Ácsi.

"Azt írtad, hogy a művészieskedő egyenlő azzal , hogy túl bonyolult a mű, vagy hogy fogalmaztál".

Nem, nem így fogalmaztam, hanem hogy
"A művészieskedő az a "nekem bonyolult" szinonimája".
Utólag kiegészítem azzal, hogy nyilván létezik olyan, hogy a film valóban művészieskedő, ilyenkor a felszín alatt nem találni semmit, az eszközök öncélúak maradnak. Onnan fogva válik bonyolulttá a történet, hogy sose tudhatod, hogy tényleg nem volt-e ott semmi, vagy csak te nem láttad. Ezért annak megítélése, hogy valami művészi vagy művészieskedő, elkerülhetetlenül szubjektív.

A részegen verset író tanárokat pedig nem védtem meg (meg tudják ők magukat védeni), hanem azt írtam, hogy
"A "részeg bölcsészek direkt szar verset akarnak írni" - erőfeszítésről simán el tudom képzelni, hogy olyan minőséget szült, ami olyan hatásokat ébreszt, ami műalkotásokra jellemző."
továbbá
"Egy műalkotás minőségét szerintem nem annyira az határozza meg, hogy milyen szándékkal hozták létre, hanem hogy milyen hatást vált ki a befogadó közönségből. Nálam az számít sikeres művésznek, akinél a szándék és a hatás gyakran áll közel. De néha vakon is lehet szerencséje az embernek és beletalálhat."
Óriási különbség.

Az alábbiban láttad a személyeskedést, amivel most vádolsz:
"Nem is lenne ez baj. Aki például a kifőzdei rizseshúsra gerjed, egye azt. De ne mondja a fine diningra, hogy faszság. Mert nem az. Aki a leghalálosabb legiramosabb filmeket szereti, az nézzen olyanokat, egészségére. De ne mondja már erre, hogy faszság." Hát ha ebben valaki megtalálja, hogy hol van személyeskedés, annak fizetek egy sört. Vagy egy fagyit, ha nem szereti a sört.

Emlékeztetlek, hogy ebből az írásodból indultunk, erre írtam, hogy ilyet nem lehet objektíven állítani, amire most azt írod, a szubjektívet használtad, de egyébként meg nem:
"Hihetetlenül ostoba, művészieskedő faszság. Ha én producer lettem volna és behozzák ennek a forgatókönyvét, akkor az elolvasása után javasoltam volna az "íroknak", hogy sürgőssen álljanak le a drogokkal. Szégyen az Oscar-díj átadás színvonala is hová süllyedt. Régen olyan filmek kaptak legjobb film oscart, mint a Keresztapa 1-2, Szakasz, Nincs bocsánat, Forrest gump. Most meg ez az elvont, idióta baromság, amin nem tudja eldönteni, hogy vígjáték, dráma, sci-fi legyen, de mindegyiknek szar."

Voltak erőteljes kirohanásaid, amiket kimoderáltak, de előtte láttam azokat. Utólag visszaolvasva a megmaradt hozzászólásaidat azt látom, hogy tendenciózusan kiforgatod és a rémlátomásaidhoz igazítod, szabadon átértelmezed a mondandómat, majd ezeket utólag nekem tulajdonítod. Ha már szóba kerültek az érvelési hibák, ez tipikusan a szalmabáb érvelés.

"Aki a leghalálosabb legiramosabb filmeket szereti, az nézzen olyanokat, egészségére.", ezt például erre desztilláltad le: "halálos iramban való neked". Azóta is ez az egyik szalmabáb, amelyikkel harcolsz.

"Tudod-e, hogy az egyik legdurvább érvelési hiba, ha személyeskedsz, és a tartalom helyett, a személyt támadod meg."
Tudom. Ahhoz képest nem én mentem ismét nagyot sütnivalóról (az enyémről), irritáló filmsznobokról (ahová besoroltál), baromságról (amit nyilatkoztam), idehányásomról.

Nem kívánom veled tovább folytatni ezt az eszmecserét, csak gondoltam, azért ezekkel még szembesítelek, aztán gondolkozz rajtuk, vagy ne gondolkozz, rád van bízva. Én ezen a szinten kiszállok, ha a jövőben normális párbeszéd szándékát látom részedről, szívesen folytatom, nem vagyok sérelemgyűjtögető és haragtartó. De ezen a szinten nem.