Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Sue Thomas - FBI

Spoiler
csancsy 2006 szept. 29. - 16:58:57
(543/1443)
VÉGZET KARJAIBAN VIII.RÉSZ
Amikor Jack a romokhoz ért, a nyomkeresõk és a tûzoltók már dolgoztak.
- Hé, Hudson! – Rogers integetett neki, így odament hozzá.
- Találtunk valakit. Egy kutya,
- Egy kutya? Levi! Hol van? Jól van?
- Élve találtunk rá, és állatorvoshoz küldtük.
- Köszönöm, köszönöm.
Jack mobilja csengett.
- Hudson.
- Jó reggelt, Szikra. Hogy vagy?
- A körülményekhez képest jól! Hé, megtennél nekem egy szívességet?
- Persze.
- Megtalálták Levi-t
- Levi-t! Ez csodálatos! Mi van Sue-val?
- Még semmi. El tudnál menni vele az állatorvoshoz és vigyázni rá? Én
- Vigyázni fogok a csodakutyátokra, erre számíthatsz.
- Köszönöm, bumm.
Sue megint mozgást érzett maga felett. Megpróbált kiabálni, de a szavak nem jöttek. Aztán észrevett egy kis csillogást az ujján. A gyûrûje! „Talán ez a megmentõm!”
Elkezdett kopogtatni valamin, ami egy csõnek tûnt.
- Hé, srácok, hallok valamit! – mondta az egyik tûzoltó.
- Mi az, Lassard? – jött oda hozzájuk Rogers.
- Ti is halljátok, amit én hallok?
- Egy pillanat, mintha valaki kopogtatna vagy valami.
- Valaki életben van a romok alatt! – mosolygott az egyik férfi.
- Remek, Lassard, remek. Kezdjenek ásni. Szólok Hudsonnak. Remélem, az õ felesége.
- Sue? Megtalálták? Hol? – kérdezte izgatottan Jack.
- Nem tudjuk biztosan, hogy õ-e. Kopogást hallottunk.
- Sue-nak kell lennie, neki kell!
A mozgás egyre közeledett hozzá. Sue már érezte a remegést, és széles mosoly ült ki az arcára. Megtalálták! Visszamehet a családjához és a barátaihoz, a saját világába.
- Lábak! Valaki van itt, és egy nõ – mondta a férfi, aki meghallotta a kopogást.
Sue már biztosan érezte, hogy valaki van a közelében. Hirtelen napfény világította meg a sötét poklot, és õ azonnal elvesztette az eszméletét. Az utolsó dolog, amit érzett, gyengéd férfikezek érintése volt.
- Sue! – egy zenekar játszott Jack szívében, amikor megérezte a pulzusát. A megkönnyebbülés könnyeit törölte le az arcáról.
- Ver a szíve – mondta a rohammentõs.
- Sue él, él…
- Kérem, menjen innen. Be kell vinnünk a kórházba.
- Magukkal megyek.
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:57:54
(542/1443)
VÉGZET KARJAIBAN VII.RÉSZ (MÁSODIK FELE)
- Te idióta! Nem foszthatsz egy terhes nõt az alvástól… - morogta magának.
Ellenõrizte a gyerekeket, akik még mindig aludtak. Most jól vannak, de persze ahogy felébrednek, rögtön az anyukájukat akarják majd.
Ha Sue nem lett volna süket, férfihangokat hallott volna. Lassan lélegzett, és tartalékolta az energiáját. Idõrõl idõre kinyitotta a szemét, csakhogy észrevegye, még mindig a sötétben van. Nem tudta, mennyi idõ van, még azt sem, hogy van-e valaki a közelében egyáltalán.
Magáért nem aggódott, de azt nem tudta elképzelni, hogy a gyerekeinek nincsen anyja. Jack biztosan tudna találni egy másik nõt. Sok nõ van, de vajon egyetlen is tudná úgy szeretni és tisztelni, ahogy õ teszi?
Ezredszerre is majdnem elaludt, amikor megérezte, hogy valaki mozog a közelében.
- Segítség! – akarta kiáltani, de nem jött ki hang a torkán.
Elkezdett kopogni, de abbahagyta, amikor észrevette, hogy az a valami felette összelapíthatja. Nem akarta, hogy palacsintaként találjanak rá. Palacsinták! – gyengén elmosolyodott, amikor eszébe jutott, Jack hogyan készítette az egyik nap. Elõször a fõzési tudományát akarta bizonyítani, de két-három palacsinta a mennyezeten kötött ki. Másodszorra elhatározta, hogy nem dicsekszik, de akkor meg elégette. A rendes palacsinták sárgák, de ezek feketék és ropogósak, ahogy õ mondta.
Jack kutyakaját akart készíteni, de sóhajtott, amikor rájött, hogy nincs kutya, akit megetethetne.
- Együtt vannak, és segítik egymást – bátorította magát, és erõs maradt.
Egy óráig csak szobáról-szobára járkált, amikor meghallotta a gyerekei sírását. Odament hozzájuk.
- Jó reggelt, herceg és hercegnõ! – mondta olyan vidáman, ahogy csak tudta. Elvégre csak a fia és lánya miatt nem omlott még össze. Miattuk nem süllyedhetett kétségbeesésbe, és nem törhetett ki keserû könnyekben. De a gyerekeknek jó ösztöneik voltak, Jenny és Jase sem voltak kivételek. Megérezték apukájuk félelmét és kialvatlanságát.
- Fürdetés rendben, ruhák rendben, reggeli rendben - gondolta.
- Lucy már biztos fenn van. Menjünk.
Miután biztonságban bepakolta a gyerekeket a kocsiba, a Leland házhoz ment.
- Jó reggelt – üdvözölte Myles-t, ahogy az ajtót nyitott.
- Jó reggelt, kis Hudsonok, és apukájuk. Hogy vagytok ma?
- Kösz, többé-kevésbé jól. Luce fenn van?
- Igen, de nem érzi magát jól.
- Mi a baj? Úgy értem
- Reggeli rosszullét. Ne aggódj, jól lesz.
- Oké, köszönöm Myles.
- Szívesen.
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:56:09
(541/1443)
VÉGZET KARJAIBAN VII.RÉSZ
„Amikor veled találkoztam, úgy éreztem, vagyok valaki
Amikor megcsókoltalak, úgy éreztem, vagyok valaki
Amikor megérintettelek, úgy éreztem, vagyok valaki
De ha elvesztelek, senki vagyok…”
Ez a dal visszhangzott a férfi fülében, mióta hallotta a rádióban. Mintha egyenesen neki írták volna.
- Ne aggódj, megtalálják – mondta Bobby olyan optimistán, ahogy csak tudta. – Hé! Föld hívja Szikrát - rázta meg Jack vállát.
- Igen, úgy értem, bocs, nem figyeltem teljesen – ébredt fel Jack a gondolataiból.
- Oké. Ha beszélgetni szeretnél, elérhetõ vagyok.
- Csak azon gondolkodtam, mi lesz, ha elveszítem
- Haver, ilyenekre még csak ne is gondolj. Tudom, hogy nehéz, de optimistának kell lennünk. Neked különösen, a gyerekeid miatt. Egyik gyerek sem szereti az apukáját boldogtalannak látni.
- Tudom, és továbbra is reménykedem.
- Ez az én emberem. Megérkeztünk – megérkeztek Jack és Sue házához. Jack nagyot nyelt, mielõtt kiszállt a kocsiból.
- Holnap találkozunk. El kell mennem Helen-ért. Hívj, ha valamire szükséged van!
- Foglak. Jó éjt!
Jack gombóccal a torkában ment be a házba. A ház olyan idegennek és kellemetlennek tûnt. Sóhajtott, berakta az FBI-os szerelését a fiókba, és átöltözött, amikor megszólalt a csengõ.
- Sziasztok – mondta szomorúan. Myles és Lucy hozták a gyerekeket.
- Köszönöm – alig mosolyodott el, ahogy a karjaiba vette õket.
- Hogy vagy? – kérdezte Myles.
- Nos, õszintén, fogalmam sincs, hogy fogom átvészelni ezt az éjszakát.
- Sue erõs, túléli – zokogta Lucy.
- Igen, remélem. Jó éjt, Lelandek.
Már késõ volt, így nem kellett olyan sokat foglalkozni a gyerekekkel. Lassan levetkõztette kis hercegnõjét, Jenny-t, és Jase-t is. Mindketten játékosan gügyögtek, ahogy Jack berakta õket a bölcsõjükbe, és gyorsan becsukták a szemeiket. A férfi bekapcsolta a babafigyelõ rendszert, és kiment a nappaliba. Zuhanyoznia kellett volna, de nem ment neki. Megpróbálta vigasztalni magát, de nem járt sok sikerrel. Mindene, ami most volt, az a remény. A remény, hogy valahogy túlélte. Nagyon fáradt volt, de eldöntötte, nem fog aludni. Nem fog lefeküdni nélküle.
Ahogy a férfi a kanapén ült és a fekete képernyõt bámulta, észrevett egy kazettát a felette levõ polcon. Szemügyre vette, MI NAPUNK volt ráírva. Azonnal berakta a lejátszóba. Szép emlékek tolultak fel benne, ahogy végignézte az esküvõjüket. Minden részletre emlékezett. Milyen gyönyörû is volt Sue a fehér ruhájában!
- Lélegezz, haver, lélegezz! – suttogta Bobby, amikor a nõ az oltárhoz sétált.
Miután megnézte az egész kazettát, a nappaliban feküdt le. Egyszerûen nem tudott a közös ágyukba feküdni a nõ parfümjének és lágy bõrének érzete nélkül.
A napsugarak már besütöttek az ablakon, amikor Jack még mindig fent volt. Amikor megérezte a nap elsõ sugarait, azonnal felpattant. Gyorsan lezuhanyozott, és Lucy-t akarta hívni, hogy vigyázzon a gyerekekre, amikor ránézett az órára.
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:17:38
(540/1443)
vÉGZET KARJAIBAN VI.RÉSZ (HARMADIK FELE)
- Értjük. Mikor kezdenek holnap?
- Ahogy a nap felkel. Ne aggódjon, Mr. Hudson, még mindig van esély, hogy a felesége életben van – mondta Rogers, és elment.
- Egyedül lesz éjszaka! Ki nem állhatom ezt – morogta Jack.
- Ne aggódj, haver. A feleséged erõs. Tudom, hogy megtalálják õt és Levi-t reggel.
- De
- Szükséged van egy forró zuhanyra és alvásra. Gyere, hazaviszlek.
- Gyerekek?
- Lucy és Myles majd hozzák õket. Biztonsángban vannak az irodában.
- Jó éjt, édesem. Tarts ki holnapig – mondta Jack csendesen, és Bobby után ment.
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:16:21
(539/1443)
VÉGZET KARJAIBAN VI.RÉSZ (MÁSODIK FELE)
- Csak az igazságot mondtam! – feleselt a szemtelen ügynök.
- Molina! – szólt Nickerson.
- Sajnálom srácok, küldetésem van – az ügynök elment.
- A könyörületesség az igazi küldetés – morogta Tara.
- Sue jól van, jól kell lennie!- zokogta aztán.
Eközben az FBI épületében:
- Leland – Myles felvette a telefonját – Hé, Demetrius! Megtaláltátok? – a férfi várakozó hangja felkeltette Tina érdeklõdését, aki eddig a papírjaival volt elfoglalva.
- Sajnos rossz híreim vannak, Myles.
- Rossz?
- Az épület összedõlt.
- Épület? Összedõlt? Senki sem volt benn, ugye?
- Azt kell, mondjam, hogy Sue-t maga alá temette.
- Sue-t, a mi szájról olvasó Sue-nkat?
- De még mindig reménykedünk, és a nyomkeresõk optimisták.
- Oh…
- Tudom, hogy nehéz, de el kell mondanod Lucy-nak, Myles.
- Hogyan?? Nagyon ideges lesz, és az nem tesz jót az egészségének!
- Tudom, de jobb, ha tõled tudja meg, ahelyett, hogy a hírekben látja.
- Oké
- És Jack tudni akarja, hogy vannak a gyerekek.
- Az FBI óvodájában játszanak. Õ hogy van?
- Képzelheted! Figyelj, most mennem kell. Légyszi ellenõrizd az épület szerkezetét, engedélyek, az építõ cég, és a többi. Egy ilyen épület nem dõlhetett volna össze csak úgy egy kis földrengés miatt.
- Oké, felhívom õket!
Amikor befejezte a beszélgetést, Tina letámadta.
- Mik a hírek? Sue jól van?
- Rossz hírek! Az épület emberekre dõlt, beleértve Sue-t is.
- Oh istenem!
- A balszerencse sosem jár egyedül - sóhajtott a férfi.
- Myles, mirõl beszélsz? Van valami Sue-val? – jött Lucy.
- Luce! Hol vannak a gyerekek? – kérdezte Myles meglepetten.
- Egy kis idõre ott hagytam õket a gyerekmegõrzõben. Hírekért jöttem. Fogadok, hogy vannak, valószínûleg nem jók - találta ki, amikor meglátta Myles boldogtalan arcát és a könnyeket Tina szemében.
- Ülj le.
- Igazán megijeszt, Mr. Leland.
- Demetrius hívott, és azt mondta, hogy…
- Gyerünk, idegessé teszel!
- Az épület összedõlt.
- Oh. De nem voltak benn, ugye?
- De, benn volt
A teljes sötétségben feküdni egyre nehezebb és nehezebb lett Sue-nak. A fájdalom a fejében elviselhetetlen volt. A teste alvásért kiáltott, de õ nem engedett. Ha most elalszik, az valószínûleg örökre. Amikor az alvás majdnem gyõzött az akarata felett, meglátta gyerekei gyönyörû mosolyát, és ahogy Jack szája a nevét formázza. „Nem, Mrs. Hudson, nem hagyhatod itt õket” – mondta a nõ komolyan magának, de a szavak csak a fejében léteztek.
Gyorsan beesteledett, az elsõ csillagok is megjelentek az égen. Jack a megfigyelõfurgon mellett állt, és a nyomkeresõket nézte. Ahogy nagyon besötétedett, a nyomkeresõk abbahagyták a munkát. Rogers odament Jack-hez.
- Az embereim nem tudnak dolgozni éjszaka. Holnap kell folytatnunk.
- Miért? Van fény
- Sajnálom, de az õ biztonságukra is gondolnom kell.
Jack vitatkozni akart, de Bobby mellé lépett.
- Értjük. Mikor kezdenek holnap?
- Ah
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:15:27
(538/1443)
vÉGZET KARJAIBAN VI.RÉSZ (ELSÕ FELE)
- NEEEEEEE! – egy félelmetes sikoly tört fel Jack-bõl. Az épület kártyavárként omlott össze, és Sue, az õ Sue-ja, bent volt. Szemét ellepték a könnyek.
Bobby éppen Darcy-val beszélgetett, hogy valószínûleg késni fog, amikor egy hatalmas robajt és sikoltozást hallott.
- Kedvesem, késõbb visszahívlak. Valami történt – vetett véget gyorsan a beszélgetésnek. Kiment a furgonból, és megállt mellette.
- Oh… édes… Istenem! – az épület összedõlt, emberekre dõlt rá, rádõlt Sue-ra, Levi-ra, és a többiekre.
- Ez nem lehet igaz! Sue, hol vagy? Gyerünk, gyere ki! – Jack a romokhoz futott, és elkezdte eltávolítani õket.
- Levi, hol vagy? – kiáltotta kétségbeesetten. „Ez nem történt meg, ez nem lehet igaz. Sue nem lehetett benn!”
De benn volt. Amikor Sue kinyitotta a szemeit, kellett egy pár perc, mire rájött, mi is történt.
- Segítség! – akarta kiáltani, de lehetetlennek tûnt. Ha csak egy kicsit is kinyitja a száját, sok port fog nyelni. Alig tudott levegõt venni. A karjai és a lábai megsérültek, de nem lehetett összehasonlítani a fájdalommal a fejében. Mintha kalapácsok ezrei verdesték volna a koponyáját. Lassacskán elkezdett emlékezni, mi is történt. Õ és a másik nõ segítették Moore doktort a kijárat felé. Annak ellenére, hogy két férfi meghalt, biztonságban és boldognak érezte magát, hogy ez a dráma befejezõdött, visszatérhet a családjához és barátaihoz. De az a dráma semmi volt ahhoz képest, ami csak most kezdõdött.
- Nyugodj meg, Jack. Megsérted magad! – sietett Bobby kétségbeesett barátjához.
- Nyugodj meg! Hogyan tudnék megnyugodni, amikor itt van eltemetve valahol! Nem tudok megnyugodni! – kiabálta Jack.
- A hivatásos nyomkeresõk mindjárt itt vannak. Nézd, jönnek már! – Bobby a pont most érkezett furgonra mutatott. Jack abbahagyta a romok eltávolítását és feléjük tartó férfiakra nézett.
- Hello, a vezetõ vagyok, Rogers – az egyenruhás, középkorú férfi bemutatkozott.
- Manning és Hudson szövetségi ügynökök.
- Hallottam a túszokról. Hányan voltak benn?
- Öten, és egy kutya. A felette lévõ házból mindenki idejében kimenekült – Jack szinte lélegzetvétel nélkül hadarta - Nos, akkor kezdjük a keresést – Rogers parancsára a férfiak elkezdtek készülõdni.
- Hogyan történhetett ez? – kérdezte Tara sírva.
- A baj az, hogy nem futott ki, amikor lehetõsége volt, Miss Williams.
- Mi? Azt akarja mondani, hogy ostoba volt? – nem akarta elhinni, amit Nickerson egyik embere mondott az elõbb. – Túl nagy szíve van ahhoz, hogy otthagyjon egy sérült embert! – kiabált Tara az ügynökkel.
- Mi folyik itt? – jött Demetrius.
- Azt mondta, ez Sue hibája, mert segíteni akart a másik két embernek – sírt Tara.
- Nézze, Molina ügynök. Törõdjön a saját dolgával. Ha nem akar segíteni, menjen innen – Demetrius felemelte a hangját.
- Csak az igazságot mondtam! – feleselt a
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:14:05
(537/1443)
bocsi, az elõbb az 5.-dik volt, moist folytatom még az ötödiket
Végzet karjaiban V.RÉSZ (FOLYTATÁS)
- Szóval, mi a neve a drogfüggõ társuknak? – hallotta Bobby kérdését. Ránézett Hudson ügynökre, aki nagyon mérgesnek és nem túl türelmesnek látszott. „Csak rosszabb lenne vele tárgyalni. Mi baja lehet? Hova tûnt az a híres nyugalom és elhivatottság? – elmélkedett Victor.
- Derek Robinson – kezdett beszélni. Harry egész végig csendben volt.
- Megtudtatok valamit a még bent lévõ férfiról? – jött Myles.
- Semmit, azon kívül, hogy mindenre képes – válaszolt Jack idegesen.
- Két férfit már lelõtt. Az egyik halott – mondta Bobby.
Eközben a várószobában két nõ és egy férfi idegeskedett Derek következõ mozdulata miatt. A férfi teste még mindig rázkódott, mintha hideg lenne. Nagy kavarodás lehetett a fejében. Senkit sem akart bántani, de megtette. És ha ezek a nõk elkezdnek sikítozni, õket is lelövi.
- Kilenc perc, és valamelyiküket lelövöm – az órát nézte.
- Kilenc percünk maradt. Hol a pénz? – Jack idegesen egyik lábáról a másikra állt.
- Már úton – felelte Nickerson.
Pár perccel késõbb a föld megint rázkódni kezdett.
- Nyugi, ez csak egy utórengés – suttogta Sue Levi-nak.
Amikor minden normális lett, az épület még mindig remegett. Emberek rohantak ki a felette levõ épületbõl. Hatalmas repedés jelent meg rajta, ami egyre szélesedett a mennyezeten és a falon.
- Szerintem ez nem csak egy földrengés – mondta Theresa óvatosan, amikor meghallotta a sikoltozást kintrõl.
- Maradjanak az asztal alatt, és ne mozduljanak, különben mindannyiukat lelövöm – Derek az ajtóban állva kiabált velük. Az orvlövész úgy döntött, kihasználja ezt a lehetõséget, és lelõtte. Amikor a férfi holtan esett össze, Theresa és Sue gyorsan elkezdték támogatni Nathan-t a kijárat felé.
- Menjenek, mentsék magukat – mondta a férfi.
- Menjenek! – mutogatta, miközben megpróbálta magát kiszabadítani a nõk kezei közül.
- Gyerünk, még csak néhány lépés – biztatta Sue.
Már majdnem elérték az ajtót, a mennyezet leomlott. Az utolsó, amit Sue érzett, egy égetõ fájdalom volt a fején, amikor a földre zuhant.
Válasz
csancsy 2006 szept. 29. - 16:11:24
(536/1443)
Végzet karjaiban 4. rész (vagy az ötödik)
Sue megpróbált mindent, hogy lenyugtassa Levi-t, de a Levi egyre hangosabb és hangosabb lett. Két férfi elég értelmesnek tûnt ahhoz, hogy ne lõjék le õket, de a harmadik férfi még Levi-nál is izgatottabb volt. Állandóan motyogott valamit, és rázta a hideg, pedig a hõmérséklet jóval 20 fok felett volt. Drogfüggõként is elég veszélyes és kiszámíthatatlan lenne, de egy lõfegyverrel a kezében még veszélyesebb volt. Az állatorvos félig csukott szemekkel feküdt Sue mellett. Sue nem volt orvos vagy nõvér, de megpróbált mindent. A férfinak nyitott sebe volt, de vér már nem szivárgott.
Levi itt kezdett hirtelen ugatni, és ki akart futni az épületbõl. Amikor Sue megpróbálta megakadályozni, látta, hogy a kutya barna szemei megtelnek félelemmel. Figyelmeztetés nélkül egyre hangosabban és hangosabban ugatott, míg végül az ugatás szomorú csaholássá alakult.
- Mi a baj vele? – kérdezte Hickery meglepetten. – a kutyával eddig nem volt probléma.
- Nem tudom. Izgatott, de nem tudom miért – válaszolta Sue összezavarodva.
Néhány perccel Levi kitörése után elkezdett rázkódni a föld.
- Ez egy földrengés!
- Engedjenek ki minket, most.
- Nem – Dock megállította a túszokat.
- Kérem, meghalunk, ha itt maradunk – sírta a nõ a macskával.
- Phil, engedjük el õket. A börtön jobb, mintha élve eltemetnének – Hickery próbálkozott.
- Nem, nem megyek börtönbe!
- Márpedig ha akarják, ha nem, mi kimegyünk! – a bankmenedzser elkezdett futni az ajtó felé. De soha nem érte el. A golyó Dock fegyverébõl a fején találta el. Sue és a másik nõ sikoltottak. Hickery és Dickery sóhajtottak, majd kimentek. Azonnal ügynökök kapták el õket, ahogy kiértek a fényre.
- Remélem, okosabbak, mint õ volt – dühöngött Dock, a bankmenedzserre utalva. A földrengés gyorsan elmúlt, és nem okozott károkat.
- Jól van? – mutatta Sue a mellette fekvõ állatorvosnak, aki ismert néhány jelet.
- Fáj, de megbirkózom vele- volt a válasz.
A padon ülõ nõ nézte a mutogatásukat. Nem értette meg, de elkapott egy biztató bólintást az orvostól. „Ha a férfi azzal a rettenetes sérüléssel nyugodt tud maradni, én is meg tudom tenni. Ne pánikolj, Theresa, és akkor ennek az õrültnek nem lesz oka bántani téged” – bátorította önmagát.
- Szóval, megmondják a nevüket, vagy találgassak? Nem vagyok gondolatolvasó, ugye tudják – Bobby az elkapott férfiakhoz beszélt. Victor, akit eddig Hickery-ként ismertek, megszólalt.
- Victor Thornton, és Harry Rexona. Az õ ijedt meg a rengéstõl, ezt soha nem fogja megbocsátani magának. Most úton lehetnének Mexikóba vagy Venezuelába három millió dollárral gazdagabban, ahelyett, hogy ügynökök kezei között lennének. De most az együttmûködés tûnt a legjobbnak, hogy csökkentse a büntetésüket. Lehúznak pár évet a börtönben, és ott folytatják az életüket, ahol abbahagyták.
- Szóval, mi a neve a drogfüggõ társuknak? – hallotta Bobby kérdését. Ránézett Hu
Válasz
firka- 2006 szept. 29. - 13:39:38
(535/1443)
nem voltam pár napig, és látom jó sokat írtatok:))))))))))
Már lassan megint kezdett rám jönni, a "miért nem adják a suethomast,ígyszomorúazélet" -érzés, és akkor láttam mit írtatok...Jaj annnnnnnnnnyira remélem, hogy tényleg fogják adni! Kár, hogyha csak azt az 5 részt, de nekem az is akkora örömhír! A petíciónak is hoz talán egy kis fellendítést...
Válasz
csancsy 2006 szept. 28. - 18:27:36
(534/1443)
szuper, akkor az nagyon jó, mert a koleszszobában van a tévém, és akkor nem fogunk összeveszni, hogy mit néznük, mert úgyse leszünk itthon, de legalább fel tudom venni, meg amúgy is jobb, ha hétvégén van, mert kevés jó sorozat van akkor.!!!!Úgy látszik, hogy a közösség ereje nagyon jó és erõs, hallgattak ránk az rtl-esek, ennek nagyon örülök, de azért kár, hogy nem az elejétõl mert néhány részt (csendes éj- számítógépen megvan, de vidin is akarom, meg a a túlélõ, meg a holvagy kislány) nem sikerült felvennem, de nem vagyok telhetetlen, ennek is nagyon örülök, nagyon feldobott ez a hír, szüksége volt erre a lelkemnek, mert néha elég rosszul érzem magam.KÖSZIKE, hogy informálsz:)))))
Válasz
9/10
tundeey 2006 szept. 28. - 18:09:27 9/10
(533/1443)
szóval....szombatonként lesz 15:40kor
Válasz
csancsy 2006 szept. 28. - 18:05:48
(532/1443)
Ja, és még azt akartam mondani, hogy majd holnap rakok fanfactiont, ha hazaérek. elég izgalmas lesz majd, de majd olvassátok, ha akarjátok.:)))
Válasz
csancsy 2006 szept. 28. - 18:02:44
(531/1443)
Szia!Örülök, hogy itt vagy megint,:)))) remélem majd gyakrabban tudsz írni!:)))megértelek, suli idõben elég ritkán lehet írni ide, én is csak este tudok írni gyorsan.
Válasz
csancsy 2006 szept. 28. - 17:59:47
(530/1443)
Halihó! Megint itt vagyok, alig várom, hogy hazamenjek már holnap. már majdnem össze van pakolva, meg stb. szóval már készülök nagyon. Jövõ hét szerdán írom az elsõ zárthelyimet, majd szurkoljatok. Pont a rossz tanárnál, bár már nem is rossz tanár, kezdem megszokni, elég jó fej. csak minket hajt meg nagyon a tanulással.Remélem nála nem lesz nehéz a zárthelyi. Amúgy komolyan mondjátok, hogy lesz sue Thomas?honnan veszitek, és hogy lesz?hétköznap, vagy hétvégén (bevallom jobb lenne hétvégén)?Ez tök jó amúgy. És az utolsó rész?Ez hihetetlen, õszintén szólva nem bíztam benne, azt hittem, majd jövõ nyáron fogják leadni. De ha 15.40-kor lesz, akkor csacska nem lesz?Mondjuk a csacskát nem szeretem, csak kíváncsi vagyok, hogy akkor hogy is van?
Válasz
somvirág 2006 szept. 28. - 17:02:47
(529/1443)
Ez most csak engem zavar?
Válasz
somvirág 2006 szept. 28. - 17:01:30
(528/1443)
Egy hónapja voltam itt (sajnos. suli brrrrrrrrrrr) De ez az óra még MINDIG késik!
Válasz
somvirág 2006 szept. 28. - 16:58:49
(527/1443)
Húúúúúúúúúú, ez most komoly??????? :)))))))))))))))))))))))))))))))))) Szép az élet
Válasz
9/10
tundeey 2006 szept. 28. - 16:33:00 9/10
(526/1443)
ez már biztos, méghozzá az utolsó 5 rész lesz leadva...
Válasz
lyzbet 2006 szept. 28. - 15:50:47
(525/1443)
mnikol:rem én is,h.jó lett a töri dogád!
csanita:a kiselõadásba majd belejössz!
tundeey:ha ez igaz,akkor az nagyon csúcs!!!!!!!!!!!!!!!!!nagyon tök jó!!!!!!!!már most várom,rem igaz!
a fanfictek tetszenek,sztem jó,h.le vannak írva. belegondoltatok már,h.1hónap lement a suliból?!ennek ellenére még mindig hiányzik a sorozat......;-( de hátha most leadják mind a maradékot,de jó lenne!
Válasz
mnikol 2006 szept. 28. - 14:25:14
(524/1443)
Ez nagyon király!!!

Remélem, tényleg lesz, és nem csak 1 kósza pletyka ez!!!
Ha biztos, hogy lesz, elmegyek, és veszek 1 csomó kazettát, és felveszem majd az összes részt!!!

Anyám ki fog akadni... ;)))
Válasz