Bár az alaptörténet erőltetett, értelmetlen és teljesen irreális, de a film mondanivalójához szükséges. Legyártották az emberek mását, hogy irányíthassák őket... Pfű... oké. Aztán nem jött össze a kísérlet és otthagyták őket az usa alatt húzódó régi metró járatokban, meg régi bányákban. Mindenkinek volt egy kezeslába overallja és családonként egy ollója :) Hogy mit ettek, hogyan volt megoldva a szennyvíz elvezetés, a fürdés, a világítás, stb. nem tudjuk. De a lényeg, hogy amolyan tanulatlan, lélektelen lényekké korcsosultak ott lent a normális társadalmi érintkezések hiánya miatt. Nos a film üzenete számomra az, hogy a felszínen a normális környezetbe került klón elkezdett emberivé válni. A felszín alatt az "igazi" kislány lelke pedig ugyanúgy lepusztult mint a többieké. Tehát ami "emberivé" teszi az embert, az nem más, mint a körülötte lévő többi ember. Milyen lehet az ember valójában? Csak az ösztönei által és a társadalmi konvenciók nélkül? Viszont ha belegondoltok, a film közben már kitalálható volt, hogy csere történt, hiszen a furcsa, nyomi anyukamásolat úgy ahogy, de tudott emberi nyelven beszélni. Erre semelyik másik klón nem volt képes. Nyilván nem felejtette el gyerekkora óta, hogyan kell kommunikálni.

Amit nem értettem hogy a klón csaj azt magyarázza, hogy ő ott nő fel lent de más minta többiek, aztán a végén még is azt mutatják hogy helyet cserélt a normális csajjal amikor elkeveredett a vidámparkban, ott csak néztem hogy akkor most mi van? mert ha a klón csaj nőtt fel kint akkor még is min lepődött meg hogy megjelentek a másolatok? Hülyeség az egész.

.... gazdag jólélő - szegény rosszulélő ellentét nagyon sántít, amikor ezek a klónok eléggé debilek (és még vallásosak is, istenre hivatkoznak). nincs bennük túl sok könyörület, nehogy már megsajnáljuk őket, amiért olyan ostobák, hogy nyersen eszik a nyulat. mert a tüzet ismerik. valószínű igen, hogy a létrehozóik csak úgy otthagyják őket, senki nem tud róluk, mert az usában sok az elhagyatott alagút, ahogy a film elején ki is írják. teljesen hihetetlen, ostoba ötlet már ez.

a kötelező csavar benne meg egyenesen gyomorfogató, hiteltelen a film, még saját magát se veszi komolyan, a klónok nem olyan okosak mint az ember, mégis a kiscsaj ember, és a klónok között se lesz túlságosan okos. a klóncsaj meg emberek között maga is ember lesz. ugyanolyan értelmi és érzelmi szinten. csodás. és miért mérgesek a klónok az emberre? kijöhettek volna a pincelaborból amúgyis, és munkát vállalhattak volna. nagyon sokat kellett mutatni a hülye táncukat, hogy kitöltség a film műsoridejét. amúgy teljesen felesleges azt is beleerüőltetni, hogy a klónok eljátszák a vidámparki dolgokat, vagy van ennek bármi értelme?

a klóngyereket felgyújtották! és amúgyis sebhelyes volt az arca! mi a fenéről beszélsz?!

"Oké, hogy a gyerek rájött, hogy az anyja is a pincéből való, na de eddig is ő volt az anyja. Rendben, hogy kicsit megdöbbent, de az előzmények alapján ő úgy ismeri az anyját aki szereti és jó ember, tehát ezt nem igazán értettem".
Ha visszaemlékszel a gyerek is bement a "pincébe", és utána nagyon hallgatag lett. Érted? :)

Az egész zombik vannak a pincében sztori egy vicc, nagyon rosszul van kidolgozva. Értem, hogy mit akartak volna ezzel mondani, de sokkal értelmesebben és átgondoltabban ezerszer jobb filmet össze lehetett volna ebből az ötletből rakni. Például valamiféle átjáró két világ között, ahol ha az egyik féllel jó történik a másikkal rossz, na de ilyen filmek már vannak, gondolom újítani akartak, ám igen balul sült el. Gondolom a zombi másolatok célja az lett volna, hogy megöljék a felszíni énjüket, hogy aztán a helyükbe léphessenek és rendes életet élhessenek ahogy ők fogalmaztak a "felhő alatt és nap sugaraiban", mindeközben a világ szerezzen tudomást az ő létezésükről. A végét viszont nem értettem. Oké, hogy a gyerek rájött, hogy az anyja is a pincéből való, na de eddig is ő volt az anyja. Rendben, hogy kicsit megdöbbent, de az előzmények alapján ő úgy ismeri az anyját aki szereti és jó ember, tehát ezt nem igazán értettem. Inkább jobb lett volna egy kettejük közötti párbeszéd, melyben a pincelakó nő elmondja, hogy annak idején helyet cserélt a felszíni énjével, mert normális életet akart.