Akárhogy is válaszolt, értettem belõle. Nem a stílus volt a lényeg, és nem sértõdtem meg. De mások helyett nem tudom elvinni a balhét.

Tudod mit? Nyugodtan haragudj, mert látom most téged is megcsípett a csecse légy.... (direkt írtam el)

Szerintem meg egyszerû kérdés volt, amire egyszerû lehet a válasz. Ha tõlem megkérdezed, miért ez a nicknevem, nem jövök zavarba és nem beszélek mellé, nem hisztériázok és nem írom, hogy "Te Gubera Vera, olyan ostoba vagy, mint a föld" stb. (Azért kõmacska, mert a macskakõ már foglalt volt.) Amit Ráheltõl kérdeztem, abban nem volt semmi bántó és illetlen - Ráhel válaszul bántóan és illetlenül viselkedett.
Erre te még a blogger sarát is a nyakamba varrod. :) Bölcs lépés. :)

te kevered a dolgokat.... az fel sem merült bennem, hogy közöd lenne a bloggerhez, csak a névválasztás miatti felesleges zaklatás volt sok, egy ilyen nyomoronc blogger után.
és nagyon nem igaz, hogy állandóan itt vagyok. Már jó ideje csak egy - egy egysoros erejéig.

Nos, rosszul láttad. Én kérdeztem tõle valamit, amire nem válaszolt, hanem ezt a kérdéstõl teljesen független ügyet húzta elõ, válasz helyett. Bár nyilván õ is csak most szembesült vele, amikor próbált valami linket elõszedni a seven7crown magyarázatára. Azt gondolta, ezzel elterelheti a figyelmet. Csakhogy ez egyáltalán nem volt válasz arra, amit kérdeztem. Neki kell tudnia, kivel beszélt itt ilyen hangnemben. Vagy esetleg neked, mert te mindig itt vagy. Én nem tudom, kin kérjem számon. Üresen siránkozni, rinyálni, fantomokkal harcolni, árnyékra lõni, passzív-agresszív módon vádaskodni, alamuszi módon buzgólkodni pedig nem az én mûfajom, arra vannak itt elegen. Ha Ráhel tudja, ki volt, akkor mondja meg vagy próbálja meg önállóan számon kérni.

A problémát azzal a személlyel lehet megoldani (legalábbis megkísérelni megoldani) akirõl tudom, hogy okozta. Errõl a dologról nem tudom, tehát megoldani sem tudom. Megkértem vkit, hogy kérjen bocsánatot, ha õ írta - tévedtem. Te pedig rám akaszkodtál, noha nyilvánvaló, hogy semmi közöm a dologhoz. Ez szerintem sunyi és ostoba próbálkozás, a felelõsség teljes összemosása.

Pontosan azért szóltam rád, mert úgy láttam Rahelt zrikálod azután, hogy - visszaolvasva, keresve láttam mi történt vele.

kirõl raktak fel gúnyrajzot? Ha nem vennéd észre, mostanában igen ritkán vagyok itt...

" nem ismersz, csak tapogatódzol. :)"

meszag | Válasz | Elõzmény (olahmiki1959)
ma 12:20 | 7150/7153
egyébként is amit írtál, téged minõsít.

Meszag, te írtad le - amit ír valaki, az minõsíti. Nem kell "tapogatóznom", mert amit írsz, az minõsít. "Offline" nagyobbakat lehet tévedni valaki megítélésében, mint itt.
Félreértettél, nem a magánélet kiteregetésére gondoltam, mint õszinteségre. Nem kell elmesélni az életedet ahhoz, hogy egy megnyilvánulásodban õszintének látszódj vagy képmutatónak (netán behízelgõnek).

"hanem keresem a megoldást."
Jó. Amikor a barátnõdrõl gúnyrajzokat raktak fel a fórumra, miért nem követelted, hogy töröljék ki? Nagyon csodálkoztam, hogy mindenki hallgat. Én dühösen követeltem, erre kitiltottak.
Most azt írtam vkinek, hogy kérjen bocsánatot Ráheltõl. Tévedtem, nem az illetõ írta a szöveget. Te hogy kerested a megoldást? Úgy, hogy belém akaszkodtál. Ez megoldás? Nem látom, hogy a megoldást keresnéd. Lehet, hogy inkább problémákat keresel, amiken a végtelenségig el lehet rágódni, siránkozni, sopánkodni... de megoldást keresni, egy adott, konkrét dologban; azt gondolom, ahhoz egészen más kell.

egyébként is amit írtál, téged minõsít.

hát mondjuk a vasorrú bábán mi a szent ... a vicces??

Természetesen aláírja. integrálni szeretnék a baloldalt is

ebbõl is látszik, hogy sose tudtak számolni (se)

Ahhoz képest, hogy meg sem szólítottalak, kapásból írtál 3 választ. Túlértékeled szerény személyemet, még, ha az ellenkezõjét is írod.

Mivel valóban nem vagyok túl bizalmas csak kevesekkel, maradjunk annyiban, hogy nem ismersz, csak tapogatódzol. :) Másrészt mondtam már, nekem Jézus a mesék, mondák körébe tartozik. Nincs is vele semmi bajom, csak nem õ jut eszembe, ha valami gondom van,hanem keresem a megoldást.

:D

Csak próbálok "Homo ludens"-ként élni. De azért nagyon felnézek rátok.

te is sokszor túljátszod magad... :)

Amíg itt többen éjt nappallá téve az ország megmentésén fáradoznak, Te léhán kigúnyolod õket. Mélységesen fel vagyok háborodva a viselkedéseden. Hogy tudnál egy olyan hazafi szemébe nézni, aki több, mint 4000 hozzászólást írt?

Ha valaki arra adja a fejét, hogy trollkodik, az úgy jár, mint te: nem etetjük.
Az, hogy mi a vicces, mi nem, mindenki másképp ítéli meg.
Nekem cseppet sem vicc az, ha valakit kora, külseje alapján gúnyolnak.

Azt hallottátok, hogy most meg a Bárándi gyerek diplomáját firtatja a jobboldali média? Idióták...

"Tul. képen ebben hiszek, szolipszizmus(csak mindig elfelejtem a nevét), tehát már most messiás vagyok, csak a környezetem nem tart annak, nyilván elhitethetném pár karakterrel, hogy az vagyok, ha számítanának annyira."
Ebben szerintem az a logikai difi, hogy ha a világ csak képzelet, de nem objektív, valódi, tõlem független létezõ; és ha minden karaktert csak beleképzelek; és ha magamat ebben a világban messiásnak képzelem, akkor ugyan mi akadályozna abban, hogy minden - általam elképzelt karakter - messiásnak tartson. Hiszen csak én vagyok valódi létezõ. Ha arra van szükségem, hogy "elhitessem" velük, hogy messiás vagyok, akkor ezzel beismerem, hogy õk tõlem független, valódi létezõk. Tehát a világ nem csupán az én képzeletem terméke. Ha pedig tõlem függetlenül létezik, akkor meg kell ismernem, milyen is ez a tõlem független világ.
Aztán ezt írod: "Lehetnék sorozatgyilkos és míg más életével játszok, addig is Istennek érezhetném magam." - tehát te is érzed, hogy ez játék. Meg hogy Istennek "érezhetnéd" magad, de tudod, hogy valójában nem lennél az.
Azt hiszem, az ember egészen biztosan az, és annak van a birtokában, amiért felelõsséget vállal. Mármint nem a kötelességtudatra gondolok, amikor valamiért kénytelenül számon kérnek. Hanem amikor önként, egyszerûen felismered és vállalod a felelõsséget valamiért. Ha mondjuk magadért ismered fel és vállalod a felelõsséget (ami egyáltalán nem könnyû) - akkor azonos leszel magaddal. Abban a mértékben birtokoljuk önmagunkat, amilyen mértékben felelõsséget vállalunk magunkért. Ez nem is megy egyszerre, elég hosszú folyamat.
Ahogy önmagunkat lassan birtokba vesszük és megismerjük, úgy a világgal is - lassan - kezdünk megbarátkozni. Tehát egyre kevésbé érezzük, hogy muszáj kontrollálni azt. (Mert amit nem kontrollálunk, az kiszámíthatatlanul kaotikus és félelmetes). Egyre jobban elviseljük, hogy a világ olyan, amilyen, és megy a maga útján. Egyre kevésbé érezzük azt, hogy a kontrollálással a világ fölébe kerekedhetnénk. Mert amíg magamat muszáj kényszerítenem, kontrollálnom, leigáznom, addig másokat is szeretnék kényszeríteni, kontrollálni, irányítani. Az megadja a hatalom és uralom mámorát. "Azt csinálod, amit én akarok!!!! Mert különben...!!!!" Ennek az a csúcsélménye, hogy akár az életével is játszhatok valakinek, elvehetem azt, megölhetem, és akkor az "istene" leszek.
Ez az elképzelés mind a kontrollból fakad. Amikor az ember megszületik, egy jó ideig ösztönösen érzi, hogy számára mi a jó és normális, mire van szüksége és mit szeretne; tisztában van a szükségeivel és határaival (érzi, mikor fáradt, álmos, szomjas stb). Hatalmas igénye van a fejlõdésre (de nem mások rovására, hanem a maga gyönyörûségére akar egyre több és több lenni).
Csakhogy ezt a természetes, ösztönös szabályzórendszert a külvilág folyamatosan elkezdi roncsolni és pusztítani. Áttörik a természetesen meglévõ korlátokat, abnormális igényekkel és elvárásokkal bombáznak, egy természetellenes normarendszert és kontrollt erõltetnek rád-rám-mindnyájunkra. És ha én elhiszem, hogy figyelmen kívül lehet (kell) hagynom a természetes szabályzórendszeremet, a természetes határaimat, és a külvilág által megszabott feltételekhez, normákhoz kell igazítanom magamat, akkor az a furcsa dolog történik, hogy miközben a tudatalatti, természetes kontrollt átváltja egy természetellenes, mesterséges normarendszer, egyre inkább elvesztem a kontrollálási képességemet, egyre kaotikusabb világba kerülök (ezért most már egyre nagyobb szükségét érzem a külsõ kontrollnak, szinte könyörgök, hogy kontrolláljon valaki) - és rákerülök egy olyan hullámra, ami egyre közelebb sodor a halálhoz. A halál egyre pozitívabbnak fog tûnni. Vagy a saját halálom, vagy mások halála, vagy mindkettõ.
Ezt nevezik függõségnek vagy addikciónak. Én ebben a folyamatban egyre jobban elmérgezõdöm, testileg-lelkileg-szellemileg. És ha ki akarok belõle szállni, hát az kutyanehéz, keserves és lassú.
Ha egy gondolatmenetben emlegeted a halált és a kontrollt, és ezt, így együtt, pozitív dolognak láttatod, annak szerintem az az oka, hogy valamilyen területen annyira megsérültek a természetes korlátaid, hogy addiktív lettél. Én is elég sok dologtól voltam függõ (és még vagyok is, mert ha nem lennék még mindig függõségre hajlamos, akkor például most aludnék, és nem "kontrollálnám" az álmosságot. De már olyan sokszor zúztam szét az álmosság határait, hogy már nem emlékszem, mit jelent szabadnak lenni). Vagy mondok egy másik, nagyon fájdalmas példát. Azért ezt említem, mert most olvastam róla, és nagyon felkavart. Ha valakit gyerekkorában megerõszakolnak, az szexfüggõ lesz. A szexfüggõ pedig kegyetlenül szégyelli, hogy képtelen uralkodni magán. (Sokszor inkább belemenekül a piába vagy drogba, hogy magyarázatot találjon a viselkedésére: "Nem tudtam uralkodni magamon, mert sokat ittam". "Nem is tudtam, mit teszek.") Szégyenében kiszolgáltatja magát bármiféle külsõ irányításnak. Olyan hajlítható és manipulálható lesz, mint egy zombi. Ezért aztán egy sötét hatalmi rendszernek nagyon is érdeke, hogy minél több szexfüggõ egyedet termeljen ki.... - szóval, ezt most csak azért írtam, mert épp ezt olvastam, és nagyon kiakadtam rajta. De bármiféle addikciót említhettem volna. Mindegyik a kontrollra épül és valamiféle halálvággyal jár. És mindnek az az oka, hogy az ösztönös önkontrollt, a belsõ, normális, természetes határokat lerombolták, és egy külsõ, mesterséges, természetellenes szabályozással helyettesítették.
Ha ebbõl sikerül kiszakadni, úgy egyre kevesebb visszajelzésre lesz szükségem a külvilágból ahhoz, hogy mások igazolják és minõsítsék a létezésemet. Mert ezt írtad: "dicsõségszerzés, média, a környezetem annak tart".
Szóval, az addikció úgy mûködik, hogy a külvilág elhiteti, hogy borzasztó fontos az a jutalom, amit õ ad. A külsõ elismerés mindennél fontosabb, és akár a halálig is pusztítsd el, tedd tönkre, rombold le magad, csakhogy megszerezhesd azokat a jutalmakat, amiket a külvilágtól kaphatsz. Legyél doktor, Kossuth-díjas, Nobel-díjas, kaparj, kurta... De hogy VALÓJÁBAN mit ér a külvilág elismerése, azt remekül bemutatja ez a kis jelenet: http://www.youtube.com/watch?v=kVTJOAWjU3g (7:10-8:40-ig). Vagy ezek a mostani botrányok is szép példái a külvilágból érkezõ elismerés haszontalanságának. Ezekbõl is lehet látni, hogy amirõl elhitették, hogy objektív mérce, és aminek a teljesítésébe sokan rengeteg energiát fektettek, azt mások lazán LOPTÁK. És ugyanúgy megkapták érte az elismerést...
Azt hiszem, egyetlen külsõ elismerés van, ami fontos. Már írtam, talán emlékszel rá. Hogy a nõ õszintén elismerje a férfit. Ez az egy tényleg fontos, más nem.
Persze, azért lehet hajtani a külsõ jutalomfalatokért :) http://indavideo.hu/video/Spike_ugrik_a_bogyoert

Hát igen, téged jobban érdekel. Nem tudom, pontosan hogy érted, talán így: http://www.youtube.com/watch?v=SY4_HO1pNyA
Ez érdekes kérdés, több nézõpontja is van, pl: "Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És felelvén a király: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg."
Szerintem nem erre gondoltál, de érdekelne, hogy mire.

:) Na ugye, mondom én, szó szerint ezt írod te is :) " akkor arra csupán annyit tudok válaszolni, hogy sz*rok rá"

Azt gondolom, nagyon sokan várnak egy új messiást. Nagyon sokan, egyre többen. Ha Ráhel tényleg várná, felismerné. De fogalma sincs róla, ki az. Szerintem szarik az új messiásra (is). Nem hiszem, hogy érdekli. Valami ráragadt ugyan az okkult misztikából, de az annyira jelentéktelen és felszínes, hogy nem sokat számít.

Hát ez marha jó :))))))) Te találtad ki?

Sokféleképpen lehetne nevezni. Talán a legegyszerûbb így: a hiánytól. A hiábavaló hiánytól. "Mindenki érzi. Mint egy szilánkot az agyban. Nem lehet elmondani, mi is a Mátrix. Mindenhol ottvan."

Rahelnek nem az én törõdésemet kell éreznie (nem is hiszem, hogy azt érezné, körbenyaldosom, nyilván ezt más tartja feladatának...) Azt írtam, remélem, hogy nem veszik el, megmenekül. De megmenekülni mindenki csak akkor tud, ha ÖNKÉNT Istenhez fordul, megtér, megalázza magát, elfogadja Jézus bûnbocsánatát és megváltó áldozatát. És saját maga kéri Istent, hogy mentse meg. Önakarata ellenére senkit nem lehet megmenteni. Azért kérdeztem, hogy te vajon ezt tennéd-e. Mert így nem lehet. Én nem TUDOM megmenteni, ezért nem értem, mit vársz tõlem. Sem saját magától, sem testetlen fantomoktól nem tudom megmenteni. De TE MEGTEHETED, ha szerinted képes vagy rá.
Én csak arra gondoltam, hogy Rahelbõl inkább kinézem ezt a lépést, mint belõled. Nem tudom, miért, talán mert õszintébbnek ismertem meg. Ezért (talán) könnyebben szembe tud nézni magával és reálisabban látja a világot. Erre nyilván azt mondod, hülyeségeket írok, mert te abszolút realista vagy. Hát igen, jól tudom, bizonyos szempontból talán sokkal sikeresebben eligazodsz a valóságban, mint õ (és még tömegek). De sajnos, ez a világ valahogy úgy van felépítve, hogy ahhoz, hogy sikeresen beilleszkedj, el kell szakadnod magadtól. Persze, nyilván pontosan tudod, ki vagy... de mégis - az, amit önmagadnak gondolsz, olyan személyiség, aki rendkívül sikeresen elsajátította a elvárásokhoz való alkalmazkodást. Amit látsz önmagadból, az a környezeted elvárásain keresztül szûrõdik át és ahhoz idomul. Te jóval könnyebben tudsz másokhoz igazodni, mint Ráhel. Nyilván személyiségtípustól is függ ez, ha emlékszel (http://mbti.tarhely.biz/tipusok/nf/enfj/jellemzes) Azt gondolom, hogy te annyi pozitív visszajelzést kaptál már a könnyû alkalmazkodásod miatt, hogy azt látod - ez így épp jó és elég.
Nekem az egyik kedvenc magyar filmem a Kertész Ákos regényébõl készült Makra, ami arról szól, hogy egy férfi minden erejét megfeszítve igyekszik beilleszkedni a környezetébe. És amikor sikerül, és már tényleg nem lóg ki sehonnan, akkor rádöbben, hogy teljesen elvesztette önmagát, fogalma sincs róla, kicsoda valójában - és magára nyitja a gázcsapot.
Az ilyen kedves, könnyen alkalmazkodó, sikeresen szocializálódott, jó embereknek, mint amilyen te is vagy, bizonyos szempontból nehezebben megy az önmagukkal való szembesülés. De nemcsak neked - ugyanezzel a nehézséggel kerül szembe mindenki, aki már vallásos: "Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy õk igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedõ. A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedõ is. Bõjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek. A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik."

nagyon viszket Szívecske? :)

Nem lehet õket kizökkenteni :D

na igen, ez rettenetesen elkeserítõ

Nem is értem, hogy létezhetnek ilyen velejükig romlott hazug emberek, mint az a blogger, és hogy hogy nem törlik az ilyen blogokat...

Pontosan. Zagyva, hazug beszédeivel teljesen lebecsüli a híveit, de meg is érdemlik....
Errõl mindig Goebbels jut eszembe. Õ is nagyon értett az üres agitprophoz, és totál hülyének tartotta a tömeget. Ezért veszélyes dolog a tömegben feloldódni, mert a tömeg valóban nem gondolkodik.