Téma: magyartenger

itsme1 2023 máj. 03. - 07:50:43
(2/2)
Tetszett a történet, a párbeszédek és a kidolgozott karakterek. Szinte valamennyi szereplőt felismertem a saját környezetemből. Eleinte zavart, hogy a színészek kiszólnak a darabból és narrálják a cselekményt, de aztán hamar rájöttem, hogy ez koncepció, és sikerült megszoknom. Gratulálok a szerzőnek.
Tisztelem Alföldi Róbert munkásságát, és szeretem a színészi játékát, de az általa rendezett filmek művészi szintjéhez még nem sikerült felnőnöm. Az amúgy jól megírt jeleneteknél idegesített, hogy a színészek ordítva beszélnek. A folyamatos nyüzsgés és rohangálás, gyakran tönkretette a színpadképet.
Apropó, színpadkép. A tájképpel lefestett fal helyett hangulatosabb lett volna egy két retró tárgy kifüggesztése, hogy jobban emlékeztessen a nagyszülők szárszói nyaralójára.

Vártam volna, hogy a kerti törpéknek legyen valami funkciója a történetben, de ha volt is, nekem nem jött le.


Edmond Dantes 2023 jan. 12. - 11:27:29
(1/2)
Talán nem túlzás, hogy Bíró Bence, aki dramaturgként, fordítóként már letette a névjegyét, első saját színművével berobban/t a hazai színházi és irodalmi szcénába. A nemrég bemutatott magyartenger (sic!) emlékezetem óta a legkacagtatóbb magyar komédia, sőt: olykor, nem ritkán burleszk. Valahol kicsit egy -emlékezetesen nagyszerű- Adáshibába oltott Pintérbéla vagy mi a bánat plusz egy csipet dán Az ünnep, hangvétele mégis egyéni, friss, őszinte, ...khm... olykor (?) trágár. Az ember megszakad a röhögéstől, aztán egyszer csak rájön, miken is röhögött akkorákat és elakad a lélegzete, ahogyan a szédületesen száguldó, bár nem túl sok cselekmény és a szélsebesen beszélő színészek is meg-megállnak egy-egy pillanatra és kitör a mindennél hatásosabb generálpauza: lélegzet hallhatóan visszafojtva. Korunk és hazánk legsúlyosabban feszítő bajain, pontosabban, azok gyilkos, egyben együtt érző kifigurázásán mulatunk ... szenvedünk. Legalábbis számomra így, ez jött át. A szerző annyit zsúfolt bele a kétrészes magyartenger-be, hogy az a tenger-tó már-már kiönt. Bíró Bence úgyszólván teljes kór- és körkép listát nyújt át mindarról, ami ma Magyarországon fontos vagy fontosnak kellene lennie; mindarról, ami nyomaszt/ó, de félresöprik, -söpörjük, tereljük-terelik, elhazudjuk-elhazudják. Nem csináljuk, amit kellene: nem foglalkozunk vele vagy nem úgy, nem oldjuk meg vagy nem úgy, max. beszélünk róla oszt' jónapot. Nem sorolom fel, mi minden kerül itt terítékre, szó szerint, -mert egy nagy családi-ünnepi ebéddel indul a burleszk & dramedy- és átvitt értelemben. Egy nyaraló a Balatonnál és egy család: nagypapa, nagymama, három középkorúba hajló gyermek, kettő nős, egy hajadon és az egyikük fia, azaz egy fiúunoka (Szécsi Bence) meg a párja (Fehér Tibor). Utóbbi szintén fiú, enyhítő (?) körülmény, hogy Erdélyből való sorozatsztár és hazaszerető magyar. Mindkét ifjonc színész, de mint később kiderül, e tekintetben még sincsenek egy platformon, különben igen. A nagymama még kezdés előtt kiesik a forgalomból: rosszulléte miatt az idősebbik fiú a siófoki kórházba vitte. Helyette betoppan majd Svájcban élő nővére, a bölcs megmondó, svájciul józan és biztonságos életét élő Ibolya (Szabó Éva). Meg egy sármos-negédes telek-szomszéd (Ódor Kristóf), aki hát kavart vagy kavarni próbált már 1-2 jelenlévővel. A demens(nek látszó) kerekesszékes nagypapa (Papp János) egész nap a tévé előtt ül (Adáshiba!), egy-egy felhorgadása, mondata arra utal: inkább csak bebújik a demens-álarc mögé a világ és családja elől. A nagyobbik fia (Schmied Zoltán) vállalkozó, váltakozó sikerrel, most éppen csődközelben és neje, aki akarnok és hisztis (Pálfi Kata); az öccs (Rada Bálint) történelemtanár, igazi mélymagyar, annak ismert attribútumaival, csakúgy mint babájába bújó hitvese (Földes Eszter). A húg, Pati (Balsai Móni remeklésében) sokszori sikertelen lombik-próbálkozás után örökbe fogadna egy hároméves kislányt, Jessicát ... igen, cigányt. Akár ebbe a családba is. Ötlete nem arat osztatlan sikert. Még osztott sikert sem túlzottan. A nyaralót, ami a hetvenes évek balatoni retróját idézi, (díszlet: Alföldi Róbert, jelmez: Kálmán Eszter), eladnák; ki is tör egyből a szokásos családi marakodás: kinek mekkora a részesedése a házban. 24 óra leforgása alatt mindenki összevész úgyszólván mindenkivel, hogy végül azért valahogy csak-csak elrendeződjenek a dolgok, ahogy az egy családban szokás. Mert a család: az család és a család az s z e n t: papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet (Mézga-család). Alföldi Róbert -ott volt az aznapi, sokadik előadáson is- pörgősen rendezi egységes ensemble-ba pörgősen beszélő színészeit, cselekményvezetése olyan tiszta és egyenes, mint a felvitt nyersanyag. Szükségtelen nagy sikert jósolni a darabnak, a nagy siker máris megvan. A Centrál Színház figyelemreméltóan szerkeszti repertoárját és kever be (magánszínház!) pénzt hozó bulvárdarabjai közé egyre inkább igényes fél- és egész klasszikusokat és kortárs hazai(aka)t..Riszpekt!

PS Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha a magyartenger a Nemzetiben vagy éppenséggel a szomszédos Újszínházban jelenne meg? Nos, némi dramaturgiai ügyességgel-igazítással és a Nemzet Főrendezőjének vagy újszínházas kollégájának színpadra álmodott verziója amott meg amott is dörgő tapsokat kaphatna, mint emitt ..180 fokban eltérő hangsúllyal és ízlésvilággal.