Tudjuk, te nem vagy náci, csak valamiért szeretnél elgázosítani minden cigányt, zsidót, néger, indiánt stb. Igaz?

Ezt a videót neked is megmutatom: http://indavideo.hu/video/Boldogsagos - nekem rettenetesen tetszett. Annyira egyszerû az élet, a boldogság, hogy hasznosnak érezd magad, meg értelmesnek lásd az életedet. Ha ez egy állami gondozásban felnõtt cigány kovácsnak sikerült, miért ne sikerülne milliárdoknak? Miért lenne az egész emberiségben csupán párszáz, vagy pár millió ember, akiknek hasznos az élete. Ha belegondolsz, amit Geréb Ágnes csinál, az is nagyon egyszerû. Régen rengeteg nõ foglalkozott hasonlóval, például Szókratész anyja is. De nekem tetszik ez az István Kovács is http://indavideo.hu/video/Kimaradt_jelenetek_-_Tetovalas_kizaro_ok - mert az érzõdik belõle, hogy élvezi azt, amit csinál. Pontosabban - élvezi saját magát :) Ez nem egy rossz hozzáállás, nem nárcizmus, mert nem tûnik beképzeltnek. Vagy tegnap néztem ennek a filmnek a trailerét: http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=126518 - a mondanivalója valami olyasmi lehet, hogy bárhol és bármikor meg lehet találnia boldogságot, ha valaki kibékül magával és a világgal. Ha nem gyötör és hajszol az a tudat, hogy a világnak márpedig ilyennek és ilyennek KELL lennie, és ha nem ilyen, akkor ilyenné KELL tenni; hanem elfogadom, hogy a világ olyan, amilyen - akkor hirtelen sokkal értelmesebbnek fog tûnni minden, és könnyebb lesz élni. Nemrég megnéztem Az öldöklés Istene c. filmet http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=124192 - érdekes volt benne Jodie Foster karaktere, akinek az egész élete, minden megnyilvánulása az irányításról és leuralásról szólt. Erõsen kontrollált volt a viselkedése, és másokat is kontrollálni akart. Pl. elég sokat szövegelt arról, hogy mindenkinek, közösségileg(!), így meg úgy kéne viselkednie, mert a nyugati értékrend...(mennyivel magasabbrendû, mint a többi, és ezt mindenhol el kell terjeszteni). Azzal vádolta a másik nõt, hogy az "mû" (mert õ maga volt az). Egyszer csak kifakadt: Miért ennyire nehéz az élet, miért ennyire nehéz minden? Az õ számára volt a leginkább értelmezhetetlen a világ, és a legnehezebb az élet; õ tûnt a leginkább boldogtalannak és ráadásul õ viselkedett a legkevésbé kontrolláltan - a vendégek elõtt nekiment a férjének és ütlegelte, jól berúgott és a vendéghölgy táskáját a falhoz vágta.
Mindnyájan azért viselkedünk sokszor ehhez hasonlóan értelmetlenül, mert megszoktuk, hogy másoknak vagyunk kiszolgáltatva és alárendelve, mindig azt KELL csinálnunk, amit mások elõírnak nekünk. Ez a rend, másképp nem is mûködhet a világ. És minél inkább alávetettük magunkat mások kénye-kedvének, annál inkább mi is kontrollálni akartunk másokat. De minél inkább ezt csinálja valaki, annál boldogtalanabb lesz és annál nehezebbnek találja az életét. Iszonyatosan nehéz ezen változtatni. De valaki minél autonómabb, minél kevésbé kapaszkodik a környezetébe, minél kevésbé kontrollálja önmagát és másokat, minél kevésbé veti alá magát másoknak, és minél kevésbé vet maga alá másokat, annál jobban felszabadul, megkönnyebbül, az élet annál egyszerûbbé, vidámabbá és biztonságosabbá válik. A "fene se érti", hogy van ez, de így van. Nézd meg ezt a cigány kovácsot - szabad ember. És boldog. De ez a szabadság nem azt jelenti, hogy nem csinál semmit. Dehogynem, nagyon is elfoglalt. Csak éppen azt csinálja, és úgy, ahogy tõle telik. Önmagából ad, azt, amit bír, és nem azt, amit elõírnak neki. Ezért a jutalmat is saját magától kapja, nem szorul rá senki plecsnijére (még akkor sem, ha kapott érte plecsnit). Õ maga egy ajándék a világnak. (Mindenki az, ha elhiszi magáról). Amíg a külvilágból, másoktól várom a jutalmamat, addig szinte az öngyilkosságig hajlamos vagyok magamat tönkretenni. De ha nem várok másoktól semmit, akkor ráébredek, hogy csak azzal gazdálkodhatok, amim nekem van, és akkor nem leszek önpusztító. (Mármint egyre kevésbé leszek az). Ez egy iszonyatosan nehéz folyamat, egyáltalán nem egyszerû. Mintha egy pillangó erejével próbálnád átszelni a szembejövõ tornádót. Minden azt üvölti, hogy a világ nem így mûködik, ha ezt csinálod, szétesel, meghalsz, elkallódsz, éhen veszel, kiüresedsz, antiszociálissá válsz stb. De néhány ember boldogsága, akiknek sikerült, mégis arra tanít, hogy dehogy. Sõt - akkor leszel csak igazán élõ és boldog és tevékeny és hasznos. Nem kell alárendelõdni senkinek, anélkül is, valahogy rá fogsz jönni, mi a dolgod. Minden ember megtalálná és rájönne. És még önmagát is megtanulná szeretni közben, mint ez az István Kovács (na jó, talán nem ennyire :)) A másoktól kapott jutalom valódi értékét Hofi mutatta meg itt: http://www.youtube.com/watch?v=kVTJOAWjU3g - 7:10-tõl 8:40-ig.

Mutatok egy "varázskönyvet" - ez a "titok" le van írva benne: http://www.varazsladika.hu/konyveink.html - elolvastam pár éve, és úgy elkezdtem káromkodni, hogy ... hát elég cifrán. Merthogy, persze, én az alárendelõdést, a szolgalelkûséget, az önmegtagadást stb tartottam helyes döntéseknek. És amikor ezt a könyvet elolvastam, akkor úgy éreztem, hogy engem rettenetesen becsaptak, hittem másoknak, feladtam a saját érdeklõdésemet, céljaimat, elvesztegettem és elpocsékoltam az egész életemet, és lám, hova jutottam vele.... hát, meglehetõsen dühös lettem. Most már nem látok elvesztegetésnek semmit, mindennek volt haszna, és minden jól történt. De azért Andrew Matthewsnak nagyon igaza van. Nem a teljes igazság az, amit leír, de épp eléggé igaz ahhoz, hogy érdemes legyen elolvasni. Azt biztosan meg lehet érteni belõle, hogy miért boldog a cigány kovács.

A nagy hõingadozástól vetemedek. Igazán nem tehetek róla.

Hálából Sztálin "hasznos idióták"-nak nevezte õket.

Gázosak? Ez elég rossz ómen számodra.

Most nem tudom pontosan, mire érted ezt. Én úgy gondolom, egy csomó különbözõ, egymástól látszólag független társaság lehet, amik úgy el vannak maszkolva, hogy meg lehetnek gyõzõdve arról, hogy semmi közük egymáshoz, sõt tulajdonképpen egymás ellenségei. Egyáltalán nem követnek egy kötelezõ érvényû tanrendet, tehát a világképeknek és gondolkodásmódoknak elképesztõ szivárványát gyûjthetik össze. A tagoknak jó része bizonyára meg is van vezetve, talán fogalmuk sincs arról, mibe keveredtek bele. Mások pedig kaméleonként megtévesztik a környezetüket. Tehát, végül is, az okkultizmusról tényleg elmondható, hogy semmi sem az benne, mint aminek látszik. Csak ezzel az a probléma, hogy a tolvaj nem azzal állít be, mint a Macskafogó 2.-ben a patkányok, hogy "Itt rablás lesz foganatosítva, itt legyenek szívesek aláírni a papírt..." - hanem azt hazudja, hogy jó barát, és én ezt elhiszem; de attól a rablás ugyanolyan valóságos tény lesz, mintha elõtte a tolvaj nem csapott volna be.
A felmentésrõl - tudom, hogy felelõs vagyok azért, amit tudok. Ha magamat felmenteném is a felelõsség alól, lesz, aki számon kéri azt, amit rám bízott.

ugyan mi lehet ebben demagógia.....?

nem.

Látod, errõl írtam. Oda jutsz, amire koncentrálsz. Ha a "világrontókra" koncentrálsz, akkor odajutsz, közéjük. Ha én a közvetlen környezetemben sem vettem észre, hogy titokban mi folyik itt, akkor hogy lenne róluk világtérképem? Nem azt mondom, hogy bedugom a fejemet a homokba; de azt mondom, hogy ettõl a végsõ cél még nem változik. Csak hirtelen minden közel került, ami eddig messzinek tûnt. Ez pedig nem is baj. Legalább nem fogok unatkozni... :)