Nem értem a fanyalgókat! Nem mernek szembe nézní a múlttal? Pedig nem ártana!

Az utóbbi 10 év legjobb darabja.

Ez a förmedvény a NEmzeti Szinházban lejátszásra került!!
Az igazgató-rendezõ--nevét még leirni is szégyen. Azt hittem a János Vitéz után már nincs lejjebb, tévedtem van. A kérdés meddig???

A szétdobált aprópénz sima réz lemez volt, nem pedig a pengõ váltópénze a fillér. Az idegen testünk címû Závada regény nem az eredeti kötésben, hanem valami drap színû mûbõrkötésben volt, melyet a Nagy Mari a kupacból kimentett, és kivitt a színpadról. Az egyenruhákkal is voltak gondok, pl. a karmester (ezredes) hordott, míg Flórián alez. viszont nem hordott vállszíjat.

A magyarok 1940. szeptemberi erdélyi bevonulásától a szovjetek 1945-ös bevonulása utáni idõszakig játszódó, egy kikeresztelkedett zsidó család történetén keresztül e gyalázatos kor nemzeti büszkeségre okot semmiképp nem adó történéseinek bemutatását célzó darab szándékával - noha a bemutatás nyers mivolta miatt azt sokan botrányosnak minõsítették - nincs semmi baj. Minden nemzetnek - így elõbb utóbb a magyarnak is - fel kell dolgoznia a saját múltját ahhoz, hogy reális önképe lehessen. Azt is elismerem, hogy ez a kérdés igencsak aktuális. A darab azonban inkább a Rubiconba kívánkozó történelmi tabló, mintsem színdarab. Gyenge a dramaturgia, gyakran erõltetett a szöveg és ráadásul hosszú. A rendezés és a zenés feldolgozás lehetne akár érdekes is, de a szájbarágós szövegek mindkettõn sokat rontanak. Furdalna a kiváncsiság, ha nem láttam volna, így azonban inkább bosszankodtam.

felháborító, undorító, magyargyûlölõ primitív emberek.

"a zsidótörvény szövegének felolvasásakor koccintó asztaltársaság mellett még számos motívum szintén a magyarság kollektív felelõsségét jeleníti meg. "

(kollektív, igen, mi különbek vagyunk mert tudjuk, hogy nem minden zsidó támogatta a károlyi-, és tanácsköztársaságokat, a lenin-fiúkat, az ávh-t.)

"A szereplõk kis túlzással vagy zsidók, vagy antiszemiták, cselekedeteik nagy része szexuális vágyaiktól vezérelt, a revíziós események megjelenítésekor a nézõ problémafelvetés helyett öncélú profanizálással szembesül - itt említhetõ a revíziós menetdalra maszturbáló honvédek képe."

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál-------- www.toptipp.hu--------------------- MAGYAR ÜNNEP --------- Alföldi Róbert ------------------- Nemzeti Színház------------- Már-már ujjongva kiáltottunk fel, örvendve, hogy a koncepciózus színházvezetésen túl, Alföldi Róbert a rendezés terén is nagykorúvá érett... Az elsõ negyven perc félelmetes iramban, nagyszerûen kidolgozott ötletekkel, a dermesztõ aktualitáson kívül, Závada Pál szövegének minden értékét következetesen realizálja. Bella Máté kongeniális zenéje, a Kar-én kívül mellékszerepek sokaságát kiválóan megvalósító Soharóza-kórus és a kitûnõ zenekar közremûködésével, tobzódó fantáziával válik a produkció eleven motorjává. Az éneklésben is meglepõ szinten helytálló színészek mindegyikének jut önálló dalbetét, a mûfajok és stílusok világában, a musicaltõl az operáig otthonos szerzõ a vokalitáson kívül az átvezetõ, összekötõ, karakterfestõ rövidkékben is jeleskedik. Mindössze vonósnégyes, három fúvós, zongora és egy kígyóhajlékonyságú ütõs alkotja a zenekart, a fantasztikus komponista így is képes találó és mindig újabb színeket kikeverni. Bár a textus inkább epikus, az erdélyi bevonulás megelevenedõ epizódjai, a munkaszolgálatos férjjel folytatott hangos levélváltás, az egyre keményedõ asztaltársasági viták élénk tempót diktálnak. Mátyássy Bence, hálásnak tûnõ, de mégis roppant nehéz, túlzásokra csábító rövid- majd hosszú-nadrágos kamasz-szerepében iskolapéldáját mutatja a hiteles színészi átlényegülésnek. Az Idegen testünk kulcsmondatai, például a húsz éves trianoni trauma ezerévesre kreált történetisége, vagy a zsidókérdés fröcsögõ indulatai megkerülhetetlenül manifesztálódnak, a családi viszonyok szövevénye is felsejlik. A szereplõválasztás egyenetlen, Nagy Mari minden igyekezete ellenére sem az az önálló entellektüel, aki igazi úri dáma, Flórián ezredesrõl pedig mindent inkább el lehet képzelni, mint azt, hogy hadakat irányít, összeesküvést szervez és hölgyek ármádiáját hódítja meg. Söptei Andrea viszont érzékletesen rajzolja meg a butácskán hiszékeny kispolgár-feleség pasztellportré- ját, - õ aztán semmit sem ért ebbõl az egész horthy-hitlerájból... Gáspár Kata szuggesztív egyénisége, zsigeri hitelessége pompásan érvényesül a férfiálom Geiger Kata megformálásában, - hát lehet egy ilye járásának, ilyen izzó hajzuhatagnak ellenállni?!? Mondén ruháival Gyarmathy Ágnes segítette alakítását, ahogy Flamm Johannka impozáns gallérú kétsoros öltönye is szoborszintû mûalkotás. Földi Ádám meg is tesz mindent, hogy figurája emlékezetes maradjon, eszkalálódó gyûlölete, féktelen dikciója, tajtékos nagymonológja monumentálisan tetõzi az elsõ felvonást. Sajnos, a folytatásban csökken az intenzitás. Hiába lép be percenként más alakban a kórus, amely Halas Dóri vezetésével a zenei és színészi együttmûködés magasiskoláját mutatja be, hiába szellemes továbbra is a frenetikus zenei anyag, a nyilasterror, a tiszti szervezkedés és fõleg a nyomozás kusza képei fokozatosan csökkentik az érdeklõdést. Még így is akadnak kivételes momentumok: Szatory Dávid humánus méltóságú, embermentõ papjának nagyívû drámai kitörése, Földi Ádám antagonisztikus egyéniségének romantikus önfeláldozása. Persze ez nem Baradlay-testvérek esete, az ezerszer bûnös Flamm Johann talán inkább az identitásmentõ halált választja így. Érthetetlen, hogy hogy fekhet egy legyilkolt áldozat fél óráig a színpadon, /vegyünk példát a Mikszáth Kálmán-térrõl, ahol úgy ugranak ki a felsõ emeletrõl, hogy közben velünk maradnak a színtéren.../ Az is lehetetlen, hogy a gyönyörûen induló szerelmi aktus résztvevõi hullává meredve fekszenek egymáson/!?!/ a következõ negyedórás jelenet végéig! Nem enyhítõ körülmény, hogy kamerázó kórustagok jóvoltából, Gáspár Kata húsz négyzetméteres premier plánban is bizonyíthatja ellenállhatatlan arcjátékának katartikus erejét. Nem baj, hogy nem jó! Akar valamit, mond valamit és kénytelenek vagyunk vitatkozni róla és ez más esetben nagyon-nagyon kellene...

Nekem nem tetszett sem a darab, sem a színészi játék. Iszonyúan vontatott volt. Egyedül a kórus (bagázs) és Söptei Andrea színészi játéka volt említésre méltó.