Hát a kérdést meg is válaszoltad. :)

Ez nagyon jó kérdés. Régebben hülyeségnek tartottam volna az okkultizmus bolygatását; de most már sajnos egyre inkább muszáj azt gondolnom, hogy súlyos, és egyre fontosabb pusztító erõ.
Az nyilvánvaló, hogy ha valaminek mágia a kiinduló oka, azt nem lehet fizikai erõvel megfékezni vagy megszüntetni. Tehát a "kössön rá csomót" vagy "térdepeljen forró kövön" sajnos semmit sem old meg. Ha ez az ok, akkor talán valamiféle szellemi szabadulással ki lehet szabadulni belõle. De sajnos dokumentált tapasztalatról nem tudok.
Amit biztosan tudok: 1. rendõrségi pszichológus mondta, hogy a homoszexuálisok szerencsétlen, nyomorult emberek, senki ne gondolja, hogy igaz a hollywoodi romantika velük kapcsolatban. Akikkel személyesen beszélgettem, azokról én is azt gondoltam, hogy súlyos lelki zavaraik vannak. (Mármint alapvetõen problémásak, a lelki defektus nem a kirekesztettségük szövõdménye). (Egy példa: "lány", akirõl ezt senki nem mondaná meg. Pattanásos kamasz, majdnem kopaszra nyírva, katonai bakancsban, szemüveggel. A kollégiumban soha nem vetkõzött le mások jelenlétében, és külön fürdött. "Tibor" néven udvarolt egy másik lánynak. És kijelentette, hogy sátánista közösségbe jár, a haverja átokkal már eltörte vki lábát. Nyilván nem minden eset ilyen durva, de sajnos személyesen nem ismerhetek mindenkit, szóval nincs valami nagy rálátásom).
2. tudom, hogy ezen a videón https://www.youtube.com/watch?v=eVHzJAbemfs a néger srác egy "karizmatikus, teljes evangéliumi gyülekezet" pásztora, az apja is pásztor. (hozzájuk jártam). A fiúbanda egyik tagja: https://www.youtube.com/watch?v=MNwfVHcK08Y - és ezek a fiúk együtt is éltek. Amikor rákérdeztem, hogy ez mégis hogy van, azt a választ kaptam, hogy hogy merészeltem utánanézni. (pont elõtte arról írtak, hogy Lady Gaga undorító, mert buziságra biztat). Ezt inkább nem ragozom, a lényeg, hogy sajnos be kellett látnom, tényleg létezhet szexuálmágia. És annak része lehet a homoszexualitás is, meg nyilván része a pedofília. Ezek nem normális dolgok. De fogalmam sincs arról, hogy ha valaki belekerült ebbe (mondjuk önhibáján kívül), az meg tud-e változni. Fogalmam sincs. Lehet, hogy pofonegyszerû a dolog, lehet, hogy lehetetlen.... egyszerûen nem tudom.
3. Csak azt tudom még, hogy a bûnözõk vagy katonák körében ez a megalázás, a másik leuralásának, megtörésének eszköze. Tehát náluk nem arról van szó, hogy "képtelenek másképp viselkedni" - ez részükrõl tudatos döntés, méghozzá a másik szétzúzásának eszköze. Úgy emlékszem, valahol azt is olvastam, hogy melegekkel foglalkozó pszichiáter azt javasolja, hogy idõnként hagyjanak ki jókora szünetet az anális közösülésben, a lelki egészségük védelmében. Mert az személyiségromboló. (Linket már nem tudok keresni).
4. A hormonszintnek szerintem ebben nem sok szerepe van. A nemi hormonok ugyebár a viselkedést is befolyásolják. És lehet, hogy valakinek a viselkedése (hormonális okból) a másik nemre jellemzõ (pl. Madonna azt mondja magáról, hogy õ "egy homoszexuális férfi nõi testbe zárva"). A viselkedése nulla százalékban nõies, finom és gyengéd; de az a tesztoszteron-többlet, ami a viselkedését maszkulinná teszi, a nemi irányultságára mégsincs hatással. Nem ragozom, a biológiai determináltság elmélete szerintem nem meghatározó. Ugyan mikor verekedne össze két szarvasbika egy harmadik szarvasbika birtoklásáért. Vagy két hímkutya mikor tépné egymást véresre egy harmadik hímkutya kedvéért.
5. Úgyhogy, leginkább azt tudom mondani - aki érintve van a dologban, annak ez a személyes lelkiismereti ügye. Mivel egy bibliai taburól van szó ("Ne hálj férfiakkal úgy, ahogy nõkkel szoktak, mert utálatosság az." - ezért nyilvánvaló, hogy leginkább azt fogja zavarni a homoszexuális késztetése, aki be akarja tartani ezt az igét. Ha pedig így áll a helyzet, akkor, szerintem, ha személyesen kéri Istent, hogy segítse ki ebbõl, akkor személyesen meg is fogja kapni a segítséget.
Ha emlékszel, egyszer bemásoltam ide a Róma levél 1. fejezetét, ami az istentelenség büntetéseként értelmezte a homoszexualitást. Tehát, ha valaki istentagadó, az miért is akarna ebbõl megváltozni? Vagy ha mondjuk meg akar, de Isten nélkül, akkor csak rajta, szabad próbálkozni.
Alapvetõen nem az az ember legfontosabb problémája, hogy "ezzel szexeljek vagy azzal szexeljek". Valami más, mélyebb dologban kell meggyógyulni, és akkor a párválasztási attitûd is a normalizálódik. Erre leírok egy példát, ami egyáltalán ne keresztény. Van egy ismerõsöm, aki felkereste az ország egyik legjobb pszichológusát a következõ kérdéssel: segítsen neki eldönteni, hogy két férfi közül melyiket válassza, mert egyik se teszi boldoggá. A pszichológus azt válaszolta, hogy se egyikkel, se a másikkal ne foglalkozzon, hanem törõdjön saját magával. Foglalja el magát, legyen hobbija, legyenek barátai stb. Azért nem tud dönteni, mert nem is él. Amit csinál (hogy állandóan a két férfi körül pörög), az nem élet. Nem ez a két férfi fogja boldoggá tenni, ne tõlük várja a boldogságot.
Szerintem így lehet a homoszexualitás problémájával is. Aki csak ezt akarja megoldani, az nem fog vele bírni. Alapvetõen más, mélyebb problémákat kell megoldani, és akkor ez is megoldódik.