Egyetértek. De vannak, akiket hivatalból kell, hogy erdekelje a szegényebbek gondja-baja.

Én konkrétan elutasítottam volna a fiatal grófot, miután elfordult a lánytól. Nem beszélve az öntelt, beképzelt grófnétól (az anyjától?). Akar a nyavalya egy ilyen hárpia menye lenni. Én biztos kitessékeltem volna a kastélyból, még akkor is, ha a végén a lánya rendes volt és kedvesen nyilatkozott Rózsáról. A banyával nem éltem volna egy fedél alatt. Biztos mindenbe belekötött volna, a vacsoraasztalnál állandóan kiigazított volna, stb. Beleszólt volna az öltözködésbe és mindenféle jótékonykodást ellenzett volna. Brrr.

A karácsonyi ajándékozás meg röhejes volt, mindenki sálat kapott mindenkitől, kivéve Zénó bácsit, mert ő meg sakk készleteket. Fantázia az nulla.

Nagyon erős az a jelenet, amikor a grófné fogadja a kastélyokba belépő fejkendős lányt. Az is, hogyan az öregúr szivarozik. A vacsorajelenet is. A színészek nagyon jól játszanak.

Az alapötletből sokkal többet ki lehetett volna hozni annál, ami e filmben megvalósult. A szerelmi bonyodalom és a feloldása pl. nem volt eléggé kibontva.

Egyetértek, nem a legsikerültebb alkotás, de mint a régi filmek nagy kedvelõje, örömmel vettem, mert még nem láttam. Bulla Elma pedig az egyik kedvenc színésznõm, így mindenképpen kötelezõ volt számomra. :)

"egy naiv, de tisztességes szegény lány felnyitja a gazdagok szemét, és érzékenyebbé teszi õket a problémákra,.."
azóta sem érdekli gazdagékat a csórók problémája és soha nem is fogja!

Valószínûleg a háborút akarták feledtetni ezzel a - mondjuk ki - eléggé giccses és némileg suta filmecskével, aminek szerintem kevéssé hihetõ a sztorija. Eleve nehéz azt feltételezni, hogy valaki egy idegenre hagyja minden vagyonát, még ha az meg is mentette valamikor az életét, illetve nem ismerem a kb. 70 évvel ezelõtti örökösödési jogot, de furcsa, hogy a családtagok csak akkor maradhatnak a vagyon birtokában, ha az örökös nem fogadja el az "ajándékot" (amit valószínûleg hülye lenne nem elfogadni). Ráadásul érdekes, hogy lényegében véve a családtagok is belenyugszanak abba, hogy egy vadidegen rendezkedik körülöttük, sõt, közülük sokan még pártfogolják is, örömmel nézik, ahogyan a lány osztogatja az õ egykori vagyonukat. Vagyis mondhatjuk, hogy a film lényege az lenne, hogy egy naiv, de tisztességes szegény lány felnyitja a gazdagok szemét, és érzékenyebbé teszi õket a problémákra, illetve az elpuhult nemeseket megtanítja igazán élni, bátornak lenni.
De véleményem szerint másképp is lehet értelmezni a történetet, talán parabolának, másfajta "tanmesének" is lehet tekinteni. Talán lehetséges egy olyan olvasat is, miszerint a kissé léhûtõ, elcsenevészesedett, de alapjában véve nagyrészt becsületes nemesség összefog az alsóbb néprétegekkel (akár a belsõ ellenség = jószágigazgató ellen is), mégpedig a "középrend" egy részének segítségével, vagyis akár politikai felhangjai is lehetnek a filmnek. Ennek lehet szimbóluma maga az ügyvéd mint e közvetítõ réteg tagja, Péter szerelme Rózsa iránt stb. Lehet, hogy túlbonyolítom a dolgot, de szerintem egy új "érdekegyesítõ politikának", a különbözõ társadalmi rétegek együttmûködésének a meghirdetése is lehet ez a film, vagy másféleképpen annak is, hogy mindenáron szükség van a tisztának tekinthetõ szegényebb rétegekre a megújuláshoz.
A szereplõk... Nos, Nemes Rózsa (beszélõ név) alakja igazán sok lehetõséget nyújt(hatna) egy színésznõnek arra, hogy megcsillogtassa a képességeit, ez a korabeli színjátszás milyenségét tekintve szerintem nagyjából sikerült is Bulla Elmának, bár nehezen hittem el róla, hogy szegény, amikor szegényt játszott, és pl. a nyitó jelenetekben Bulla Elma és Bihari József ruhái is túlságosan "frissen vasaltak" voltak ahhoz, hogy számomra a hitelesség látszatát keltsék. A többi szereplõ viszont sajnálatos módon eléggé egysíkú jellem, õket talán kevésbé sikerült egyedivé varázsolni, Zénó bácsi néha kifejezetten bárgyú és erõltetett humorú beszólásai pedig sokszor inkább idegesítõek, mint szellemesek. Érdekességként persze meg lehet nézni a filmet, mert ritkán vetítik, de engem pl. kevésbé fogott meg.