Elõször is egyetértek azzal, aki azt mondta: "Ez egy elmebeteg film!". Több ponton fontolóra vettük, hogy ugrunk benne vagy lekapcsoljuk, ám türelmesen végiggyûrtük és bármennyire sokkolt minket, utólag (ill. már rögtön utána) már más véleménnyel vagyok róla. A film 2 részre osztható (ezt mások is írtak), az elsõ fele inkább az ijesztgetõs horror (SPOILER ON - Lerágont csont téma, hogy egy halott szelleme vár feloldozást - SPOILER OFF), a második inkább lélektani. Itt kevesebb a vér, bár a hideg brutalitás marad, a lelki terror (az ember megtörése) kerül elõtérbe. Míg a film elsõ fele tipikusnak mondható, a vége felé már baromi kíváncsiak vagyunk, hogy mi és egyáltalán miért fog történni? Azt gondolom, a beletekergetéssel elrontottuk volna az "élményt", ahhoz ugyanis, hogy a filmet átérezzük, szükség volt arra, amit a kezdetektõl építettek és aminek a része volt a sok kegyetlenkedés és szenvedés. Egy biztos, elmesélni ezt a filmet nem lehet. Aznap este mi már csak errõl beszélgettünk, sõt a másnap reggel, ébredés után is ez volt az elsõ gondolatom. Itt természetesen a "miértekre" gondolok, ami - akárki akármit is mond - egy értelmes kérdés egy látszólag értelmetlen filmben.

SPOILER ON

Hoppancs, azt írod: "mivel elvileg azt az üdvözült, túlvilági érzést kutatta, amit a megkínzott mártírok élnek át, mikor eljön a vég. Ez alapján nem értem, miért gondolta, hogy ha simán fõbe lövi magát, akkor ugyanazt fogja érezni õ is... Ha jól emlékszem (már régen láttam, úgyhogy bocs, ha nem) pont az embertelen gyötrelem által kiváltott speciális állapot titkát akarták megfejteni..."

Arról nem esik szó, hogy mi van odaát, hogy egyáltalán van-e bármi, de érdekes, hogy a barátnõmet is a jók és a rosszak jutalma ill. büntetése érdekelte, pedig sem a keresztények pokla/menyországa, se pl. a buddhisták karmával kapcsolatos teoriái nem bizonyítottak. Van egyfajta hitvilágunk, különbözõ vallásoktól függetlenül valahogy mind egyfajta bírálatra épül, de egyáltalán nem biztos, hogy ez ténylegesen így mûködik, már ha egyáltalán mûködik bármi is és nem úgy ér véget az életünk, mintha elvágták volna.

Azt hogy a nyanya fejbelõtte magát, lehet magyarázni azzal, hogy ezt a saját földi szenvedésének (öregedés, betegségek, magány, stb) lezárásaként, egy szebb túlvilági lét tudatában (feltételezzük hogy ezt súgta neki a kiscsaj) teszi, de lehetne azzal is, hogy semmi használható infót, megerõsítést nem kapott és így végsõ elkeseredésében. Mondjuk ezt én kizárom, mert ebben az esetben inkább kapaszkodna tíz körömmel, az utolsó napig, óráig, percig az életébe... Amit én nem értek, az inkább az, hogy miért nem árulta el, osztotta meg a titkot a többi odagyûlt idõs emberrel, aki nyilván a 17 évig tartó kisérletezés támogatói voltak, ennek a tudásnak a megszerzése okán. Azért nem tette, hogy ne könnyítse meg a hátralévõ éveiket? Mondván bûnösök, szenvedjék csak végig? De hát õ maga is az (bár itt megint a bûn-bûnhõdés elvét feltételezzük). A másik lehetõség, hogy csak, merõ geciségbõl :D

Amúgy nem "az embertelen gyötrelem által kiváltott speciális állapot titkát" akarták megfejteni, hanem az ebben az állapotban (a már itt sem, de még ott sem állapotában) tapasztalt élményt.
A film végén kiderül, hogy a mártír szó eredete a "tanú"-ból jön, tehát azok az alanyok, akik képesek túllépni a félelmeiken és a fájdalmaikon, így éberek tudnak maradni abban a pillanatban vagy idõszakban (attól függõen meddig tart az agónia) tanúi, így akár "híradói" lehetnek a halálon túli életnek.

Mivel semmiféle bizonyított tény nincs ennek létezésére, ezért találunk ki magunknak olyanokat, mint a menyország vagy a reinkarnáció. Aztán fene tudja, nem zárhatjuk ki ezek létezését sem, a lényeg viszont az, hogy a film nem öncélú, nem felesleges, hanem - bármilyen furcsa is - képes gondolkodásra ösztönözni, bár - ahogy a kommentek egy részét elnézem - van aki teljesen reménytelen eset (beleértve azt is, aki annak örül, hogy mennyire véres vagy éppen ennek mennyiségét kevesli...)

SPOILER OFF