Van egy rossz hírem: meguntalak. Mondasz valamit, amit semmivel sem lehet igazolni és jobban ragaszkodsz hozzá, mint Málcsi néni a Szentíráshoz.
„Igen, de kurvának azok állnak, akik a pénzt szeretik.” – mondod te, ami csak a szokásos hülyeséged. Ezek szerint még nem hallottál arról, hogy a mélyszegénységben élők legvégső elkeseredettségükben; drogosok az anyagbeszerzés miatti küzdelmük során; fiatal lányok bűnözők által, nem ritkán a családjuk által kényszerítve; egyetemista lányok bébiszitterkedés helyett; szexkedvelők kíváncsiságból; és még ezer más okból hosszabb-rövidebb ideig beállnak emberek szexmunkásnak. Ezeknek az embereknek a tarifái ugyancsak eltérőek: „Debrecenben már nyolcszáz forintért el lehet jutni a mennyországba.” Ennél az összegnél, valószínűleg nem a pénz szeretete dominál.
„Továbbra sincs soknak gyereke…” – ismételgeted, de meg se kísérled bizonyítani. Ha fiatal, valószínűleg nincs gyereke, ha idősebb, akkor gyakrabban előfordul. Akárcsak a varrónőknél, vagy a bolti eladóknál. Felőlem folytathatod az ámokfutást és a bölcselkedést. Részemről a kérdést lezártam.

Bárki is mondja az a logikus, ami észszerűen következik az előzményekből. Vannak nők, akik élvezik és imádják a szexet. Vannak nők, akik imádják a pénzt. És a nők jelentős része szeretne saját gyereket. Eléggé egyértelmű, hogy ezeknek a halmazoknak lesznek metszéspontjaik, ezért a szexmunkás nők közül viszonylag soknak van gyereke.
Én nem akarok hinni semmit. Veled szemben engem a tények érdekelnek. Megpróbáltam megingatni a hitedet, de nem sikerült. Amit most írtam, már nem neked szántam, hanem a gondolkodó értelmes embereknek.

Ezt honnan vettem? Onnan öregem, hogy az a logikus, amit mondtam. Onnan, hogy semmi sem fehér és semmi sem fekete. Ezer és egy élethelyzet van és ami megtörténhet, az meg is történik. A teljesség igénye nélkül idézek pár dolgot ezzel kapcsolatban.
2014-ben a The Lancet c. neves brit egészségügyi szaklap az AIDS konferencia alkalmából különszámot jelentetett meg, amelynek egyedüli témája a HIV és a szexmunka. A leggyakoribb tévhitek a kiadvány szerint:
„Minden prostituált nő, ezzel szemben sok férfi és transzszexuális szolgáltató is dolgozik.
Minden szexmunkás egyedülálló, ezzel szemben sokak stabil kapcsolatban élnek.
A prostituáltak nem akarnak gyereket, ezzel szemben a legtöbb szexmunkás szülő is.
Minden prostituáltat kényszerítenek, ezzel szemben a szexmunkások többsége önkéntesen választja ezt a tevékenységet (kényszerítő körülmény főleg a rossz anyagi helyzet lehet).”
Ilyen a prostituáltak élete a valóságban: egy férfi 5 éven keresztül fotózta őket. Volt egy elképzelése arról, hogy mit lát majd a bordélyházakban, de ez egyáltalán nem igazolódott be:
„A fotós elmondta, este és reggel a nők olyanok voltak, mintha teljesen más bőrébe bújtak volna. Éjszaka a munkájuk miatt másképp viselkedtek.
A fotós nem találkozott drogokkal, és alkoholt is csak az este folyamán, a vendégekkel fogyasztottak a lányok.
Az ott dolgozó prostituáltak közül majdnem mindenkinek van másik munkája és élete: partnere vagy férje, sőt, sokaknak gyermekei is.
Az egyik nő például matematikatanár egy iskolában, de a nyári szünet alatt prostituáltként dolgozik egy bordélyházban. Nemcsak azért, mert szüksége van a pénzre, hanem azért is, mert élvezi ezt a munkát.
Az örömlányok szabadidejükben ugyanúgy élnek, mint bárki más.”

Onnan vettem, hogy én használom azt pici kis eszemet és ha valamit nem tudok, vagy nem hiszek, akkor próbálok utána járni. Más a strici által szexre kényszerített nő élete és más azé, aki önként vállalja. Lehetetlen pontos adatokról beszélni, mivel a legtöbb ember titkolja a szexmunkát, ezért mindenki azt hisz erről, amit akar. De! Nézzük most a nevelést. Talán hallottál már arról, hogy az emberek a vita hevében túloznak. Én is szoktam, mert semmi kedvem kideríteni, hogy ki miért lesz gyogyós, vagy pszichopata. Nem lehetetlen keresni statisztikákat, olvasni a Magyar Pszichológiai Szemlét, ostoba kijelentések helyett tájékozódni. Persze nem kötelező. Sokkal egyszerűbb megkérdezni a másiktól, hogy honnan vette. És te, te barátom honnan vetted? Úgy gondolod! Igen ám, de ha nagyon akarok, én fogok találni engem igazoló dokumentumokat, te viszont aligha. Álmélkodás helyett esetleg megpróbálhatnád.
Itt van például Robert Plomin viselkedésgenetikus tanulmánya, amiben azt állítja, hogy: „Tehát mondjuk, a skizofrénia kialakulásához kapcsolódó gén mindenkiben megvan. Az emberek a genetikai háttér mértéke szempontjából egy kontinuumon helyezkednek el, amit feloszthatunk tíz szakaszra. A legfelső szakaszba tartozó embereknek 15-ször nagyobb az esélyük, hogy kialakuljon náluk a betegség, mint a legalsó szakaszba tartozóknak. Plomin azt mondja, nincs semmi más olyan faktor, ami ennyire jól bejósolná, hogy valaki skizofrén lesz-e vagy sem, mint az, hogy melyik csoportba tartozik a gének szempontjából.”
Van tehát egy ember, aki majdnem ötven éve foglalkozik az egyes tulajdonságok genetikai meghatározottságának kutatásával és azt állítja, hogy nem a nevelés, nem a környezet, hanem elsősorban a genetika határozza meg azt, hogy milyen emberré válunk. Higgyünk neki?

No, ez érdekes kijelentés. A legtöbb hivatásos és amatőr prostinak előbb-utóbb lesz gyereke, és ha az mind pszichopatává válna, akkor az emberek nem mernének kilépni az utcára. Továbbá rengeteg hibbant nő van, aki elég rosszul, vagy nagyon rosszul neveli a gyerekét és bármennyire meglepő, ezek a kölykök is teljesen normális felnőtté válnak. (Az a néhány kivétel pedig erősíti a szabályt.)

Brutális film egy szétroncsolódott elme utolsó villanásairól, mielõtt végleg elhatalmasodik rajta az õrület.