Téma: Miles Ahead

dotibor okt. 26. 16:00:50 Előzmény The Last Mohican
(6/6)
Köszönöm, meg fogom nézni!
The Last Mohican okt. 25. 20:56:44 Előzmény dotibor
(5/6)
Van egy blogom, a Zenehallgatás.blog.hu, ott lehet találni Miles lemezajánlókat, és más jazz, stb. lemezkritikákat.
dotibor okt. 25. 14:28:30
(4/6)
Szuper, elszállt a válaszom.... Úgyhogy csak pontokban, amire reagáltam (volna). 1.) "Dzsesszmuzsikus"? - Az Ön utolsó mondatából arra következtetek, hogy nem tartozik a "puristák" közé, akiknek MD csak addig volt az, amíg a "Funny Valentine"-t játszotta. Szóval igen. 2.) Nálam csak a "Doo-Bop"-nál szakadt el a cérna, dehát az már egy posztumusz lemez. 3.) Első komolyabb meghökkenésem az "On the Corner" volt, úgy 30 éve, de ma már ezt is más füllel hallom. 4.) MD számomra a modern dzsessz legnagyobb innovátora, egy igazán karizmatikus egyéniség. Volt és marad.
The Last Mohican okt. 24. 20:54:22 Előzmény dotibor
(3/6)
Teljesen egyetértek! Ha még élt volna a bemutatónál, biztosan kiakadt volna rajta. A színész egyébként nem rossz, aki játssza, de a történet szinte semmi, olyan, mintha egy tizedrangú zenész életét mutatná be, aki csak azért lett valaki, mert feltolták a csúcsra. Ez ugye nem egészen így volt. A Man With The Horn talán a leggyengébb lemeze - véletlenül pont ezt hallottam tőle először, hát nem fogott meg. Az önéletrajza alapján óriási filmet lehetne készíteni Miles életéből, ez tény. Talán még lesz ilyen. Egy dologban nem értek egyet, ez a "dzsesszmuzsikus" megjelölés, ez nem igazán helytálló 68-tól 74-ig, majd a visszatéréstől a haláláig. Ekkor már tudatosan kerülte ezt a formát, szerintem a zenéje is ettől lett igazán izgalmas - legalábbis számomra.
dotibor okt. 23. 18:58:47
(2/6)
Hát, ez elég gyengusra sikeredett. Bár életrajzi filmnek gondolták (ha igaz), Davis pályája és egyénisége ennél sokkal összetettebb és érdekesebb volt. A kiindulópont - Davis "elhallgatása" 1975 és 1979 között, ill. a visszatérése körüli kavar - egész jó kiindulópont, a flashbackekkel körítve - de a kivitelezés elég szegényesnek és ötletszegénynek sikeredett. Én személy szerint nem is értem az "ellopott" demószalagot övező körítést. Tudomásom szerint a "titokban" 1980 körül rögzített "új" zenei próbálkozások egészen mások voltak, mint amit a filmben bejátszottak. A "visszatérő" LP: "The Man with the Horn", amely végül 1981 júliusában jelent meg a Columbiánál, egy elég fura kevercse a korabeli jazz-funknak, illetve némileg elektronizált post-bopnak. (Az utóbbiakból Davis többet is játszott az elkövetkező időben, ez alkotja a "We Want Miles" című élő dupla-album anyagát.) - A 20. század talán legjelentősebb (de mindenesetre legkísérletezőbb kedvű) dzsesszmuzsikusa (1926-1991) tényleg megérdemelne egyszer egy valódi életrajzi filmet.
8/10
vászonpeti 2019 aug. 25. - 19:01:13 8/10
(1/6)
Jazz rajongóknak kötelező. Tetszett, de úgy érzem sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből.