Fantasztikus film.

Nagyon szép film ,óriási színészekkel!

Szerintem ezt a filmet mindenkinek látnia kellene. Érzelmes, tele sok-sok mondanivalóval. Leonardo DiCaprio, Meryl Streep és Diane Keaton kiváló triót alkottak. 😊 Kár, hogy Diane nem nyerte el ezért a filmért az Oscar-díjat...

Nagyon szerettem minden percét, fájdalmas, szép film, szerintem nagyon olyan, mint az élet, tele ki nem mondott és szőnyeg alá söpört problémákkal, amikkel a végén mégis szembe kell nézni és jó esetben valami belátás, megbánás, és igazi szív bukkan fel a poros, beszűkült évek után. Szerintem a film minden perce remek színészi alakítás, és minden szó és gesztus jelentőségteljes.

Hihetetlenül érzékeny, és szép film, tele van fájdalommal. Nagyon régen láttam először, de most, második megnézésre még inkább magával ragadott. Szuper szereplőgárda, életszerű történet és karakterek. Nekem minden a helyén volt benne, a befejezés külön tetszett. Nem véletlenül szeretem a '90-s évek alkotásait olyan nagyon. Ez a film is egy gyöngyszem.

Megnéztem még egyszer, mert nem emlékeztem a végére.
Nem véletlenül...

Szép film. Minden színész hiteles.

A film a szentimentális történetet sok humorral szinezi, így igen kellemes élmény. Ami a szerepelőket illeti: Diane Keaton elképesztően jó, Meryl Streep csak simán nagyszerű, DiCaprio kivételesen hiteles, Gwen Verdon pedig elképesztő. Mindenképpen érdemes megnézni a banális mondanivaló dacára is, a szinészi játék fergeteges.

Kicsit befejezetlennek tűnt, de nem rossz film.

A betegségmozik „non plus ultra”-ja ez a film. Beteg, beteg hátán. Lehet szörnyülködni, egy kicsinykét nevetgélni és jókat sírdogálni. Egy borzalmasan szirupos, az érzelmes nézők igényeit szem előtt tartó forgatókönyv ellenére – a szuper színészgárdának köszönhetően – elfogadható, nézhető film.

Egészen kivételes film. Persze leginkább a kivételes szereplőgárdának köszönhetően.
De nagyon érdekes, hogy megmutatja, hogy az amerikai élet sem fenékig tejfel, nem cukormázas csudajó világ. Az embereknek itt is megvannak a problémái, a betegség itt is ledönti a lábáról az embereket.

Esetleg Spoiler, annak aki nem látta:

Nagyon szép, hogy Bessie felvállalta a beteg apját és a félnótás nagynénjét és jó 20 éve gondozza őket, és csak akkor veszi igénybe a szociális ellátást, a nővért, amikor ő maga a saját betegsége miatt képtelen ellátni őket.
A másik nővér, Lee a könnyebb életet választotta és 20 éve otthagyta őket, de az élet megmutatta, hogy az ő élete sem volt könnyű. A férje verte, meg a nagyobbik fiát is, ezért amikor a kisebbik megszületett, elege lett és elhagyta. Soha nem volt könnyű élete a két gyerekkel, és most a negyvenes évei közepén jutott el oda, hogy kitanulta a fodrász-kozmetikusi szakmát ésfelcsillan a remény, hogy talán most kicsit könnyebb lehetne az élete, amikor a nyilván kényszerűségből elhanyagolt (hisz egy dolgozó anya nem tud állandóan a gyerekeire figyelni) nagyobbik fia lázadásból felgyújtja a családi fényképeket, és vele együtt az egész házat, ahol laktak.
A dühöngő fiút elmegyógyintézetbe zárják, amikor Lee megkapja a hírt, hogy a nővére Bess leukémiás és csontvelő donort keresnek számára a családon belül.
Lee azonnal elindul a két fiával (Hanket is kiengedték ideiglenesen az elmeintézetből), hogy odautazhassanak és megvizsgáltatgassák magukat, alkalmasak-e donornak.

A történet tulajdonképp itt kezdődik, amikor Lee hazaér a szülői házba, találkozik a magatehetetlen apjával, a szappanoperák világában élő Ruth nagynénivel és Bessievel, aki eddig gondozta őket.

Kiderül xxx nagyon spoiler xxxx, hogy sem Lee, sem a fiai nem alkalmasak donornak és ki nem mondottan, de elég kilátástalannak tűnik, hogy lesz-e más.
A Robert de Niro által megformált orvos nem áll annyira a helyzet magaslatán, hogy valahonnan máshonnan kerítsen alkalmas jelöltet és nem látunk bele a szociális, egészségügyi ellátásba, hogy mit tehetnek egy 50 körüli nőért, aki nyilvánvalóan soha nem állt munkaviszonyban, mert a beteg családtagjait gondozta.
Igazából az sem tisztázott, hogy miből is élnek? A szélütött apa nyugdíjából, netán Ruth néninek is volt valami ellátása, mikor még nem volt zakkant, talán dolgozott? Élnek, valahogy. A mai magyar valóságnak megfeleően szerényen, de tisztességesen. Az amerikai mércéhez képest valószínüleg ez már nyomornak számít.

A legvége nagyon szép, amikor Bess azt magyarázza Leenek, hogy nagyon szép élete volt, mert sok szeretetben volt része. Lee kissé értetlen, miféle szeretetet kaphatott ő két betegtől? De Bess mosolyog, őt az tette boldoggá, hogy oly sok szeretetet adhatott.

Számomra a legvége sem lezáratlan. Ahogy Lee kimegy a konyhába és megnézi a falra akasztott cédulákat. Az egyiken a legfontosabb telefonszámok vannak. A másikon a gyógyszerek adagolási rendje. Lee leveszi ez utóbbi cédulát és elkezdi kiadagolni a gyógyszereket.

--------
Hiába, no. Vannak még jó amerikai filmek is.

Ma lett volna 23:20-kor, de a műsorban már nincs is benne...Köszönjük Duna TV...

Dicséretre méltó, hogy leadja a DUNA. Azért csak akadnak még rajta értékes filmek.

Általában tényleg jók a magyarhangok, de azért az egy nagy kamu, hogy nemzetközileg elismert szinkron. Ebben nem szoktak értékelni, na meg önmagában is elég abszurd. Sok helyen nem szinkronizálnak, ott jobban is tudnak idegen nyelven az emberek

***spoiler*** ***spoiler*** a három legjobb jelenet: a film elején a kisöreg szájában a dobókockákkal.. :D közepén a tengerparti autózás :) végül a zárójelenet mikor együtt van mindenki Marvin szobájában..Meryl beviszi a gyógyszert..Keaton a tükörrel/fényekkel játszik..lezáratlan -mindenki gondolja tovább

lassú folyású gyönyörű film egy lehangoló témáról..mégis sokat nevettem az elején az apró kis poénokon - a közepén és a végén pedig megkönnyeztem...
Bessie szempontjából Marvin szobája a ház legfontosabb helye..innen a cím..itt tölti idejének a legtöbb időt apja gondozásával és -bár ő maga is beteg- mégis mosolygást visz mindenki életébe (ez sziruposan és giccsesen hangzik tudom :))
mindegyik színész zseniálisan jó..szerettem nézni milyen fiatalok itt még DiCaprio vagy a hóbortos De Niro..
szép és maradandó film utána még sokáig elgondolkodtatott

Koncsita, ugyanaz ragadott meg bennünket. A film legfontosabb mondata: \"hanem, hogy én szerethettem õket\".
Zseniális film, és a színészek is zseniálisak. És magyar szinkron, mint általában, most is nagyon jó.

Még tarthatott volna, hamar elment az idõ közben. Bennem az maradt meg, hogy B. szerethetett, nem az volt a lényeg neki, hogy õt szeressék. (L)

Érdekes, Streep szebb volt akkor, Keaton meg rondább.

gyönyörü film! :))