Abszolút klasszikus film, amihez a hangulata is nagyban hozzájárul, hogy a mai napig nézhetõ darab!
A története is nagyon mélyreható. Feltárja a családi élet olykor sötét, nyomaszt problémáit, amelyek a háttérbe ott lappanganak, és amikor felnõtté válunk elemi erõvel csapnak le ránk...

bevallom õszintén, sosem voltam psycho fan, Alfred Hitchcock film rajongó viszont annál inkább.
Igaz, a nevét nagyon sokszor helytelenül írom le, de Hich filmjeit mindig nagy elõszeretettel nézem meg.
Ennek a Psycho-nak folytatásai is vannak, amit megint csak érdemes megnézni, ha valakit érdekel a téma!
A remake-et annyira nem ajánlom. Nézhetõ, de semmi extrát nem nyújt.

Részemrõl: 10/10
rendezés: 10, történet: 10, színészi játék: 10 (+ remek hangulat, kiszámíthatatlanság, stb extrák). :))

Én a remake-t láttam elõször, de azért ez jobb volt. Viszont szerintem túlértékelt.


7/10

Lehet, ha az elsõ thriller filmjeim között lett volna, akkor mély nyomot hagy, de így nem igazán. Lehet klasszikus, legendás és a többi, viszont én csak mai szemmel tudom nézni, így pedig számomra csak egy jó film, amit egyszer láttam és kész.

Az elmúlt pár napban lezavartam mind a 4 részt, hogy összefüggésében lássam a történteket. Az elsõ rész, természetesen megfellebbezhetetlenül a legjobb, legteljesebb értékû, és önmagában is elegendõ lett volna, de gondolom a kiváncsiságra és profitra építve láttak még lehetõségeket a sztoriban, talán éppen azért, mert a régmúlt eseményeit nem annyira fejtegeti. Erre a hiányra alapozva készülhetett el a többi rész. A sorozat második eleme még élvezhetõ, mert gyakorlatilag a halott titkárnõ testvérének bosszújára épül, habár kicsit erõltetett, hogy egy testvér haláláért folyó bosszúra tegye fel valaki a további életét, de kellett valami szál, amin el lehet indulni. Viszont érdekes volt a második rész befejezése, amivel is helyreállt az eredeti állapot.
Ezt folytatván megalkották a harmadik részt, ami szerintem a sorozat leggyengébb eleme, nekem nagyon nem tetszett, brutális és élvezhetetlen volt. PEdig ezt Perkins rendezte. Egyetlen új lényeges információ, hogy

SPOILER****
a papát annak idején anyuci lánytestvére tette el láb alól, de az indítékra már nem emlékszem.
Ugyanakkor a negyedik részben már egészen más halálokot találtak ki a kedves papának, miszerint megcsípték a méhek, és ettõl allergiás sokkot kapott. SPOILER vége****

Tehát a harmadik és negyedik rész között azért vannak roncsolódások, ellentmondások, mert nem követik hûen az elõzõ részben megfogalmazott állításaikat.

A negyedik rész nem volt rossz, mert ez alapján Norman Bates tetteit is meg lehet érteni, mivel az anyja roppant kártékony személyiség volt. Ugyanakkor nem tartom reálisnak ezt a rózsaszín befejezést, mert szerintem egy pszichopata mindig pszichopata marad, és nem tartom valószínûnek, hogy valaha is normális életet tud élni. A roncsolt személyiség jegyeit ugyanis valószínûleg élete végéig hordozza. Azon kívül eleve etikátlan, hogy egy pszichológus házasságra lépjen a betegével, aki azért nem csak két legyet ütött agyon életében, és az is elég furcsa botlás, hogy a harmadik részben életfogytiglani elmegyógyintézeti kezelést jósoltak Batesnek. Akkor hogy lehetséges, hogy egy tömeggyilkos elmebeteg pár év múlva kiszabadulhat?
Szóval a negyedik rész már inkább mesevilágra épül, mint a realitásokra.

SPOILER***

és persze számomra az is érthetetlen, hogy egy házat miért kell felgyújtani,oké, hogy nem szabad ott lennie, mert nincs rá jó hatással, de akkor adja el, és legyen egy csomó pénze. De nem, õ felgyújtja. Remek. Ez egy normális ember cselekedete ugye?
SPOILER vége***

Számomra végig furcsa körülmény volt, hogy a társadalom, és a filmben szereplõ rendõrök, orvosok, az étteremben dolgozó emberek mennyire lojálisak és megbocsátóak voltak Norman-el szemben, ez sem reális.
Nem gondolnám, hogy a társadalom újra befogad magába egy ilyen személyt, sõt még ösztönzik is a visszatérését különféle kedvezményekkel.

Az elmondottak alapján tehát újra csak arra a következtetésre jutottam, hogy az elsõ résznek van létjogosultsága, realitása, igazi értéke, és a többi rész már inkább csak kutakodás a múltban, és válaszkeresés arra, vajon miért tesznek ilyeneket bizonyos emberek, és milyen jövõ várhat arra, aki ilyesmit elkövet, de valahogy azt érzem, hogy az utolsó három rész már kreativitás szempontjából teljesen lényegtelen, nem képvisel mûvészi értéket, és inkább a pénz motiválhatta az elkészítésüket, mint a magas színvonal igénye.Egy ilyen beteg sztoriból bõven elég lett volna egy.

Meg az is kérdés, hogy a nézõ kivel azonosul.
Például a gonoszt játszó színésszel is lehet azonosulni, például abban az esetben, ha a filmben egy még gonoszabb szereplõ van. :)

"Audrey Hepburn terrorizálja,örüljön,ha nem verik meg az utcán..."

:,DDD

Azért egy Psycho paródiát is meglesnék, amit valahogy úgy képzelnék el, mint a Horrorra akadva filmeket, csak persze még ötletesebben kivitelezve! :D

Nekem a Dallas Jockey Ewing-ja volt még nagyon ellenszenves figura.
Õ piszkosul jól játszotta a szerepét. És nem mellesleg józanul gondolkodott.

Norman Bates-rõl ugyanez nem mondható el. Õ pszichés problémákkal küszködött, ami teljesen más érzéseket kelt az emberben.

Ebbõl is látszik,Drakulát leszámítva a gonoszok régen mellékesek voltak.Vagy nem is voltak.

Legfeljebb gonosz törtetõk,gonosz pénzemberek,maffiózók...A végén mind meglakoltak.

Találtam egy képgalériát, ahol végig lehet menni a filmtörténet legnépszerûbb gongoszainak arcképcsarnokán:
(csak a piros nyílra kell kattintgatni!) :)

Természetesen Perkins-et is a felsoroltak között találjuk! :)

http://hu.axn.com/galleries/filmtortenet-legnepszerubb-gonoszai

Kicsit végiggondolva,a 30-as években a rossz nõket buja szépségek játszották,a gonosz férfiakat meg általában alacsony és/vagy rosszarcú férfiak.

Bogart is ide tartozott,de neki sikerült kitörnie ebbõl.Bár késõbb kétszer is paranoiás figurát hozott.
A hõsszerelmes csak cinikus formában illett hozzá.

Az is baj,ha egy pozitív karakterrel azonosítanak valakit.Utána már nem tud negatívra váltani,a rajongói nem fogadnák el.
Sok régi sztárnak voltak ilyen gondjai.

Pl.Tony Curtis hiába remek a Bostoni fojtogatóban,a nézõk nem ezt várták.
Henry Fonda is csak egy negatív szerepet vállalt életében.

Én Janet Leigh jelölését nem igazán értettem.Tényleg Perkinst kellett volna.

Új Hollywood idején sok minden megváltozott,már lehetett negatív karakterért díjat kapni.Alighanem a cenzúra 60-as évek vége felé történõ teljes megszûnése is sokat számított.

Korábban mondjuk egy drogost még ábrázolni sem lehetett,nemhogy díjra jelölni.

Üdv! Én is "nagykoromban" láttam elõször a Psycho-t, rákészültem, hogy "húúú, de fogok félni", mert anyám mindig olyan hideglelõsen mesélt a sztoriról.

Kíváncsiságból megnéztem a Bates Motel elsõ részét is, de tovább még nem jutottam. (Az ember "lepontozta", az eredetitõl túlontúl elütõ hangulat és látvány miatt, így azóta nem került napirendre a sorozat nálunk.) Pedig nem rossz a történet, szerintem épp amiatt, mert átszabták, hogy elérje a ma emberének ingerküszöbét. De nehezményeztem, hogy túl látványosan derül ki, szegény jó Norman Bates-nek oly rossz a gyomra, hogyha valami stressz éri, az katasztrófális hatással van rá:-)

Off Kevin Bacon-t - mivel mostanság láttam - a Sleepers-Pokoli leckék-ben "utáltam" leginkább. Már a ritka tenyérbemászó, irritáló mosolya is elég volt hozzá. Nagyon érti a fickó a negatív figurák életre keltését!!

Örültem, hogy megemlítetted ezt a két újabb jó kis klasszikus filmet, mert ezeket is nagyon szeretem, és talán érdemes is újra nézni. Nagyon szeretem a régi vágású thrillereket, akár már a 40-es évektõl kezdve. de csak azokat, amikben tényleg vannak fordulatok és némileg cidrisek. Valahogy akaratlanul is, ha ilyet keresek, Hitchcock portáján lehet fõként keresgélni, mert a többi igazán régi, de jó thrillerre nehéz ráakadni. H. filmjeit viszont nagyrészt mindet láttam már, jó lenne valami más is.

Valahogy Anthony Perkins inkább sajnálatot ébreszt az emberekben, mert õ annyira nem tud ellenszenves lenni, mint pl. most hirtelen Kevin Bacon jut eszembe, hogy õt mondjuk mennyire lehet utálni némely negatív szerepe közben. Ugyanis nem minden negatív szerepet játszó színésznek van pszichopata stílusú fizimiskája, nem mindegyiket lehet egyformán utálni. Marlene Dietrichtõl láttam egy jó kis negatív karaktert, a Félelem a színpadon, vagy Félelem reflektorfényben c. filmben. Persze nem rá fókuszáltam, mert voltak benne szerethetõ figurák is, meg frankó zene.

Kár, hogy ilyen korlátoltan buták voltak az emberek, nem tudom, mikor szûnt meg ez a jelenség a filmiparban. Szerintem nem is köthetõ egy adott idõszakhoz, mert biztosan vannak olyan emberek manapság is, akik annyira primitívek, hogy képesek megverni egy színészt, dehát ez elég nevetséges és szánalmas.

Egyébként úgy látom, hogy mindezek ellenére Louise Fletcher csak megkapta a kis szobrocskát Mildred Ratched nõvér megformálásáért a Száll a kakukkban, és arra is emlékszem, hogy õt momentán én is nagyon utáltam, amikor a filmet néztem, de természetesen nem õt, hanem a karakterét. Tudni kell szétválasztani a dolgokat, mert egy negatív karakter szerintem sokkal jobban megdolgozik a sikerért.

A negatív szereplõket a nézõk utálták,a színészt alkalmankánt zaklatták,egy díjazás egy "rossz embert" emelt volna reflektorfénybe.
Nem volt alkalmas példaképnek.

Így járt Marlene Dietrich szinte az egésaz filmes pályáján.Rossz nõket játszott,jutalma egy Oscar jelölés,még 1930-ból.
De Alan Arkinnak is megmodták,ne is számítson semmire a Várj,míg sötét lesz gonosza után,amit amúgy is azért kapott meg,mert mindenki lemondta.
Audrey Hepburn terrorizálja,örüljön,ha nem verik meg az utcán...

A Szál a kakukk fészkére fõnõvérét sem vállalta egyetlen sztár sem.

Zseniális mû, azt kell hogy mondjam, hogy thriller kategóriában mindig ilyen filmeket szeretnék látni, de sajnos azok többsége meg sem közelíti ennek a filmnek a kaliberét. Ennek van értelmes, csavaros cselekmény vezetése, szolídan idegbizsergetõ hangulata, ízléses stílusa, nincs tele ostobán kinézõ, tehetségtelen, sablonos szellemekkel,indokolatlanul unalmas vérengzéssel és brutalitással, és nagyszerû a színészi játék, és természetesen a rendezés is.

Mondjuk ha nekem lenne egy ilyen házam, nem ezt tenném, hogy ilyesmivel foglalom el magam a szabadidõmben. :-) De ez én vagyok. Ezt a filmet sokáig nemn engedték megnézni nekem, felnõtt voltam már, mikor elõször láttam, és nem találok benne semmi rémisztõt, mert a jelenkor emberének az ingerküszöbéhez képest ez egy teljesen normális, stílusos kis pszichodráma.
Most odafigyeltem a múltban zajló eseményekre is, és feltûnt, hogy adott volt egy tök jó fej apuci, aki ezt a klassz házat, és egy csomó mancsót hagyott erre a kibírhatatlan asszonyra, és elméláztam, hogy lehetséges ez, hogy egy ilyen vadul otromba lénynek ez összejön. Persze ilyenkor sosem a valósághoz hû elemekre építenek, mert akkor nem lenne film. Mert ugye értelmes ember nem épít egy ilyen eldugott helyre motelt, de akkor az egész eseményláncolat nem jöhetett volna létre. Mindig azon gondolkodom el ilyenkor, a kis bohó fejemmel, amit ugye rendszeresen kihagynak a filmekbõl, hogy Norman Bates mi a csudából élt meg ha a motel veszteséges volt? Igaz, Perkins alkatánál fogva is extrém nóvéznácska volt, valószínûleg kis fogysztással is elfunkcionált, na de a levegõbõl õ sem élhetett meg, de ez ugye nem fontos körülmény, persze, tudom én. :-)Kedves volt a kis szendvicseivel, és tejecskéjével, amiket mindig elkészített, de sosem evett meg. A második részben is ugyanezt a kaját készítette el. És söszesen egy darab kis sonka szelet volt bepréselve két kis toast kenyér közé.
Szegényke, tulajdonképpen sajnálni lehetett szegényt, bizonyos szempontból.
Anthony Perkinsnél alkalmasabb személyt erre szerepre keresve sem lehetett volna találni, és az alakítása valóban nagy volumenû volt. Micsoda marhaság az, hogy negatív szerepért akkoriban nem kaphattak Oscart? Ezt nehezményezem, és értelmetlen is, mert a negatív szerepek megformálásához szokott kellene igazán a színészi tehetség.

Általában nem volt szokás akkoriban rossz embereket játszó színészeket Oscar-díjra jelölni.

Ezredszerre is odaszögez minden részlete. Nem kétséges az alkotás zsenialitása.

Az Oscar-díj odaítélõ bizottság soha el nem évülõ bûne, hogy ezért az elképesztõ alakításért még csak nem is jelölték Anthony Perkinst!

Idézet a forgatókönyvet jegyzõ Robert Bloch-tól:
"Az igazi szörnyûség nem az árnyakban és a szellemekben, hanem abban az eltorzult, kicsi világban rejtõzik valahol, amely a koponyánk belsejében van."
Igen, ez a film hatásának titka, egy korábbi bejegyzésemben én is ilyesmire jutottam.