Esetleg rámutathatnál hol vannak gondjaid. Addis megpróbálom eloszlatni a homályt.

1) a Mátrix anno látványilag a csúcs volt. Az elsõ film mármint. Ami mára ... hát eléggé elavult.
A második film... Ugyan az akciójelenetek önmagukban jól voltak megkoreografálva, de ... valójában a látvány nem sok újat nyújtott korához képest.
A harmadik meg dögösen nézett ki mikor a mechákról volt szó, de lássuk be, amikor a Mátrixos jelenetk kerültek sorra hát elég lapos volt, vagy teljes önismétlésbe ment át (az Orákulum konyhájában üldögélés, a macska, a bárban a lövöldözés ami ugye szintén HÓT UGYANOLYAN KOREOGRÁFIÁVAL már megvolt az elsõ részben... A tökéletesen semmilyen Smith vs Neo endfightról nem is szólva...)

2) történetét nézve, önállóan, tehát nem összefüggéseket keresve,azaz nem triológiaként nézve a filmek így néztek ki:
Mátrix: vannak a gonosz rabszolgatartó gépek akik ellen jól fel kell lázadni, Neo a Kiválasztott, aki majd olyanná formálja a Mátrixot hogy lesz habzsi-dõzsi. A probléma nyilvánvaló a folytatásoknál: Neo sosem kezdett a Mátrixal semmit, sõt.
Reloaded: felejtsük el a kiválasztottségot, mert olyan nincsen. Sõt, a Mátrixból kilépni sem lehet, mert a "Való Világ" Zionja nemm ás mint a Mátrix egy új szintje, megszívtátok. A film végén ugyan megjelent egy to-be-continued felirat, ami az elsõ film végén nem volt (jelezve hogy eredetileg nem szándékoztak folytatást készíteni, csak a siker láttán döntött a stúdió úgy hogy megíratja). A cselekmény dögunalmas volt, nem derült ki semmi a rettentõ hosszú monológok és ereklyeként hordozott karakterektõl (Vasutas? Merovingi? Kulcskészítõ? Építész? Minek vannak a filmben?), sõt, annyira abszurdan értelmetlen lett az egész hogy Will Farell csinált belõle egy abszolút zseniális pardiát (https://www.youtube.com/watch?v=VZIPLJET18o).
Forradalmak: felejtsük el a Mátrix szintjeit, itten Zion meg lesz mentve. Ja, hogy mindennek ellentmondva Trinit meghal, Neo még mindig nem ért el semmit, és Deus Ex Machina (http://matrix.wikia.com/wiki/Deus_Ex_Machina) kell a befejezéshez mert semmi kreatívat nem tudtunk kitalálni? Hát bocs.

Ezzel bizonyíttatott hogy a filmek színvonala folyamatosan hanyatlott, és nem épültek egymásra.
Azt már elõzõ postban bemutattam hogy nincsenek filozófiai mélységek sem a trilógiában.

Az egyetlen amire még nem tértem ki, hogy - szerintem - mi is a Mátrix.
Mert föl kell tegyünk olyan kérdéseket (elfogadva olyan történetbeli "bullshit science" dolgokat mint hogy az emberek termesztése energiát termel), mint pl. MI VOLT A NAGY TERV mikor az Animátrixban nekiláttak egyesével áttéríteni a robotokat és mindet ott gyûjtögetni a táborukban?
MI VOLT A NAGY TERV Zionnal? Jó, jó, kiszabadítunk néha egy-egy embert a "Mátrix"-ból (legalábbis a Zion-szintre) - de aztán? Ott ülüönk egy ponton ahol BOLYGÓ MENNYISÉGÛ ellenség egyszer majd jól ránktalál és egy huszáros vágással elsöpör? (most félretéve azt a megállapítást hogy a gépek ezt rendszeresen megteszik)
Hogyan hordozhat egy ember kódot?
Hogyan van mindneféle képessége Neonak a "Mátrixon" kívül?
Miért haltak meg "generációk" csak azért merta Mátrix összeomlott?
Attól hogy a "polgári trsadalmak" (ti. demokrácia) összeomlott, ez hogy eredményezi hogy megalkotják az MI-t és a gépek tömegét? Hol az összefüggés a két dolog között?
Miért nem képesek az Ügynökök megszállni egy Jelöltet (pl. Neo az elsõ filmben)?
Ha a piros kapszula a "valóságot" tárja fel, miért zabálja az Orákulum, és miért önt hazugságokat a robotba az "emberi mátrix" c. Animátrix fejezetben?
Ha a glitchek a Mátrixra kapcsoltak számára természetesek, akkor...?
Miért nem törli Neo a multi-Smitht? Miért kénytelen engedelmeskedni a szabályoknak Limboban ha õ a kiválasztott? Hogyan került egyáltalán Limboba?
Végülis mit ért el a sok ügyködés bármelyik oldalról a Forradalmak végére? Mert láthatólag semmit, hiszen azt mondja a háború ismét ki fog törni, egyszerûen rebootolt a Mátrix ahogy már korábban ötször!

Egész jól kezdõdött, de teljesen elszállt. Olvasás közben egyre inkább az lett az érzésem hogy sok fölösleges sallang és beerõszakolt, néha egyáltalán oda sem tartozó gondolat által az írás egyre jobban a posztoló önmaga általi piedesztálra emelésérõl szól, mint magáról a filmelemzésrõl.

Amíg a FILMrõl beszélsz nem váltod ki haragom :)
AZONBAN.

Most nézem meg rövid idõn belül harmadszor a teljes trilógiát bizonyos okokból kifolyólag.
Az persze tiszta hogy minden egyes rész inkább önállóan lett megírva, és az új rész nem sokat tud az elõzõ rész(ek)rõl, így egy nagyon mutáns frankeinstein az eégsz vége, ahol a szerzõpáros valószínáleg vajmi kevéssé tudja mi is lett a végeredmény ha trilógiaként nézzük az egészet, és nem három azonos franchise alá tartozó filmként, amik karaktereikben igen, ám történetükben vajmi kevéssé kapcsolódnak egymáshoz.

Ezen az elõfelvetésen túlesve le kell szögezni:
SEMMIFÉLE FILOZÓFIAI TARTALMA A MÁTRIXNAK NINCS. Vagy ha van, az külön-külön azegyes részeké, és azk legtöbbje is nyilvánvaló akciófilmröfögés, élén Morfeus = a Mátriy az szimuláció "szimbolikával". Ez kérem nem szimbólum, csak falfirka. Nem mondom, igencsak dekoratív falfirka, de akkor is csak falfirka.

Az is MESSZE TÚLZÁS hogy "iskolát teremtett a mûfajban". Annyira nem, hogy a "szellem a gépben", angolul "Ghost in the Machine", vagy "Ghost in the Shell" nehogy évtizedes múlttal rendelkezett az elsõ Mátrix-film idején már az irodalomban (az egyik legnagyobb,a Neuromancer 1984-es), DE A FILMIPARBAN IS.
Úgy az oroszoknál mint az amcsiknál, japcsiknál...

A valóság/virtualitás kérdését UGYANABBAN AZ ÉVBEN szintén boncolgatta már az Existenz, a 13. emelet, vagy az 1997-es Nirvana, vagy az 1995-ös Johnny Menmonic(!).
Az egyén/közösség kérdésével szvsz a Mátrix nem foglalkozik, pláne nem válaszolja meg.

A Márixy képi világa és mondanivalója között személy szerint nem látok SEMMIFLE kapcsolatot, az egyetlen képsoron kívül mikor Morpheus elõször zagyvál a Mátrixról miután Tamás András kilépett belõle.

A Mátrix-nál pont ott látom egyébként a problémát hogy a karakterei halál laposak, és fogalmuk sincsen mit miért tesznek. Ez akkor válik különösen világossá, ha - mint tettem harmadik nézésnél - a Próféciára koncentrálunk.
Sajna már a 2. végignézésnél (ahol azt próbáltam kitalálni meddig terjed a Mátrix) be kellett látnom azt, hogy színészi játékgyakorlatilag nincsen a filmben, mindenki Bella Swanként nyomja végig a trilógiát.

Fene, örülnék neki ha Kant, meg más filozófusok munkáiból merítene a trilógia/quatrologia, DE NEM TESZI. Van egy nevetséges, grafiti-színvonalú Alice Csoda/Tükörországban graffitizés, van a teljesen egyértelmû karakternévadás aminek szintén SEMMI MÉLYEBB JELENTÉSE NINCSEN - és ezzel nagyjából ki is merítettük a filozófiai jelképtárát a szériának! Kész! Üres semmi. Az annyira dicsõített "filozófiai mélység és szimbolizmus" egyszerûen NINCSEN OTT! És ez már az elsõ végignézésnél is fájóan nyilvánvaló.

A Mátrix nagy kérdése amúgy az, VAJON MEGMÁSÍTHATJUK-E SORSUNKAT? Épp ellentétes azzal amit írsz, hogy csak úgy "megmásíthatatlanul robognánk sorsunk felé". A Mátrix alapvetésként ezt próbálja leküzdeni - és szvsz ver át mindenkit a palánkon, mert bár elhiteti a nagy "Megváltást", valójában bennem egyre inkább ez motosztkál hogy NINCS IS MIT MEGVÁLTANI!

--------------

Az én problémáim akkor válnak láthatóvá ha idõrendben nézzük végig a szériát. És igen, ehhez azAnimátrix is kéretik.

A "nyilvánvaló" idõrend valahogy így hangzik, kéretik figyelni:

- az ember polgári társadalmai elbuknak a hiúság és korrupció miatt. Erre az ember megalkotja a gépet.
- a gépeket kitaszítják az emberek közül, és felépítik 01 városát.
- a gépeket végül megtámadta az emberiség, de mivel a gépek gépek, hát túlélték. az emberek felperzselték az eget hogy a gépek napelemmel biztosított mobilitását lekorlátozzák. De a gépek túl sokan és túl fejlettek voltak.
- a gépek energiaforrásként kezdték használni az embereket
- a gépek, függésben az emberektõl, felkínálták nekik a Mátrix szabadságát
- az Elsõ Mátrixban mindenki tökéletesen boldog. A rendszer összeomlik, "generációk halnak meg".
- a Második Mátrix az emberiség "történelmére", azaz a szenvedére épül. A rendszer ismét összeomlik.
- az Orákulum megtervezi a 3. Mátrixot, bevezetve a Döntést és a Kviálasztottat az egyenletekbe.
- az emberek közben megpróbálják a gépeket saját programozásuk keretein belül rávezetni hogy "a Zemberiséget kéne szógánni"
- a Kiválasztott kivezet a "Mátrix"-ból 16 nõt és 7 férfit akik megalapítják Ziont.
- a gépek elpuszítják Ziont. Eleddig ötször. Neo a hatodik aki az Építésznél jár.
- a Smith-program elszabadul, Neo elmegy a Gépek Városába, ahol alkut köt a gépekkel hogy azk hagyják békén Ziont. A Mátrix rebootol, mindenki happy.

Namost csak nekem vannak komoly fenntartásaim ezzel a keszekusza zagyvasággal?

"Kant"

Mielõtt Törölt Felhasználó haragját kivívnám be kell valljam én is átestem a lenyûgözés ereje címû képi csodán. Viszont az is tény, hogy 1999 írunk / a film keletkezése/ és az adott év nem igazán dobott piacra olyan alkotást filmes viszonylatban ami
"megrázta" volna a nézõket. Azt viszont igen csak nehéz elvitatni , hogy az olyan film ami filozófia tartalommal bír és mellet még akció is igen csak kevés volt a "piacon" és napjainkban sem sok.
Azt sem lehet tagadni a Mátrixtól, hogy iskolát teremtett ebben a mûfajban, ha csak Transcsendence vagy a Lucy címû mozikra esetleg a Signalra gondolok napjainkból.
Ez a film sem tesz mást mint olyan filozófiai kérdéseket boncolgat melyeket többen feltettek már illetve válaszol meg mint az egyén, közösség , szabadság vagy a valóság és a virtualitás sorolhatnám tovább azokat a magvas ideákat amelyek minden szinten érdekelhetnek embereket.
Arról nem is beszélve, hogy ezek a gondolatok úgy fogalmazódnak meg képileg miszerint a nézõ legyen magas mûveltségû :) vagy nem az, befogadja és értelmezni tudja. Bár a képi technika azóta rengeteget fejlõdött a filmmûvészetben a Mátrix digitális világa mögött állandó gondolatvilág van és kevés öncélú technikai világ. Ok és okozati összefüggésben kapható a kép és mögöttes tartalom.
Annak ellenére , hogy állandó filmes típusokat láthatunk mint jó, rossz, bajtárs, áruló az alakok pontosan azért mert tudjuk miért küzdenek , miért teszi azt amit éppen cselekednek élettelik. Pont azokat az üzeneteket közvetíti azzal a "hang" megütéssel amivel a nézõ azonosulni tud vagy elutasítja õket, állásfoglalásra kényszerít.
Azt is megtudom érteni, hogy van aki úgy gondolkodik, hogy ez a mozi nem tesz mást mint kant, Heigel vagy más filozófustól lenyúlt gondolatokat mixel és leönti jó kis bunyókkal és akció jelentekkel.
Nehéz magunknak is bevallanunk ilyenek vagyunk jók, rosszak, ingadozók, eláruljuk egymást, szerelmesek leszünk és a végén meghalunk. Jobb esetben feláldozzuk magunkat ügyeink érdekében. Hõsökké leszünk vagy simán csak mártírok.
Mert ugye a bennünk rejlõ belsõ késztetés azt mondatja velünk bárki és bármi lehet belõlünk. Igaz, lehetünk simán csak posztolók, de jobb esetben akár "Gandhi", "Teréz anya" vagy csak egyszerûen "önmagunk".
Várhatunk Megváltót, lehetünk próféták, csak hinnünk kell önmagunkban. A Mátrix sem tesz mást mint ezekre a gondolatokra csillogó villózó szemet gyönyörködtetõ ruhát aggat és már benne vagyunk a "mesében".
Hiszen mindannyian sorsunk kötelezettjei vagyunk és szép csendben vagy zajosan haladunk végzetünk felé megmásíthatatlanul. Ki csak azzal, hogy harcos utca tüntetõ, ki pedig hitet ad másoknak.
Hiszen lassan mi sem tudjuk hol élünk, kõ házakban, vagy csak simán avatárok vagyunk egy szerepjáték kellõs közepén, ragaszkodunk virtuális világainkhoz és lassan elmosódik a határ valóság és képzetünk között.
Mert mitõl válnak a filmek klasszikussá? Talán attól, hogy a felvetett probléma nem idõleges éveken át is gondolattal bír, nem avul és még mindig üzenet értéke van. Amíg lesz drog probléma addig a Transpotting sem veszt aktualitásából esetleg egy jobban megvalósított alkotás lesöpri majd a "trónról", addig ebben a mûfajban a Mátrix is olyan film ami egyedi és élõ.
Mert lehet ezt a filmet trükkök halmazának is látni és mondani róla , hogy üres, vagy vitatkozni az üzenetrõl amit képvisel ne tán jóféle disputát fojtani filozofikus pillanatokról egyet nem lehet szó nélkül elmenni mellette.

Mármint hogy Tom (<-) megmenti a világot?
Btw,a készítõk is megmondták hogy NEM Thomas a kiválasztott. A kiválasztott pusztítja el ugyanis a Mátrixot. A M:Reloaded viszont egyértelmûen elkötelezte magát amellett, hogy a Pusztító az Smith (l. a rendszámtáblát)!

Ez tömör összefoglaló, de jogos.

gagyi...

az ostoba szemelyeskedo kommenteket torli a port(nagyon helyesen)
ez a film technikailag stilusteremto volt
igaz mondanivaloban ebben a temaban a 13.emelet utosebb volt(viszont az ez utan keszult aszzem)

Akármilyenszorgosan töröl is a port - temrészetesen teljesen indokolatlanul - ma már mindenki átlát a szitánés tudja hogy a Mátrix ócska, elavult, egykori látványfilm kb. annyi mondanivalóval mint egy kukoricapehelyreklám.

Most néztem meg 100adjára...Még mindig a világ legjobb filmje.

hát persze,hogy az..
azért koppant a moziban mindenkinek az álla anno a bemutató hetén :D

Hát, szükségük is lenne rá nagyon, egy világmegváltó figurára.

De hogy ne csak offtopic legyen: kétségtelen, hogy a trilógia legerõsebb darabja az elsõ rész. Aztán a második és harmadik részben egyre kevesebb a gondolati anyag, illetve növekszik meg a cselekmény, akció súlya, de ez egyfajta kényszerhelyzet is, hiszen a történetet is el kell mesélni, be kell fejezni valamikor, így törvényszerû az arányok megváltozása, a filozófia háttérbe szorulása.
Örömteli hát a fanyalgás, amikor az elsõ részt dicséri fel valaki a továbbiakkal szemben, mert ez árulkodik a nézõközönségi minõségérõl. Nem Steven Seagal primitív csöcsein nõtt fel, hanem komplikáltabb, agyat is megmozgató anyatejet szopogatott. Fokozott elvárásai vannak a folytatásokkal kapcsolatban is, ugyanakkor be kell látnia, nem egy látványosan illusztrált esszékötetet olvas éppen, hanem egy tanulságokkal teli mesét lát és hall.
A film hangsúlyeltolódása tehát narrációs kényszer, az ezt észrevételezõ és sérelmezõ nézõi attitûd pedig igényesség, minõségorientált fogyasztás. Mint ilyen, a Matrix a sci-fi mûfaj igazi megújítója, a mainstream kultúrában ilyen magasra szinte egyedüliként betörni képes science fiction mû.

amit leírtál azt szerintem a 13.emeletben jobban meg tudták formálni(a valós meg a digitális "életre"gondolok)
viszont ez a film felvonultatott olyan technikákat,amitõl a nézõk álla csak úgy koppant a moziban(hallottam,illetve az enyém is koppant :))

Az a lényege, hogy elgondolkodtat....
Spoiler:
Ha belegondolsz, a mi világunkban, amit valósnak érzékelünk, nincs semmi bizonyíték rá, hogy valóban valós, mert kizárólag az érzékszerveink által kapunk visszajelzést a külvilágról, és kétséget kizáróan nem tudhatod, hogy tényleg a valóságot érzékeled-e... Ezen kívül pedig elõfordulnak olyan érdekes jelenségek, amik nem létezhetnének... A film két valóságot mutat be az elõbb leírt gondolatmenet alapján, egyet, amit az érzékszervei továbbítanak Neónak, egyet pedig, ami a valós, mögöttes világ. A film elgondolkodtat, hogy a logikája alapján egyáltalán nincs rá abszolút érvényû bizonyíték, hogy az a világ, amit mi valóságnak érzékelünk tényleg valós és nem csak egy vízió...ez a film egyik lényeges mondanivalója, többek között ezért is tartják sokan jó filmnek.