa épp ezt kiemelni, de azt vettem észre, hogy a tanácsadó írások nagy része arról szól, hogyan lehet elkerülni a veszekedéseket. Kétféle módon – egyrészt annyira hasonlítani kell a másikra, mintha a felek egymás klónjai lennének; másrészt meg kell jegyezni, mik a tabutémák, és azokat messzire kerülni. De miért kell ennyi gátat emelni? Mire jó ez a szûkösség? Mire föl ez a rengeteg elõírás? Ez akkor kell, ha egy veszekedésbõl nincs pozitív kiút. De mikor nincs és miért nincs? Ez messzire vezet, inkább hagyjuk.
Inkább leírok még egy jellemzõt. Egészséges az a kapcsolat, amiben a felek nem veszítik el az érdeklõdésüket a külvilág iránt, sõt a kapcsolat hatására még nyitottabbá válnak mások iránt. Nem hanyagolják el a feladataikat, és általában véve nem mutatják a függõség jeleit.
Vajon ezek a jellemzõk attól függenek, hogy a kapcsolat két másnemû vagy két egynemû között áll fenn? Nem, szerintem nem attól függnek. Ezek a feltételek sokkal mélyebbre nyúlnak, a személyiség egészét érintik. Vajon az emberi kapcsolatok hány százalékára lehetnek igazak?
Felõlem hozhatsz példát pszichésen egészséges homoszexuális párkapcsolatra, ami szerinted kitûnõen mûködik – még akkor is azt fogom gondolni, hogy a példád annyira lehet "álompár", mint Heidi Klum és Seal. Kívülrõl nem tûnt fel semmi, amíg végképp nem bírták egymást elviselni. Sajnos a társadalom egészségesnek fogadja el azt is, ami nem egészséges.
Karinthy nagyon alapvetõ dolgot írt le, amit nem lehet megkerülni: "Férfi és nõ, hogyan is érthetnék meg egymást, hisz mindegyik mást akar: a férfi a nõt, a nõ a férfit." Hogyan kereshetné egy nõ a férfit egy másik nõben? És egy férfi hogyan kereshetné a nõt egy másik férfiban? Ez lehetetlen. Nem tudom, a melegek mit keresnek (mondjuk barátot orgazmussal); de az nem az, amirõl Karinthy írt. Minden férfi zsigerileg a nõt keresi, és minden nõ a férfit. Ez így van, nem lehet elmismásolni.
Sõt. Tulajdonképpen a heteró kapcsolatoknak is az a tragédiája, hogy egyre kevésbé heterók; az idõ elõrehaladtával a kapcsolatokból kivesznek a nemek. Ezért van az, hogy a felek ezzel a felkiáltással keresnek új partnert: "Mert olyan jó érzés, hogy õ bezzeg látja bennem a nõt/a férfit! Mert ez... ez már nem vesz észre semmit." Vajon mi lehet az oka a kapcsolatok nemtelenné válásának? Az idõ múlása? Arra fogják, de nem. Az alapvetõ oka az, hogy a felek nincsenek tisztában a pszichés szerepükkel, feladatukkal egy kapcsolatban. A nõké az, hogy a férfiak segítõi legyenek, miközben megengedik a férfiaknak azt, hogy õk legyenek a vezetõk. A férfiak feladata pedig az, hogy õk legyenek a vezetõk. Ehhez képest a kapcsolatok 99%-ában a nõ tudatosan vagy tudattalanul, látható módon vagy titokban, de a kapcsolat irányítója. Ha pedig az, akkor pszichésen elveszti a nõiességét, férfiasodik; eközben a férfi is elveszti a férfiasságát (pszichésen). Kikerülnek a saját pozíciójukból, és összevissza hányódnak. Ezt kívülrõl szinte lehetetlen észrevenni, és a legtöbb emberben sajnos soha nem tudatosul. Vagy ha tudatosul is, akkor sem tud változtatni rajta. Ebbe nem megyek bele jobban, de emiatt szerintem, pszichésen, a kapcsolatok jelentõs része megközelíti a homoszexuális kapcsolatok dinamikáját, felépítését. Épp ezért nem kielégítõ. De épp ezért nem lehet kielégítõ egy homoszexuális kapcsolat sem.
Sajnálom, de nem tudom rövidebben leírni. Még így sem egyértelmû, nyilván. És természetesen nem kell ezzel egyetérteni, ez csupán az én véleményem, nem valami "hivatalos egyházi állásfoglalás".

Igen, azt hiszem én is, hogy nagyon elszakadsz a valóságtól.
Egyáléltalán, ne is haragudj, de én kinéztem belõled, hogy semmi féle mágiában nem hiszel
(sem pozitív, sem negatív értelemben), s persze semmiféle okkultizmusban sem.
Õszintén szólva tényleg meglepõdtem.
Csak az egyik témához fûznék megjegyzést,aztírod,hogy szarvasbikák
nem fognak megküzdeni egy harmadik hímért, meg persze kutyák sem.
Az ember azonban se nem szarvas, se nem kutya.
A fõemlõsök hordáiban viszont evoluciós adaptív értéke van annak,
hogy a populáció egy kis százaléka homoszexuáis mindkét nemben.
llyen hordákban az alfa-hímet pasának nevezik, aki háremet tart fenn,
a homoszexuális hímek azért kellenek, mert egymással szexuális játékot folytatva
kevésbé vehemensen törnek a pasa ellen, ami a horda harmonikusabb,
kiegyensúlyozottabb életvitelét teszi lehetõvé.
A homoszexuális nõstények pedig a hárem belsõ rendjének megmaradásában fontosak,
ez is a teljes közösség életképességét növeli.

Ritkaság, de szinte minden szavaddal egyetértek.

DávidIbolykával is szarba kerültek!

"mennyen kûzdeni a tálibok ellen!"

Viccelsz?
Õ inkább a tálibok mellett küzdene, közelebb érzi magához az ideologiájukat.