Úgy érted down-szindrómás?

"Pontosan mennyit fizetnek? Csak azért kérdem, mert a szomszédban lakik a Mengele álnéven."

Neked semmit. Sõt, szerintem pakolj össze, és húzz el valahová a Csendes-óceán valamelyik kis szigetére, mert a végén még téged fognak felelõsségre vonni, mert elmulasztottad az állampolgári kötelességedet megtenni, mármint, hogy nem jelentetted be, hogy egy ilyen kaliberû háborús bûnös lakik melletted.

Miután jól rád ijesztettem, (hihi!), most már megnyugodhatsz, mert ez az embernek sem igen nevezhetõ kreatúra 1979.ben hálisten feldobta a bakancsot, fûbe harapott, kipurcant, megmurdelt, és a hasonló szívderítõ jelzõket még hosszan lehetne sorolni.

Engem sokkal jobban zavar, hogy ennyi évvel a halála után sem derült még ki egyértelmûen, hogy Mengele mongol-e.

Pontosan mennyit fizetnek? Csak azért kérdem, mert a szomszédban lakik a Mengele álnéven.

A neten, a hírek között bóklászva találtam egy cikket, ami a Hetek címû hetilapban jelent meg, és Efraim Zuroffal, a Simon Wiesenthal Központ igazgatójával, közismert nácivadászával közöl egy érdekes interjút, amely többek között arról szól, hogy hosszú évek után hogyan sikerült Csatáry László nyomára jutni.
Néhány részlet a cikkbõl:

"e-mailt kaptam Budapestrõl – idézi fel a tavaly szeptember 4-ei eseményeket Efraim Zuroff.
A levél nem tartalmazott feladót, írója azt állította, hogy ismeri Csatáry László egykori rendõrtiszt budapesti tartózkodási helyét, aki Kanadából történt 15 évvel korábbi kiutasítása óta eltûnt."

Most figyeljetek!

"Azt kérdezte az e-mail küldõje, hogy hajlandók vagyunk-e kifizetni 55 ezer dollárt az információért. Visszaírtam, hogy az Utolsó Esély Akció keretében maximum 25 ezer dollár jutalmat tudunk felajánlani, azt is csak akkor, ha az információk elvezetnek egy háborús bûnös megtalálásához, bíróság elé állításához és elítéléséhez. Ennek megfelelõen a mai napig egyetlen dollárt sem fizettünk az információért, de ha eredményes lesz a per, akkor átadjuk a jutalmat. Szerencsére ez nem vette el az illetõ kedvét, aki átadta az információkat. Ezeket leellenõriztük, majd Budapestre utaztam, ahol feljelentést tettem Csatáry László ellen" – mondja Zuroff.

Vegyünk egy nagy levegõt, és olvassuk el még egyszer a következõ mondatot:

"ENNEK MEGFELELÕEN A MAI NAPIG EGYETLEN DOLLÁRT SEM FIZETTÜNK AZ INFORMÁCIÓÉRT, DE HA EREDMÉNYES LESZ A PER, AKKOR ÁTADJUK A JUTALMAT."

Titeket kérdezlek, fórumozó társaim, tudtok-e még egy példát mondani a világtörténelemben arra, hogy egy égen-földön keresett ember, sorozatgyilkos, terrorista, háborús bûnös fejére kitûzött nyomravezetõi díjat nem fizettek ki, arra hivatkozva, hogy csak ha bíróság elé állítják az illetõt, és el is ítélik, na, majd akkor kifizetik a jutalmat???
Én ilyet még nem is hallottam.

Csatáry László állítólag a Wiesenthal Központ legkeresettebb náci háborús bûnöseinek a listáján évekig az elsõ helyen szerepelt, vagy legalábbis a legelsõk között volt nyilvántartva.
Egy ilyen fontos ember kézre kerítésekor fel sem szabadna merülnie pitiáner, piaci kofákhoz méltó alkudozásnak, mert végtelenül lejáratják vele az "ügyet".
Ezt ilyen okos embereknek fel kellene ismerniük...

A napokban történt:
"Megrongáltak ötvenhét sírt vasárnapra virradóra a kaposvári zsidó temetõben – közölte a Somogy Megyei Rendõr-fõkapitányság sajtóreferense.
Karsay Kornél tájékoztatása szerint a Kaposvári Rendõrkapitányság a bejelentést követõen, délelõtt helyszíni szemlét tartott, a ledöntött síremlékek ügyében ismeretlen tettes ellen, rongálás miatt indult eljárás."
..."egyértelmûen a zsidó temetõ azon részét rongálták meg, amely az utcáról látható."

Amikor ilyen gyalázat történik, akkor mindegyik politikai oldal, a kultúra, a média, az értelmiség ismert személyiségei szólalnak meg, és egyértelmûen elítélik ezt a barbár cselekedetet. Nagyon helyesen.

A sopánkodáson kívül, szerintem az ilyen esetek megelõzése lenne a legfontosabb, hogy lehetõleg a jövõben ne történjen meg ilyesmi, vagy, ha már megtörtént, a tetteseket minél hamarabb kézre lehessen keríteni.
Ezért az jutott eszembe, hogy manapság, amikor a legelhagyatottabb mellékutcákban, parkokban vagy kis túlzással, a kapualjakban is térfigyelõ kamerák vannak, miért nem lehet a temetõk megfelelõ pontjaira, a kerítések melletti utcákra, a bejáratokhoz, a temetõ fõ útvonalaira ilyen kamerákat elhelyezni?
A semminél több lenne, és talán megszûnnének, vagy legalábbis megritkulnának az ilyen jellegû bûncselekmények.

Ötvenhét nagy, nehéz kövekbõl álló sír megrongálásához komoly erõfeszítés kell, ráadásul órákig is eltarthat a dolog. Hogyhogy senkinek nem tûnt fel, amikor ezek a több mázsás kövek hatalmas robajjal lezuhantak, összetörtek, és ez sorozatosan megismétlõdött, hosszú perceken, esetleg órákon keresztül.

"egyértelmûen a zsidó temetõ azon részét rongálták meg, amely az utcáról látható." - nyilatkozták az illetékesek. Rendben van, hogy éjszaka nem járnak arra járókelõk, de a térfigyelõ kamerák mindenképpen nagy segítséget nyújthattak volna.

Bûnözõk ellen szerintem bûnüldözõ eszközökkel kell fellépni, aztán ráérünk a dolog hátterérõl, összefüggéseirõl beszélni.

Néhány éve, - ha jól emlékszem, - a Kozma-utcai zsidó temetõben történt egy hasonló gyalázatos sírrongálás, természetesen mindenki azonnal rasszista indíttatású cselekményrõl beszélt, aztán kiderült, hogy néhány sírkõfaragó bérelte fel a rongálókat, mert abban reménykedtek, hogy a sírok kijavításakor drága, több százezres, esetleg milliós megbízásokat fognak kapni.

Én azt remélem, hogy most is valami ilyen dolog áll a háttérben. Tehát nem rasszista támadás, hanem anyagi károkozás. Ami persze a cselekmény súlyából semmit nem von le, de talán máshová helyezi a hangsúlyt.
Remélem, a tetteseket minél hamarabb kézre kerítik.

A transsubstantiatiót Jézus Krisztus szavai hozták és hozzák létre: „ez az én testem”, „ez az én vérem”. Az apostolok (és utódaik) ugyancsak Õáltala az „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” szavakkal lettek ennek megismétlésére felszólítva. Ez számomra egyértelmûen Isten szava, Jézus Krisztus végrendelete.

Nem tudom, hogy egyes egyházak milyen alapon mûködnek, de a katolikus egyház Péter primátusától kezdve az apostoli örökséget õrzi, magyarázza, hirdeti és védelmezi.

Szép, kimerítõ írás :)

Ákos Kertész pontosan megfogalmazta, mit tartanak rólunk. Pitizhet akármennyit Áder jános, átírhatja százszor a közleményét, az sem lesz soha elég. A bûntudat fenntartása a lényeg, bármi áron. Mert a bûntudat blokkolja a természetes védekezõ reakciódat. És ez nagyon hasznos lehet.

16 tonna, ez is jó
http://www.youtube.com/watch?v=yh_bOedcGA0

a lövöldözõsön nem tudtam nevetni
de mikor a kocsiban telefonáló int
h várj egy kicsit majd kifekszik
na az ütött

az ostoba bénázástól lefáradok
de a szöveg jó, aki okos, az is marad
és aki hülye? :D
http://www.youtube.com/watch?v=FDyOruGN76Y
még jó, h nem tudok repülni :D

Adam, az elsõ szótól az utolsóig, többször is elolvastam ezt a meglehetõsen hosszú írást, amit belinkeltél ide.
Nem törvényszerû, hogy én válaszoljak, illetve reagáljak rá, de miután eddig Csengõ kivételével senki nem tette meg, talán a téma súlya, vagy kínossága miatt, én néhány, olvasás közben támadt gondolatomat azért leírom.

Frank Tibor, a cikk írója kifogásolja Áder János köztársasági elnök Izraelben elmondott mondatait, és arra kéri, hogy javítsa ki, helyesbítse azokat.
Idézek néhány lényeges mondatot az írásból:

"Szóvá kell tennem azonban, hogy a hírügynökségek szerint Ön ezen az évfordulón azt mondta, hogy;"a magyar állam nem védte meg a zsidókat, hanem tétlenül szemlélte a zsidók elszállítását"...
..."Az Ön mondata úgy szól helyesen - engedelmével, és tisztelettel - hogy;"amíg pár millió honfitársunk tétlenül nézte, addig pár tízezer honfitársunk aktív módon részt vett a bûntettekben, sok-sok további polgár pedig hasznot húzott belõlük."

Frank Tibor mondanivalója arról szól, hogy évtizedekkel ezelõtt a magyar nép tulajdonképpen tétlenül nézte zsidó honfitársaink elhurcoltatását, halálba küldését, vagyontárgyainak szétrablását, sõt, aktívan segédkezett ennek a gyalázatnak a végrehajtásában.
Igaza is van, meg nem is.

Egy állam gépezete amikor mûködésbe lép, akkor az "egyszerû ember", a "kisember" nem tud mit csinálni. A katona kimegy a frontra, mert kiviszik, hiába tudja, hogy esetleg nem tér vissza, a rendõr, a csendõr végrehajtja a parancsot, nem látja át az összefüggéseket, nem tudja, mi miért történik.
Auschwitz egyik tragédiája az volt, hogy senki nem tudta elõre, hogy mi fog ott történni, hiszen eltitkolták a világ elõl, nagyon "okosan", mert így mindenki azt hihette, hogy munkatáborokba, és nem megsemmisítõ táborokba szállítják a zsidókat. Ami nem mentség, de egyfajta magyarázat lehet a "nem cselekvésre".
Ne felejtsük el, hogy sokan még a szövetséges erõket is hibáztatják, hiszen ha nem csinálnak mást, csak lebombázzák az Auschwitz felé tartó vasútvonalakat, akkor is minimum lelassíthatták volna a deportálásokat, és így rengetegen életben maradhattak volna.

Nem tették meg, a "kulturált világ", a nyugat-európai és amerikai értelmiség egyszerûen nem hitte el, hogy ilyesmi megtörténhet Európában. Arról nem is beszélve, hogy közben azért javában zajlott a II. Világháború, és az egyes országok éppen eléggé el voltak foglalva a saját bajaikkal.
Akárcsak a magyar viszonyok között, ahol a magyar katonákat éppen a frontra küldték, - többek között az én nagyapámat is, a Don kanyarba, ahonnan soha nem tért vissza, - tehát a háború iszonyata, a bombázások, a menekülés, a bujkálás, az éhezés, a tífusz, így vagy úgy, de minden családot érintett, senki nem maradt ki belõle.
Aki a zsidókat segítette, vagy bújtatta, a helyszínen, azonnal agyonlõtték, mindenféle tárgyalás, vagy hezitálás nélkül.

Borzasztó nehéz ezekrõl a dolgokról beszélni, mert eddig nem volt szokás, elhallgatások, célozgatások, utalások, vádaskodások vannak, a problémák és a történések igazi megbeszélése, kitárgyalása, kielemzése helyett.

Egy egész népet felelõssé tenni egy állam, egy akkori vezetés rossz, bûnös politikája miatt, ráadásul háborús körülmények között, nem igazságos.
Emberek milliói a történelem folyamán mindig tehetetlenül nézték a velük való történéseket, mert nem tehettek mást.

A gyarmati idõkben a brit, a francia, a spanyol vagy a német birodalmak értelmiségi rétege a kisujját sem mozdítva nézte végig a gyarmati sorba kényszerített országok népeinek legyilkolását, a természeti kincseinek és a kulturális javainak elrablását és kifosztását, nem emlékszem, hogy bárki felemelte volna a szavát ezek ellen a jelenségek ellen. Pedig õk kockázat nélkül megtehették volna, nem járt halál a véleményük elmondása miatt.
De arról sem hallottam, hogy Indiában, vagy Afrikában bárki megtagadta volna a parancsot, amikor az ottani lakosság, vagy a bennszülöttek lemészárlásáról volt szó.

Napjainkban Észak Koreában, az arab világban, Dél-Amerika diktatúráiban az emberek milliói tûrik szó nélkül az elnyomást, helyenként a gyilkolásokat, a mészárlásokat, emberek lefejezését, felgyújtását, és más borzalmakat, és nem tesznek ellene, mert nem tudják, mit kellene tenniük.

(Amikor elõször láttam ilyeneket a neten, utána órákig nem találtam a helyem, remegett a gyomrom, annyira felkavart a látvány, meg a tény, hogy ilyen világban élünk.)

A zsidóság tragédiája egy nagyon hosszú folyamat volt, évek alatt jutott el odáig a kulturált Európa, és sajnos Magyarország, hogy végül az történt, ami történt. A zsidótörvények meghozatala mindenképpen nagyon fontos lépés volt ebben, ezt nem lehet letagadni.
Hitler hatalomra kerülése, és a háború kitörése felgyorsította a történéseket, Szálasi hatalomátvétele pedig az utolsó csepp volt a pohárban.

Nem tudom, mit lehetett volna csinálni, hogy megakadályozzák a tragédiát. Ha mindenki egyszerre fellázadt volna, és puccsal leverték volna Szálasit, - nem tudom, a gyakorlatban meg lehetett volna-e ezt tenni, - és leállítják a deportálásokat, esetleg az akkor már itt lévõ németek ellen fordulni fegyveresen, bár akkor még õk voltak a legerõsebb haderõ birtokában, és a vállalkozás reménytelen lett volna, nem tudom.
Ezekhez a dolgokhoz nem értek, kérdések, kétségek vannak bennem, és csak próbálok megoldásokat találni.

Egy dolgot viszont mindenképpen szeretnék kijelenteni.

Magyarország jelenlegi lakosságának, - életkorukból adódóan - semmi közük a zsidóság 70 évvel ezelõtti tragédiájához, és semmiféle felelõsségük nincs a holokauszttal kapcsolatban.
Mert kis gyerekek voltak, vagy meg sem születtek.
Nem véletlen, hogy amikor nagy nehezen találnak egy náci háborús bûnöst, az mind a 90-es éveiben járó öreg ember.

Ha bûnös, ha felelõs valakiknek a haláláért, akkor vonják felelõsségre. Megérdemli.
De olyan emberekben is megpróbálni lelkiismeret furdalást ébreszteni az akkoriban történtek miatt, akik még nem is éltek akkor, az gyalázatos dolog. Szerintem.

Frank Tibor cikkét, nyílt levelét azért érzem rendkívül kártékonynak és helytelennek, mert beleilleszkedik azoknak a zsidó értelmiségieknek a sorába, akik mindenáron a mostani társadalom felelõsségét, mentalitását, szemléletét akarják párhuzamba vonni a 70 évvel ezelõtt történtek miatt.
Ez az erõlködés teljesen tisztán megmutatkozik, amikor százával születnek újságcikkek, könyvek, rádió és tv mûsorok, amelyek mind-mind azt hivatottak sugallni, hogy a magyar nép tulajdonképpen zsigerbõl, ösztönösen rossz emberekbõl áll, itt mindenki látens fasiszta, antiszemita, náci érzelmû, mert lám, 70 évvel ezelõtt is megtörtént a tragédia, és senki sem mozdította a kisujját sem.
Én pedig ezt kikértem magamnak.
Semmi közöm a holokauszthoz, nagyon sajnálom, hogy megtörtént, visszacsinálnám, ha lehetõségem lenne rá, de sajnos nincs. Megrendülök, ha látok egy felkavaró filmet, vagy elolvasok egy visszaemlékezést, szomorú vagyok, hogy mindez megtörténhetett, de lelkiismeret furdalást nem érzek. Nem azért, mert rossz ember lennék, hanem azért, mert nem tehetek róla. Évtizedekkel késõbb születtem, és nem vagyok hajlandó mások gyalázatos tetteiért felelõsséget vállalni. Ahogyan tízmillió mai honfitársam sem felel az akkor történtekért.

Amíg a zsidó értelmiség ezen a szemléleten nem tud változtatni, - mai emberek lelkiismeret furdalására építve párhuzamot vonni a ma és a 70 évvel ezelõtt történtek között, - addig az ellentétek, a feszültségek nem fognak enyhülni.
A holokauszt tragédiáját végre el kellene helyezni a történelem megfelelõ helyén, legyen - ahogy van is - holokauszt emléknap, vannak múzeumok, központok, emlékhelyek, tanulni kell róla az iskolákban, hogy ne felejtsék el, mindent meg kell tenni azért, hogy még egyszer ne fordulhasson elõ, írjanak könyveket, cikkeket róla, szülessenek dokumentum és játékfilmek, színdarabok, rádiójátékok, tanulmányok, visszaemlékezések, ez mind rendben van.
De a mai 30, 40, 50, 60 vagy akár 70 éves embereket hagyják végre békén, semmirõl sem tehetnek. Ne akarjanak rossz érzéseket, lelkiismeret furdalást ébreszteni azokban, akik nem is éltek akkor, és mindössze annyi a "bûnük", hogy õk viszont nem születtek zsidónak.
Attól még lehetnek ugyanolyan jó és értékes emberek, mint "mások".
De ez az én véleményem, lehet velem nem egyet érteni...

Végezetül, ennek fényében, én is javítanék egy kissé Áder János szavain, ha már Frank Tibor megtette.

"Amíg pár millió honfitársunk 70 ÉVVEL EZELÕTT tétlenül nézte, MERT SAJNOS NEM TEHETETT MÁST, addig pár tízezer honfitársunk AKKORIBAN aktív módon részt vett a bûntettekben, sok-sok további polgár pedig hasznot húzott belõlük."

Sziasztok lányok!
Goldie, megnéztem ezt a reklámot, amit belinkeltél, poénos, de én tovább böngészgettem a jobb oldalon feljövõ választékot, és találtam valami mást.
Be is linkelem ide, mert érdekel a véleményetek, hogy szerintetek ez lehetséges, vagy valami trükk van benne?

http://www.youtube.com/watch?v=ev0YwOOm8Os&feature=fvwrel

Az is érdekelne, persze itt nem derült ki, hogy ez valami "Ki mit tud?" féle verseny, ahol mindenféle vicces produkciókkal lehet jelentkezni, vagy micsoda? Esetleg egy éjszakai mulató felnõtt mûsora?
De mindentõl függetlenül, tetszett.
Vannak itt még kiaknázatlan lehetõségek...

no és ez?
http://www.youtube.com/watch?v=n4zDlU-6Plg