10/10
FElepHánt 2011 jan. 23. - 18:00:59 10/10
(1/1)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál-------- www.toptipp.hu-------------------- Ó, AZOK A SZÉP NAPOK!------ Horváth Csaba----- Forte Társulat--- Trafó------ Winnie monológja egy színésznõnek maratoni erõpróba, de Horváth Csaba rendezésében három szereplõnek is embert próbáló feladat. Felváltva bújni ki a színpadba vájt lyukból, a hosszú gunnyasztást követõen, gesztusban, minimál-mozgásban teljes intenzitással játszani, nem semmi! A szõke paróka és az azonos testalkat vizuálisan egybegyúrja õket, mégis, kardinális különbség mutatkozik a figurák között, a szerep többféle megközelítését jelezve. Sipos Vera monoton recitálása az idõ elviselhetetlen egyhangúságát fejezi ki, Simkó Kati motorikus kapkodása a tárgyakba való veszett kapaszkodást, Földeáki Nóri az összes elem szintézisét mutatja fel a hiszteroid hangvétel és a beszorított mozgások közegében. Mintaszerû a háttérzene használata: több alkalommal a gesztusok szinkronban vannak vele, míg általában a cselekményt tagolja, a szituációt mélyíti el. Willie hatalmas úszógumi alatt fekve alszik, feltápászkodva négyzetméternyi újságot olvas, melyet Milorad Krstic jellegzetes rajzai illusztrálnak. Közben egyaránt csodálhatjuk a szintén általa dekorált tengerparti hátteret és a nejével némán ellenkezõ Andrássy Máté hátizmainak bravúros játékát... A végtelen monológ értelmezésében Horváth Csaba a legparányibb részletet is kimunkálja, így a szóömleny változatos képi környezetben, permanensen feszült tempójú a végkifejletig. A férfi és a nõ közötti távolság fényévnyinek tûnik, legfeljebb a röpülõ vörös ernyõ képes egy pillanatra áthidalni, de Eros, "az egymást keresõ lények univerzumokat összekötõ vonzalomhálója" még ebben az érzelmi sivatagban is megjelenik, Willie feláll és botladozva közelít reménykedõ grimaszba torzuló párja felé. Bénanász a homokon: a véglények párzása, a mechanikus mozgás-szilánkok és a félelmetesen fokozódó zene révén, elementáris erejû danse macabre-ban tetõzik. Földeáki Nóri mimikájának torzult vonaglása az arcjáték magasiskolája, Andrássy Máté groteszk vitustánca, a szaggatott mozdulatok örvénylõ õrületével, lenyûgözõ csúcspontja a statikusságból eszelõs dinamikába robbanó produkciónak.