Tudjátok, itt az történt, hogy kaptunk egy második részt, ami majdnem egy az egyben ugyanaz, mint az elsõ. De! Hogy ez miért nem tûnik fel nekünk?
Ez a rész ugyanannak a korosztálynak készült, mint 20 évvel ezelõtt. Akkor a 8-16 év közötti, inkább fiatalok (persze felnõttek is sokan szerették) körében volt a legnépszerûbb, hiszen elsõsorban nekik is készült.
A Macskafogó 2 receptje ugyanez. Ezzel nem mondom azt, hogy az összes 18 alatti ember odáig volt érte, de a tapasztalataim alapján, valóban ez a korosztály szerette.
Tehát a Sátán macskája egy méltó folytatás, csupán áthelyezték a filmet mai környezetbe. Kicsit amerikaszagú, kicsit sántít, de valljuk be, míg 1986-ban a James Bond-féle kémbohóckodás volt a vicces, ma már az sem ugyanaz.
Szerintem a cél inkább az volt, hogy a régi generáció egy modernebb köntösben megmutathassa az ifjabbaknak, hogy "Igen, ezért bolondultam régen. Neked tetszik, nekem nem. Húsz évvel ezelõtt nekem is tetszett, az apámnak kevésbé."
És valahogy szerintem Ternovszky sem gondolta, hogy "Na most akkor jól lepipáljuk az elsõt."

Én elmondom, hogy tetszett, és igen, megmaradtak belõle számomra kellemes pillanatok is, de nem lövöm le, csak megnevezem õket, hogy tudjuk mirõl van szó:
-"A tenyerünkbõl esznek..." (Stanley & Õrök)
-"Õatejtõlvagyatejtõle?" (Vezér)
-Korda Gyuri bácsi: "Hát ilyen egyszerûen nincs!"
-"Edlington egy hülye..." (Bob)
-"Te vezeted az áramot." (Moloch)
-"Hát persze, az infláció..." (Grabowski)

Én személy szerint köszönöm, hogy Grabowski zászlaja ismét fellobbant, és...hogy is fémjelezték anno a 4 gengsztert?
No, már régen is volt az (20 éve), de valami "Legújabb minõség" még rémlik... :) Ideje megnéznem a Macskafogó 1et is. Újra. És mellé a kettõt is. Újra.

Egyetértek...

Az önfényezésnél egy rosszabb dolog van: ha nem is tudsz róla.

Egyáltalán nem magamat akartam fényezni: én a Macskafogó 2-rõl akartam egy minél átfogóbb kritikát nyújtani - amit eddig senki nem tett meg még igazából a fórumon.

És igen, filmkritikusnak készülök, így hát egy-két filmet jobban meg szoktam csócsálni, mint hogy "né, emmeg mekkora szömét vót" vagy hogy "az is milyen egy maaha jó fímecske vót..."

Nos, ha már így rákérdeztél, én emlékszem az elsõ írásodra. Szerintem azért lett figyelmen kívül hagyva, mert te igazából nem a Macskafogó 2-rõl akartál írni, hanem önmagadat akartad fényezni. Filmkritikusnak készülsz?

Ezért fölösleges volt megpróbálni a folytatást. Erõltetett poénok és lapos a történet.
Sajna kár volt megcsinálni a filmet és megnézni is...

Most mondtál valamit azért, hogy aztán beszóljanak? Hát jól beprovokáltál, csak az a gond, hogy nagyjából igazad is van, ezért nem jött be. :)
Legközelebb vegyél fel turbánt és rohand le a pentagont, vagy valami.

Nono, az elsõ rész non plus ultra - nem lehet kivetnivalót találni benne.

Egyébként nem is értem, hogy nem keltette fel az érdeklõdést az a könnygázgránát, amit közétek bedobtam...
Annyira várom már a "nem úgy van, hanem így, mert én így gondolom, te meg hülye vagy..." típusú leveleket...
De még egyet sem kaptam...

Hát szerint az 1 hez képest ez egy nagy nulla. Olcsó poénok, és mindenhol más filmek lekoppintását vettem észre és ez idegesített. Összességében egy nagy csalódás volt.

***moderálva***
imádom a macskafogót!

Több mint négy hónap múltán ismét benéztem ide, hogy lássam, van-e valami változás.

Úgy tûnik nincs - és, amit különösen sérelmezek - kritikámat, amelyre annak idején fél délelõttöt pocsékoltam el a vizsgaidõszak drága tanulóidejébõl, senki még csak figyelemre se méltatta.

Ezért most íme, újra feldobom ide - néhány javítással és módosítással:

Már az elején feltûnt, hogy itt mindenki csak szapulja a filmet, ezért annak megtekintése elõtt, mivel egyszerûen nem hittem el, hogy olyan zseniális rendezõk, mint Ternovszky és Nepp képesek akár kis mértékben is elrontani valamit, erõsen pozitív hsz-t akartam beküldeni: hiszen mindkettõ nagyszerû szakember, igazi vérbeli profi...

Eddig minden egyes rajzfilmjük telitalálat volt, egytõl egyig korszakalkotó munkák, gondoljunk csak a Mézga család három fantasztikus sorozatára...

A számtalan hozzászólás azonban éppen nem ennek az egyébként axiómajellegû, mindeddig megdönthetetlennek bizonyuló állításnak igazát bizonyította, s e paradoxon igencsak nyugtalanított a film december 26-i megtekintése elõtt. Szerencsére, vagy éppen nem szerencsére, azóta láttam ezt a csodálatos alkotást...

Mintegy elébe menve az ezt a hozzászólásomat követõ számtalan kritikus hozzászólásnak (- amikor ezt írám, még reménykedék -): ha valaki, én aztán igencsak tárgyilagosan tudtam szemlélni a filmet, mert nem vagyok az elsõ rész eszeveszett rajongója, de azért persze nagyon szeretem. Képes vagyok több szempontból megvizsgálni, akár egyszerre, több kérdést, több poént, több jelenetet, akármit szétcincálni, meg amúgy is ezzel tömik a fejemet az egyetemen, úgyhogy talán mégis tudok errõl egy kicsit.

Tehát Macskafogó 2:
Nincsen Macskafogó nélkül, nem lehet leválasztani, nem lehet függetleníteni, egységes struktúrát kell hoznia, szervesen kell kapcsolódnia az elsõ részhez, ha labdába akar rúgni az igazi, tartós népszerûség terén, amit egyébként a legkisebb joggal sem tehet meg, mert nem csak, hogy semmi köze az elsõ részhez, de még önmagában is képtelen megállni a saját lábán.

Kettõ:
A Macskafogó 2-nek önmagán belül is egységes, strukturális képet kell nyújtania.
Széttúrt, össze-vissza aktualizált poén-szemétdombunkból (Godzillától a Star Warsig van itt minden, mint a búcsúban) viszont nem lehet palotát rakni, ez nyilvánvaló.

Ergo: a történetnek váza nincs.
Komoly hiba, de ezen még lehet segíteni poénokkal vagy atmoszférateremtéssel: hogy filmes példát hozzak - Love Actually, hogy szépirodalmit - Sárközi György: Mint oldott kéve (egyik az egyik, míg másik a másik erény révén lett kiemelkedõ, korszakalkotó mûvé, s emellett nagyon magas színvonalat képviselnek saját kategóriájukon belül is)...

Na, ezek a poénok nem tettek túl sokat filmünk elõmenetele érdekében: ugyanis csak kis, max húsz-huszonöt százalékuk ül, és az nagyon-nagyon kevés ám! A Romhányit utánzás tehetetlensége nyilvánvaló (pl: Torzon borz-almos poénja EGYENESEN PLAGIZÁLÁS EGY ROMHÁNYI VERSBÕL!!!), úgy látszik, a MESTER nélkül nem megy ez a trojka. Van pár vicc, ami igen jól csúszik, de Macskafogó folytatást, egy SAFRANEK POÉN NÉLKÜL, VON SCHWARZ (HJA, Õ NEM IS SZEREPEL BENNE), LUSTA DICK, MAXIPOTZAK BESZÓLÁSAI NÉLKÜL ELKÉSZÍTENI FÕBEN JÁRÓ BÛN!!!
A legtöbb poénon képtelen voltam röhögni, erõltetett volt mindahány, az elsõ résztõl függetlenítve az alkotást pedig még kevesebb komikus epizód emelhetõ ki, s volt (ld.: a patkányos jelenetek – „megint itt felejtették a tévémûsort” – brrr…), amelyik gyakorlatilag az elsõbõl lett átemelve, méghozzá HI-HE-TET-LE-NÜL erõltetett módon. Az egy-két igazán nagy poén - általában igen jók - nyomukban kacagástól visszhangzott a Korda terem (hja, a Corvin moziban), de valahogy elvesztek, mint tû a szénakazalban, gyöngyszem a sárban, a strukturálatlanság mocsarában, vagy a pafrikai párás atmoszférában.

Mert azért ennek a filmnek van atmoszférája, van hangulata. Karaktereket teremt, méghozzá nem is rosszul, arculatot kreál, formál, rendkívül eredeti látványvilágot épít fel, egyszóval a külcsín, sõt, a belbecs egy része is rendben van. A patkányok kövérednek, a technika mindent meghatároz, Cin City (az elõttem már annyit dícsért, dramaturgiai-kohéziós szereppel egyébként a legkisebb mértékben sem rendelkezõ „Megalkuvó macskák”-plakáttal együtt) pedig elég jó utópisztikus vízió. Nagyon jó az indítás is, tehát úgy az elsõ két perc, mert aztán elkezdõdik a szerencsétlenkedés.

Mondja meg nekem valaki, mi a f*szom kínját keresett itt Henry Morton Stanley és David Livingstone?
A legtöbben, különösen a kisleányok és kisúrfiak, soha nem hallottak e két csodálatos úrról, akiknek a XIX. századi világtörténelemben, nem pedig ebben a rajzfilmben van a helyük...

Hogy egy egész jó poént idézzek itt a mûbõl:
- Hol vannak a birodalmi rohamosztagosok?
- Alázatosan jelentem, egy másik filmben...

Egyébként ez toposz, jobban mondva inkább plágium...
Húszezerkilencszáznegyvenháromszor elsütöttek már ilyet más filmben, és húszezerkilcszáznegyvennegyedik felhasználása azt hiszem, nem egy nagy teljesítmény, b-, de inkább c-kategóriásnak tekinthetõ – természetesen ezt azért írtam le, mert nem egyedüli, hanem éppenséggel igen gyakori, már-már általános eset ez rajzfilmecskénk esetében.

Na, de vissza az atmoszférához!
A kedvenceim Torzon és Moloch: mindkettõ útját viszonylag tûrhetõ poénok kísérik, sõt vannak kifejezetten zseniálisak is. Vicces viszont, hogy a régiek, Grabowsky, Teufel, Gatto, és különösen Safranek, Lusta Dick és Maxipotzak egyszerûen háttérbe szorultak, különösen annak fényében, hogy az elsõ részben tök jelentéktelen szereplõk (Harvey, Addlington, Bob Poljakoff) mennyi, és hozzáteszem szinte fölöslegesen nagy szerephez jutottak ahhoz képest, hogy a karakterükrõl semmit nem tudunk meg. Ráadásul olyan fontos karakterek, mint Von Schwarz, Safranek kislánya stb. egyszerûen kimaradtak…

Tehát: poénok vannak, atmoszféra létezik, habár zavarosabb, mint az õslégkör úgy hétszázötvenmillió évvel ezelõttig.
És az idõ elteltével egyébként, az õslégkör öntisztulási folyamatával ellentétben egyre és egyre csak zavarosabb lesz!
Ugyanis a flatboyvsslim-es, a Godzillás, az SW-s vagy a jajjezakordagyurris!!! poénokból szegény kisgyermekeink is alig értettek valamit, a többnyire fölösleges értelmiségi mellékzöngékrõl már nem is beszélve (guelf-ghibbellin, Livingstone-Stanley, pacifikáció stb)… - Mert kit fognak érdekelni tíz év múlva az ilyen poénok, hiszen enyhén szólva nem voltak túl aktuálisak, ezért hát rajzfilmünk elavul, és elfelejtõdik, csupán kevesen fognak majd emlékezni rá…
De nagyon úgy tûnik, hogy az alkotók vagy számoltak ezzel a folyamattal, vagy abszolúte melléfogtak…

A finálé inkább az utóbbi állítás igazát bizonyítja…
Ugyanis éppen ez az a része a filmnek, ami a leggyengusabbra sikeredett, pedig nincs fontosabb ennél, a zárás ugyanis még az indításánál is fontosabb: a végkövetkeztetés és – az ilyen típusú történeteknél – a nagy végsõ összecsapás eksöntõl duzzadó pillanatai, valamint a happy end mivolta az egész produkció sorsát dönthetik, ebben az esetben döntik is el, vagy inkább le.
Esetünkben ugyanis borzasztóra sikeredtek ezek a zárójelenetek.
Egyszerûen tûrhetetlen, ami itt az utolsó húsz percben lefolyt: giccs, bénázások, állva maradt poénok, félrecseszett párbeszédek, borzasztó látványvilág és elviselhetetlenül fantáziátlan csattanó (Molochot megverték pókerban, ezért visszahúz a pokolba, a Macskafogóról kiderül, hogy robot mivolta ellenére jobb harcos, mint egy autóbot és gyorsabb, mint Morpheus és Neo együttvéve, Torzon meg, na né, Grabowsky lánya, aztán meg, nini, összejön a Stanleyvel stb.)

„Mindig az utolsó mondatot jegyzik meg…” gondolta Stirlitz – hi-hi – lássunk hát végül valami abszolút pozitív összetevõt is: a zenét. Ugyan jobban örültem volna, ha a zseniális Deák Tamás szerzi a film muzsikáját(http://www.muzsika.net/cikknezo.php3?cikk_id=1592), de egyébként Malek Miklós is kitûnõ munkát végzett. Azért hozzátehetjük, hogy egy rajzfilm esetében könnyen megjegyezhetõ dallamok kellenek, mint a Deák Tamás által jegyzett Gusztáv, Mézga Család sorozatokhoz, és persze az eredeti Macskafogóhoz is, úgy itt is ez illenék, ugyanis, bár a rajzfilm zenéje nagyon-nagyon magas mûvészi színvonalat képvisel, mégsem az az echte rajzfilmzene, amelyet a terembõl kijövet dúdolgat a nézõ, szemben az elsõ rész zenéivel, amelyeket azóta is vidáman fújnak az animációs filmeket kedvelõk széles néptömegei.

Következzék a Macskafogó 2 mérlege tehát:

Ami jó: az alaptörténet, illetve az, hogy a látványban, rajzfilmecskénk világának megteremtésében rendkívül sok fantázia van, vannak remek poénok is, új karakterek, helyzetkomikummal, jó történetekkel megáldva. Szintén rendkívüli mértékben dicsérendõ a többnyire hagyományos rajzfilmtechnikával való megvalósítás digitális beleszövésekkel, amely hiteles és eredeti látványvilágot teremtett (s ez tényleg fõhajtás az elsõ rész elõtt), és persze a zene, mely rendkívül magasra helyezte a mércét, Malek Miklós igen jó szakmai munkáját dicséri.
Ami rossz: Minden más…

Látvány: 90% (csak a béna Mátrix-, Kill Bill, Songoku-singoku filmecskék béna 2D-re lebutított ócska utánzatai (patkányos-actionos részek, Moloch és a Macskafogó harca) miatt nem 100)
Történet: 30%
Atmoszféra: 65-70%
Poénok: 25%
Karakterek: 65%
Zene: 95%
Finálé: 5%

Tizes skálán tehát mindent összevetve: 5-5,5, az elsõ részhez viszonyítva viszont legfeljebb 2-2.5.

Ja, és végezetül még egy pozitívum - igazoljuk a Tavasz 17 pillanata narrátorának állítását:
a Macskafogó 2. mindenképpen classisokkal, jobb, mint a Kis Vuk (pfuj…), sõt, hozzá képest (ezt úgy mondom, hogy nem láttam, és persze nem is fogom megnézni) a legfantasztikusabb teljesítmény a magyar animáció történetében…

Szégyen és gyalázat ez a film! Mit csináltak a készítõk? Pont az hiányzik ebbõl a sz*rból mint ami az elsõ részt halhatatlanná tette: kreativitás, okos , jól kidolgozott, szimbolólikus történet és a felejthetetlen poénok. De ez? Lapos, unalmas és szánalmas giccsparádé. Mi a francér kell az amerikai folytatáskényszert itthon is alkalmazni és meggyalázni a Macskafogót? Szégyeljétek magatokat Béla!

Szánalmas lett a Macskafogó 2, pedig nagyon vártam. Olcsó poénok, trendi marhaságok, totális bukás. szégyen!

Honnan lehet letölteni?

ütõs animáció, harmat gyenge forgatókönyv, zavarbaejtõen rossz poénok! összességében unalmas! nagy csalódás! :(

Kuse az engem is na szeavsz

Na látod az engem is

Az elsõ részhez képest egy nagy csalódás volt!
De ahogy elnézem a pontokat másnak is ez a véleménye.
És nem csak az elsõ részhez képest volt rossz!

Így van, az alkotógárda meg tudta volna közelíteni a szintet és meg is tette volna, hogy ha nem játszanak össze a körülmények ez ellen. Nem véletlen lett olyan a film, amilyen. Tényleg rengeteg tehetség volt benne, jó is volt dolgozni ott, köszönjük a dícséreteket :)

Sõt van gyurmafilmnek 'álcázott' számítógépes animáció is, az Elvitte a víz.