Hasonló témát dolgoz fel, de szerintem klasszisokkal jobb film A Richard Nixon merénylet Sean Penn-nel. Ebben a filmben Robert Duvall alakítása a legjobb, Michael Douglasnak testhez állóbbak az arrogáns, pénzes cápa szerepek. Azért egy nyolcast megér.

Ma este!
Aki nem látta még annak ajánlott erősen :)

Zseniális, nincs rá jobb szó.

Kivételes film. Még mindig. A szomorú az, hogy gyakran érzek én is így. Veszett világ...

Jó film, elgondolkodtató. Pörgősebbre számítottam, voltak benne lassú részek. Jól állt Michael D-nak a szerep, és nagyon jól játszott.

Egy film, amit akárhányszor szívesen újranézek. Minden kockája elgondolkodtató, a mélysége döbbenetes, a néhol már groteszkbe hajló, helyenként erőszakos jelenetek pedig nemcsak szórakoztatóak, de lenyűgözően hatásosak. Douglas soha nem volt és nem is lesz tökéletesebb, mint ebben a moziban.

Nagy hatású, klasszikussá vált alkotás. A kor egyik legjobb társadalomkritikája, mindez Michael Douglas elképesztő alakításával.

Szerintem jól kitűnik a filmből, hogy a főszereplő nem átlag kisember, aki a stressz miatt lett ilyen, azért annyira nem rossz a film, és az alakítások sem, hogy ezt ne lehetne meglátni. És jobban belegondolva, talán szándékosan csinálták ilyenre a filmet, hiszen mi lett volna, ha tényleg bemutatják, hogy Foster, átlag kisember, és mindenki más gonosz, ő pedig egy áldozat, de nem csináltak belőle példaképet (nem mutatták be pl. hogy rossz volt a gyerekkora, hogy mindez nem az ő döntése).

A kihagyott részletek helyett kaptunk társadalomkritikát, kissé egyoldalút, bár nagy jóindulattal mondhatnám, hogy mással próbálták egyensúlyozni a kiemelt problémákat, de ezt talán lehetett volna jobban. Bizonyos munkakörökben a precizitás és tudás mellett fontos, hogy ki, hogyan tud megküzdeni a stresszel, és oda kellene rájuk figyelni - ez is lehet egy kritika. (Vannak emberek, akiknek fontosak a részletek, de azért az, hogy másra is rá akarják erőltetni az elképzeléseiket, az már nem puszta maximalizmus, de nem is csak a stresszre utal.)

Amennyire én emlékezem, anno a Ramboval állították párhuzamba ezt a filmet, mely egy-egy radikális változás után mutat társadalmi tükröt az amerikaiaknak, hogy mennyire nem foglalkozik a társadalom az ilyen átalakulások veszteseivel, mint itt pl. Fosterrel, aki egész életében rakétát tervezett a kommunisták ellen, aki a hidegháború lezárultával hirtelen feleslegessé válik. És én itt rombolnám le a Foster "ártatlan kisemberi" mivoltát,
SPOLIER: már az esküvői videón is látszódik, hogy nem jól kezeli a stresszt, ha valami nem az ő szája íze szerint alakul (kislánya nem akar a lóra felülni, amit __ő__ vett neki, pedig __ő__ ezt egy boldog születésnapi ajándéknak tervezte). Később, az anyjánál is jól mutatja, hogy emberünk valamiféle OCD-vel küzd, azt a kínos precizitást, nem működő közös étkezések, amiket az anyjával folytat le. Szóval már régóta forrnak benne a dolgok, csak idő kérdése volt, hogy mikor pattan el, és ez azon a napon abban a délutáni dugóban jött össze.
Írta valaki, hogy milyen értelmetlen a náci boltos jelenet ... na ja, kissé kilóg a sorból, de mégis jól beleillik, mert azt akarja megmutatni a rendező, hogy Foster nem a talaját vesztett kisemberek példáját követi, aki ilyenkor becsapódik valamiféle szélsőséges csoportba, és akkor jön az utáljuk a kékeket, a sárgákat a szemüvegeseket, stb. ... ő teljesen az eszénél van, tudatosan nem engedi át magát a radikális eszmének, hiszen a kommunisták ellen tervezett rakétát, a fasiszta meg majdnem ugyanez, csak előbbi ideológiai alapon irtotta az embereket, utóbbi származásin.
És amíg ő a kommunisták ellen tervezett rakétát, ezzel egy meglehetősen fontos pozíciót betöltve, addig az utcák gyakorlatilag elszlömösödtek. Míg neki azt sulykolták, hogy ő védi az amerikaiakat, ugyanezek az amerikaiak pitiáner módon házmesterkednek, nincsen reggeli menü, mert két és fél perccel letelt a reggeli menü határideje, amíg ő precízen tervez egy rakétát, az útkaparók amolyan hányaveti módon lezárnak egy utat, mert ... nos maguk sem tudják pontosan miért. Nem sétálhat át nyugodtan egy golfpályán, mert ott két vén szivar a gazdagok klasszikus játékát, a golfot játssza, és ő még nem is zavarná a játékot, de az egyik öregember úgy gondolja, hogy ő csak azért is cukkolja (lásd a Rambo rendőrfőnöke).
Szerintem ez az érem két oldala, és azt mutatja, hogy Forest egyszerűen képtelen ezekkel az akadályokkal, változásokkal megküzdeni, ő amikor belépett a D-Fens-hez, gondolom arra számított, hogy ha minden nap becsületesen bejár kilenctőlötig, akkor a karrier végén várnak rá a boldog nyugdíjas évek és a család. Ehhez képest a felesége elválik tőle, a cége kirúgja és végső kapocsa a világhoz, a saját édesanyja is gyakorlatilag ignorálja a vészjósló jeleket, Foster magára marad.
Aki jó példát mutat a jellemfejlődésben, az Prendergast, az ő szálát anno sokkal jobban ki lehetett volna dolgozni, hogy az egész életében csinovnyik életet élő középrendőr hogyan kerekedik felül és lesz saját sorsának irányítója.

Kimondtad a kulcsszavakat: egész életében kattant embert alakít. Számomra emiatt nem működött a film, mert itt pont azt kellett volna érzékeltetni, hogy egy kisember, egy hétköznapi figura kattan be, és csinál radikális dolgokat. Ehhez képest William Foster alapjáraton nem volt a normális, a felesége nem is engedte a lánya közelébe, tehát simán lehet, hogy a társadalmi nyomás, az igazságtalanság és a hétköznapi monotonitás nélkül is ki lehetett belőle hozni ezt az őrültet, akit láttunk. Az irrealitásig túltolták a főszereplő kirohanásait. Azt hittem, egy Amerikai szépséghez hasonló egzisztencialista drámát fogok látni egy szerethető főhőssel, aki ugyan kilép a komfortzónájából, de még nagyjából az életszerűség határain belül, viszont az Összeomlás nagyon messze elmarad attól, mind színvonalban, mind alapkoncepcióban.
Azt kellett volna érzékeltetni, hogy itt ez a szemét, aljas világ, aki elnyomja Will Fostert, és vele kellett volna tudni azonosulni a rendező szándékai szerint, de a gyorséttermes jelenetnél, én inkább éreztem együtt a dolgozókkal, mint a főhőssel.
A másik bajom a lezárás volt, ami annyira nyálas és túlnyújtott, hogy az addig egyébként többnyire szórakoztató film is elvesztette a varázsát.

Groteszk-szatirikus megközelítésként értelmezve kitűnő film a nagyvárosi társadalmak negatív oldalairól. Ugyanolyan túlzásokkal, mint egy Buzzati novella. A negatív kép egyoldalú, azért vannak jó dolgok is a modern társadalmakban.

Köszi.
Nincs mit.

Köszi.
És egyetértek a volt feleséggel kapcsolatban.

ma este 21.00-kor a sony movie channelen..
én csak azért nem nézem meg, mert kb két hónapja láttam :)

Nagyon komoly ez a két komment. Csak gratulalni tudok hozzá. Sokan sajnos nem látnak bele ennyire melyen a sztoriba. A felesegevel való viszonyat pl én sem láttam ennyire át, mint te :-)
Kosz a felhomalyositast :-)

Vajon mennyien vagyunk, akik egy dugóban ülve úgy érezzük, nem bírjuk tovább? Nem, nem a dugót, hanem úgy mindent, ami ilyenkor ránk szakad a hiábavaló várakozás közben, mert gondolkodni, na arra ilyenkor van idő.. Szerencsére általában nem ragadunk mordályt, sőt, még az autót sem hagyjuk ott, mert hát sokba került, szeretjük, kár lenne érte, így maradunk és szitkozódunk, vagy magunkban, vagy hangosan, vagy épp hazaérve töltjük ki a dühünket azon, akibe először belebotlunk.
Michael Douglas-nél nagyon elszakadt a cérna, ami már amúgy sem volt túl erős, hát ez lett belőle, egyik legjobb alakítása. Utánozni inkább ne próbáljuk, ha ilyen helyzetbe kerülünk..:(
Nyugalom, türelem, béke mindenkinek!

Ez is egy olyan film aminek a teljes megértéséhez fel kell nőni fejben.. persze tizenévesen látva is jó film volt. de a nüanszok sokkal később állnak össze fejben.
A legjobban te foglaltad össze az egészet.
Egy átlag kisember akin úrrá lett a stressz. Mindezek mellett az összes szituációt a legnagyobb higgadtsággal normálisan próbálta első körben megoldani, ha éppen az a kis senki akivel konfrontálódik nem próbálná játszani a kiskirályt a saját szemétdombján, kezdve a bandatagoktól a gyorséttermi kis senkiházi fontoskodó managerig, azzal a rettenetesen irritáló vigyorával, akkor mindegyik szituációt egy minimális empátiával, és rugalmassággal simán lehetett volna kezelni, és megoldódott volna.

Az a karakter akitől szó szerint a gyomrom fordul fel a film alatt az a szerencsétlen fickó exneje.. ő a legnagyobb görény az egész filmben.

örömmel tölt el, hogy megnyitva eme remek film topicját , szinte csak pozitiv hozzászólásokat látni :)
douglas egyik (ha nem a legjobb) alakítása... de persze robert duvall is hihetetlen jó benne, csak douglasrol tényleg elhiszi az ember, hogy bekattant, vége..

A férfi valószínűleg a halálos lövéstől halt meg,amit a rendőr előzőleg leadott rá.