Téma: Ma Reggel

pistii 2009 dec. 17. - 16:06:47
(152/8852)
Talán az ATV, a szerencsére megszüntetett Napkelte, a TV2, RTL híradója, a Népszava, Népszabadság, 168 óra, Élet és Irodalom, HVG. Ezek milyen médiumok? Ellenzékiek talán? A seggnyalást ezektõl lehetne tanulni. Pl. az ATV mûsorai szerint minden szép, minden jó, minden fejlõdik. Szerintem nem normálisak, maradjunk ennyiben.Ja, és mindenrõl az ellenzék tehet. Könyörgöm, a döntést a kormány hozza, meg a parlamenti többség. Mi köze ehhez a Fidesznek? Miért kellett IMF hitel, ha minden olyan jó és a kormány olyan jól dolgozott, dolgozik? Megmagyarázzák az agymosottaknak, hogy az Mszp helyesen tesz mindent. Ez az igazi seggnyalás.
3/10
kgyuri0 2009 dec. 12. - 23:28:44 3/10
(151/8852)
Kérdés minenkihez:


Van fogalmatok arról, hogy ma este(09.12.12) 21h55-tõl a királyi 2-es, 23h30-tól a királyi 1-es miért kezdi meg a Mûsorszünet címû mûsorát?
Valami rossz fát tettek a tûzre, gondolom.
Nekem nyomtatott mûsorom nincs, és délután, amikor megnéztem a mai estét, hát, bevallom, nem tanultam be, így nem tudom pontosan, mikor és milyen mûsorváltozás lépett életbe: aPORT-on megnézhetõ programot idejekorán módosították, ott úgynéz ki, mint ha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy szombat este féltizenegykor a közszolgálati adó elálmosodik és ”korán megy aludni”.
Normális dolog ez?!
Nem kellene pár szóban tájékoztatni a közönséget?
Mit tudtok errõl?
1/10
ondok 2009 dec. 03. - 22:57:16 1/10 Előzmény kgyuri0
(150/8852)
A vicc az ,hogy mikor ateljesen objektív agitátor barátunk ír egy irónikusnak szánt túlzást ,akkor az nem is túlzás. Ugyanis ,hogy ilyen mûsorok és mûsorvezetõk vannak a tv-ben az bizony Orbán és az általa megformált ellenzéki párt számlájára írható teljes egészében
CsengoZoli 2009 dec. 03. - 22:47:16 Előzmény kgyuri0
(149/8852)
Sajnos nem tudom ki az a "dege kriptaszökevény", de 100%-ig biztos vagyok benne,hogy a Ma reggel mûsorvezetõit is O.V. castingolja!
Sõt,szerintem a kamerákat is õ állítja be!
1/10
ondok 2009 dec. 03. - 21:44:38 1/10
(148/8852)
Nem láttam hálisten,de ha néha benézek hányingerem van,ma pl a nyilasivadék Demeter fúrta mint egy hülye az oltõanyaggyártó céget,mert ugye ha már az oltást nem merik simfelni, miután áldásos propagandájuk miatt emberek halnak meg,akkor a céget fikázzák ,hogy mindenképpen bele lehessen köpni akormány sikerébe ,ahogy a járványra felkészült.A hülye Demeter miért nem akkor kutakodott ,amikor az Orbán kormány alatt ugyanez a cég készítette az oltóanyagot?
3/10
kgyuri0 2009 dec. 03. - 00:25:58 3/10 Előzmény CsengoZoli
(147/8852)
Zolika!

Akkor most írok egy ugyanolyan hülyeséget, mint a te hsz-ed:

A Nap-keltében olyan dege kriptaszökevény, mint akirõl írtam, azelõtt soha sem lehetett volna.
Azóta jöhetnek ilyenek, mióta OV barátod s mestered is jön. Lehet, hogy ezek hozzá tartoznak?
3/10
kgyuri0 2009 dec. 03. - 00:21:00 3/10 Előzmény ondok
(146/8852)
Na ja, hogy igazam van.
Te láttad ezt a kriptaszökevényt?
CsengoZoli 2009 dec. 02. - 00:48:26
(145/8852)
Hát igen.
Eltûnt a szócsõ, a Nap-kelte és drága liberális és igencsak demokrata barátaink,most csõdbeviszik a tévét!
Ej-ej, ebbõl,hogy fog kijönni,hogy Orbán a hibás,meg a diktátor?
Mindegy,valamit csak kitaláltok.. :)
1/10
ondok 2009 dec. 01. - 23:41:05 1/10
(144/8852)
Igazad van,ami a köztvben folyik az szégyen,máris kiszolgálják a jobboldalt de csontig.Várhatjuk vissza az Echo Tvbõl Siklósi beatrixot és matúz Gábort,aki veretes esti mûsorukban anno a holokauszttagadó Irvinget reklámozták a nagybecsû Orbán kormány alatt.van pofájuk sírni ,hogy azok után ,ahogy csontig benyaltak a fidesznek,a kormány nem akarja az elszámolás nélküli húsosfazekat tovább töltögetni,.Hogy nincs egy normális koncepciójuk,nincs egy üzleti terv.Hogy avezetõ tv sek horribilis fizetéseket vágnak ztsebre,hogy Baló bár a rádióban van ,a Tvbõl is kap havi 2 millát a semmire.Én nemcsak 10 milliárdot vonnék el ,hanem az összes pénzt,amíg ez alopás megy ott.Kíváncsi lennék ,ha a Fidesz kormány alatt menne ez az ellenpropaganda ,õk mennyivel támogatnák a Tvt?A kérdés abszurd ,hiszen egy antidemokratikus kormány alatt nincs ellenpropaganda .Az csak az MSZP idején lehetséges.
3/10
kgyuri0 2009 dec. 01. - 18:29:55 3/10
(143/8852)
JelenczkyIstván „filmrendezõ” honlapjáról:

„Jelenczky István Népek Krisztusa Magyarország címmel hatrészes dokumentumfilm-sorozatot készített az 1956-os Forradalom eseményeinek valósághû, kommunista ferdítésektõl mentes ismertetésére”

Az intellektuális szint jó indikátora a film címe: érdemes megismételni: „Népek Krisztusa Magyarország”!
Engem a szépemlékezetû : ”Világnemzeti Népuralmista Párt” gyönyörû s egyben veretesen magyaros és végtelenül intelligens nevére emlékeztet. Egyben megadja a hazafias töltést is, meg a szellemi szintet is: Értelem s érzelem! Mi lehet ennél szebb?
Szálasi Nemzetvezetõ után szabadon, emberünk, hazánkra mindközönségesen”Kárpát-haza”-ként hivatkozik.

Na, hogy jön ez ide? Kérdezhetnéd, kedves tévénézõ,aki eltunyultál a sokat szídott Nap-kelte mûsor fogyasztásán, sokat kárhoztattad annak mûsorvzetõit, így pl.Lakat TKárolyt.
Azért mindenekelõtt szögezzük le, a kulturált s annak idején engem is sokszor idgesítõ, megpróbált LakatT, ilyen izlésficamban soha de soha nem esett volna bele, hogy ezt a feketedolmányos pedofil vén buznyákra emlékeztetõ paprikajancsit a képernyõre engedje.

Megtette viszont a hírmûsorok új szégyene ma reggel a Ma reggel.

Különös,de szinte megsajnáltam Süvegest(persze, megérdemli!), azzal próbálkozott, hogy a figura reklámozott filmjét „vélemény”-nek nevezte, figura erre élénken tiltakozott: Nem,
, az õ filmje nem vélemény-film. (Nyilván úgy érti, hogy tény-film, gondolom tény-regény alapján gondol ilyen fogalmat használhatni)
Szégyen s gyalázat. a mûsor prostituálódásának újabb állomása.
Ennél az is jobb lenne, ha reggelenként elsötétülne a képernyõ.
CsengoZoli 2009 nov. 25. - 17:03:06
(142/8852)
Bocsánat,az idézõjel kimaradt!
CsengoZoli 2009 nov. 25. - 17:02:07 Előzmény Álomfogó
(141/8852)
Vásárhelyi Mária azon értelmiségiek egyike, aki szó szerint a legkomolyabb, legélesebb vitákat generálja a közéletben, és aki a politikai oldalak közötti mély szakadékok fenntartásában - tehát nem kialakításában - élen jár. Olyan radikális fogalmazásmód jellemzni, ami a legelvakultabb jobboldali sajtómunkások - ahogy õ fogalmaz - médiapitbullok sajátja. Csak azt nem értem, miért nem veszi ezt észre. Miért csodálkozik azon, ha minõsíthetetlen hangnemben támadják õt és a családját, amikor õ ugyanezt teszi. Szó szerint ugyanezt.
Egy az egyébként általam kevéssé kedvelt Magyar Nemzetben megjelent cikk kiválóan rámutat arra, hogy mennyire egyoldalú a médiaszociológus elemzõi vénája.
Itt az elemzés a Nemzetbõl:
http://mn.mno.hu/portal/300478
CsengoZoli 2009 nov. 25. - 16:54:29
(140/8852)
Ezek az MSZP-sek mekkora demokraták...
Megszûnik a Nap-kelte, nem az van amit õk akarnak, megoldás: kinyiírjuk az MTV-t! :)
Micsoda demokraták, ez igen!
Gratulálok! :)
Bezzeg Orbán,na az egy diktátor,fúj-fúj-fúj, ez a demokrácia kérem! :)
Aggerawayter 2009 nov. 19. - 20:02:53
(139/8852)
Megszûnhet "elsötétülhet" a Magyar Tv? Már csak azért, mert ez felmerült, elégtelen bizonyítványny minden érintettnek.
slywer 2009 nov. 17. - 23:31:01
(138/8852)
Na....tényleg nem is volt politika---nem közvetítették a Parlamenti hozzászólásokat;pedig a teletexen is közzétették,hogy mûsorváltozás:Parlamenti közvetítés---de már 13;55h-kor az ismeretterjesztõ (Természeti értékeink) mûsor ment.
1/10
fredi60 2009 nov. 13. - 11:32:35 1/10
(137/8852)
Túlzott mértékû, több helyen ellentmondásos, és jogsértõ lehet a II. kerületi önkormányzat határozata, amellyel 7 millió 670 ezer forint bírságot szabott ki Oszkó Péter ingatlanépítése nyomán - írja megkérdezett szakértõkre hivatkozva a Népszava pénteken.
A vonatkozó kormányrendeletet az önkormányzat ugyanis úgy értelmezte, hogy négyzetméterenként 140 ezer forint büntetést szabott ki. A terepszint alatti pincehelyiségekre a helyi jogszabály ennek töredékét, 20 ezer forintot ír elõ - négyzetméterenként. A pénzügyminiszter az ügy lezárása érdekében elfogadta a kirótt bírságot, amelyet határidõre be fog fizetni.
Álomfogó 2009 nov. 12. - 14:31:50
(136/8852)
Ha a 2010-ben hatalomra kerülõ Fidesz-kormány valószínûsíthetõ médiapolitikáját, és az ennek nyomán kialakuló médiavilág jellegzetességeit próbáljuk felvázolni, akkor ehhez támpontokat oly módon nyerhetünk, ha számba vesszük a párt médiához való viszonyának általános jellemzõit, valamint azt, hogy milyen médiapolitikai törekvések jellemezték a Fideszt 1998 és 2002 között, amikor kezében volt a kormányzati hatalom, hogyan kezelte a médiát ellenzéki pártként, és hogyan változtak a párt médiapozíciói az elmúlt évtizedben. Mindemellett persze nem tekinthetünk el annak számbavételétõl sem, hogy mûködnek-e, és ha igen mennyire hatékonyan olyan egyensúlyteremtõ piaci mechanizmusok, amelyek a Fidesz médiapolitikai és a nyilvánosság szerkezetének átformálására irányuló törekvéseivel szemben ellensúlyt jelenthetnek.
Ha a következõkben valaki azt gondolná, hogy félreértettem a felkérést, és a múltról beszélek, annak nagyon nyomatékosan fel kell hívnom a figyelmét, hogy mindaz, amit elmondok a jövõrõl szól. Arról a jövõrõl, amely már 1998-ban elkezdõdött, és egy hosszabb interregnum után, hamarosan folytatódik.
Miközben a rendszerváltás környékén és az azt követõ években a Fidesz jól érzékelhetõen a média és az újságírók dédelgetett kedvence volt, és ennek nem csekély szerepe volt a párt népszerûségének üstökösszerû emelkedésében, 1993-ra megfordult a helyzet; rövid idõ alatt látványosan megromlott a kezdeti, szívélyesnél is jobbnak nevezhetõ viszony. A székházbotrány, majd ezt követõen a párt néhány alapítójának távozása és a Fidesz lassú ám jól látható politikai átpozícionálódása alaposan megtépázta a Fidesz népszerûségét nemcsak a közvéleményben, hanem az akkoriban még látványos bal-liberális fölény által dominált médiában is. A korábban az újságírók által csaknem kritikátlanul ajnározott párt egyszer csak ugyanoda került, mint politikai riválisai, a médiában elfoglalt kiváltságos helyzete megszûnt.
Bizonyára ez is szerepet játszott abban, hogy 1998-ban az Orbán Viktor által ígért „több, mint kormányváltás” egyik elsõszámú terepe éppen a média világa volt. A Fidesz kormány az általa elõször pozitív diszkriminációnak, utóbb média egyensúlyteremtésnek nevezett akció keretében a legváltozatosabb eszközöket vette igénybe a párt médiapozícióinak javítása érdekében. És ezek között az eszközök között jócskán akadtak olyanok is, amelyek sértették a demokratikus jogállam normáit. Tekintettel arra, hogy a négy év krónikája gyakorlatilag kimeríthetetlen tárházát nyújtja az agresszív médiapiaci beavatkozásoknak, most csak utalásszerûen jelezném ennek legfontosabb irányait.
Az 1998 és 2002 közötti periódus legfontosabb törekvése – és ha tetszik sikertörténete – a fidesz-közeli médiabirodalom alapjainak lerakása volt. A forrást ehhez alapvetõen a Postabank médiaportfoliójának felszámolása ill. magánosítása teremtette meg. A korábban sikertelen Napi Magyarország és a nagy múltú, ám ekkorra ugyancsak horribilis veszteséget termelõ Magyar Nemzet egyesítése, a legnagyobb példányszámban eladott hetilap, a Szabad Föld einstandolása, és a Sportfogadás lenyúlása teremtették meg e médiabirodalom alapjait. Hogy összességében 100,160 vagy ennél is több milliárd forintjába került-e az állampolgároknak a korábban a politika kénye-kedve szerint fosztogatott Postabank konszolidálása, azt már valószínûleg soha nem fogjuk megtudni, mint ahogy azt sem, hogy e médiabirodalom alapjainak lerakásához hány tízmilliárddal járultunk hozzá. A közpénzek és közvagyon Fidesz-közeli médiumokba történõ átcsorgatása nem állt meg a Postabank romjainak megcsapolásánál. Jelentõs – és mindmáig kifürkészhetetlen sorsú állami ingatlanvagyon, és számos szerkesztõség – köztük a szélsõjobboldali Demokrata - infrastruktúrájának közpénzeken történõ kiépítése is beletartozott az eszköztárba. Valamint jó néhány, többségében hamvában holt lapteremtési kísérlet árát is adófizetõk pénze bánja. Az egyetlen utóbb sikeresnek bizonyult ilyen akció a Heti Válasz létrehozása volt, amelyet indulásakor 2 milliárd forint közpénzzel stafírozott ki a kormány. A kétmilliárd forint rövid idõ alatt elfogyott, a lapot a bukástól és az eltûnéstõl, néhány Fidesz-közeli vállalkozó mentette meg. Tény azonban, hogy azóta, többé-kevésbé piaci körülmények között mûködve életképesnek bizonyult a vállalkozás.
A médiaviszonyok kiegyensúlyozása azonban korántsem ragadt meg a birodalomépítésnél. Az egyensúlyteremtés egyéb eszközei rendkívül változatosak voltak. A Magyar Narancs és az akkoriban még liberális Magyar Hírlap ellehetetlenítésére irányuló kormányzati akciók célja a mérleg másik oldalának „könnyítése” lett volna, az újságírók folyamatos fegyelmezésének és fenyegetésének egyik leglátványosabb akciója pedig az volt, amikor a miniszterelnök fõtanácsadója pert indított a Magyar Hírlap ellen amiatt, hogy szöveghûen beszámolt arról, hogy egy nyilvános eseményen személy szerint õt illették kritikával. A demokratikus jogállamiság történetében minden szempontból precedens értékûvé vált az eljárás. Egyrészt ugyanis nyilvánvaló volt, hogy a per indításának egyetlen célja a sajtó munkatársainak megfélemlítése, másrészt a nyilvánosság elõször szembesülhetett a sajtó mûködésére vonatkozó jogszabályok anomáliáival, az un. objektív felelõsség doktrínájának képtelenségével és az igazságszolgáltatás mûködésének ellentmondásosságával. Az akkoriban – újdonságértéke miatt hatalmas vitát kavaró eljárás – mára hétköznapi rutinná vált, bal és jobboldali, liberális és konzervatív politikusok és közéleti szereplõk élnek vissza rendre a jogi szabályozás adta kiskapukkal, ûznek sportot a jogállam lejáratásából, és tartják folyamatos fenyegetettségben a média munkatársait. A balliberális média megfélemlítésében élenjáró, a pert indító korabeli miniszterelnöki fõtanácsadót pedig ugyanaz a „balliberális”-ként aposztrofált média azóta a tenyerén hordozza. A sajtó munkatársainak hatalom általi verbális szidalmazása és fenyegetése pedig mindennapos gyakorlattá vált a nyilvánosság legkülönbözõbb fórumain. A jobboldali média helyzetbehozását szolgálta az a demokráciákban merõben szokatlan gyakorlat is, hogy a kormánnyal szemben kritikus orgánumokat rendre nem hívták meg, és nem engedték be a kormányzat tevékenységét, döntéseit ismertetõ sajtótájékoztatókra, nem tájékoztatták a közügyeket érintõ legfontosabb kérdésekrõl sem, és a demokratikusan megválasztott hatalom képviselõi egyszerûen nem álltak szóba a nekik nem tetszõ orgánumok munkatársaival. A kereskedelmi médiumokkal szemben alkalmazott legfájdalmasabb egyensúlyteremtõ eszköz azonban kétségkívül a médiapiaci hirdetések politikai szempontoknak megfelelõ „átstrukturálása” volt. Ez nem csupán abban nyilvánult meg, hogy hatalomra kerülésük után azonmód felülvizsgálták a legnagyobb állami hirdetõk reklámozási gyakorlatát, és érvényes szerzõdéseket, akár törvénysértõ módon felbontatva, az állami vállalatok és intézmények reklámköltéseit a kormánybarát sajtóhoz irányították, hanem a legkülönfélébb eszközöket igénybe véve a magánkézben levõ cégeket is megpróbálták rávenni, hogy reklámelhelyezéseik során ne a piaci, hanem a politikai szempontok játsszák a meghatározó szerepet. A reklámpiac politikai eszközökkel történõ befolyásolása pedig – hosszabb távon - valóban alkalmas arra, hogy az életben maradáshoz szükséges összes levegõt elszívja a kormánynak nem tetszõ orgánumok elõl. Emellett eltörpült az a tény, hogy az összes állami intézménynek és kormánypártok által vezetett önkormányzatnak kötelezõ volt legalább egy, de inkább több példányban elõfizetni a Fidesz-közeli orgánumokra.
A Fidesz kormány médiapolitikai törekvéseit azonban legkarakteresebben a közszolgálati médiumok teljes politikai megszállása jelezte. A párt –gyakran a jogállam keretein túlterjeszkedõ - lépései világosan jelezték, hogy a közszolgálat az õ értelmezésükben a hatalom iránti feltétel nélküli lojalitást jelenti. Egymást követõ lépéseik nyilvánvalóvá tették, hogy a közszolgálati médiumok élére nem kerülhet más személy, mint általuk kijelölt pártkatona, és ennek érdekében bármire hajlandóak; a legfõbb ügyész mindmáig rejtélyes eszközök felhasználásával történõ menesztésétõl, az elnökválasztás folyamatos ellehetetlenítésén keresztül, a médiumok irányító testületeinek törvénysértõ szétzilálásáig. A közmédiában zajló folyamatos politikai tisztogatások és az adófizetõk pénzébõl fenntartott intézmények gazdasági szétverése pedig csupán kísérõjelensége volt az intézmények teljes politikai megszállásának.
A Fidesz kormány idején megalapozott, és azóta is folyamatosan bõvülõ médiabirodalommal kapcsolatos legsúlyosabb és hosszú idõre jóvátehetetlen problémát azonban mégsem az eddig elmondottak jelentik. Hosszabb távon a legnagyobb problémát az újságírás és a közbeszéd mérhetetlen mértékû lezüllesztése jelenti. Anélkül ugyanis, hogy túlbecsülnénk a média közgondolkodásra és közbeszédre gyakorolt hatását, nem túlzó a megállapítás, hogy a szélsõjobboldali beszéd és mentalitás térhódításának, a gyûlölködésnek és a rasszizmusnak egyértelmûen ez a média ágyazott meg. Ami ma a deklaráltan szélsõjobboldali orgánumokban folyik, annak összes csíráját megtalálhatjuk a Fidesz-közeli médiában, amelyek egy része egyébként ma sem különbözik jottányit sem a szélsõjobb orgánumaitól.
A Fidesz 2002-es választási veresége, a kívülálló számára azt igazolta, hogy a gátlástalanul erõszakos és gyakran jogi normákat is sértõ térfoglalás kontraproduktívnak bizonyult, és a jó öreg recept mégis igazolódott; a médiát a politikának nem leigázni kell, hanem meggyõzni kell saját igazáról.
A Fidesz vezetõi azonban merõben más következtetésre jutottak. A választási vereség egyik legfontosabb okát az ellenséges média aknamunkájában vélték felfedezni. A legfontosabb tanulságot, amelyet a bukásból levontak Orbán Viktor eképpen összegezte: „sokkal több pénzt és figyelmet kellett volna a médiafölényt birtokoló liberális közgondolkodástól eltérõ mûhelyekre és személyekre áldozni… több újságot kellett volna létrehoznunk…ez újabb konfrontációt eredményezett volna, de meg kellett volna tennünk.”[1]
És a szavakat tett követte. Az 1998 és 2002 között lerakott alapokon mára egy hatalmas, jól strukturált, szerteágazó birodalom épült fel, amely egyszerre képes megszólítani a radikális szélsõjobb- és szélsõbaloldali és a mérsékeltebb jobboldali tábor tagjait éppen úgy, mint a politikai preferenciákkal egyáltalán nem rendelkezõ, passzív, ám a rendszerváltásban csalódott lecsúszó vagy a lecsúszás által fenyegetett rétegek tagjait. A spektrum a hagyományos média területén szélsõséges, agresszíven rasszista Magyar Demokratától, Magyar Hírlaptól és Echo Tévétõl, a rafináltabban kirekesztõ Magyar Nemzeten és Hír TV-n és Lánchíd Rádión keresztül a mérsékelt Heti Válaszig terjed. Ezek az orgánumok nemcsak szellemiségükben és színvonalukban különböznek, hanem mûfajilag is eltérõ igényekre reflektálnak. Mindeközben a napjainkra kulcsfontosságúvá vált világhálót , a kezdetektõl a jobboldal és a szélsõjobb uralja, ugyancsak egészen eltérõ színvonalú portálokkal. Míg a kétségkívül a hazai hírportálok közül legprofesszionálisabban szerkesztett, igen komoly infrastruktúrával mûködõ Index jobboldalisága rendkívül rafinált , addig pl. a Gondola.hu vagy a korábban ugyanide tartozó, ám mára a jobbszélre húzódott Barikád.hu nem árul zsákbamacskát. A hivatalos hírportálokon túl a jobb- és szélsõjobboldal dominálja az internetes fórumokat és a blogok világát is, amelyek ugyancsak rendkívül változó színvonalon elégítik ki a jobboldali és szélsõjobboldali közönség igényeit. És a Fidesz 2006-os elsöprõ méretû önkormányzati gyõzelme óta a jobboldal irányítása alá került a helyi médiumok döntõ többsége is. A legtöbb esetben a minden állampolgárhoz eljuttatott, ingyenesen terjesztett önkormányzati lapok helyét – mint legutóbb Pécsett is - a közvetlenül az elnök környezete által mûködtetett Helyi Téma helyi mutációja vette át.
Az elmúlt hónapok hírei pedig azt jelzik, hogy a Fidesz média-étvágya nem csökkent, és, mint a mesebeli kisgömböc úgy próbálja bekapni az útjába kerülõ összes médiumot. Mindezt pedig azért teheti meg, mert az elõreláthatóan nagyarányú választási gyõzelem kapujában napról-napra emelkedik azoknak a magyar vállalakozóknak a száma, akik el sem tudják képzelni, hogy jobb helyen fialtathatnák megtakarított milliárdjaikat, mint egy-egy fidesz-közeli médiumban. És jól láthatóan a befektetés közvetlen jövedelmezõsége itt már nem játszik szerepet. Hiszen nehezen elképzelhetõ, hogy pl. az „ellen-ÉS”-ként emlegetett – állítólag egy milliárd forint induló tõkével kistafírozott jobboldali kulturális hetilap, akár hosszabb távon jövedelmezõ befektetés lehetne, mint ahogy a négymilliárdért kínált Origo sem tûnik rövid távon rentábilis befektetésnek, ahogy Széles Gábor médiavállalkozásai is jól láthatóan csak nyelik a pénzt. Ám a befektetõk nyilván nem is az eladások, kattintások vagy a nézettség növekedésétõl várják befektetéseik megtérülését, hanem egyrészt a reklámpiac politikai szempontoknak megfelelõ drasztikus átrendezésétõl másrészt a gazdasági élet egyéb területein nyújtott elõnyöktõl.
Mindeközben a balliberális oldal médiapozíciói az elmúlt nyolcéves balliberális kormányzás idején gyakorlatilag összeomlottak. Míg a Fidesz közeli orgánumok nagy része hangvételében és szakmai színvonalában, addig az MSZP közeli média infrastruktúráját és gazdasági stabilitását tekintve hasonlít az üzemi lapokra. Jól látható, hogy az MSZP-nek fogalma sincs a modern média mûködésérõl és mûködtetésének kritériumairól, az, amit a sajtóról képzel, már 20 évvel ezelõtt is elavultnak számított volna. És nem lehet nem észrevenni, hogy minden, a médiára költött fillért kidobott pénznek tekintenek, ezért olyan szánalmasan szegényházi ez a médiavilág. Nem véletlen, hogy a pártnak sem a médiával kapcsolatos stratégiája, sem médiapolitikusa nincsen, ami meglehetõsen nagy luxus a XXI. század elején egy politikai párttól. A médiatestületekbe nem szakértõket küldtek, ahogyan ezzel korábban az SZDSZ próbálkozott, és nem is pártkatonákat, ahogyan ezt a Fidesz tette, hanem haverokat, rokonokat és üzletfeleket. A közszolgálati média mûködési feltételeit – gyakorlatilag a 2002-es hatalomváltás óta – a Fidesz határozta meg, mint a közpolitika és államélet számos más területén úgy itt sem sikerült átvenniük a hatalmat ill. kiegyensúlyozott viszonyokat teremteniük az elmúlt nyolc évben. Nyolc év alatt nem sikerült megtalálniuk a Fidesz destruktív politikájának ellenszerét, ott kötöttek kompromisszumot ahol nem kellett volna, és ott nem alkudtak, ahol szükség lett volna erre. Az általuk támogatott vezetõk rendre cserbenhagyták õket, a médiában mûködõ pártfogoltjaikhoz hasonlóan, összességében pedig nem láttak sokkal többet a médiában, mint egy hatalmas pénzszivattyút, ahová nem betenni, hanem ahonnan kivenni kell a pénzt.
Koalíciós partnerük az SZDSZ pedig, abból az önhitt és egyébként teljesen megalapozatlan meggyõzõdésbõl kiindulva, hogy a politikai szereplõk közül õk a média-ügyek letéteményesei, és azzal a mentalitással, hogy média-ügyekben soha nem voltak kíváncsiak sem a szakma, sem a párt legszûkebb körén kívüli szakértõk véleményére, odajutott, hogy gyakorlatilag a médiavilág összes szereplõjét sikerült magára haragítania, ami egy liberális párttól nem kis teljesítmény!
Mindezek eredményeképpen mára a jobboldal hatalmas és erõs hadicirkálóival szemben a balliberális oldalon néhány félig elsüllyedt bárka áll.
Ám nem lenne teljes a kép, ha nem ejtenénk néhány szót a hosszú évek óta keserves élet-halál küzdelmet folytató független orgánumok helyzetérõl és kilátásairól. Amiképpen a civil szféra, úgy a független média megerõsítését sem tekintették feladatuknak a balliberális kormányok az elmúlt nyolc évben, holott nyilvánvaló, hogy erõs demokrácia éppen úgy elképzelhetetlen kiterjedt civil társadalom, mint független sajtó nélkül. Meglepõ eredményre jutnánk, ha például áttekintenénk, hogy az állami intézmények az elmúlt nyolc évben mennyi reklámot helyeztek el a Heti Válaszban és pl. a Magyar Narancsban vagy az Élet Irodalomban. Érdekes adalék a balliberális kormány és a független média viszonyához, ha felidézzük az Élet és Irodalom esetét a kulturális kormányzattal. Azt talán még a lap legelfogultabb kritikusai sem vonják kétségbe, hogy az elmúlt két évtizedben – jelentõs áldozatok árán – az ÉS nyújtotta a legszélesebb fórumot a kortárs magyar irodalom számára. Hatalomra kerülése után azonban a Fidesz kormány, a lap iránti mély ellenszenv által vezérelve oly módon alakította át a kortárs irodalmat megjelentetõ orgánumok támogatását, hogy abból az Élet és Irodalom kimaradjon. A szándék egyértelmû és nyilvánvaló volt. A balliberális kormánynak pedig nyolc év nem volt elegendõ, hogy a támogatási rendszert méltányossá és igazságossá tegye – és ha valóban a kortárs irodalomnak fórumot teremtõ orgánumokat kívánja támogatni, akkor a pályázati kiírás megfeleljen ennek a célkitûzésnek. Abból azonban, hogy a Fidesz által bevezetett diszkrimináció a mai napig mûködik, nem következtethetünk másra, minthogy a Fidesz és az MSZP-SZDSZ kormány törekvései ezen a ponton egybeestek. Végeredményét tekintve mégse mondanám, hogy ezzel egyértelmûen rosszat tettek a néhány még létezõ független orgánumnak, amelyek az áldatlan és rideg környezetben legalább megtanultak, ha nagyon szerény körülmények között is, de a saját lábukon megállni, és mivel semmit nem kaptak, így nem is lesz mit elvenni tõlük.
Az elmúlt idõszak legnagyobb port felvert média-botrányai – a Nap-kelte-ügy és a rádiófrekvenciák odaítélése körüli botrány - csupán illusztrációi az eddig elmondottaknak. A szakmailag és gazdaságilag is védhetetlen Nap-kelte-ügybõl éppen úgy vesztesként jött ki az MSZP, mint ahogy hosszabb távon a rádiós frekvenciák odaítélésébõl is így fog. A Nap-kelte éppen olyan méltatlan körülmények között került a közszolgálati televízió képernyõjére 2002-ben, ahogyan kimúlt onnan. És mindeközben nem felejthetjük el, hogy éppen ez a mûsor volt az, amely – kizárólag piaci megfontolások által vezérelve - elsõként biztosított széleskörû nyilvánosságot a különbözõ szélsõjobboldali közszereplõknek, a Jobbik egyik alapítóját Molnár Tamást ugyanúgy a Kereszttûz c. mûsor „újságírójaként” ismerhette meg a közönség, mint a kuruc.info állítólagos fõszerkesztõjét Molnár Balázst. A legnagyobb vesztese azonban egyik ügynek sem a párt, hanem a magyar demokrácia.
Médiafronton a jövõ tehát már elkezdõdött. Nem ma, nem is tegnap, hanem valójában már 1998-ban.
Vásárhelyi Mária elõadása
1/10
ondok 2009 nov. 10. - 12:03:15 1/10 Előzmény kgyuri0
(135/8852)
Csodálkozol ,amikor ez a bárgyú kormány nem rúgta ki Dobos Menyhért fidesznyik mûsorkiskirályt?
3/10
kgyuri0 2009 nov. 09. - 10:34:23 3/10
(134/8852)
A minap valami balhé volt, szélsõ jobbos huligánok inzultáltak egy bírót(legalább is verbálisan, ha jól csalódok: Budaházy „úr” perén, már keverem a sok sunyi, fasisztoid balhét), más részt az FTC futballmeccsen is balhéztak. Szóval két a propos is volt, hogy Betlen beszéljen, tán Draskoviccsal, elõtte, afféle fölvezetés képpen bemutatták a hírtv által preparált jól ismert felvételeket, hogy hahgulatot keltsenek a kormány ellen.

Ha jól emlékszem, volt egy Vizsgálóbizottság a mindenki által köztisztelt (én még itt tartok) GönczölKatalin fémjelezte.
Emlékezetem szerint tényfeltárt és pártatlan volt(én még nem láttam elfogadható ellenvéleményt).
Termésdzetesen a „pártatlan közszolgálatiság” jegyében meg sem említik!
Még csak az objektivitás csalóka látszatára sem törekednek. Piha!

Más:Háttér tévézés közben fölkaptam a fejem, egy ismerõsnek tetszõpkappanhangra. Mondom, mivan, Sajtójklub?! Bayer Berncsik, Lovas jókomája, ha jól mondom valami Molnár(?)Tamás független grafukus osztja az észt a mi derék Süvegesünknek.?

Éppen arról futtatott elmét a tátott szájjal hallgató Süvegesnek, hogy a német egyesítéskor angol-francia próbálkozás történt a német egység megakadályozására. Cukor téma: jöhet a globalisták, a liberalisták stb keresztény szellemiségû rágalmazása. Bizonyítékot nem igen hozott elõ. Jelzem azóta lement egy rakás mûsor a berlini fal évfordulója miatt, még csak célzás sem történt Duna-tévés,vagy német részrõl hasonlóra, mint vitéz grafikusunk fölvetése.
Közszolgálat?!!
3/10
kgyuri0 2009 nov. 09. - 09:13:50 3/10
(133/8852)
JAV: nem "rólik", hanem "róluk"