ezzel pont arra céloztam, hogy a Matrix sem csak abból áll, hogy verekednek, de látom nem esett le.

látványfilmnek általában azokat az alkotásokat szokták nevezni, amiben olyan jelenetek vannak, amitõl tátva marad a szád vagy csak annyit tudsz mondani, hogy huhb+.

jah tényleg, teljesen igazad van, én is egy csomószor összekevertem Neot, Morpheust és Trinityt...

csak felületesen futottam át a kommented és csak a legnagyobb hülyeségekre válaszoltam, mert baromi hosszú volt.

Természetesen feltûnt, hogy a golyó elõl (és nem "ellen") ki tudnak térni, ezt is tettem szóvá: nyilván aki oda repked, ahova akar, azzal szemben semmiféle rendõrségnek nincs esélye.
Szerintem pedig a filozófiája meg a modern tuománya puszta hablaty, ami olyan selyempapírba van csomagolva, hogy elõkezelt egyének csócsálják és nagyon szeressék.

Ha a további részek ezt a sz*rt pofozzák tovább, ez nagyon valószínû, akkor nincs értelme idõt pazaroljak rájuk, de majd meglátom.

Kedves damienisback!

„a párodnak pedig azt tanácsolom, hogy színházba se menjen, hiszen ott meg azt látja, hogy x ember áll a színpadon és beszélnek...”

Nem így van ám. Ha az ember szinházba megy, akkor tudja, hogy ott emberek fognak besszélni, de kapaszkodj: különbözõ dolgokról. S azt is tudja, hogy ha odafigyel arra, hogy mit mondanak, aíkkor fog tudni azokról a dolgokról, amikrõl beszélnek – na, ha nem a Mátrixon(a filmen) és társain nevelkedett,, akkor van esélye, hogy kitartóan figyelemmel figyeljen az emberek beszédére a szinházban, sõt arra is, hogy majd tudjon arról, mirõl beszéltek. Míg ha a Mátrix (a film) hatása alatt nevelkedett, akkor egyik sem biztos.

Látványfilm a Barakka pl, vagy egy természetfilm egy vadrezervátumról, esetleg egy múzeum tárgyairól, festményekrõl.
Mi lnne azon látványfilm, hogy órákon át potyog az „áldás” és nagy zakatolást hallasz?
Még egy igazi látványífilm esetében is embert próbáló, hogy ugyanaz van a képen órákig, mivel a szereplõk igazából nem különböznek egymástól, a cselekmény csak nagy vonalakban meghatározott, ezért a harc ábrázolása lehetetlen, az sztem csak akor életszerû és elfogadható, ha az izgalma( a harcnak ui) érzékeltetve van. Ehhez jól meghatározott harcoló felek kellenek egy életszerû harci szituációban, így tehát tök mindegy, ki harcolt éppn a párom által elcsípett képen, az „élmény” változatlanul szegényes, ezért érzte foyvást ugyanannak.
Dwe köszöjnöm, hogy válasszal tiszteltél meg, kár, hogy egyébkifogásainmra nem reaqgáltál. Remélem, sikerült õket érthetõen megfogalmaznom.

A Matrix trilógia egy hihetetlenül magasfokú filozófiai, esztétikai és látványelemeket felvonultató alkotás : igazi remekmû ! Látszik, hogy most láttad elöször, és még nem ülepedett le benned.
A végsõ kérdéseket boncolgatja, és jóval több mint a starwars, a jelenlegi modern megismert tudásunk határvonalain állva. Nézd meg a többi részt is, igazán érdekes. A hõsök azért gyakorolják a harcmûvészetet mert csak úgy lehet legyõzni õket, így lehet közel férkõzni hozzájuk, mivel ha nem tûnt volna fel a golyó ellen ki tudnak térni.

Úgy adódott, hogy eddig nem volt módomban végignézni, pedig valahol ez az általános mûveltség része, kultfilm. kiváncsi voltam, meg reméltem is, hogy némi ellenérzéseim megszûnnek, ahogy a másik kultnak a “Rocky horror picture show”-nak kifejezett hive lettem. Hát nem jártam vele úgy, tán helyesebb lett volna a vele egy idõben adott svéd filmet választanom a királyi kettesen? Na, mindegy, legalább túl lettem ezen is.
Azt értem, hogy szerettek volna adni egyet a nagy kérdéseknek, a megváltás problémát és, ezredszer, a jó és rossz küzdelmét megörökíteni. Még hozzá, úgymond, korszerû formában. Ráadásul úgy esett, hogy ez a film nem, hogy megfelelt a “korszerûségnek”, de maga is nagyban alakította azt. Na, nem kellett volna.

Csak ezt a “korszerû” formát tudnám feledni. Amikor még tíz év alatti voltam, biztos nagyon élveztem volna, még csíptem a mácsó legényeket férfias arcéllel, napszemûvegben, lobogós slafrockban sebbel-lobbal nagyokat ütni, csípõbõl tüzelni(Mit tüzelni? Valóságos golyózáport rittyenteni! – Hü, be klassz!).

Amire elmúltam tíz, minden bajom lett volna a filmmel, amelyek most is elõjönnek. Nem azért, mert olyan okos kisfiú lettem volna, hanem, mert ha egy mûvészeti termék a világot torzítva tükrözi, akkor hiteltelen s ezt megérzik a befogadók, akik aztán vagy ellene fordulnak, vagy rossz irányban változtatja õket, és lesz belõlük hiperaktív, énközpontú, hígvelejû (poszt)modern FOGYASZTÓ.

Dramaturgiai ostobaságok garmadát el sem kezdem sorolni, alapjában kérdem én, mire kell ezeknek a szembenálló feleknek annyi karate és egyéb keleti harcmûvészetet elsajátítani, lövöldözni(a golyó zápor már ténylg röhejes sokszor), amikor a rájuk érvényes csodálatos tulajdonságok révén amúgy legyõzhetetlenek, ez igaz a mesefilmekre is(Csillagok háborúja, stb – de azok legalább mesék, ott varázslat van) de , ezt itt a tudálékoskodó áltudományos, álfilozófiai zagyvaság váltja ki.

Hirtelenjében három tipikus alapkifogás jut eszembe: erõszak, rendetlenség, ingyenesség.

1. A tomboló erõszak lerágott csont, pszichológusok pro és kontra kisérleteket végeztek (azt hiszem a kérdésföltevés nem volt igazán helyes, amikor nem jött ki összefüggés);
2. Rendetlenség: a cselekmény tkp álcselekmény, a párom(mily okos), nem nézte, de néha odapillantott a képernyõre, s utána így jellemezte: mindíg ugyanazt látta: két hapsi egymást ölte hol a levegõben röpködve, hol nem, hol fegyverrel éktelen zajt csapva,hol szabadkézzel valószinûtlen gyorsasággal. Már a népköltészetek s tán a Biblia óta a történetekben bizonyos fokozatiság van: a 3-fejû sárkány kacsalábon forgó vára réz, a 7-fejûé ezüst, a 9-fejûé arany, stb. Itt a Trinity nevû szexi harcos már a legelején ugyanúgy repdes a levegõben, mint Morfeusz(a kifordulós szemû néger (“political correctness”, oda ne rohanjak!) vezetõ) a cselekmény tetõpontján(? ha ui. lenne ilyen). Ez a világ strukturálatlanságára, rendetlenségére hajaz, s mint ilyen , sztem igen káros közvetve(a világ ui. strukturált!);
3. Ha tudásra, hozzáértésre szükség van, akkor azért nem kell megküzdeni, megszenvedni, be kell telefonálni a központba,s az operator letölti a delikvens fejébe, miközben roppant agresszív szájtátásokat, fogcsikorgatásokat szemkifordulásokat s izzadást produkál a színész jelezvén nagy tudálékosan, hogy most aztán megszenvedi a tanulást fene mód – (poszt)hollywoodi színészi eszközök! Hú, de mûvésziek! Ez meg azt sugallja a feltörekvõ korszerû ifjúságnak, nem kell tanulni, pl egy fél életen kersztül, hogy valaki keleti harcmûvész legyen, áh, marhaság! "Letöltik" neki!

Belsõ értékek, mértékek elcsökevényesednek: tanulás, elmélyedés, kitartás, türelem, gondolkodás, pláne: szemlélõdés, minek mindez?!
“Ide nekem az oroszlánt is”, “Az nekem jár!”
Nem szívesen hozom ide, de: “Megostromoljuk a tévészékházat!”, “Népszavazgatunk hülyeségekrõl!”, “Mert nekünk mindent lehet!”

mikor lesznek a következõ részek? tudja valaki?

Bocs, tényleg rajzfilm. Még az is eszembe jutott, hogy vetítik azt a másik hasonló rajzfilmet az MTV-n. Az még kedvcsinálónak, jól jönne, de engem egyszerûen nem kötött le. Néha úgy érzem, hogy ki maradok valamibõl, de nem jönnek be a mostani animék.
Inuyasha mozifilmet megnéztem (vagy nem tudom mi, de jó hosszú) és a végén azt gondoltam: "Tényleg ezért vannak úgy oda?"

Nemcsak, hogy hasonlít, hanem a Ghost in the shell mintájára csinálták a Mátrixot is. Csakhogy a Mátrix látványosabb, és nézettebb is, mint a Ghost in the shell, mivel az egyik film, a másik pedig rajzfilm.

A Ghost in the shell rajzfilm amúgy. De meg kell szokni, hogy Japánban a rajzfilmek sokszor komoly témát dolgoznak fel. Láttam már komoly drámát is, és jó volt.

Olvastam, hogy bizonyos dolgokban hasonlít a Ghost in the shell c. filmre (a rendezõ páros mondta egy werkfilmben). A Mátrix után szívesen meg is nézném ezt a japán filmet, ami elég ritkaság nálam. Nem mintha nagy bajom lenne a hasonló alkotásokkal - az biztos, hogy kreativitásukkal meg képzelõerõvel tudnak élni, csak a minimális valósághûség szokott hiányozni. Vagy csak rá kell hangolódni. Lényeg, hogy nálam a Jackie Chan filmekre korlátozódik a távol-keleti filmek nézése.

Sok filmre rá szokták mondani hogy kultuszfilm, de igazi csak kevés van. A Mátrix közéjük tartozik. Igazi alapmû. Sõt, talán a Mátrix óta még nem is jelent meg új kultuszfilm. Persze ez nem jelenti azt, hoy mindenkinek bejön a film, vagy ne lennének benne hibák. Van benne bõven. Csak amikor megjelent a hatása annyira új volt, erõteljes, érdekes, hogy hatással lett a hétköznapi életre. A mobiltelefon, ruházat, szemüveg divat. A mozgáskultúra, zene. Rengeteg dolgot fel lehetne sorolni. Az elmúlt egy évtized kulturáját nem lehet teljesen megérteni anélkül, hogy ne lásd a Mátrixot.

Szerintem is jó film, de huszadjára már kicsit uncsi...

A figyelõk pedig már mûködnek, mondta kedves barátom mikor az Oktogon térfigyelõ kamerái alatt sétáltunk.
Talán így is van rendjén, érezhetjük már lenge szelét annak milyen is a "mátixban" élni.
Ha az embereket egy számítógép részének tekintjük, nem vagyunk mások mit az a sok ezer bit ami egy ilyen gépben áramol. A processzor pedig a programok irányítója "atyja" aki csak felügyeli a folyamatokat. Léteznek kulcs programok és agresszív adat tömegek, vagy is akár létezhetünk egy számítógép rendszerben melyet természetnek nevezünk, valamint modellezheti az emberi viselkedést a számítógép is.
"Kék halál" vagy a gyilkos emberi ösztön fakadhat-e egy tõrõl, ez itt a kérdés?
A Wachowsky fivérek sem tesznek mást mint modulokat illesztenek egymás mellé: szabadság, ellenõrzés, uralkodás, szerelem, forradalom, bukás, ezeket a paneleket rakosgatják Mátrix moziról mozira egymáshoz.
Neot pedig felfoghatjuk egy futurisztikus megváltó figurájának, aki ebben a szabályozott világban valami misztikusra képes, átlépni a szterootípákon.
Míg a Mátrixban inkább a mûködés mikéntjérõl kapunk képet, addig a Mátrix, forradalmak már az Orvel-i kérdéseket feszegeti, miképpen lehet egy rendszer elnyomó
és a tömeg hogyan képes a rendszer ellen harcolni vezetõjével.
Tovább menve ki lehet -e egyezni a rendszerrel vezetõjének feláldozásával a béke reményében.
Ezen tények mellett a film tényleg sok-sok digitális trükk és ügyesen megválasztott szereplõk "számtani halmaza".
Digitális forradalom emberi mondanivalóval, álom egy talán nem is olyan messzi jövõrõl.
Persze nézhetjük így is, úgy is ezt a mozit és ez az igazán jó benne, megadja mindenkinek a magáét, az úrnak az úrét, ( magas esztétika) és a szolgának a szolgáét ( aki csak nézni akarja ), már pedig ha innen nézzük akkor mûvész film, has onnan akkor ütõs mozi.
Kinek, kinek a maga értékrendjében.

Harminc éve ugyanígy röpködtek a kínaiak a kung-fu filmekben és mindenki azokon röhögött. Most ugyanezt megoldják szervereken és megtapsoljuk? Nekem pont az eltúlzott - bár kétségtelenül TÖKÉLETES - effektek voltak zavaróak, maga az alapötlet viszont kellemesen kavarós délutáni mozit nyújt.

Annyira jó film, hogy az elképesztõ!Tártott szájjal néztem meg elõször!:)
Érdekes, bonyolult, izgalmas, romantikus, akciós, kitalált--->Maga a tökély!

KONIBENCE ITT VAGYOK!
Írj, konibence@gmail.com

Jó film... érdekes. Elgondolkodtató.

Pazar kis cyberpunk film, amíg Neo-t ki nem halásszák a trutyiból, egyenesen fergeteges. Csak azt nem értem, mi a túrónak kellett a másik két részt leforgatni? Elaludtam rajtuk...

Örök fav, akárhányszor újra tudnám nézni! Van alapötlete, így nem száraz akció, látványos, a szereposztás k*va jó!!! Imádom!
(Tankre csak azt tom mondani h talán a bátyja halála után otthagyta a hajót. am nemtom)