Hetekkel ezelõtt ezt a levelet küldtem Kálomista Gábor úrnak:

Tisztelt Kálomista Úr!


Mellékekten elküldöm Önnek L.Simon László úr költõi munkásságának egy részét, mivel a Páholy c. mûsorban úgy tûnik vers bírálattal is foglalkoznak, legalább is ami Erdõs Virág versét illeti.

Kissé egyedi bírálat volt, hiszen magát a verset nem ismertették a nézõkkel, csak a bírálatot, ami így kissé csonka jelleget mutatott...


Ha legközelebb L.Simon László költõ és exállamftkár úr vesét elemeznék, annyiban tudok segíteni, hogy az alábbiakban a méltatás mellett magukat a verseket is olvashatja.a magát szerényen Petõfihez hasonlító költõnek.



http://kkbk.blog.hu/2012/01/11/l_simon_laszlo_butasagkolteszete


Az L.Simon László versei

1. L. Simon László: A római szekér Rákóczi Bp. 2010
2. L. S. L.: Versenyhátrány Kortárs Bp. 2007
3. L. S.L.: Személyes történelem Ráció Bp. 2011
4. L.S.L.: (visszavonhatatlanul) Árgus 1996
5. L.S.L.: Japán hajtás Fisz-Kortárs 2008
6. L.S.L.: Nem lokalizálható Orfeusz-Magyar Mûhely 2003

Pécsi Sándor: L. Simon László butaságköltészete


Tisztelettel Fispán Géza.

p.s.

mellékelnék néhány Erdõs Virág verset is, hátha ezek elkerülték a figyelmüket:

Egyik versét maga az 5-ös számú tagkönyv birtokosa is idézi, igaz a vers éppen ellenkezõ jelentésû, mint ahogyan a botrányt kavaró cikk írója értelmezte...


Én vétkem

Hagytam, hogy kapásból hülyére vegyétek,
hagytam, hogy tettleg is helyére tegyétek,
hagytam, hogy ne legyen mázlija juszt se,
hagytam, hogy ne érje el még a buszt se,

hagytam, hogy pokollá tegyék az életét,
hagytam, hogy röhögve kérjék a bérletét,
hagytam, hogy bagóért szopja a rezet,
hagytam, hogy ne fogjatok vele kezet,

hagytam, hogy piti kis vétkekért szívassák,
hagytam, hogy ne derüljön ki az igazság,
hagytam, hogy beszálljon apuka cége,
hagytam, hogy ok nélkül rakják a „c"-be,

hagytam, hogy vergõdés legyen a suli,
hagytam, hogy kibukni legyen a buli,
fejvesztve fusson a Kultúra Házából,
hagytam, hogy kitessékeljék a plázából,

hagytam, hogy ráálljon, ne nagyon szarozzon,
hagytam, hogy félpénzért, feketén falazzon,
hagytam, hogy fogdossák buzgón a fenekét,
hagytam, hogy sokallják sokan a gyerekét,

hagytam, hogy tojjon a fészküket rakókra,
hagytam, hogy fújjon a többségi tahókra,
hagytam, hogy Budáig fusson egy kérvénnyel,
hagytam, hogy gazdagabb legyen egy élménnyel,

hagytam, hogy ne legyen gyógyír a bajára,
hagytam, hogy ne jusson gázra, se kajára,
hagytam, hogy ne teremjen a föld eleget,
hagytam, hogy lopnia kelljen a meleget,

hagytam, hogy ne legyen kéznél a zsepije,
mikor a kisboltban tör rá a depije,
hagytam, hogy kihulljon végleg a rostán,
amikor palávert csinál a postán,

hagytam, hogy kibukjon, hagytam, hogy elázzon,
hagytam, hogy retardált náciktól parázzon,
hagytam, hogy hiába legyen a pánik,
hagytam, hogy ne felejtõdjön el máig,

hagytam, hogy köpködve szidják az urát is,
hagytam, hogy lemossa csendben a csulát is,
hagytam, hogy szorongjon nappal és éjjel,
hagytam, hogy emiatt menjenek széjjel,

hagytam, hogy hibát a hibára halmozzon,
hagytam, hogy üljön a seggén és malmozzon,
hagytam, hogy börleszkké legyen a bánat,
hagytam, hogy bringával hajtson a fának,

hagytam, hogy ne játsszon érdemi szerepet,
hagytam, hogy ne legyen bennetek szeretet,
hagytam, hogy krumpliban mérjék a segélyét,
hagytam, hogy félvállról vegyék a fekélyét,

hagytam, hogy ne legyen alku a kaszásnál,
hagytam, hogy ne legyen jobb hecc a baszásnál,
hagytam, hogy jöjjön az utolsó ítélet,
hagytam, hogy röhejbe fúljon a hitélet,

hagytam, hogy ne vágyjon más hókuszpókuszra,
reggel egy felesre, este a Fókuszra,
hagytam, hogy ne legyen dolga, se tébéje,
hagytam, hogy romokban álljon a tévéje,

hagytam, hogy horrorrá legyen a valóság,
hagytam, hogy ne legyen számára tanulság,
hagytam, hogy diadalt üljön az enyészet,
hagytam, hogy hagyja a francba az egészet,

hagytam, hogy ne tudja, ne lássa, ne értse,
hagytam, hogy ne fogja fel még a felét se,
hagytam, hogy õ legyen most is a lúzer,
aki a legeslegelsõk közt húz el,

hagytam, hogy nyûg legyen kint is és idegen,
s épp olyan hazátlan jöttment, mint idebenn,
hagytam, hogy hadd higgye, ami volt, köddé lett,
bárhogy is kezdõdött annó a történet,

én viszont ott voltam, van róla papírom,
fura, de van ez a heppem, hogy megírom,
ott álltam, pénztárca, mobil a zsebbe',
bedugtam tövig az ujjam a sebbe,

láthattam, láttam is mindent és mégis:
hagytam, hogy hagyjátok, hadd hagyjam én is,
én vétkem, én vétkem, én igen nagy —,
hagytam, hogy így legyen, de te ne hagyd.






Erdõs Virág

Na most akkor..

...mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen mi közülünk maholnap és ki legyen,
ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét,
ki pecázza kukából a halolajos kiflijét,

kinek legyen friss levegõn tartózkodni ideje,
kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje,
ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét,
ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét,

kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni,
kit lehessen kapásból és szemtõl szembe letegezni,
ki ne jusson ötrõl hatra,
kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira,
kit vegyenek palira,

kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány,
kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány,
kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány,
kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját,
kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját,

ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát,
ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát,
ki merengjen el egy régi, feudális szokáson,
kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson,

kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze,
ki merjen a jogaiért kiállni, na persze,
kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel,
ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel,


na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,
ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára,
ki költse egy komplett pesti panel árát dudára,
ki ápolja klinikán az egészséges körmét,

ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét,
ki lásson a Hun West Travel-irodával világot,
ki álmodjon zöld fû közé piros, fehér virágot,
ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is,

ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is,
ki rendeljen ülõbútort magának a neten,
kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten,
na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,

ki utazzon még a világ végére is kocsival,
ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival,
ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát,
kinek vigye el a bank a vakolatlan házát,

kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt,
ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt,
kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet,
kinek kelljen beszerezni tüdõszûrõleletet,

ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától,
ki keljen ki magából egy utastársa testszagától,
na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen,
ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,

ki járkáljon házastársi javallatra botoxra,
kit vigyenek akarata ellenére detoxra,
kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni,
kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni,

kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot,
ki hordja ki lábon hol a tüdõgyuszit, hol a rákot,
kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira,
ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira,

kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni,
kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni,
na most akkor mondjátok meg nagyokosok,
mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,

kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban,
ki aludjon álmában egy jó kis fûtött garázsban,
ki nevezze komenista fertõnek a Dagályt,
kinek sértsen már a puszta létezése szabályt,

ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát,
kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát,
ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját,
ki átkozza el a saját sose látott anyuját,

ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilõtt állat,
ki rándítson haladtában szemlesütve vállat,
na most akkor mondjátok meg nagyokosok,
mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,

ki csinálja új kecóját trendire és takarosra,
ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra,
ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire,
ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire,

ki tegye le egyik percrõl másikra a piát,
ki próbálja kivenni a lelencbõl a fiát,
ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket,
ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket,

ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni,
ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni,
na most akkor mondjátok meg nagyokosok,
mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,

kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza,
kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza,
kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka,
kit viszont a vácrátóti köztemetõ árka,

kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén,
Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’,
s ki menjen a levesbe.

Sajnálatos módon Kálomista úr és barátja ...a Lánchídas Gülüszemû nem elemezte a kitûnõ fideszista exállamtitkár és a használt wc papírról verselõ nemzeti költõnk mûveit...:O)

De nézzünk egy mási HÍR tv kedvencet, akinél élesebben bíráló publiciszta még ott is kevés van:

Szentmihályi „korai” költészete viszont utólag igen figyelemreméltó. Legzseniálisabb sorai a „Swift utolsó levele” c. 1975-ös poézisben elvashatók. Olvassuk tehát, és gondoljunk arra, hogy Petri György híres verse elõtt íródott vagy tizenöt évvel:


”Száraz és fakó Nagyúr!

Jonathan Swift égi párja, ki ablakodban állsz vakul, s Máriád a Sátán hágja, mit állsz ott, égi fattyam, stb. stb” - A vers persze még folytatódik, miként van „felvezetése” is, de maradjunk annyiban, hogy nem lesz sohasem klasszikus. Hacsak nem ez a részlet, mint Petrié. Szentmihályi a vers írásakor még a szocializmus mellett tett hitet a fülszövegben, miként a „Fáradt hitetlen esti imája” c. remeklésében sem a kereszténység a legpozitívabb gondolat. Másik kedvenc versem tõle a „Szerzetesek” címet viseli, ez egyébként nem is rossz versnek, helye lenne Csoóri Sándor "Apácák" c. 1985-ös remeklése mellett egy sohasem elkészülõ Magyar költõk antiklerikális versei címû kötetben. Ahogy biztosra vehetjük, hogy e Petri Györgyöt is megelõzõ verset Szentmihályi mai rajongói nemigen fogják új hittársuknak felróni. Farizeuséknál ugyanis így szokás.
_________________________________________
Ízelítõ SZSZP korai munkásságából

A költõ önmagáról:

"Harmincéves vagyok, mire ez a második verseskötetem megjelenik. Valami elvégeztetett: férfikorba lépek, és már mindenért felelõs vagyok. Nem takarózhatom az ifjonti hév tévedéseivel: hibáim bûnökké érnek. Túléltem Petõfit, vajon sikerül-e József Attilát is túlélni? Csak saját magamat nem szabad túlélnem. Esettörténetem lassan meghatároz, lényeggé válik. A tudás almája hasznos, de keserû: bár a bölcsességet is megízlelhetném! Hogy békében éljek, szeressek és szeressenek. Hogy mindig az életet válasszam, ne az irodalmat, a megfontolt cselekvést, ne a töprengõ hallgatást. Hogy ne váljak árulóvá, cinkossá, sunyi szemtanúvá."

A vers elemzésmellett holmi homályos célzásokat tett a baloldali az Ön által olyannyira gyûlölt médiaszereplõire..nem elõször, akik a múltjukat mentegetik..etc.



Nézzünk akkor néhány nem baloldali remekmûvet az átkosból:


http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=751139&pid=1002967

21-22 perc:

_ minden életút egységes..a foltokat eltüntetni..másoknak meg nem.

Prof.Tõkéczki László:


"A marxizmushoz valo eljutasnak ket feltetele van:


1. szubjektiv-egyeni erdeklodes, minoseg, lehetoseg: a, gondolati azonosulas b, erzelmi azonosulas

2. intezmenyes formak, modszerek, lehetosegek: a, iskolai keretekben b, 'kozeleti' keretekben A ket feltetel kozul az elsot fontosabbnak tartom, mert ez az utobbiak meglete nelkul is elvezethet valakit a marxizmushoz, mig az utobbi az elobbi hianyaban legfeljebb 'kameleonokat' nevel." "A marxizmushoz vezeto legfontosabb tenyezo, a tarsadalom iranti erdeklodes - makro es mikro szinten egyarant - a vilagban lepni kezdo serduloknel eleve adva van." "[...][a marxizmussal valo] erzelmi azonosulasnak [...] oriasi nehezsegei vannak: tarsadalomtortenetileg rovid tavon kiirthatatlanul meg meglevo eloiteletek, 25 ev sulykolt antikommunizmusa, a vallasossag eros nyomai a szokasok szintjen, tovabba a sztalini torzulasok szomoru emleku gyakorlata vagy az uj individualizmus kispolgari jelensegei stb." "Atalakulo kornyezet (ez leggyakrabban bomlo csaladi kereteket jelent), eltunt szent, etikai tilalomfak, akceleracio, kornyezetszennyezodes, eroszak es tarsadalmi emlekezet (Trianon, Horthy-rendszer, fasizmus stb.) mind-mind olyan tarsadalmi, tudati elemek, amelyeknek felerosodve van szerepuk egy a szocializmus viszonyai kozott varosiasodo (nemely retegben 'polgarosodo') tarsadalomban. Mindezek az elemek pedig a marxizmus mint filozofia, illetve a hozza kapcsolodo ideologia ellen hatnak." "[...] az utobbi idoben a fiatalok vallasi erdeklodesenek novekedeset lathatjuk. Persze - ez ismet csak egyeni velemeny - nem mely, nem vegiggondolt ez a vonzodas. A massag, az egyeniseg kereseset jelenti. Azt hiszem, Lukacs Gyorgy kategoriaja, a 'vallasos ateizmus' jol illesztheto lenne erre a jelensegre." "Ugyanitt emlithetnem meg a nacionalista hangulatok ujabb jelentkezeset. Vilagszerte eszlelheto tendenciakrol van szo persze, de nem magyar sajatossagok nelkul. Tortenelmunk eme rakfeneje is alkalmasnak latszik vilagnezeti alapozasra. Veszedelmet fokozza, hogy sajnos Europaban nehany helyen szinte hivatalos partfogasban reszesul. A 'nemzet' most [a szocializmusban] nem kapcsolodik 'lejarathatoan' a politikahoz. Ez a nem hivatalossag teszi eppen vonzova, kiprobalandova." "A formalis igazsag nem tanit minosegi kulonbsegre. S igy a szamonkeresnel visszakapott hibatlan definicio is csupan csak format jelent, nyelvi panelt - az etikai elkotelezettseg hianyaval. Az ilyen igazsagok futasi ideje pedig nem maguktol, hanem a kulso vilag konfliktusaitol fugg - az elso krizispont felbontja oket az egyeni erdek, a kenyszer legkisebb jele es neha a belatas kovetkezteben.

A marxizmus igazi eselye a nem formalis meggyozesben van."

Tõkéczki László 1978/2 Kritika

Tisztelt Gajdics Úr!


Verselemzését álmélkodva hallgattam, mert életemben nem láttam/hallottam olyan elemzést, melybe maga a vers már nem fért bele, csak a rendkívül elfogult _ már bocsánat a jobb híján leírt méltatásért_ fröcsögött.
A face bookon reagálétam rá, idézve az Ön által még nem méltatott FIDESZ funkcionárius L. Simon úr mûveibõl...mire a moderátor egy hónapra letiltott .

Talán a mi kutyánk kölykével e fórum elnézõbb lesz.

Íme:

"vértócsában fekve találtak meg
akik nem tudtak táncolni
és büdösek voltak
még nálam is büdösebbek

(...)

büdös vagyok
meg kell fürdenem
kimosnom a seggembõl az elmúlt három nap papírdarabjait

(...)

bevizeltem
akár egy disznó
a perzselés elõtt

(...)

ondómban levõ életenergiám
azonban nem tudtam rendesen szabályozni
állandóan ejakulációm volt

(...)

fejem rothadó bõrdarabra hasonlít
hamarosan elpusztulok
bûzlök
akár egy csillag alakú dögvirág

(...)

a szabványosítás veszélyeirõl írtam tanulmányt
amikor találkoztunk
átfogott a lábával
megbasztam
a tanítója lettem
az lett belõle
amire vágyott

(...)

marékszámra dobáltam magamba szpídet
s évekig inasként dolgoztam egy keleti bazárban

(...)

a hazai mûvészettörténet elfelejtkezett rólam
miközben én már párizsban báboztam
iskolát alapítottam
és egy röhögõ törpét követtem
akivel szétbaszott zsidó kurvák seggérõl készítettünk
gipszlenyomatokat

stílust és technikát váltottam
õsi szõtteseim
indiai tudományos kutatásaim emlékét dolgozták fel
ráadásul szerda esténként
nõ voltam
és a vasárnapi matinék idejére
lombszoknyát húztam

díjakat nyertem
jellemem tisztasága
politikusi alkatom és kompromisszumkészségem
korunk legnagyobbjai közé emelt"

Ezen alkotások elkövetõje egy ideig a kulturális államtitkári posztot is betöltötte.

Önnek a következõ páholyban nem volna eme alkotások elemzésére Kálomista úrral?


Érdeklõdéssel várom válaszát.

Fispán Géza