7/10
FElepHánt 2013 okt. 20. - 12:29:14 7/10
(1/1)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

A k2 Morgenstern halála címû remeklésén kívül, Kafkába eddig mindenkinek beletörött a bicskája. A Kastély nem történet, nem dramatizálható, állapotrajz, melyet a fogalmi absztrakció dimenzióiból legfeljebb vizuális stilizáltságba lehet szublimálni. Ennek az elõadásnak elsõ része beleragad a vélt valóság natúrájába, hiába komédiázik nagyszerûen a két Artur,
Lovas Dániel és Sütõ András Miklós, hiába hoz Gyabronka József egy aprólékosan kidolgozott, pompás karaktert, hiába próbál Spilák Lajos életet lehelni a gyufásdobozos Nagy Fal építés unalmába, az egyetlen kafkai alak Homonnai Katalin éterien elvont Fridája.
Kitûnõ a jelenetek tagolása, átkötõ zenének Kurtág szól, akinek minden zenéje magában egy kafkai töredék. A Csengery Adrienne és Keller András lemezérõl elhangzó mondatok magnetikus ereje szemvillanás alatt teremti meg a Kastély atmoszféráját.
Szünet után meglódul az elõadás, belép Olga, begyújtja a tábori gyorsforralót, kezében valódi tárgyak, de egész lénye felfoghatatlanul transzcendens: Hay Anna mágikus jelenléte elementáris szuggesztióval mutatja meg a színreállítás lehetõségeit. A félmeztelenül(?) érkezõ Földmérõ leharcolt katonagúnyát kap, sikerül lepusztult klosárrá változtatni, azonban
ez és az ágytálazás sem képes a megtalált hangvételt lerombolni. Nagypál Gábor értetlenségbõl az alkalmazkodásig változó figurája nagyszerûen érzékelteti a kiszolgáltatott létezés dermesztõ bizonytalanságát: "Van cél, de nincs út: amit útnak nevezünk: habozás."
Nem lehetünk elégedettek a Stúdió K Kafka-kísérletével, de erõs késztetést gerjeszt a mû, ki tudja hányadszori, mámoros újraolvasásához.