10/10
marvanyos86 2020 szept. 26. - 23:55:53 10/10
(7/7)
10/10! Básti Juli és Rudolf Péter felejthetetlenek benne.
Színházba járó 2016 nov. 13. - 07:26:30
(6/7)
Az elsõ darab a Centrál színházban, ami szörnyû. Öncélú trágárság, felesleges részegeskedés, kevés humor. Mindezt tetézi Básti Juli és Rudolf Péter megszokottnál gyengébb produkciója.
9/10
hektor16 2016 okt. 13. - 18:04:05 9/10
(5/7)
Évnyitónak nem rossz. Nagyon jól éreztem magam annak ellenére, hogy nem egy felhõtlen, könnyed szórakozás.
Edmond Dantes 2016 máj. 25. - 10:18:08
(4/7)
Apró javítás elõzõhöz képest = köszönöm, ha amazt (4) törlik és ez marad.

Speciális "titka" lehet Edward Albee-nak, ami bõ fél évszázada írt drámáját a divatos darabok sokaságát gyorsan elkoptató és gyorsan múló idõ máig életben tartja. A titok nyitja valószínûleg az, hogy a Nem félünk a farkastól szerepdarab: nem véletlen, hogy Mike Nichols klasszikussá vált filmfeldolgozásában mind a négy szereplõ Oscar-jelölést kapott s közülük ketten, Liz Taylor és a mára elfeledett Sandy Dennis el is vitte a szobrocskát. Házaspárok, családok házi titkai, egymás marcangolása, élveboncolása, bilik kiborogatása újból és újból színpadi és filmes slágertéma, ám a mássága okán "igazi" házasságban sosem élõ Albee jól felépített darabja máig egyfajta kályha, igazodási pont az ebben a toposzban születõ újabb alkotásoknak.

Ezúttal a Centrál Színház tûzte ki eme irodalmi lektûrt, Hamvai Kornél frissen szóló, ütõs, telitalálatos újrafordításában. Az amerikai kisváros kissé zsúfolt polgári szalonjában (díszlettervezõ: Pallós Nelli) a falon diszkréten elhelyezett Virginia Woolf-fotó utal az eredeti címre (Who's Afraid of Virginia Woolf?), aminek magyar (félre?)fordítása a három kismalac-mese gyerekdalocskájára hajaz: "Nem félünk a farkastól, farkastól, farkastól! Nem bánt az, csak megkóstol..."
Kóstolgatja, hogy ne mondjam (fel)zabálja egymást rendesen Martha és George, a fõszereplõ-házaspár és ha marakodásban, gonosz(kodó) héjanászban nem is, de másképpen: sunnyogásban, álszenteskedésben a darab folyamán "méltó" párjuk lesz a másik duó, Honey és Nick is. A poénos szócsatákkal induló, hisztérikussá fokozódó csetepaté(k) után az elõadás végére mégis megérkezik a katarzis, megteremtve az elõadás legihletettebb pillanatait. Básti Juli is a fináléban magaslik önmaga fölé, a színpadot mindvégig betöltõ, hatalmas sörényû perszóna ekkor omlik össze esendõ, szinte törékeny emberi lénnyé. Rudolf Péter fordítva építkezik: az õ azaz az általa alakított George nagy produkciója az utolsó fél óra, hogy a legutolsó pillanatban õ is asszonyához szelídüljön...aztán "holnap újból folytatjuk?" Schmied Zoltán Nickje is alakul menet közben: jól nevelt, erkölcsös tudós-férj álarcát levetve, elõttünk áll a törtetõ ifjonc, akinek házasság vagy adott esetben a rektor öregecskedõ lányának meghágása (a szó a darabban hangzik el!) nem gond, csupán 1-1 lépcsõ a karrierhez vezetõ úton. Egyedül Honey (Ágoston Katalin) marad bugyuta, "szõke nõ" karakterét megtartó statikus figura, a szerepbõl ennyit tud kihozni. Puskás Tamás rendezése tapinthatóan Básti Marthajára épül.
10/10
peterp 2016 márc. 11. - 08:23:56 10/10
(2/7)
A színészek akkorát játszottak, hogy leszakadt a színpad! Zseniális volt! Meg van a Centrál új sikerdarabja!
7/10
surviver 2016 márc. 10. - 13:07:40 7/10
(1/7)
Egyszerûen nem áll jól Bástinak ez a szerep. Rudolf szokás szerint sokat bakizik, távol áll a karakterétõl,amit alakít.
Anno a soproni- gyõri-és Radnóti színházban jóval mélyebb,drámaibb elõadásra sikerült.
Modern,argó kifejezéseket használnak, de nem hiteles a szereplõk szájából.