Ha elõször nézed a filmet,( mert úgy érzem,hogy igen) akkor lesz még egy-két "csavar" , de ettõl függetlenül nekem nagyon tetszett. Nem olyan film, mint a mexikói filmek,hogy csupa félig pucér férfiak és szilikonos cicák a szereplõk, tartalom meg semmi.( igaz nem nézem azokat a sorikat, csak a bejátszásban látom, de az is sok) A Seherezádéban a szereplõk csinosak, elegánsak,a zenéje is jó, szerintem ez is sokat jelent, nekem. A történet sem egy szokványos, de életszerû.Szeretem azokat a filmeket, amelyekben gyerekek is szerepelnek, emiatt is tetszik a Seherezádé. Ma lett vége az RTL II csatornán a "Végsõ akarat" címû filmnek( szintén török). Nagyon jó volt, csak kicsit szomorú a film, de játszik benne három kislány is, és nagyon aranyosak. A sorozatbarát.hu-n már nézhetõ, szerintem érdemes megnézni.

A mai rész a 39.volt, a sorozatbarat.hu oldalon megnézhetõ.Nagyon sok sorozat van fenn, a Seherezádé összes része is.A keresõbe írod a címet és utána kiválasztod a lejátszót. A legjobb a Dailymotion, ha jól írtam. Jó sorozatnézést!

Az a te bajod,de ez nem a szutyok VV-ról szóló topic!

Szia, persze, csak egy email címet adj, arra tudom csak elküldeni.

Sziasztok!
A 4. évad részeit hol tudnám letölteni?

Szia!
Esetleg nekem is eltudnád küldeni a sorozat összes dalát?
Már régóta szeretném õket letölteni,de eddig még nem sikerült...

Meggyõztél.:) Az email címem: zoldlomb@yahoo.com
Nagyon szépen köszönöm a témában nyújtott összes segítségedet!
Kellemes ünnepeket kívánok!

2 albumot tesznek ki a sorozatban lévõ zenék. Elég méretes :-) Óriás fáljban tudnám csak átküldeni õket Neked.

Nem tudod úgy elküldeni, ahogy a film szépséges idézeteit? Egyszerûbbnek tûnik, de ha úgy nem lehet szólj, s máris küldöm az email címet.:)

Küldj egy email címet, és akkor el tudom Neked küldeni õket. :-)

Kedves vagy, de az üzbég zenék nem igazán érdekelnek. A Seherezádéban hallott zenéket hallgatnám meg szívesen.

A filmben lévõ zenéket is szívesen meghallgatnám! :)

Szívesen :-) A filmben lévõ zenék is megvannak, ha érdekel valakit.

Nagyon kedves vagy! Köszönöm szépen az idézeteket!!!

Nagyon szépek ezek az idézetek :)

Na már megint kezdik a variálást! Miért nem lehet úgy folytatni két résszel, ahogy elkezdték?? Az agyamra megy már ez!

Az idézetek =)

"- Az ember sorsának két oldala van: az egyik tiszta, a másik zavaros. Az idõ is kétféleképpen jár: vannak nyugodt napok és zaklatott napok. Az utazó csupán játékszer és nem neheztel sem az idõre, sem az életre, mert tudja, hogy a legsötétebb, legzordabb napokat is a legragyogóbb, legtisztább napok váltják fel. "
(Onur)



"Így szóltam szívemhez: ne soká halogasd, ha öröm vár rád. Ébredj! Lesben áll a sorsod, s megadhatod árát. Ébredj! A boldogság virága álomba nem nyit virágot!"

"Minden reggel a felkelõ Napot kérdezem, hogy vagy. Minden éjjel a cikázó villámot faggatom. Darabokra tört a szívem hiányodtól. Mi lehet páratlanabb a napnál, amikor találkozunk?"

"Igazat mondott a bölcs. A kedves olyan, akár a tûz. A hiánya szél, ami izzásban tartja a tüzet. A szívem hamuvá égett, de érted ég és a te hiányod, mint a sivatagi szél csak izzásban tartja, Sehrezat!"

"Mikor még nem volt semmi, a szerelem volt csak. S amikor már nem lesz semmi, a szerelem akkor is élni fog. A szerelem az elsõ és az utolsó létezõ. Te a szerelem elsõ jelét is megérted és tudod az utat lélektõl-lélekig. Az ágyam, mely tövisbõl van, veled rózsává változik. A te szerelmed ûzi el az aggodalmat és csal mosolyt az arcomra. Sehrezat! Tudnod kell, hogy te vagy létezésem értelme. "

"Mit tehetnék, ha a szerelem szakadékba taszít? Ha elviselem a kedves hiányát, s türelemmel vagyok. A fájdalom, a bánat kerget engem a halálba. Ó, a bánat! Lelkemben nem maradt más, mint a szomorúság és a könnyek megállíthatatlan áradata. Kedvesem! Pillantásom nem talál téged, de mondd: szívedben él még a szerelem?"

"A boldogság, mint villám hasított az éjszakába. De a fény után az éjszaka csak sötétebb, nyomasztóbb és magányosabb lett. Az édes ital, melyet kedvesem adott, keserûvé, méreggé vált. Szívem többé nem lel nyugalmat. Meghalt a lelkem, mielõtt kedvesem újra láthattam volna. Meghalt a lelkem!"

"Meg se halld az irigyek szavát, mert a féltékenység felemészti szerelmedet. Mi lehetne szebb? Alkothatott-e szebbet a teremtõ, mint két egymás karjába omló szerelmest? Nézd meg õket! Egymás karjaiban megtalálják a boldogságot. De ne feledd: az irigyek mindig árnyékként követik õket. Ha megpillantják, hogy két szerelmes szív egymásra lel, hideg vassal indulnak feldúlni boldogságukat!"

"Akik elítélnek, azok a véget érhetetlen örök szerelmem miatt szólnak meg engem. De mit tehetnék én, amikor a szívem sehol nem lel vigaszt? Hogy hallgattathatnám el? Talán parancsolhatok önmagamnak? Jaj, szívem! El tudod viselni, hogy nincs veled, kinek szép szeme a szerelem éltetõ forrása? El tudod viselni?"

"Szemhéjad, mint nárciszok szirmai. Mosolyod, akár a hajnal. Szemeidben a szerelem tüze ég és pillantásod lángra lobbant. Arcod a felkelõ Hold mindent betöltõ ezüstje. Ébenfekete hajad karcsú nyakadra omlik, mintha csak az éj sötétje borulna ránk. Ajkaid csábító vörös rubintként ragyognak. Sehrezat, kedvesem! Szépséged elvarázsol és megigéz engem. Bársonyos bõröd illatától édes a mennyország ezernyi varázslatos kertje. Sehrezat! Szerelmem! Az éj téged üdvözöl, s a Nap aranyló sugarai vakító fénnyel ragyogják be szerelmünket!"

"Mesélik, hogy egy réges-régi korban, egy távoli országban élt egy uralkodó, Sahseriar. A dicsõ király, égen s földön mindenek ura oly sok hamisságot látott, hogy már nem tudott hinni a nõknek. Minden éjjel, amikor az éj sötétjébe nézett, azt mondogatta: barátom, soha ne higgy a nõknek! Mind hamis ígérettel áltat. Sahseriar nagy haragjában minden éjjel más leányt vitt ágyába. Együtt háltak és másnap reggel leüttette a lány fejét. Mégnem egy nap vezíre okos, szépséges leánya Seherezádé jelent meg színe elõtt. Másnap reggel ezt a leányt is meg akarta öletni, ám ekkor Seherezádé belekezdett az elsõ mesébe. Abban a percben a dicsõ uralkodó belemerült a méznél is édesebb történetbe és Seherezádé éjfekete szemébe. A királyt ámulatba ejtették Seherezádé históriái. Csodálta milyen édesek, milyen varázslatosak ezek a történetek. Miután Seherezádé 1001 éjen át mesélt a királynak, Sahseriar azt mondta: Ó, Seherezádé! Szeretlek attól a pillanattól fogva, hogy megláttalak. Légy a feleségem, Seherezádé! Seherezádé és Sahseriar menyegzõje 40 nap és 40 éjen át tartott. Három fiuk született és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. "

"Egyszer megkérdezték tõlem: mi a szerelem? Azt feleltem: a szerelem olyan, mint a sütemény. Olyan sütemény, amely egyszerre édes, mégis keserû. Keserû, ha többé nem remélhetem, hogy újra láthatom és édes, ha végre karomba zárhatom a kedvesem. Szavamat adtam! Mindent megteszek azért, hogy boldoggá tegyelek téged. Tanúja volt a csillagos éj, a csillagok, a fénylõ Hold s az egész világ tanúsítja, hogy teljes szívemmel szeretlek téged!"

Te vagy lelkem legszebb és legfájdalmasabb gondolata. Ahogy megpillantottam szépségedet, a szerelem átjárta a lelkem. A szívembe hatolt és soha nem múló érzésekkel töltötte be azt.
Megõrjít ez a tûz! Éget és felemészti a belsõmet. Tiéd a szívem és ha azt kérded: Királyom, fordulhatnék-e hozzád egy kívánsággal?
Azt felelném: Kívánj és megadom Neked! Az életemet is feláldoznám érted Seherezádé…az életem is!

"Ó szerelmes! Arra tekints, mi jót kaphatsz az élettõl! Mert a világ marad, de az élet véges. Szeresd az életet, fogadd el, amit ad! A boldogság csak egy pillanat, hát ne várj! Ne feledd: az életben a szerelmen kívül nincs más! Ha nem vár szerelem, számodra nem marad más, csak az üresség és a magány. " (Sehrezat monológja, 133. rész)

"A szerelem a létezõ legnagyobb boldogság és legnagyobb kín. Sehrezat az örök szerelmem! Ám ha ruhája megszorítja karcsú derekát, eszemet veszi a féltékenység. Az éjszaka fekete szárnyai puhán ölelik át a szerelmeseket, de nekem nem jut más, csak bánat és gyötrelem. Beteg vagyok! A vér nem folyik ereimben és erre nem lehet más gyógyír, csak kedvesem érintése. Õ az ezüstös fényû hajnal hírnöke! Nemes gyöngyszem, a csillagok aranya. Tündöklõn ragyogó vízcsepp, orcája akár két rózsa. Ajka égõ rubint, az alkimista aranya. Szemhéja festve fedi a varázslatos, éjsötét, örök ámulatba ejtõ szemeket!"(Onurunk monológja, 133. rész)

"Viruló rózsafa voltam. Ágaimra csalogány szállt s én megtanultam a dalát. Azt kérte tõlem: vidd el a sahnak a szerelem varázslatos hangját! Amikor az éjszaka lassan leengedte fekete függönyét s én belekezdtem volna, ajkamon elhalt a szó. Ó, balsors! Száraz ággá tettél engem! Elhervadt a szerelem rózsája. A csalogány már nem talál rám! A távolból csupán az elmúlás bús dalát hallhatom. " (Sehrezat 147. rész)

"A szerencsétlen koldus minden reggel az álmaiban megélt palota árnyékában ébred. Én palotámban minden reggel egyre nyomorultabbul ébredek. Bénult a lelkem! A szívem, akár a vergõdõ madárka. Ó, balsors, kegyetlen sors! Az elválás tengerébe vetettél. Mély szakadékba, ahonnan számunkra többé nem vezet kiút. Mindennek vége! Ezután egyetlen szépséget láthat csupán a szemem: az éjszakát, mely feketébb Sehrezat hajánál!" (Onurunk, 147. rész)

"Haragod éles tõre megsebezte szívemet! Keserves kín járja át. De csak az tudja, milyen fájdalmas a szerelem, aki igazán szeret. Ó, kedvesem! Arcod hiába fedi kendõ, nem rejtheted el önmagad! Mért rejtõzöl el mögé? A szerelem csodálatos dolog, lebbentsd fel fátyladat!" (Onurunk, 149. rész)

"Eljött a nap! Ó, szerelem a pokol tüzénél is forróbb lángra lobbantottad szívemet. De a napok végtelen éjszakába fordultak, s kihunyt a remény. Ó, szerelem béklyódba kötöttél! Örvendj! E maréknyi hamuvá porladt szívemben szerelemnek többé nincs hely! De ne feledd: a sors ezt nem hagyja büntetlenül! Amikor más karjában alszol el, lelkedet kínzó érzés járja át. A fájdalom, mit nekem okoztál, felemészti lényedet. Ó, szerelmem! Téged sem kímél, téged is meggyötör!"(Onurunk, 157. rész)

"Ó, szerelmem! Éjnél is feketébb szemed örökre rabul ejtett. Pillantásod, mint tüzes nyíl ejt fájó sebet, de teérted szívem elviseli ezt, mert ezerszer boldogabb, hogy szerelmed foglya lehet!" (Onurunk levele, 157. rész)

A végsõ monológ (Nadide):
"Azt mesélik, hogy egy réges-régi korban élt egy uralkodó, Seriar király. Dicsõ király, égen s földön mindenek ura! Egy nap, amikor kíséretével váratlanul hazatért egy vadászatról, hitvesét összeölelkezve találta egy szolgával. Nem hitt a szemének! Azon nyomban megölte feleségét. Attól a naptól kezdve, amikor asszonyokra került a szó, azt vallotta: barátom, soha ne higgy a nõnek! Mind hamis ígérettel áltat. Seriar király váltig hitte, hogy minden nõ hálátlan és hûtlen teremtés. Minden éjjel más lányt vitt ágyába. Együtt háltak és másnap reggel leüttette a lány fejét. Felgerjedt haragja az asszonyok ellen. Az anyák féltek, ha leánygyermek született. Egy nap a vezír lánya Seherezádé azt mondta, megmenti a szüzeket Seriar király éktelen haragjától. Könyörgött apjának, hogy õt küldje el a királyhoz aznap éjjel. Az apja beleegyezett. A vezír könnyáztatta szemmel kísérte lányát Seriar elé. Aznap éjjel Seherezádé ölelte a királyt. Aztán Seherezádé belekezdett az elsõ mesébe. Amikor felvirradt a hajnal, a mese épp a legizgalmasabb résznél ért véget. A király kérte Seherezádét, hogy folytassa. Õ azt mondta: elfáradtam, hadd aludjak. Ha megengeded, hogy holnap folytassam, a következõ mese sokkal izgalmasabb és kalandosabb lesz. A király megengedte. És Seherezádé álomba merült. A második éjszakán Seherezádé újabb varázslatos történetbe kezdett, de aznap ezt a történetet sem fejezte be. A király hallani akarta a mesék végét, így megkímélte Seherezádé életét. És a lány 1001 éjszakán át mesélt neki. Az 1001. éjszaka után Seriar király soha többé nem mondta, hogy a nõk mind egyformák: csalfák, hûtlenek és hálátlanok. Feleségül vette Seherezádét! A históriákat, melyekkel Seherezádé elvarázsolta a királyt, úgy ismerjük: az 1001 éjszaka meséi. "

Ó, kedvesem! Ajkamat érintse a bor, mi ajkaid! Hangod örök ámulatba ejtsen, szívemben reményt ébresszen! Mert a te hangod szebben dalol, mint csalogányok minden éneke. Lelkemben boldogság gyúl, szerelmünk új hajnalra ébred.


Nem az éveink száma tesz minket éretté. Az formál minket, amit átélünk, az tesz minket felnõtté, amit megélünk.

Én kõszívû szerelmem, pillantásod, mint tüzes nyíl, fájó sebet ejt szívemen! Éjnél is feketébb szemed, mégis örökké rabul ejtett. A büszkeséged megkeményíti szívedet, és elhomályosítja szerelmünket, de elvarázsol engem. Tudom, hogy ez a büszkeség emel az égbe, és a csillagoknál is szebbé tesz. Mégis fáj, felõröl és elemészt a fájdalom, de tudom, ajkad egyetlen érintésétõl visszatérhetnék az életbe. Ó, kõszívû kedvesem, eldobod szerelmünket, kegyelmezz nekem, könyörülj, könyörülj rajtam!

Valami olyasmi,bár Õt ismerve nem lehet tudni mi lesz két hét múlva .)