Programkereső

Téma: Macskajáték

Spoiler
9/10
bmv 2013 okt. 02. - 11:46:53 9/10
(6/6)
Lenyûgözõ elõadás.Köszönhetõen a kiváló színészeknek és a remek szövegnek.A díszlettel nem vagyok kibékülve,abban az értelemben,hogy a szerény környezet nem azonos a kosszal,igénytelenséggel.
Válasz
9/10
Bette76 2013 márc. 06. - 21:20:42 9/10
(5/6)
Nagyon tetszett pedig nem vártam, hogy ez így mûködik majd színházban, és igen. Pogány Juditnak le a kalappal a szövegtanulásért és zseniális volt csakúgy mint Jordán mûvész úr és mindenki!! Jó volt látni õket.
Válasz
homolka 2011 szept. 21. - 19:15:09
(4/6)
A darabot utoljára akkor láttam, amikor Végvári Tamás játszott benne. Nagyon örülök, hogy láthattam Õt is, és persze a nagy kedvencem: Molnár Piroskát.
Válasz
9/10
surviver 2011 febr. 14. - 11:21:21 9/10 Előzmény veraszto
(3/6)
Sopronban és az Örkényben is láttam az elõadást. Az Örkényben tetszett, hogy 55 perccel hosszabb volt, a Soproni Színházban viszont az jobban, hogy ott el is játszották a jeleneteket, jó díszletek voltak, és nem csupán monodráma jelleget öltött a 2 'sister' társalgása.
Válasz
veraszto 2009 dec. 24. - 13:34:31
(2/6)
Nem hiszem, hogy meg kell húzni a Macskajáték szövegét. A Hamletet, a Cseresnyéskertet, a Három nõvért sem kell, nem is szabad meghúzni. Mácsai valószínû épp akarja, hogy lássék Örkény sokszínûsége, lírája. Tartalmi értelemben szerintem talán ez a verzió volt a legteljesebben Örkény az eddigi hat közül, amit láttam. Ennek az elõadásnak a nagy bakija a fõszereplõ. Pogány Judit, aki tényleg nagyszerû sok-sok darabban, de most csak egy-két pillanatra talál, nem erõs hídállást Orbánné lényéhez és lényegéhez. Nem tudja Orbánné slamposságát fenségessé, megfellebbezhetetlenül, gyõzedelmesen igaz-emberivé tenni. Nem akarom Sulyok Mária kispolgári királynõiségét számon kérni, sem Psota Irén szinte szürreális, szivárvány ívûségét, Hegedûs Ágnes megható, de cseppet sem édeskés realitását, Dajka Margit rendíthetetlen emberségét, de ha ezek nem mennek, kellene valami hozzájuk méltó tartalmi nagyság. Pogány Juditnak egy bizonyos líraiságig, hellyel-közzel jön össze ez a szerep, és szerep is marad neki mindvégig. Legtöbbször szinte iskolásan felmondóan, sok felesleges körözéssel adja elõ Orbánnét. Orbánné színésznõk jutalomjátéka lehet, de ne legyen az minden áron. Nem feltétlenül azt szeretném, hogy az adófizetõk pénzébõl Pogány Juditnak ne jusson jutalomjátékokra, de neki mást kellett volna választani. Van Pogány Judit kortársai között egy olyan Orbánné, akit Örkény megálmodhatott, csak hát adminisztratíve õ alternatívnak van skatulyázva. Ámbár Mundruczó Kornél szerencsére meglátta, hogy ha jóra hívják, nem skatulyás õ, és hívta is, és õ ment is. Micsoda testvére lenne Molnár Piroskának, aki egyálltó ülésében teljes, finom. Megértõnek tûnõ kollegalitással viseli Pogány Judit-Erzsit. Így is magasan a legjobb eddigi Giza, akit láttam. Gyönyörû hang, gyönyörû beszéd, gazdag emberség. Csomós Mari pedig számomra a leghumorosabb, legsunyibban megátalkodott Paula. Nagyon jó! Kerekes Éva, színészileg nagyon jól, szeretetre méltóan megalkotott Egérke. Bodnár Erika azonban, született tartalmainak köszönhetõen, ebben a szerepben, csak úgy szerényen, de mérföldekkel mindmáig elöl van. Déry Mari ért csak a nyomába Szegeden, Hegedûs Ágnes oldalán.
Cs. Bruckner Adelaidáról azt hinné az ember, egy Brünhildának kell lennie, de Békés Itala aszottságában is ragyogó. Ez az elõadás az eddigieknél kegyesebb a két epizód figurához, Ilushoz és Józsihoz. Közel sem olyan klisék, mint amilyeneknek a korábbi változatokban hozták õket. Lehet, hogy ehhez Szandtner Andrea (jaj, nehezebb a neve, mint szegény mit sütsz, kis Shcüzt Iláé) és Pogány Csaba is kellett. Hát, ezek jutottak eszembe így hirtelen tegnap este eme, Örkénynek hibásan, de intelligensen tisztelgõ Macskajáték láttán. Köszönöm.
Válasz
9/10
FElepHánt 2009 nov. 22. - 13:44:29 9/10
(1/6)
Örkény István alaposan megelõzte korát, az Örkény István Színház majdnem utolérte. A telefonmonológok, a levél-elmondások igencsak közelítenek a 30 évvel késõbbi, széken ülõs színdarabok modorához, a rendezõ Mácsai Pál és a dramaturg Gáspár Ildikó jóvoltából, több jelenet elbeszéléssé alakítása, eljátszás helyett kucorgó elmesélése tovább erõsíti a tendenciát. Kihagyott lehetõség viszont, hogy az elõadás nem absztrakt térben játszódik, málló vakolat helyett szívesebben vettük volna valamilyen geometrikus konstrukciót. /Másrészt azon idõkben havi 1300 Frt-ból, amely egy komoly szakmunkás-fizetés, tellett volna festetésre.../ Nem volt szerencsés Orbánné alakjának aránytalan felnagyítása, a vehemens Pogány Judit imponáló energiákkal, legyûrhetetlen tempóval jeleníti meg, de az iszonyatos szózuhatagot számos helyen csak ráerõsítéses gesztusokkal gyõzi.

A halhatatlan Sulyok Máriá-t nem kérhetjük számon, de néhány egészséges húzással könnyíteni lehetne helyzetén. Felismerhetetlen Cseremlényi Viktor figurája, nem vagyunk affél csujj/a/ogtatók, de a társulatban találnánk megfelelõbb karaktert. Ideje lenne felismerni, hogy idõs szerepre nem okvetlenül kell korban illõ személyt keresni, nincs szebb föladat, mint fiatalon matrónát, idõs dámát játszani: itt viszont a páratlan Csomós Mari kerül hálátlan helyzetbe. nál csodálatosabb figurát teremt a delejesen karizmatikus Molnár Piroska, akinek minden mondata oratorikus zeneiséggel ível, miközben nem veszít hiteles valódiságából. A nevetése, mit nevetése! - végletekig fokozódó kacagó-szólama a szerencsésen nem játszott, csak hanggal megjelenített macskajáték nevetõ-triójában, mely a közönség kórusával hahota-orgiává dúsul... A triumvirátus harmadik tagja, Kerekes Éva példás finomsággal hozza Egérke gátlásos esetlenségét, aztán sorsmonológjában kivillantja /törött/ macskakörmeit, a nyávogó-tercettben még a hangját is kiereszti... A másik nagyjelenet az anyós-mama és a munkájukba görcsölt fiatalok kommunikációjának egymás mellett mereven elbeszélõ, totális csõdje. Polgár Csaba, az éppen minap harmadszor látott Homburg hercegben megcsodált, váratlan cezuráival, szinte szöveg nélkül teszi egyedivé figuráját, Szandtner Anna pedig, végre alkatához illõ szerepben, az est legnagyobb meglepetése. A kötelezõ társalgás üresjáratában is nyelvi fordulatokat memorizál, ráadásul, állandó tolmácsi készültségben: négy nyelven használ ki minden másodpercet, míg drámai ereje - " soha nem is szoptattál!"- egy kétségbeesett kitörésben, a nagy számon kérõ jelenetben érvényesül. Van egy igen nagy drámaírónk, akinek korszerûsége csak most kezd igazán érvényesülni, várjuk tehát a Kulcskeresõket, a Forgatókönyvet és azt a régi MÁV-os környezetben játszódó, de ma is félelmetesen aktuális vasutas-darabot.
Válasz