Vasárnap adták a legfrissebb merítésbõl jövõ Gloriett a hullának-epizódot. Port-on még nincs linkje a filmnek. Öreg barátunk ismét remekel, a feldolgozás jó, a regényt jó régen olvastam, nem tartozik a kedvenceim közé, olyan jó közepeske, közepesen hiteleske. Poirot pedig itt ismét átalakul egyszemélyes végsõ igazságszolgáltatássá mint legutóbb a Függönyben is.

:)

A titokzatos kék vonatot AC elsõ házasságának válsága idején írta, és alig tudta befejezni. (Közben volt az eltûnése.)
Szerintem nem érzõdik rajta az erõfeszítés. És a film is elég jó.

AC saját foxiját Peternek hívták, õt örökíti meg a Kutya se látta címû krimijében, a filmhez pedig tökéletesen választották ki alteregóját.

Igen, az említett mûben fontos szerepe van a fülnek, lehet, hogy ebben hangzik el.

OFF Ismét szép napot!:-) Nem akarok megint a korral jönni, mert lassan már lerágott csont lesz:-), de egészen kicsi voltam, mikor a két magyar adó közül az egyiken mentek a Maigret filmek. Így mindössze az a jelenet maradt meg nekem az egyik epizódból, mikor Maigret bemegy valamely lokálba vagy vendéglõbe(?), ahol egy halott nõt találtak. A film fekete-fehér volt, a történet idõpontja este vagy éjjel, ezért a hely sötétbe borult, csak a hullára világított a kamera fénye... A mai napig tisztán emlékszem, hogy iszonyúan féltem... Ennél jobban már csak a Haláltól féltem a Marais-féle Orfeuszban. Ijesztõ volt a fekete hajú, fehérre mázolt arcú színésznõ.

Sajnálatos, hogy Chandler kevés regényt hagyott maga után, mert szeretem a fanyar humorát. Filmekben igazán csak Humphrey Bogart tudta életre kelteni Marlowe figuráját, szerintem. Láttam Elliot Gould, Robert Mitchum, és James Caan által megformált Marlowe-kat is, de õk nem voltak annyira hitelesek számomra, mint Bogart. Valahogy úgy vagyok vele, ahogy Suchet a legjobb Poirot, úgy Bogart a legjobb Marlowe. Pedig James Caan-t is kiváló színésznek tartom, jó volt a Tortúrában, a Keresztapában, bár legjobban a Dogville epizódszereplõjeként tetszett.

És ha már fanyar humor, akkor Ed McBain is ott van a legjobban között. De õt nemcsak a humoráért szeretem, tud õ komoly is lenni, tetszik, mikor pszichológiai mélységekben merül, vagy remek szociográfiai eszmefuttatásokkal kápráztat el.
Igaz, csak egyetlen alkalommal, de rajtakaptam ám Ed McBain-t azon, hogy megismétli a jól bevált receptet, akárcsak Agatha Christie. McBain megírta az igen fordulatosra sikerült Holtomiglan-holtodiglan címû regénykéjét. Aztán - Evan Hunter néven, mivel huncutul több néven is alkotott - megforgatókönyvírta az Ölni már nincs idõ címû Columbo epizódot. A regényt olvasva és a filmet látva vált nyilvánvalóvá a párhuzam számomra.
Egyébként, sajnos bármilyen jók is a Süket szereplésével készült könyvek, a Mr. Süket trükkjei címû filmben nem jön át a regény jóféle feeling-je. Sõt már már unalmasnak mondanám.
A Tábladzsungel címû filmre "vadászom", a tartalmat olvasva egészen más McBain/Hunter történetnek tûnik, mint a megszokottak, de az egyik fõszereplõ Sydney Poitier, akit a Forró éjszakában óta nagyra tartok.

Perry Mason-rõl csak annyit tudok, hogy õ egy ügyvéd, akinek van egy Della Street nevû titkárnõje, de bevallom, még egyetlen Erle Stanley Gardner regényt sem olvastam végig. Pedig a Fuldokló kacsa esete minden este a szemem elé kerül, mert éppen szemmagasságban van a könyvespolcon, az ágy mellett:-)

Remélem mégsem lett teljesen OFF a hozzászólásom, mert elmés módon Poirot-t is igyekeztem a sorok közé csempészni:-)

És akkor még nem beszéltünk a klasszikus nem-angolokról: Maigret, aki szinte már irodalmi értékû hõsnek számít(ott?), bár nekem speciel csak Rupert Davies Maigret-je jött be anno, maga a figura nem annyira. Vagy a nagy amerikai klasszikusok, jóóó komplikált történetekkel: Chandler/Marlowe, Gardner/Perry Mason, a nekem olvasmányosabb Ed McBain Carellája..nem tudom, a saját hazájukban próféták-e még, akár vásznon, akár papíron.

Vagyis téged plagizálva a mondanivalómmal, arra akartam kilyukadni az utolsó bekezdésben, hogy igen, megint ugyanaz fordult meg a fejünkben:-) Csak elolvastam a hozzászólásod, és óhatatlanul ugyanazon kifejezésekkel éltem, bocsi.

Csak vicceltem ám, de úgyis tudod:-)

Off Képzeld el, én egyszer nem mertem végignézni egy Sherlock Holmes epizódot, mert az ember elaludt, és egyedül féltem. Ez nem egy Jeremy Brett-es hanem egy Matt Frewer-es verzió, de nem is ez a lényeg. A Kápolna vámpírja címû részben olyan félelmes magyar hangot találtak adni a vámpírnak, hogy totál frászt kaptam, és inkább lekapcsoltam a tv-t, félvén, hogy álmomban kísért majd az a rémes hang.

Lehet, hogy az írók álmodozó jelleme nem foglalkozik financiális kicsinységekkel. Mert én, átlagos halandóként, kénytelen kelletlen szembenézve az élet valóságával, azt gondolnám, hogyha a figura népszerû, a könyv hoz a konyhára, akkor nem tüntetem el a közönség által szeretett fõhõst. Mert élni kell. A figurának a fikcióban, de az írónak a való világban.

Ezek az írók megdöbbentõek. Én nem is értem. Ha én létrehoznék egy ilyen jellegzetesen egyedi és fontos szereplõt, aki jó sok zsetont hoz a konyhára, hát meg nem ölném, az is biztos. De nem ez a fõ szempont, hanem az, hogy ezek a hõsök egy írónak olyanok kellene, hogy legyenek, mint a saját gyermekei. Õ lehelt beléjük életet, õ irányítgatta õket kezdeti lépéseikben, vágyaik és személyiségük formálásában.

És akkor utálják a személyt? "Margit normális? "

Poirot-ot nem lehet utálni, szerintem. Aki utálja, az maximum külsõségekben akad el. Én mindig szerettem volna egy ilyen rokont, mondjuk egy Poirot típusú nagybácsit, aki alkalomadtán felnyitja a szemem bizonyos dolgokra.
Elmentem volna vele utazgatni, megcsináltam volna a kis kakaóját, és leírogattam volna a gyilkossági ügyeit, amúgy Watson doktor stílusban.
Jól meglettünk volna. Úgy baráti-rokoni alapon. :-)Modern fantasy.

Akkor korrigálok. :-)
Sajnos az, hogy a társadalom bizonyos dolgokban férfiközpontú, az sajnos nem feminizmus, hanem igazság. Amikor leírtam, magam is megrõkönyödtem picit, de ez az indoklásnak csak az egyik, és utólag visszagondolva a leggyengébb eleme volt, ezt elismerem.
Elsõsorban az motivált ebben, hogy mindketten egyformán zseinálisak, mégsem egyformán népszerûek, miért lehet ez? Nem a szellemi képességük vagy a nemük miatt van az eltérõ népszerûség, hanem személyiségükben rejlik. Mindemellett alapvetõen és megfellebbezhetetlenül Poirot mellett voksoltam, és megindokoltam, hogy milyen vonzerõt látok kifejezésre jutni a személyiségében. :-)

Egyébként az emberek valószínûleg azért nem ismerik eme személyeket, mert nem a most aktuális divatfilmek egyikeként definiálhatóak. Megvan ennek is a célközönsége, de szerintem az utca átlagos embere inkább akciót, horrort, és élõhalottas napi divatfilmeket néz.
Azt gondolom, hogy mindhárom ember kifinomult környezetben, intelligens módszerekkel dolgozik, túl kevés a brutalitás és a vér, kevés a hatásvadász izgalomkeltés mondjuk egy thrillerhez képest, mert A.C. filmes változatoktól senki sem fog rosszat álmodni. Szóval a fiatalság és egyéb más érdeklõdésû emberek ingerküszöbének ez már nem biztos hogy megfelel. Mi a lebilincselõ varázsa, igényessége, humorossága, eredetisége miatt szeretjük ezeket a történeteket és hõsöket, és megelégszünk annyi adrenalin zuhannyal, amennyit ezek a filmek adnak.

Aztán néha megnézünk mi is thrillert, vagy akciót, de lényegesen ritkábban. :-)

Hát, biztos becsapott a memóriám:-(, mert Te sokkal tudósabb vagy nálam ezen témában:-)Köszi az infót!!! Viszont, ha Christie úgy tett, ahogy írod, akkor elég undok volt, igenis:-)

Jujj, én félek, hogy ezek után, valami harcos feministának fognak tartani minket:-) Te nem tartasz ettõl?:-)

Erre - mármint, hogy több Poirot történet született, mint Marple sztori, nem is gondoltam. Bár, ha jobban megerõltetem a memóriám, mintha rémlene, hogy olvastam, maga Christie is jobban kedvelte a "fiát":-)

Érdekes a szavazás eredménye... Meglepõ, hogy néhányan "a nem tudom mirõl beszélsz"-re voksoltak. Bár - ha jobban belegondolok - nem kellene meglepõdnöm. Mikor a sógornõmnek Sherlock Holmes-ról beszéltem, csak nézett rám, mert nem tudta kicsoda. Persze én is elhûlve meredtem rá. Mert Conan Doyle hõse is van olyan emblematikus alak, mint a Christie figurák. Nekem furcsa, hogy vannak emberek, akik nem ismerik sem Poirot-t, sem Marple-t, sem Holmes-t.
Igaz, én a Frizbi-vel, a sokadik X-faktorral és hasonlókkal kapcsolatban vagyok tudatlan:-)

"A fül olyan mint az ujjlenyomat. Alkalmas az azonosításra."
Erre gondolsz?
http://en.wikipedia.org/wiki/A_Murder_Is_Announced ?
:o)

A mennyiség! Több Poirot = több rajongó. Na meg Poirot stílusa és szerzett-hozott nemzetközi hírneve...jaj annak, aki nem ismeri "ab start" a környezetében! :o) Marple többnyire "csak" egy falusi old-maid induláskor és menet közben v a végén csillan meg igazán.