Ugye milyen érdekes, hogy CGI, meg zöld háttér nélkül is lehet(ett) jó filmet csinálni! Ahol a színészi játék dominál. Douglas egyik legjobb filmje, amiért simán Oscart kaphatott volna. De negatív karaktert alakít és a happy end is elmarad...

Hogy ez a film miert all 9.2-n, az szamomra rejtely. Barmennyire is imadom Douglast, ezt a filmet masodszorra sikerult vegigkinlodnom, varva a nagy durranast a vegen, ami nem jott. Nem tudom kinek volt meglepo a film vege, egyertelmuen adta magat a sztoribol. Senkinek nem ajanlom.

Mondjuk előbb meg kéne tanulni szöveget értelmezni, és akkor végre nem kellene feleslegesen olyan bonyolútt dolgokat emlegetni, mint a Kunigunda utca meg a Brüsszel ;)

A liberális a klasszikus jelentését jelenti nálam is. Tény, hogy mára sokaknál szitokszó lett, és összemossák a liberalizmust a liberálnácisággal.

Az a legjobb az egészben, hogy senki nem emlegette a ”liberális” szót. Ti kezdtétek el ”hajtogatni”.

Nahát, ez a film még jobb, mint ahogy emlékeztem rá; avagy már nem is emlékeztem rá, hogy ez ennyire jó!
; )

Ez mind erőltetett belemsgyarázás. Ha valamivel támadni lehet a filmet az az, hogy a gazdagokat sztereotip módon gonosznak állítja be.

Elég részletes?
A kritikus neve nem ugrik be, de minden szava 💯

Dióhéjban: 😁
A történet egy súlyos elmezavarral küszködő férfi, Arthur Fleck (Joaquin Phoenix) történetét mutatja be, aki bohócként, humoristaként próbál megélni a korrupt *** fehér férfiak által dominált amerikai társadalomban. Az aljas*** fehér férfi motívum végigfut a társdalom szinte minden osztályán, Joker humorista kollégáitól vagy a metrón randalírozó fiatal üzletemberektől kezdve egészen a tévéstúdiók és a politikai szféra kiskirályaiig. Az aljas ***fehér férfi klisét a rendező egy másikkal ellensúlyozza, amelyben az afroamerikai nőt a szegények és védtelenek messiási pozíciójába vetíti. Ennek megfelelően főszereplőnk együttérző pszichoterapeutája és a gyermekét egyedül nevelő csinos és emberséges szomszédja egy-egy fekete nő. A sztori az aljas*** fehér humorista kolléga, az aljas *** fehér fiatal üzletemberek, az aljas ***fehér talkshow-sztár és az aljas*** fehér politikus (plusz felesége) lemészárlásában csúcsosodik ki. Joker feltételezett biológiai édesapját és új feleségét saját kisgyermekük szeme láttára lövi le a paralel anticivilizáció egyik ismeretlen utcahőse, így instant igazságot szolgáltatva azon jogtalanságokért, amelyeket az uralkodó osztály az elnyomott rétegek ellen elkövetett. Arc nélküli gyilkosuk a halott szülei felett sokkos állapotban álló kisgyermeket persze nagylelkűen megkíméli. Az utolsó jelenetben a várost épp gyújtogató csőcselék Jokert két aljas*** fehér elnyomó rendőr holtteste közül emeli ki egy felborult rendőrautóból, majd a sorozatgyilkost mérhetetlen gyengédséggel, hősként ünnepelve hordozza karjaikban.

Némi szimpátiával kezelendő a rendező, aki filmjében minden progresszív divaterényt kipipálva mégis a hollywoodi sértéscenzorok kereszttüzébe került. Megvádolták azzal, hogy a republikánusok politikájának rejtett üzeneteit implantálta a filmbe, sőt egyesek a kortárs angolszász konzervatív gondolkodás szupersztárjait, Ben Shapirót és Jordan Petersont vélték kiolvasni a sorok közül. Igaz, a rendező életben hagyott néhány aljas*** fehér férfit, így Joker egyik törpe növésű, tehát hátrányos helyzetű és ezért áldozatkultuszra jogosult bohóc kollégáját is. A kritika mégis annak a biztos jele, hogy mennyire nem ismeri fel a radikális baloldal önmaga szimbólumait sem. A hollywoodi elit immár nem érti a saját maga diktálta szabályait vagy szimbolikáját, mert azok ugyan a szélsőbaloldalból táplálkoznak, de végső soron már se nem bal-, se nem jobboldaliak, hanem egy posztértékrend világának kísérteties előfutárai.

A rendező művészi eszközökkel keresi önmaga, tehát a hetero­szexuális fehér férfi helyét ebben a világban, és ennek modelljét Jokerben találja meg. A gyermekkori szexuális zaklatás traumáját, amelyen a főhős átment, mint az áldozati társadalom kapuit megnyitó trium­fális belépti díjat tartja magasba. Ez mint egy felmentő vagy inkább feljogosító motívum kíséri végig Joker minden gyilkosságát. A groteszken (fehér) szülő- és családellenes tematika szinte átitatja az egész filmet: a család mint a szexuá­lis bántalmazás helyszíne, mint a burzsoá értékrend intézménye, vagy – Joker édesanyja esetében – a tehetetlenség és a valóságtól elrugaszkodott múlt szelleme jelenik meg. A család egy ***fehér dolog, az uralkodó osztály elavult, de veszélyes elnyomó eszköze, amellyel az új posztértékrend generációjának természetes módon kialakuló ösztö­neit próbálja elfojtani.

Az anarchia szélén szédelgő társadalom nem választ magának hősöket nagy hírnevű agitátorokból, mert kerüli a tekintély és az ezzel járó hierarchiák bármilyen megnyilvánulását. Ehelyett groteszk véletlenek során a központba sodródott öntudatlan elkövetőket vagy áldozatokat emeli kultusza pillanatnyi központjává. A film végén úgy emeli magasba Jokert a semmi ellen lázadó öntudatlan tömeg, ahogy a váratlan siker miatt hitetlenkedő Joaquin Phoenix színész vette át egyre sokasodó filmdíjait

Köszi. A nácikat sosem emelik piedesztálra, de a piti bűnözőket mindig.

És ezek miben nyilvánultak meg?

A Joker igazi woke haladó ballibsi fehér hetero ffiellenes toxikus hulladék. A többi stimmel.

Zseniálisan összefoglaltad a filmet, kár, hogy a végén belevitted a politikát a liberális világlátás téves értelmezésével. Nem tudom, hogy a "liberósok" mióta emelik piedesztálra a piti bűnözőket, náci balfuszokat és a kapitalista átbiszást... Na mindegy, a rezüméd azért tetszett.

Idegesítő film! Nem akarom többet látni! Nekem ez a véleményem.

„Szólásszabadság van, jogom van hozzá, hogy más véleményem legyen!”

A Taxisofőrre hajazó társadalom- és rendszerkritikus bűnügyi dráma, ami egy átlag kisember bekattanásáról, majd sajátos ámokfutásáról szól. Részben a 2 említett mű inspirálta a 2019-es Jokert.
Minden egy végtelennek tűnő dugóval kezdődik (legalábbis az elején még ezt hisszük). Michael Douglas karakterének a globalizációtól, a fogyasztói társadalomtól, az igazságtalanságoktól, a lehúzásoktól, az átbaszásoktól, a nagyvárosi élet mindennapi szarságaitól, továbbá a magánéleti krízisétől durran el az agya, aztán lazán végigdzsal LA egy részén, a ”Bandák földjétől” egészen a gazdagrétig. Útja során mindenféle bosszantó taggal találkozik: latino bűnözőkkel, egy kéregető, pofátlan csövessel, egy neonácival stb. Az ellene zajló nyomozás pedig még izgalmasabbá teszi a történetét.
Robert Duvall szintén faszán hozza az egyébként teljesen klisés, kiöregedett, éppen nyugdíjba készülő detektívet. Sok érvényes duma hallható, illetve több erős, emlékezetes jelenet látható benne. Örök classic, de egy biztos, ma már nem menne át, mivel a liberósok idegengyűlölőnek meg rasszistának bélyegeznék.

Zseniális film
A mai napig ütős mondanivaloval
Remek szinészi alakitások
Nagxon jo zenével
Szerintem mindenkinek látni kellene

Jó kis film ez, örülök, hogy megtaláltam és hogy még mindig találok ilyen filmeket. Valahol egészen egyszerű a sztorija de nincsen benne üresjárat és még a legutolsó epizódszereplők is kiválóan lettek kiválasztva. Michael Douglas kiválóan alakít, ő még tudott úgy játszani, hogy a szereplése nem megy át öntetszelgésbe, mint a mai sztárok többsége. A filmben pedig úgy keveredik a krimi, a humor és az irónia, hogy nem érződik erőltetettnek egyik sem, a szereplőkkel pedig úgy érzünk együtt, hogy közben a hibáikat is észrevesszük.