jó film 10/8.

Pont Te beszélsz Alkonyat filmekrõl nekem, aki egy középszerû akciósztár nevét viseli, akit még a legmerészebb álmaimban sem sorolnék a jó színészek közé?:)
Amúgy azért néztem meg, mert lehet drogosokról szóló filmet jól megcsinálni és lehet rosszul, és ez sajnos az utóbbi, fõleg úgy, hogy a szereplõk viselkedése idiotizmussal társul.
Béke!

ha nem érdekel minek nézted meg? mást érdekelt a film és fel is fogta a mondanivalóját. ne mást okolj azért mert nem bírsz átértékelni/felfogni egy ilyen filmet. nézd az alkonyatot vagy valami semmitmondó vígjátékot.

azt a felnõttet, aki megengedte vagy nem akadályozta meg, hogy 8 ÉVESEN megnézd ezt a filmet, azt börtönbe kellene zárni!!!! (szerintem meg is történne, ha ez hivatalos személy fülébe jutna)
21 éves vagyok, most láttam ezt a filmet és felfordult a gyomrom. írtózatos, többet a címét sem akarom hallani. ennél jobban csak az rémiszt meg hogy van ember, aki ezt 8 évesen látta. jézusom.

Nagyot csalódtam a filmben, ahhoz képest mennyire istenítik, nem sokat ér. A zene és a vágások viszik el az egészet, anélkül egy unalmas film végig, néhány drogos vergõdésérõl. Mondanivalója mi? Hogy tönkretesz a drog? Nahát, ezt még senki sem tudta...

Nem rossz, csak túlértékelt film. Nem olyan eredeti a története és ezt intenzív képsorokkal kompenzálták, hogy kényelmetlen, bosszantó és felkavaró legyen. Félig drogprevenció, félig meg a nagyi lélektani drámája, amit mondjuk imádok.

"Bevettem a piros ruhámat" :D

Én amikor elõször láttam ezt filmet meglehetõsen kicsi, mindössze 8 éves voltam. Nem tudtam mi az a drog, vagy a Heroin. Magát a filmet sem értettem... Éppen csak világon voltam, próbáltam ismerkedni vele. Pörögtek a képkockák, meglehetõsen lassú volt, és közben mégis olyan gyors... Féltem. Olyan volt, mintha a film azt kiabálta volna: "Térj már észhez!! Igen, jól gondolod: ez a világ!" Megrendültem. A földre taszított, én meg ott feküdtem egymagamban, és fölöttem õ. Ütött, ahol csak tudott, és közben azt kiabálta: "Még nem elég!" Nagyon felkavart.

Nos szóval én így éltem meg akkor a filmet. Jó pár év után újra megnéztem. Már nem volt annyira rémisztõ, mint akkor, de még így is sok volt. Nyomasztó volt, de mostanra a kedvencemmé nõtte ki magát.


10/10

Cáfolhatatlanul tökéletesen mutatja be a szereplõk morális és szellemi romlását, hogy milyen mértékben rabjává tudunk válni valaminek, ami kezdetben eufórikus állapotot okoz, önfeledten boldognak, szabadnak érezzük magunkat -amit a való életben nem tapasztalhatunk meg-, s ez egy idõ után mennyire a saját vesztünket okozza.

SPOILER

Talán a mama megõrülése az alapja a filmnek, nagyon szomorú történet az övé. Egyedül marad az erõszakos drogfüggõ fiával, aki nincs tekintettel a saját anyjára, kihasználja õt. Ennek egyetlen ellenpéldája, amikor a nõ már gyógyszerfüggõ, és még a saját fia is megpróbálja a helyes útra terelni. Az asszony magányosan tengeti mindennapjait, ülvén a tévé elõtt, és egy véletlennek köszönhetõen felfordul az élete. Az özvegy nõ olyan ábrándokba kergeti magát, aminek csupán egy telefonhívás az alapja, és -talán, mert annyira várta, hogy végre kitûnjék valamivel a házabeli idõsekklubjából (errõl árulkodik az a rész, melynél áradozik a fiának, hogy övé a legjobb szék a ház elõtti szépkorú-felvonuláson)-, megnyomorodott életének hatalmas mérföldkövévé válik az az álom, amitõl nem lát többé tisztán, és amire az egész hátralevõ életét fölteszi, hiszen az egészségét adja egy délibábért. Megrögzött utópiája, miszerint szerepelni fog a televízióban, a legkevésbé sem megvethetõ, hiszen nem hírnevet, pénzt szeretne, hanem a fiát sikeresnek, boldognak látni, ezt láthatjuk az utolsó képkockákon.

Ezzel párhuzamban a fia, annak barátnõje és barátja, bármit megtesz hogy pénzhez, anyaghoz jussanak, az alvilág egyre mélyebb szegleteibe kerülve ezzel. A két fiú erkölcsi romlását a börtön, illetve a lelki és fizikai fájdalomtûrés határához érkezés állítja meg, de már túl késõn. A tetteik súlyát már csak akkor ismerik fel, amikor a következmények visszavonhatatlanná válnak. Emberivé teszi az õ barátságukat, hogy útközben, mikor majdnem elérték úticéljukat, az egyik rosszul lesz, a másik pedig gondolkodás nélkül kórházba viszi õt, nem mérlegelvén, hogy ezután a következõ állomás a börtön lesz (holott tisztában vannak ezzel, a várakozó fél arckifejezése és közönye, mikor a rendõr megjelenik, errõl árulkodik). Az utolsó felvonásban pedig megismerhetjük a két fõhõs valódi énjét; Harry félholtan barátnõjét szólongatja, aki eközben tovább merül a maffia bugyraiban, Tyrone pedig a felhõtlen gyermekkorát idézi fel, amikor gondtalanul bújhatott édesanyjához, aki mára biztosan nem lenne büszke fiára.

S a megoldása a mûnek, ami nem is igazán megoldás, hogy a mama õrülten fekszik a pszichiátrián, aki már sosem lesz a régi, hiszen az utolsó pillanatban is, a gyógykezelések ellenére, a tévémûsorról és az abban szereplésrõl álmodozik, mert ennyi maradt neki az életbõl. Eközben a fia megcsonkítva fekszik a börtönkórházban, pszichésen hasonló állapotban, mint a mama.

Sehol egy happy ending, csupán a kõkemény élet.

SPOILER VÉGE

A színészekrõl is néhány szót ejtve, én mindegyikükkel maximálisan meg vagyok elégedve, kihozták a karaktereikbõl a kihozhatót. Ellen Burstyn valóban megérdemelte volna az Oscart, de nem attól lesz valaki jó színész, hogy hány díja van, hanem hogy a karaktereikkel mennyire tudnak azonosulni a nézõk. Nos, az övével abszolút tudnak.

A filmet ajánlatos egyedül, üres fejjel megnézni, pörgetés nélkül, máskülönben kevésbé értetik meg a lényeg a nézõvel.

Imádom ezt a filmet.

5/10 és ezt a zenére kapja meg ...
A kameramunka iszonyat, a cselekmény pedig lassú.
A mû "üzenete" is egy lerágott csont. Ha nem futna a tökéletes zene a képkockák alatt, azt hinné a nézõ, hogy egy drogellenes elõadást hallgat valami harmadosztályú általános iskolában.
A színészi játékok terén Ellen Burstyn teljesen rendben van, viszont Leto még nem hozza az elvártakat részemrõl.
Sajnálom, hogy megnéztem ezt a kultuszfilmnek beharangozott mûvet ... az egyetlen értékelhetõ momentum megtalálható a youtuben (fõcímzene). ;)

Bob19: A Rekviem egy álomért nem kizárólag egy drogos életérõl szól. Tanulságos film arról, hogy a kezdeti örömforrásként szolgáló erõsebb drogok idõvel milyen következményekkel járnak, mikorra rabjává teszik a fogyasztóját, kifordítva azok valódi személyiségét önmagukból. Nem mellesleg nem túl nehéz rákattanni ezekre, és nem feltétlenül díler által kapott cuccok lehetnek ártalmasak. A magány és a depresszió könnyen megtörhet egy életet (márpedig mindenki megtapasztalja idõvel ezeket), ha nem vagyunk elég erõsek azokkal szembenézni. A film kézenfekvõ példaként a legegyszerûbb embereket hozza fel: a férje és fia nélkül egyedül maradt nyugdíjas nõt, aki már nem találja az élete értelmét. Egyetlen cél, amit maga elé tudott helyezni, az a tv-ben való szereplés, aminek alárendeli az egész napját, heteken, talán hónapokon át. Ne hidd azt, hogy olyan nehéz ilyen helyzetbe kerülni... A két szerelmest, akik közös céljuk megnyitni egy butikot, de a pénzforrásként szolgáló drogdílerkedés visszafelé sül el, hisz már nem tudnak szabadulni a függõségüktõl. Továbbá Marion és Harry barátjáról, Tyronról, aki több szeretne lenni jelenlegi önmagánál, pénzt szeretne és gondtalan életet.
A film az álmokról szól, amiknek elérése közben nem vesszük észre, hogy mivé válunk általuk, miközben igyekszünk egyre közelebb jutni hozzá. A drogról, ami bár kezdetben segít erõsebbé válnunk, késõbb sokkal rosszabb következményeket hoz magával; az eufória nem állandó, amit eleinte létrehoz bennünk. Az emberi gyengeségrõl szól, hogy a hétköznapok rabsága, a hosszan tartó monoton élet súlyosabb probléma, mint gondolnánk, ha hagyjuk elerõsödni a bennünk keletkezett ûrt, depressziót. Továbbá a drog könnyen válik olyan eszközzé, amit nem saját akaratod szerint használsz. Rabjává tesz és úgy érzed, élni sem tudnál nélküle. Az emberek elhanyagolják egymást, pedig ha segítenének egymásnak, elkerülhetõ lenne saját magunk túlhajszolása. Ha szeretettel viseltetnénk a másik iránt, törõdnénk szeretteinkkel, azzal mindannyiunk életét szebbé tehetnénk.

A drogfüggõség témáról eddig még sosem láttam ennyire erõs, hatásos és mûvészi kifejezõeszközökben ennyire gazdag filmet. (Csak azért nem adtam rá tíz pontot, mert azt csak a kedvenceimnek szoktam adni, melyeket akárhányszor képes vagyok megnézni.)

És õszintén kit érdekel egy drogfüggõ élete? Mert engem nagyon nem, pedig mindenevõnek tartom magam film terén.

És õszintén kit érdekel egy drogfüggõ élete? Mert engem nagyon nem, pedig mindenevõnek tartom magam film terén.

Ha bárkinek ez a film idegesítõ vagy épp érthetetlen akkor az az illetõ nem fogta fel a film mondanivalóját mert nincs azon az értelmi szinten. Nem kell sem drogosnak sem alkoholistának lenni ahhoz hogy megértse valaki ezt a filmet. Kõkemény brutális mondanivalója van... bemutatja a függõség minden szintjét, a kezdetektõl a "végig"! A drogfüggõk belsõ drámáit egy egy fiktív személyre bontva. Életszerûen, valósághûen megjelenítve. Ha valaki nyitott szemmel, nyitott ésszel, és nyitott lélekkel nézi végig ezt a filmet azt minden bizonnyal letaglózza.....

8,9 pont?? Ilyen sok drogos van Magyarországon? Vagy azoknak a pár pornó jeleneteknek a láttán pontozták így fel...?

Röviden szólva idegesítõ egy film. Felejthetõ.

Hát nem tudom... Én nem bírom átélni,mert soha nem voltam drogos,sem alkoholista!
Lecsúszva sem voltam még,fõleg annyira hogy anyám tv-jét adjam el...
Ez inkább valami elcseszett kisköltségvetésû doku filmre hajaz nálam!
Mint mondjuk az ideglelés!
Viszont ezektõl függetlenül mondom,hogy megnéztem ilyesmi kategóriában a Betépve címû filmet és a Trainspottingot,na ez a kettõ viszont bejött,mert volt mondanivalója ami megfogott...

Zseniális film! Szeretem a drámákat, azok közül is ez a kedvencem.
Az elején (nyáron) még minden jól megy, ám a zenébõl már sejteni lehet, hogy nem lesz ez mindig így. Az õsz már rosszabb, a tél pedig nagyon durva. A film vége (utolsó 20 perc) nagyon nagy hatással van az emberre.
A szereplõk nagyon jól játszanak, fõleg Ellen Burstyn és Jennifer Connelly. A rendezés fantasztikus, a vágások nagyon jók.
A zenéjét pedig külön meg kell dicsérnem, amellett, hogy a filmet rengetegszer láttam, a zenéjét még külön is hallgatom.
Szerintem sokkal drámaibbra sikerült így a vége, mintha meghaltak volna.
Az elsõ 10-es pontozásom port.hu-n. És lehet, hogy az egyetlen 10-es is lesz. :)

spoiler?