A német és a náci elég szinonim fogalom volt. A náci németek, vagy ha jobban tetszik német nácik az elrabolt javakat (nem csak mûkincseket) Németországba szállították, ahol valószínûleg nem a haláltáborokba küldött zsidók és mások részesültek belõlük. Ugye ez eléggé vitathatatlan?

Akkor mirõl beszélsz?

A film egy kissé - ha nem túlzottan is - álszent. Megfeledkezik arról, hogy a "jó" országok múzeumai honnan származó (mû)kincsekkel vannak tele.
Példának okáért Louvre: Egyiptom, Mezopotámia, Szíria, stb. British Museum: valamennyi gyarmat mû-, és természeti kincsei, emellett, Egyiptom kincsei is megtalálhatók.
Azért ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Irakban valami rejtélyes oknál fogva az amerikai hadsereg az egyik elsõ feladataként kipakolta az Iraki Nemzeti Múzeumot. Errõl miért nem forgatnak filmet a hõs amerikánusok?
Egy dolgot még ne feledjünk: nem Németországgal állunk perben a mûkincseink vissza(nem)szolgáltatása miatt, hanem Ivánékkal.

Nem kell legobjektívebb kép, elég ha objektív. Ez viszont kötelessége lenne a történészeknek/dokumentumfilmeseknek, akármilyen politikai nyomás van rajtuk. Ha nem bírják, csináljanak mást. Ez viszont így tisztességtelen. Ugyanezt az objektivitást várom el a kommunizmussal vagy a liberális demokráciákkal foglalkozó dokumentumfilmektõl is. Azonban legtöbbször itt sincs nyoma ilyesminek, csak persze ellenkezõ elõjellel.

A 65 év rugdosáshoz: ha nem tûnt volna fel, nem a nácikat, hanem Németországot és a szövetségeseit rombolták le és fosztották ki a háború végén, és az egész német és magyar népet nyilvánították kollektíve bûnössé. A háború utáni szenvedéseinkrõl hallani sem akarnak még most sem, mert "megérdemeltük". Hihetetlen, de most, a nagy euro-atlanti egymásraborulás idején is ugyanazt kapjuk, amit '45-ben. És nem csak erkölcsi értelemben és történelemhamisításban. Ha megnézed a költségvetésünket, láthatod, hogy még most is fizetjük a 2. világháborús jóvátételeket. A gazdag Németország is csak pár éve tudta kifizetni az utolsó háborús sarcot.

Egyébként a német és a náci kifejezés a legtöbb dok. filmben a mai napig szinonímaként szerepel. Ennyit az objektivitásról meg a "nagy európai megbékélésrõl".

Szerintem nem csak nekem van tele mindenem az európai régi-új rend/etlenség/bõl, de ha neked minden megfelel így, légy vele boldog, bár a helyedben én ezzel nem dicsekednék.

Miért kellene éppen a nácikról a legobjektívebb képet mutatni? Nem igazán értem hogyan lehet egyes embereknek ilyen sérelme, vagy ilyen érzelmi kötõdése, amire a hozzászólás utal: "65 év folyamatos rugdosás".

A háborús évek duplán számítanak:) de atréfát félretéve ,úgy fogalmaz ,hogy a "Harmadik Birodalom és a háború 12 éve",márpedig Hitler 33-ban került hatalomra .

Igazi nat.geo. propaganda film...

Na ez van,így üt vissza általában minden propagandafilm ,ezért bukott meg a Szovjetunió ,ezért lett tele a töke amagyaroknak 56-ban,és ezért van rossz úton a Fidesz is.
Bár meg kell mondanom ,hogy acím az korrekt:Náci mûkincstolvajok.Az amerikei és orosz,angol ,francia tolvajokkal nem foglalkozik ,nem állítja hogy olyanok nem voltak.

Azért pusztán tudományos szempontból érdekelne, mennyi mindent mentettek meg ezek a begyûjtések a Szövetségesek terrorbombázásaitól és a többi. (mármint ha nem loptak volna mindent halomba, akkor mi maradt volna meg ahhoz képest ami ma megmaradt)

Hm. érdekes. 12 év? A háború 1939 -tõl 1945 -ig tartott. Ez akárhogyan számolom csak 6 év...

Szívhez szóló dokumentumfilm kevés adattal, de sok-sok érzelemmel és ítélkezéssel. Rendkívül jellemzõ az álszent nyugati demokráciákra. Folyton a nácikat/németeket veszik elõ, és 65 év folyamatos rugdosás után is újra meg újra õket kárhoztatják mindenért; a másik oldal sokszorosan nagyobb bûneirõl viszont lapítva hallgatnak. A "példátlan pusztítást" Európa mûvészeti örökségében leginkább azok az angol és amerikai bombázók követték el, amelyek 800-1000 éves és még régebbi városok százait és kisebb települések ezreit tették a föld színével egyenlõvé a bennük található mûkincsek nagy részével együtt (dehousing plan, kb. 5 millió lakás elpusztítása csak Németországban). Ha egy város tele volt középkori mûemlék épülettel, az kifejezetten vonzotta a bombázókat, mert a favázas házak jobban égnek (pl. Lübeck régi belvárosának elhamvasztása). A bombázások ilyen mértékû brutalitása után az a csoda, hogy egyáltalán maradt középkori ház Németországban.

A németek által zsákmányolt mûkincsek döntõ többsége visszakerült eredeti tulajdonosához, a többi pedig nagyrészt a gyõztesek fosztogatóinak kezére került - az igazi problémát tehát messze nem a német rablások jelentik. Az ismertetõben említett "példátlan náci pusztítás" ennélfogva csak üres és hazug propagandaszólam. Egyébként a németek kifejezetten visszafogottnak bizonyultak a mûkincsszerzésben a gyõztesek késõbbi fosztogatásaihoz képest (India, Kína, Délkelet-Ázsia, Egyiptom, a Közel-Kelet, Latin-Amerika és Afrika évszázadokon át tartó kulturális kifosztásával összehasonlítani sem érdemes).

Elõjön a filmben, hogy érdekes módon gyakorta amerikai gyûjteményekben bukkannak fel az eltûnt mûtárgyak, ennek okáról azonban hallgatnak. Németországot borzalmas módon kifosztották a háború végén - sokkal alaposabban, mint bármelyik másik államot korábban. Ez a rablóhadjárat nagyságrendekkel nagyobb volt, mint bármi azelõtt a háborúban - nem csoda, hogy legszívesebben hallgatnak róla nyugaton és keleten egyaránt. A megszállók hazavitték vagy visszaszolgáltatták a németek által elrabolt mûtárgyakat, ezen felül pedig annyi német mûkincset vittek magukkal, amennyit nem szégyelltek. És nem voltak szégyenlõsek (lásd pl. a világhírû Priamosz-kincseket). És nem csak a csúcsminõség érdekelte õket, mint Göringet, hanem minden, ami csillogott (lásd pl. az Aranyvonat kifosztását /ez az egy, amirõl viszonylag sok szó esik, mert ebben zsidó értékek is voltak/). Az oroszok külön mûkincsvadász-kommandókat mûködtettek a harcoló alakulatok mögött, amelyek minden múzeumot és könyvtárat felkerestek értékek után kutatva. Az orosz tábornokok mesés vagyonokat gyûjtöttek össze a hadizsákmány-raktárak megdézsmálásával (pl. Zsukov elvtárs, aki meg is ütötte a bokáját emiatt). A szovjet bakák magánakcióiról nem is beszélek, mert róluk mindenki tudja, hogy a kulturális sokktól elkábulva mindent vittek, ami mozdítható. Az amerikai katonák és tisztek is híres "szuvenírgyûjtõk" voltak.

De ami a legfontosabb: amíg a németek mindent megtettek és megtesznek, hogy az összes fellelhetõ hadizsákmányt visszaszolgáltassák, addig a volt "szövetségesek hatalmak" hallani sem akarnak ilyesmirõl. Ez az igazi probléma! Errõl kellene pár dokumentumfilmet készíteni végre nyugaton, ha nem lenne ott az a nagy lila köd. Ha más rabol, az csúnya dolog, ha viszont õk rabolnak, ahhoz senkinek semmi köze. A szokásos kettõs erkölcs, aminek gyalázatos módon a legyõzött országokban uralkodó kollaboráns kormányok is behódoltak. Az orosz múzeumokban máig fantasztikus mennyiségû rabolt kincset õriznek raktárakba zárva, és sokszor még ezek listáit sem teszik közzé. Aztán, ha anyagilag megszorulnak, horribilis váltságdíjért nagy kegyesen visszaszolgáltatnak néhány, számukra nem sok értéket képviselõ holmit (ezt csinálták velünk is a sárospataki könyvek esetében).

De ez az egész mit sem számít az igazság felkent bajnokainak, mert hát azok a náczikok hûûû, de milyen rettenetesen gonoszak voltak. Ha a filmben bemutatott gazdag zsidó mûkincskereskedõtõl elvisznek egy festményt, az szörnyû bûncselekmény és meg kell könnyezni, ha megtalálják; ha viszont németek és magyarok millióit teszik földönfutóvá, az semmi, említést sem érdemel. Az õ kifosztásuk nem "Rape of Europa". Sõt, a kollektív bûnösséget és jogfosztást kimondó dekrétumokat az EU még meg is erõsíti, mert ez annyira, de annyira fontos dolog a XXI. század elején, Európában. Hogy mindenki tudja, hol a helye az új rendben, bármennyi év telt is el 1945 óta. Nem számít, hogy roskadozik az egész '45 utáni tákolmány, amely már '45-ben is igazságtalan volt, most meg már az erõviszonyokhoz sincs semmi köze; a vesztesek maradjanak csak mindörökre bûnösök, a gyõztesek pedig az igazság és a hatalom jog szerinti birtokosai.

Ez a háború utáni szép új világ erkölcse - kevésbé szép régi módszerekkel: lopj, csalj, rabolj, hazudj és gyilkolj, aztán teli torokkal vádolj meg vele valakit, aki nem tud védekezni, mert már arról is jó elõre gondoskodtál a géppisztolyoddal.

He he pl a British Museum anyaga az kb mind tolvajlásból van a történelem során.Pl Egyiptomot teljesen kifosztották.

pl. Gulagról mikor lesz már valami mûsor?

az oroszok és az amerikaiak azok egy darab mûkincset sem vittek el ugyebár?

Ezen logika alapján azonban, ha a németek "mûkincseket" raboltak - a film szerint -, akkor szükségszerûen mûértõ ízlésük kellett, hogy legyen! De azt is tudjuk, hogy a mûvészeti alkotások megítélése meglehetõsen szubjektív, s sokszor nem ideológiamentes. Ha Hitler festményei olyan értéktelenek, miért kell dugdosni (különösen, ha zsákmányolták), hiszen "nem kell senkinek", vigye, aki akarja! Talán csak nem azért, mert Hitler maga festette, hiszen hány értéktelen alkotást lehet látni és venni? Legalább azoknak fel kellett volna ajánlani, akiktõl zsákmányolták... (Akkor is, ha esetleg nem kell nekik.) Elvégre ez a film - címe alapján - mûkincstolvajokról szól! Mindezek alapján úgy gondolom, hogy a film beállítása eléggé egyoldalú, s ez sem ideológiamentes! Szubjektív véleményeket meg nincs értelme vitatni, különösen akkor, ha teljes mértékben elfogult.

És még egyet.

Csak az nem értem, miért õrzik az amerikaiak - a film szerint - még ma is amerikai múzeum(ok)ban a háborúban általuk zsákmányolt náci festményeket, köztük Hitler festményeit. Miért nem adták eddig vissza a németeknek? Különösen, ha értéktelennek tartják azokat. Vagy minek nevezhetõ a más országokból amerikai katonák által az USA-ba mûkincsek "szállítása", ha a háborúban esetleg nem pusztították el? Példa: A több száz éves Monte Cassinoi kolostor lebombázása...