Ez a film sokkal i9nkább követi Semmelweis Ignác valódi életét és munkásságát, mint a nemrégiben született halovány alkotás.

Hajnali 3-kor adja le a filmet a DunaWÖLD, tengerentúli fōmūsoridōben.

Öröklött bűn? Már aki!

https://entzkonyvtar.wordpress.com/2019/07/11/ujra-elerheto-a-scopus-es-a-science-direct-adatbazis/

Alapvetően az ember nem volna rossz, bestiális, gonosz.
Az öröklött bűn az egyik oka annak, hogy ilyen is tud lenni és az a tény, hogy ki uralja a világot...
(1János 5:19)

Akik meggyilkoltàk, már megszülettek.
Erről az abortuszpolitika jut eszembe.
Az ember a legnagyobb, legnemesebb és a legalja is tud lenni. Bestiàlis, amilyen egy állat nem lehet, bennük több az elegancia. A sátàn kutyài voltak ők.

Semmelweis Ignác, egy méltó film egy kiváló magyar tudósról, aki önfeláldozó módon művelte az orvostudományt és akinek élete példaértékű, de tragikus is egyben. 10/10

Bálint Natália minden szavával egyetértek, köszönöm, hogy megosztottad ezt az írást.

A rendező neve ekkor még Tóth Endre volt.

kép - Semmelweis Ignácnak, az anyák megmentőjének a szobra, a világ legnagyobb tíz orvosa szobrának a társaságában - Chicago - USA


“Nem unalmas történelmi visszaemlékezés következik, a "poén" a végén lesz! ???? - Mintha el sem telt volna az a 150-200 év! Mi a közös Semmelweisben és Széchenyiben? Mindketten rengeteget adtak a magyarságnak, a világnak, és mindketten ugyanott haltak meg: a döblingi elmegyógyintézetben. Ennyire őrjítő lenne a "nagyság"? Nem inkább arról van szó, hogy aki sokat tesz, önzetlenül, aki felemelné a népét, aki érzi a hivatásának súlyát, aki szebbé, jobbá tenné a világot, aki a tudományt, művészetet, békét támogatja, embereket lát sorsokkal, és nem egy programozható, manipulálható, kizsigerelhető biomasszát, azt elüldözik, nevetségessé teszik, és a folytonos evidenciabizonygatásba vagy beleőrül, vagy rásütik, hogy megőrült, hogy aztán eltüntethessék? Semmelweis egyébként valószínűleg tényleg megőrült, mondják: valami fiatalkori fertőzés miatt "sorvadt az agya". De ha ez nincs, talán megőrült volna már azáltal is, hogy a tisztelt kollégái nem akartak hallgatni rá, és semmibe vették, hogy egy év alatt gyakorlatilag felszámolta az akkor még ismeretlen fogalomnak számító fertőzések általi halálozást: akkoriban a gyermekágyi lázat és az anyák tömeges halálát ugyanis csillagegyüttállásokkal és az időjárással magyarázták (és fittyet hánytak arra a tényre, hogy ahol bábák segítettek a szülésnél, közel nem volt annyi haláleset, mint ott, ahol a boncolásról, kézmosás nélkül átjáró orvosok vizsgálták a kismamákat). Semmelweis a legenda szerint őrjöngött, ezért verték agyon, majd hagyták törésekkel, sebekkel, a saját mocskában, megkötözve, rengeteg szenvedés árán, 47 évesen szó szerint elpusztulni. Igen. Így halt meg az anyák megmentője. Méltatlan sorsok és a képmutató utókor - csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy bizony gyakran bizonyítja be az utókor a többség tévedését egyvalaki igazával szemben. Ám minden hiába, igazságot szolgáltatni utólag lehet ugyan, ám sem azon nem segít, aki életében szenvedett a megnemértettségtől, a bélyegektől és a gonoszságtól, sem azokon, akiket ezek a csoda emberek megmenthettek volna, ha nem gátolják őket küldetésük teljesítésében. Így is milyen sokat tettek! képzeljük el, mi lett volna, ha megkapják azt a megbecsülést, azt a nyugalmat és erkölcsi támogatást, amely a munkájukhoz elengedhetetlen lett volna! Széchenyi a nemzete sorsa miatt lett depressziós, amiatt is vonult vissza, és amikor kritizálta a rendszert (Alexander Bach rendszerét), öngyilkosságba hajszolták. Egy valódi empata volt, aki Önismeret címmel írta meg halála előtti utolsó művét, a gyermekek harmonikus neveléséről, írt lélekről, testről, évszázadokkal megelőzve korát. Értett a művészetekhez, az építészethez, a pszichológiához és pedagógiához, a mezőgazdasághoz. És a kisszerű senkik őt is elüldözték, őt is megfélemlítették. A legnagyobb magyar és az anyák megmentője: két sors, egy korban. A mai korból vajon kit fognak kiemelni 150 év múlva? Ki lesz az, akiről utcákat neveztek el? És mi áll majd az életrajzokban? "Számos kollégájához hasonlóan emigrációba kényszerült, mert hazájában ellehetetlenítették tevékenységét, gúny és nevetség tárgyává tették a második proletárdiktatúra idején. Lelkét állandó honvágy, és a hazája fölött érzett bánata olyannyira megviselte, hogy végül önkezével vetett véget életének. Ám erről sem számoltak be a korabeli híradások, amelyekben kizárólag a politikai szereplők színházba illő acsarkodása, illetve a propaganda kaptak helyet." - És a hír, ami miatt ez eszembe jutott: 2019. január 11-étől Magyarországon elérhetetlen a Scopus, a ScienceDirect és a SciVal adatbázisok mindegyike. Ezáltal több mint 50 ezer kutató marad le a nemzetközi kutatás-fejlesztésben. Mert a kormány sokallta a 1,5 milliárdot erre a szolgáltatásra éves szinten. Összehasonlításként: a Stop Soros! kampányból 50 évre lehetne 50 ezer kutatót biztosítani a naprakész kutatások lehetőségéről. Na de ez nem cél, hiszen kinek kellenek Széchenyik és Semmelweisek, nem igaz? Így is túl sok a diplomás, és az összeszerelőüzemekbe olyanok kellenek, akik nem kérdeznek. Hát csak ennyi. - Bálint Natália operaénekes, nemzetközi kapcsolatok elemző, közgazdász (az utolsó szakaszt Demeter Márton Fb-bejegyzése alapján írtam.“ - az idézet a Facebookról való

kitûnõ film! erõteljes mély alakításokkal 10/10
off/on
büszkék lehetünk hiszen a kézmosást az általános orvoslásban Semmelweis Ignác terjesztette el
október 15 a kézmosás világnapja
..hihetetlen..kezünk egy négyzet-centiméternyi területén tízmillió baktérium nyüzsög
..UNICEF: "a fejlõdõ országokban évente 3 millió gyerek hal meg olyan fertõzésekben melyek kézmosással megelõzhetõk lennének"
..Mo-on egyes iskolák felvilágosító programmal - bacilus-szépségversennyel készülnek ez alkalomból
..milyen gyakran? elõtte vagy utána? http://www.life.hu/drlife/20141015-a-kezmosas-vilagnapja-oktober-15-e-celja-hogy-felhivja-a-figyelmet-a-szappanos-helyes-kezmosas.html

"anyák megmentõje"? sokkal inkább anyák megfertõzõje

Ez egy nagyon jó film, amennyire lehet, hitelesen mutatja be Semmelweis életének, tragédiájának történetét, drámaiak, súlyosak a színészi alakítások, ez valószínûleg a két háború közötti magyar filmgyártás egyik legjobban sikerült darabja.

Hát igen, abban az idõben elég egyedien kezelték a dühöngõket...

Pontosan lehet tudni, mi történt Semmelweisszel. Pár hete Czeizel Endre írta meg az ÉS-ben (?), hogy a 70-es években Silló-Seidl György (korábban Nyugatra távozott) magyar orvos megszerezte S. I. bécsi "kezelésének" kórlapját. Az anyák megmentõjét - felesége panaszai alapján - 3 orvos kollegája 1865. július 31-én elmegyógyintézetbe vitette Bécsbe (a beutalt tudta nélkül persze, neki fürdõkúrát mondtak). Miután nem engedték ki az "új klinikáról", rájött, hogy kelepcébe csalták, dührohamot kapott. Erre az elmeápolók 2× is brutálisan megverték, "súlyos sérüléseit és csontzúzódásait nem látták el, így azok egész testére kiterjedõ tályogokat, majd végül általános gennyvérûséget idéztek elõ". Ez okozta halálát augusztus 13-án.

De, érdekes, ugyanis ugyanúgy nyitottak voltak a tudósok az új ötletek iránt. Ami a lényeges: legyen kellõképpen alátámasztva.

Nem érdekes, hogy több, mint 100 év elteltével a tudós világ reakciói az új felfedezésekkel kapcsolatban semmit sem változott? A tudósok feladata az igazság keresése és ezáltal a világ jobbítása lenne, nem pedig az ellehetetlenítés. Mennyivel különb a dogmatikus tudóstársadalom a dogmáiba kövült Egyháztól, amelytõl oly nagyon elhatárolódik?

Bocsánat, hogy majdnem ugyanazt a hozzászólást leírtam kétszer. Az elsõ megírása után nem találtam megjelenítve a fórumon, ezért azt hittem, eltûnt, és újra írtam.

Nem a "gyökér buzeránsok" találták ki az õrültséget, hanem a két ember élete volt ilyen. Azon, hogy valójában mennyire voltak õrületek vagy csak egzaltáltak, megszállottak egy ügy érdekében, a meg nem értettség miatt, azon lehetne vitatkozni. De én nem tartom túlzásnak a filmbeli értelmezéseket, és végül is az is igaz, hogy mindkettõjüket õrültek házába zárták.

Nem tûnik olyan furának, ha ismerjük az életüket. Abban mindkettõjük esetében megjelennek az õrület, vagy ahhoz hasonló egzaltáció jelei. A meg nem értettség, az általuk jónak gondolt ügyért folytatott harc "õrultséghez" Nem a rendezõk találták ki, és nem a közízlés nyomására, hogy végül mindketten õrültek házában. Ma sem tudjuk pontosan, mi történt ott velük.