Programkereső

Téma: Nagyítás

Spoiler
Ford Mustang 2011 szept. 24. - 17:59:11
(34/74)
Ha olyan gagyiratyi lenne, nem adtál volna 5 pontot. Okos vagy.
Válasz
anybody 2011 szept. 24. - 15:22:28
(33/74)
Ezzel az erõvel F.M.Dosztojevszkijt is le lehetne húzni, ha
valaki nem érti. Más a vélemény, és más az esztétika, mint
tudomány.
Válasz
blowup 2011 szept. 24. - 14:13:59
(32/74)
Ismét jó alkalom, hogy újabb érdekes részleteket fedezhessenek fel azok, akik értékelik.
Allegória kapcsán mindenki a vége teniszes jelenetet hozza, pedig az egész film allegóriáktól hemzseg, itt van egy sokkal erõsebb - bár jól rejtett.
Nem véletlenül szerepel ez a kép a plakáton és borítón.
A mûtermi modellfotózás, ha lehetne kamerával baszni állati módon, na ez teljesen kimerítené a fogalmat. Ahogy ráveti magát, leteperi, fölébe kerül, mind közelebb és közelebb, egyre beljebb és beljebb, kifacsarva és megkapva lényegét.
Mikor végez vele, fásultan visszazuhan az unottságba, mint fizetõs szex után, a modellt használt zsebkendõként elhajítva.
Enjoy:)
Válasz
lalikiraly99 2011 szept. 24. - 06:34:40
(31/74)
Gondolom Bandeeras-nak még a szülei sem éltek, amikor ez a film készült. Nagyon "lájkolom" ennek a fiatal generációnak a hatalmas önbizalmát és tapasztalatát. Bízhatunk bennük és a józan ítélõképességükben.
Válasz
10/10
psytrance 2011 júl. 29. - 14:38:20 10/10
(30/74)
Mi az, hogy gagyiratyi? Jézusom, kicsit több tisztelettel beszéljél már Antonioni-ról.
Válasz
frenchbullie 2010 nov. 07. - 16:17:42
(29/74)
Üdv! Szerintem ez Antonioni legjobb filmje. Az egész történet megragadott, de a befejezõ jelenet a kedvencem. Tetszik a hatvanas évek divatja is...
Válasz
10/10
balazs0729 2010 aug. 28. - 08:59:08 10/10 Előzmény Anditos
(28/74)
gyakorlatilag tökéletes film.nálam top 10-es
Válasz
offtopic
Anditos 2010 ápr. 20. - 14:31:19
(27/74)
Egyik kedvenc filmem, pedig amúgy a "mûvészfilmek" általában nem tetszenek. No és David Hemmings abban a fehér nadrágban....hmmm. :-) És a Yardbirds....
Válasz
10/10
EmptySpace 2010 ápr. 11. - 17:08:25 10/10
(26/74)
Zseniális film. Én, aki jócskán a '60-as évek után születtem, teljesen bele tudtam magam élni a dekadens londoni ifjak mindennapjaiba. Maga a fotós rejtély pedig akkora hatással volt rám, hogy a film miatt tanultam egy évig fényképészetet (természetesen mindig a nagyítást élveztem a legjobban).
Antonioni többi filmjét kevésbbé kedvelem, de ez 10/10.
Válasz
dreamer1 2010 ápr. 06. - 22:33:49
(25/74)
Furcsa nekem a filnek a hangulata volt fontos arra figyeltem.A kinti felvételek,a park a lombok susogása...megmaradt bennem.Sokszor van ez így.van hogy többször meg kell néznem valamit hogy alapvetõ dolgokat megértsek.De ez csak azért van mert a hangulat hat rám egy filmben ilyenkor és nem is az ami épp történik szó szerint.
Válasz
10/10
hunky dory 2010 febr. 10. - 17:49:07 10/10
(24/74)
bárcsak láthattam volna anno.. de még így ma is óriási film!
Válasz
9/10
whohaseatenallyourwindows 2009 aug. 01. - 15:17:34 9/10
(23/74)
irritál az a sok láb.de szeretem. David Hemmings arcjátéka és testbeszéde lenyûgõzött
Válasz
10/10
irmagyurma 2009 ápr. 21. - 20:01:37 10/10
(22/74)
Húúúúúúúúú.......
A filmet anno tizennégyévesen láttam elõször. Azóta kismilliószor. Antonioni legjobb filmje. Szerintem.
Egy rohadt szám nem hangzik el az egész film alatt. Nagyon szeretem a parkos nagytotálokat, a szél süvítése meg felér minden zenei aláfestéssel.
A film végét pedig nagyon megcsinálta. Rohadt jól megcsinálta:)
Válasz
Swa 2009 febr. 14. - 14:09:08
(21/74)
(Ezt a hozzászólásomat 2008 május 4-án írtam, de hogy végül beraktam-e a fórumra, vagy "kimoderálták" , nem tudom). Na újra.

A filmrõl igazán nem tudok írni, ugye, csak magamról.
És ilyen magvas mondatokat, mint "a kapitalista individualizmus konkluziója" - nemigen tudok írni.
Sajnos az élet felgyorsult, 40 éve még bõséges ifjúi türelemmel olvastam el Dickens és Thomas Hardy könyveit (is), és nem ugrottam át a leíró fejezetrészeket. Hasonlóképpen kell értékelni, hogy a Nagyítás a 60-as évek végére készült, az akkori (a film szerint rohanónak szánt)tempóban. Ezért tûnhet lassúnak egy mai nézõ számára.
1967-ben (csak) a (hajdanvolt) Filmmúzeum játszotta, és akkor, "tiniként" azért mentünk megnézni, hogy láthassuk a pár percet, ahol a Yardbirds együttes zenél (másutt egyáltalán nem láthattunk ilyet). Nagy izgalommal vártuk ezt a jelenetet, a többi meg csak úgy elsüvített...

A filmmel csak jó pár évekkel késõbb találkoztam ismét (nagyon vártam), és sajnos úgy jártam vele, mint a 2001. Ûrodisszeával (amit, mint vad sci-fi rajongó, elõtte már rég 20-szor olvastam), bizony, elaludtam, így Kubrick zseniális kétrészes filmje szünetében ébredõ és ásítozó arcokkal volt (negyedig) tele a mozi (Corvin, kb. 1984). Elaludtunk. Délben...
Legalább a Nagyításnál otthon, a Junoszty elõtt...
Na jó, ez nem mentett meg engem attól, hogy 4-5-ször ne nézzem meg újra és újra, sõt a párom, mint lelkes Jeff Beck utáló, már vagy 22-szer felvette a Yardbirds-ös részt (minden második VHS-em végén ott van) és statisztikát vezet, hányszor játssza évenként a TCM a Nagyítást...

A kor rajzaként a gitárnyak és a propeller ugyanazt sugallja: mivel van pénzem, nyerõ vagyok, és mindent megszerzek, kerül amibe kerül, vagy elveszem erõszakkal. Ugyanúgy a nõvel is.
Persze a filmben kissé fodítva sül el a dolog, és lóvá teszik a fõhõst. Lóvé és lóvá...

Számomra a film arról szól (a "sejtelmesnek" titulált primitiven hímsoviniszta szex jelenetek mellett), hogy az "individuális" (kapzsi) gazdag ember bizonyos abban, hogy tévedhetetlen, és egyedül õ tud mindenre megoldást.
Tisztára, mint ma nálunk.
Ezek szerint Antonioni látnok volt.

A teniszes jelenet, az igen, neves képsor. De a jó filmekben vannak ilyesmik, mint pld. Bergman-nál a rejtélyes törpék megjelenése. Vagy a sakkparti a halállal...

Meg kell vallanom, hogy amikor életemben elõször Londonba utaztam, az Abbey Road és a Márki klubbon kívül (ami már nem is az), kiutaztam Greenwich felé az ominózus filmbéli parkot megnézni, valamint a klubot is megkerestem, ahol a Yarbirdsben Jeff Beck zúzza (igen álmatag és amatõr módon, kevés meggyõzõdéssel) a gitárt.
A gitárt, amely persze (hál' istennek) csak egy japán LesPaul utánzat volt.
Miként a Yardbirds is csak mint utánzat, az Antonioni által eredetileg betervezett Who együttest pótolta.
Miképp a levegõ is jól pótolhatja a labdát, gazdag képzeletünk szerint.

Szóval, nagy film, na. Kedvelem.
Válasz
10/10
sonka 2009 jan. 26. - 18:29:17 10/10
(20/74)
Ha van Cinemaxod és még nem láttad, akkor ma itt az idõ! Megnézni!
Válasz
offtopic
Anditos 2009 jan. 12. - 20:29:18
(19/74)
A Nagy Alfréd c. filmben is szenzációsat alakít Hemmings, ha találkozol a filmmel, szerintem nézd meg. Furcsa, de nagyon jó.
Válasz
Anditos 2009 jan. 12. - 20:24:56
(18/74)
18 évesen én is pont így voltam David Hemmings-szel, beleszerettem a vizenyõs kék szemébe, no meg az erotikus fehér nadrágjába. :-)

A Nagyítás az elsõ film, amiben csoportos szexre való félreérthetetlen képi utalás volt. És csak a film végén esett le, hogy azért is volt fura hangulata az egésznek, mert nem volt zenéje.

A Stroll on címû nóta kísértetiesen hasonlít a Yardbirds által szintén játszott Train Kept A Rolling-ra (azért ez utóbbi sokkal jobb!!), Antonioni azonban nem kapta meg a jogokat, ezért átíratta a srácokkal, az énekes Keith Relf egy óra alatt írta át a szöveget és némiképp a dallamvilágot.
Válasz
Swa 2008 nov. 19. - 20:41:17 Előzmény fürmender
(17/74)
Pontosítsuk: a gitárt Jeff Beck tört össze (eléggé tehetségtelenül).
Page a másik szólós, aki csak somolyogva játszik.
Válasz
fürmender 2008 aug. 30. - 17:02:37
(16/74)
Nem gondolnám, hogy nékem, vagy bárki másnak kéne megmondani, hogy megint mások, mit is értsenek ebbõl a filmbõl, azaz mi Antonioni üzenete. Vélhetõen ezt Õ sem igazán tudná megfogalmazni, hisz a mûvészet ( még a filmmûvészet is ! ) nem csupán logika, pragmatizmus és szándékolt mondanivalók megfogalmazása. A film pedig - szerintem - különösen nem az, hanem mese, impresszió, hangulat és még nagyon sok eshetõség, hogy vajon ugyanaz a képi megfogalmazás kibõl, mit hív elõ. Számomra különösen emlékezetes maradt az a jelenet, amikor a klubban, a legendás Yardbirds gitárosa Jimmy Page összetöri a gitárját, aminek roncsaiért a rajongók hada egymást gázolja le, de amibõl percek múlva az utcán már értéktelen kacat válik és a szemétbe kerül. Micsoda pazar metafora ez. Ha akarom, a talmi értékek ironikus kritikája filmben elbeszélve... Ha valaki még nem találta volna ki, én nagyon szeretem ezt a filmet, mint Antonioni munkáit általában. Õ most Fentrõl jókat mosolyoghat ezeken az értelmezéseken.
Válasz
k11zoltan 2007 nov. 06. - 23:40:25
(15/74)
Én úgy éreztem, mintha a felénél hagyták volna abba...

(szóval a végén meglepõdtem, hogy: ez a vége...???)
Válasz