Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Sue Thomas - FBI

Spoiler
annita 2006 dec. 29. - 18:58:23 Előzmény csancsy
(1043/1443)
A fõcímdalos dolog az úgy volt, hogy nekem már egyszer elküldte Norcy, csak karácsonykor lecseréltük a számítógépet és ez a régin maradt, semmit nem tudtam megmenteni róla, az e-mailjeim közül meg már kitöröltem, én hülye cd-re se tettem rá... Szóval el tudnád küldeni?
Válasz
csancsy 2006 dec. 28. - 17:31:51
(1042/1443)
hûha, az nem jó, az tök gáz, ugyanis nekem is volt hasonló esetem, illetve anyukámnak is. mik okból?nekem egyszerûen benõtt, anyukámnak meg gombás fertõzés volt.
Válasz
mnikol 2006 dec. 28. - 12:34:54
(1041/1443)
Szerencsétlen húgomnak most szedték le a körmét, így nem tud ráálni a lábára. Már elõre örülök, mert most engem fog ugráltatni...
Válasz
csancsy 2006 dec. 28. - 09:23:27
(1040/1443)
Halihó!
Én januártól elkezdek fogyni, remélem beválik majd. egyszer már fogytam elõször 15 majd 10 kilót, de felszedtem most megint 8 kilót, szóval remélem sikerül. Amúgy én elõször csak simán fogytam alapdolgokat tartottam be, meg úsztam mellette, aztán a másodiknál Norbi szerint fogytam, és bevált az is. Na mindegy. Dorcy örülök, hogy ide is ellátogattál, sajnos én nem gyûjtöm a fant, úgyhogy ebben nem tudok segíteni. anita neked már elküldték a zenét?mert ha nem, akkor elküldöm neked. mnikol, sajnos nekem is elég rossz ajándékok jutottak, például megmondtam anyunak, hogy senki ne vegyen tisztálkodási szert, mert már unom, hogy minden évben kapok olyat keresztanyáméktól, és hát mit nem most is azt kaptam tõle. Tesómtól meg pénztárcát kaptam, amit anyu választott ki, ami meg is látszik, mert nem ismeri a stílusomat, mert eredetileg tesómék hajegyenesítõt adtak volna, de sajnos nem tudták már megvenni egy félreértés során, és anyu vett gyorsan helyükbe egy pénztárcát. anyuéktõl scrabble-t kaptam amit utálok játszani, mégis megszerettem, mert eddig én nyertem:))))pénztárcát meg majd hordani fogom, nem tudok mit csinálni.
Válasz
annita 2006 dec. 27. - 11:31:20
(1039/1443)
Dorki, sztem nagyon édes ez a kép! Amúgy nekem is elég gáz volt a karácsony egyik napja, a mamám egyfolytában veszekedett apummal meg a keresztapámmal, de hát van ilyen... :-S :) Amúgy Norcy (vagy vki) el tudná nekem küldeni a fõcímdalt (Jessica Andrews: Who I am)? E-mailem: hofferanita@freemail.hu. Légyszi!
Elõre is köszi, puszi!
Amúgy én inkább hízni szeretnék... :-/ de nem megy...
Válasz
mnikol 2006 dec. 26. - 18:17:08
(1038/1443)
Szerintem az rtl-es fórum senkit se enged föl, ami elég idegesítõ...

Ma keresztanyáméknál voltunk karácsonyozni. Szörnyû volt, fõleg az ajándékok! Kaptam 2 jó ruhát, de volt egy olyan ajándék, amitõl kétségbe estem amikor megláttam. HOGY TEHET VELEM ILYET??? Mert ha csak 2en lettünk volna, úgy is gáz, hát még így! Mikor próbáltam eldugni, még rá is kérdezett, hogy tetszik-e és hogy hordok-e olyat... Ezért (is) kerülöm õt!
Válasz
dorki17 2006 dec. 26. - 15:37:43
(1037/1443)
?????
Válasz
dorki17 2006 dec. 26. - 15:36:24
(1036/1443)
Hát nem aranyos
Válasz
dorki17 2006 dec. 26. - 15:34:12
(1035/1443)
Sziasztok, én még nem voltam itt fent de azt hiszem mostmár sûrûn fogok ide járni mert sehohy se enged fel a gépem az rtl fórumra. Ezért is szeretnék kérni egy kis segítséget. valaki el tudná nekem küldeni azokat a fanokat amiket tegnap óta raktak fel.
Címem:dora.karpati@freemail.hu
Válasz
9/10
tundeey 2006 dec. 26. - 07:49:51 9/10
(1034/1443)
hát az a helyzet, hogy én 5után általában nem eszem semmit talán egy almát, csak ásványvizet iszom...a napi étrendem annyi, hogy reggel elviszek a suliba 2 zsömlét, ha hazaértem, akkor megeszek 1joghurtot és úgy 16:30kor pedig vacsizom valami fõtt kaját amit apuék csináltak.../ez hétköznapra vonatkozik/...na mind1....most értem haza, de 1 óra múlva megyek is itthonról és majd holnap reggel jövök haza..
Válasz
mnikol 2006 dec. 25. - 20:15:47
(1033/1443)
Sziasztok!

Minden fogyni vágyónak: nem kell keveset ennetek, úgy is lehet fogyni, ha este 6 után már nem eszel semmit. Nagynéném 2 hónap alatt 5 kilót fogyott így.

Az már mellékes, hogy nem bír leállni vele, mert mindig kövérnek érzi magát, közben meg már tök sovány...
Válasz
9/10
tundeey 2006 dec. 24. - 15:05:05 9/10
(1032/1443)
"...Leszállt egy Angyalka, és azt súgta nekem: Gondolj ma azokra, akik szivedbe férnek! Eszembe jutottál! Te és a családod, ezután kívánok Békés Karácsonyt!"

csani semmi gond, gondoltam ,hogy közbejött valami, amúgy én is az ördögi körbe tartozom, szóval,.... nagyon keveset eszem és mégis.....na min1....
Válasz
somvirág 2006 dec. 24. - 11:32:32
(1031/1443)
Sziasztok,
én is régebben voltam már itt, télleg kezdünk kihalni, de nekem ez az idõszak mindig nagyon nyüzsis, semmi szabadidõm, ajándékvásárlás, koncertek, stb...
Holnap meg elutazunk nagyimékhoz, úgyhogy mindenkinek
ÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK:)
Válasz
csancsy 2006 dec. 23. - 22:26:06
(1030/1443)
Sziasztok!
mnikol, firka, örüljetek, hogy soványak vagytok, én éppen az ellenkezõje vagyok, szóval nem nagyon futnak utánam a fiúk, és én sem tetszem magamnak, de nagyon nehéz, hiszen akáráhnysozr leadok, mindig aztán újra felszedem, amikor látom, hogy fogyom, rögtön elengedem magam, ez tök ördögi kör. Annita örülök, hogy jelentkeztél, régen voltál itt, remélem gyakran fogsz mostmár írni.
tundeey és mnikol, bocsika, hogy nem voltam fennn msn-en, de Tescóba voltunk, meg segítenem kellett anyunak, de holnap fél 7-tõl, kb. 9-ig fenn leszek este, délutánt nem mondok, ugyanis megyünk mamáékhoz, és nem tudom, pontosan mikor lesz, és nem akarok úgy járni mint most, hogy megint nem leszek fenn msn-en.:)
Válasz
annita 2006 dec. 23. - 21:44:54
(1029/1443)
szia mindenki! újra itt vagyok, szeptember óta kicsit elfeledkeztem a fórumról, de azért elolvastam pár oldalt, h mi újság errefeé... Boldog karácsonyt amúgy mindenkinek! És Csani, még egy szept. 20-i kérdéseddel kapcs.: igen, apuval lakom gyõrben :)
Válasz
mnikol 2006 dec. 23. - 13:48:50 Előzmény firka-
(1028/1443)
Az rtl-es elég nyüzsgõ, ez itt békésebb, követhetõbb.

Régen voltam már itt, most is kis bûntudattal jöttem ide, mert még 1000 dogom lenne. Ráadásul senkinek se vettem még ajándékot (nem is fogok), de asszem, túlélik. Anyám szerint bunkó vagyok, de már megszoktam. Készíteni azért nem készítek, mert semennyire se vagyok karácsonyi hangulatban. Nálunk még mindig átlagos hétvégi hangulat van. Nem szeretem a karácsonyt, sõt! De ezt inkább nem részletezem.

Ne akarj hízni, ha nem tudsz! Én sokáig akartam, és nagyon rosszul éreztem magam. Ma már nem akatok hízni, jó nekem az, hogy lassan 14 éves leszek, 160cm, 41kg. Sokkal boldogabb vagyok így, és már nincs bûntudatom, ha naponta 1X eszek egy keveset. Mindenki mondja, hogy túl sovány vagyok, de ez engem már nem izgat. Ha nem tetszik nekik, ne nézzenek ide!
Próbáld ki, szerintem ez így sokkal jobb, mint állandóan azon görcsölni, hogy hogy nézek ki!
Válasz
9/10
tundeey 2006 dec. 22. - 16:24:46 9/10
(1027/1443)
sorry, hogy nem írtam, de nem is tudom megmondani, hogy miért is nem akartam pontosan sem ide sem pedig az rtl fórumára írni....az a lényeg, hogy minden nap elolvasom , hogy miket írtok ha írtok...
csani megkaptad az e-mailemet?/még múlt szombaton válaszoltam az üzidre/
nekem december óta kari hangulatom van, de sajna 2napja eléggé elkezdett fájni a torkom, így ma már csak az ajándékaimat adtam oda a suliban aztán jöttem is haza, utánna pedig az orvoshoz mentem, így most az ünnepi vacsi nekem egy kis gyógyszerrel lesz kiegészítve....
Válasz
csancsy 2006 dec. 22. - 13:31:51
(1026/1443)
Örülök, hogy írtál firka:)))Hát, nem tudom, nekem csomót kell tanulnom, de mégis van karácsonyi hangulatom, bár örülnék, ha esne is a hó, ez még fokozná.
cula, én is remélm hogy folytatni fogják:)))
Válasz
cula 2006 dec. 22. - 12:50:20
(1025/1443)
Remélem folytatják és remélem össze jön Jackkel.
Válasz
firka- 2006 dec. 22. - 11:49:48
(1024/1443)
Szia csani, örülök, h végre ÍRT VKI!!!!! Én még itt vagyok :D ha ez nem rettent el titeket ;) Hát én most speciel nem várom a karácsonyt, amit egyébként mindig nagyon szoktam. Most egyeltalán nincs karácsonyi hangulatom, legszívesebben már túl lennék az egészen, igaz, legalább ajándékot kapok-meg-adok, ami jó.
Válasz
csancsy 2006 dec. 22. - 08:33:58
(1023/1443)
Sziasztok!!!!
Nagyon hiányoztatok már, bocsi, hogy nem írtam, de gõzzel tanultam a vizsgáimra, és ezután még jobban fogok, mert egypár nem sikerült.Tényleg alig írnak ide, remélem itt vagytok még páran:)))Annyira örülök, hogy végre itt van a karácsony, a kedvenc ünnepem. Igaz, hogy gõzzel tanulhatok, de legalább lesznek napok, amikor együtt lesz a család:))))
Válasz
firka- 2006 dec. 19. - 15:54:03
(1022/1443)
aj fogalmam sincs, mit kéne csinálni, ha ide nem tudok jönni, sehova máshova nem tudok, az RTL-es fórum nem naon jött be :((

ú, részvétem, de hidd el, nem csak te küzdesz ilyen problémákkal pl. én napjában kb. 20-szor halgatom végig, h mennyire sovány vagyok, és hogy mért nem eszek rendesen, de ha egyszer NEM HÍZOK annyira idegesít, de azt mondják, h nem lehet az, h hirtelen meg akarok hízni, csak egyek mindenfélét rendesen, de hiába, ha így folytatom, elfogyok a végén :( na mind1, sok sikert neked is (ha ezt lehet így mondani) ;)
Válasz
mnikol 2006 dec. 18. - 18:54:53
(1021/1443)
Na jó, lehet hogy igazad van...

A fórum tényleg KIHALT, alig ír ide valaki (jelenleg csak te írsz ide rajtam kívül), és ha ez így folytatódik, lassan már SENKI SE FOG IDE ÍRNI!!! :(

Megkaptam a vérvétel eredményét. Tudjátok, mondtam (vagyis írtam), hogy vitamint + gyógyszert is szedek, így jobb eredményt fog mutatni a ténylegesnél. Jobbat mutat, de még így is !5! -nél van ! -jel... Az orvos azt mondta, hogy s*ggbe fog rúgni, ha nem eszek normálisan...
Válasz
firka- 2006 dec. 18. - 12:43:09
(1020/1443)
mnikol, semmi gond, én is szoktam néha hülyeségeket beszélni, de ez sztem nem számított annak, inkább örülök, h legalább ez az egy hozzászólás van, mióta írtam. én mos azon vagyok kiakadva, h már nem csak KI FOG hanem MÁR KI IS HALT a fóumunk :(( egész hétvégén nem írt ide senki, tudom, én se, de én nem voltam nemhogy itthon v netközelbe, hanem azért elég távol, na mind1
Válasz
mnikol 2006 dec. 15. - 19:20:05 Előzmény mnikol
(1019/1443)
Olyan izé, én is már ilyenekrõl írkálok ide... Pedig ez a fórum nem errõl szól! Néha kiakadok magamon...
Válasz
mnikol 2006 dec. 14. - 17:48:46
(1018/1443)
Túléltem a vérvételt, de kissé kiakadtam.
Vasat akarták nálam megnézni.
Itthon jöttünk rá, hogy olyan gyógyszert szedek, amiben van vas... Így valószínûleg normális eredményt fog mutatni, pedig eredetileg én vashiányos vagyok. Magyarul: HIÁBA SZÚRTAK MEG!!! :(
Válasz
firka- 2006 dec. 14. - 12:51:04
(1017/1443)
hát ez így nekem is tök fura, meg nem is tetszik, de sztem az rtl-es teljesen más lett, itt meg csak a szín változott, szval sztem ez a fórum még jobban járt, na mind1
Tündi, köszi az idézeteket, naon tetszettek, egyébként én is pont így gondolkodom, szerencsére most éppen kicsit kifelé megyek ebbõl a korszakból (ja, egyébként ez a sorozat elég sokat segített benne - ez a sorozat is) és mostmár ha vki beszól vmit már egyeltalán nem akarok kötelet akasztani a nyakamba, elfogadtam magam így, és sztem vki azért érzi magát fölöslegesnek, mert annak tartja magát - ez az én véleményem, nem bizt h mindenkivel így van
ja, egyébként ezt a fanficot azért raktam be, mert a sajátom, tehát ezért nem valószínû, h fogok még be rakni, csak, ha írok másikat :)
Válasz
mnikol 2006 dec. 13. - 20:23:16
(1016/1443)
Nálam is ilyen, nekem nem igazán tetszik, de mind1...
Az rtl is megváltozott, az is hasonló lett, meg így most ez is!!! Mi van itt? Minden ilyesmi lesz!?
Válasz
somvirág 2006 dec. 13. - 20:18:00
(1015/1443)
Ugye nem lettem színvak, vagy semmi ilyesmi, vagy csak nálam van, hogy ilyen "érdekes" színû a fórum?
Válasz
mnikol 2006 dec. 13. - 19:42:05
(1014/1443)
SENKI SEM FÖLÖSLEGES!
Nekem is volt olyan idõszakom, amikor azt hittem, fölösleges vagyok, de aztán rájöttem, hogy nélkülem mindenki boldogabb lenne, és ez erõt adott. Na meg anyám kedves szavai is: "Mindenki jó valamire. Ha másra nem, elrettentõ példának..."

Egy kicsit gonosz volt, de sorry, ez vagyok én!

Mindig arra gondolok, hogy erõs vagyok, és csak egy gyenge törik meg. Ha belegondolok, hat évig ezzel maradtam életben. Nem volt SOSE egy jó napom, minden este magamban sírtam, állandóan beteg voltam, de utólag jónak látom. Ha azt kibírtam, már nem lehet sokkal rosszabb.

Kigyûjtöttem nektek néhány részletet különbözõ dalokból. Nem tudom pont, mi szerint válogattam ki õket, de egész jók! (Ha valakit érdekel, melyik dalból vannak, írjon!)

"lehet a kényszer bármien úr, fogadok én élem majd túl..."

"Csak körforgás - ez hát az élet, nem lesz soha más. Mert véget ér, minden õsz és tél a tavasz és a nyár. Hát mondd, hogy nem is fáj, Good bye!..."

"Kicsit fájt, ugye érted? Így jár, aki téved, de talpra is áll. Hát én túl fogom élni, nem tudsz porrá törni, ez a harc itt eldõlt már..."

"Egyedül más, mégis ugyanúgy jó. Magam vagyok, sose fogok így félni, baby, és túl fogom élni..."

"Titkom néma a szélben, édes sóhaj az éjben: -mindig így ringass engem! De vágyaim még csak titkok a szélben..."

"M'ért nem tudod elfogadni szabad vagyok mint a madár?! Rajtad kívül más is jár szeretem ha nincs határ!"

"Ezer széttépett levél, egy hazug érzésrõl mesél, de minek sírni, ha úgyse fáj? De bosszút állni érte muszáj!"

"Most megtanulod, h én ki vagyok! Ne gondold, hogy Te nyertél! Ma visszakapod, azt a napot, mikor súgtad, hogy szerettél!!!"
Válasz
firka- 2006 dec. 11. - 12:51:30
(1013/1443)
Pedig én ezt pont bíztatásnak szántam, na mind1
ahogy visszanéztem, elég sok fanficot raktam be (mármint terjedelemre) és Ani ha majd rakok be másikat, akkor az csak egy kicsit késõbb lesz, majd elmondom miért, továbbra is várom a véleméyneiteket ezzel a fanfic-kal kapcsolatban :)
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 15:13:16
(1012/1443)
BÍZOM BENNED (XXXV. RÉSZ-VÉGE -ezt nem tette be az elõbb)
Sue: Vagyis...Örülök, hogy megint itt lehetsz.
Jack: Így legalább kaptál mégegy esélyt, hogy velem táncolhass.
Sue: Hát, ha belegondolok...ezért mindenképpen megérte.
Jack: Akkor ezt most bóknak veszem.

Úgy érzik, mintha rajtuk kívül senki sem lenne abban a teremben. Sue ugyan nem tudja, milyen zene szólhat, de úgy érzi, valahol legbelül mégis hallja. Kapott mégegy esélyt, és tudja, mostmár nem fog hátat fordítani soha többé.

Jack: Talán mégsem olyan borzalmas ez a bál mint hittem.
Sue: Fõleg, mivel te is itt vagy.

Sue: (gondolja) El sem hiszem, hogy ezt kimondtam.
Jack: (gondolja) El sem hiszem, hogy ezt kimondtad.

Jack: De semmit se érnék ezzel a tánccal, ha nem te táncolnád velem.

Sue Jack szemébe nézett, és nem tudott már mást mondani. De nem is akarta. Úgy érezte, ez a tánc sosem fog véget érni. Ahogy az élete sem, egyhamar. És ha majd tíz év múlva gondol vissza erre a pár estére, pontosan úgy fog rá visszaemlékezni, mintha még mindig itt volna.

THE END (mármint a fanficnak ;)
És most õszintén: légyszi mondjátok el a véleményeteket errõl a fanfic-ról, nagyon fontos lenne
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 15:11:11
(1011/1443)
BÍZOM BENNED (XXXV. RÉSZ)
Sue: Ezt, nem én írtam. Én is kaptam ilyet.
Jack (megnézi Sue levelét) Valaki direkt hívott ide minket.
Sue: Jó terv. De nem értem mit akartak ezzel.
Jack: Mindegy, úgyis...beszélni akartam veled.
Sue: Tényleg? Mirõl?
Jack: Tudom, hogy haragszol rám, amiért eljátszottam a halálomat. De
csak így menthettelek meg. Miattad csináltam.
Sue: Tudom Jack. De értsd meg, ezt nem tudtam volna elviselni.
Jack: Tudom Sue. De nem engedem, hogy meghaljak. Ne félj.
Sue: Ki fél? (mosolyog)
Jack: Így visszagondolva érdekes volt látni téged tegnapelõtt.
Sue: Olyan mintha évekkel ezelõtt lenne.
Jack: Még mindig nem hiszed el, hogy tényleg én vagyok?
Sue: Már kezdek beletörõdni. Még mindig magam elõtt látlak, ahogy
lelõttek.
Jack: De nem lõttek le.
Sue: Lassan kezdem elhinni. Csak...félek hogy egyszercsak hirtelen
felébredek. És rájövök, hogy az egészet csak álmodtam.
Jack: Gondolj arra, hogy csak álmodtad, hogy meghaltam. És most
ebbõl ébredtél fel.

Hosszan egymás szemébe néznek, ha nem is mondanak semmit. Sue
úgy érezte, kapott még egy esélyt az élettõl. Még egyet, hogy sose
felejthesse el, milyen fontos is neki Jack. És habár tudta, hogy Jack
tényleg nem halt meg, most úgy érezte, tényleg visszakapta. Mostmár nem félt Jack szemébe nézni. Mostmár tényleg elhitte, hogy ott van mellette, és érezte, hogy még sokáig nem hagyja ott. Boldog volt, kimondhatatlanul boldog. Úgy érezte, ha sose fog más örömet látni, de Jack ott lesz vele, akkor is boldog lesz, bármi történjen.

Jack: Hát, csak egyféleképpen tudhatjuk meg, ki írta a levelet.
Sue: Tényleg? És hogy?
Jack: (elkapja Sue kezét) Felkérhetlek táncolni?
Sue: Nem is tudom. Egyszer már sikerült.

Mosolyogva mennek be a terembe.

Carrie: Szépek így, igaz?
Lucy: Mármint Jack és Sue?
Carrie: Igen. Mit gondolsz, ki írta nekik a leveleket?
Lucy: Milyen leveleket?
Carrie: Hé, még neked is van mit tanulnod a kerítõnségben. (és Lucyra
kacsint)
Lucy: Á, így már értem!
Carrie: Ne aggódj, majd beavatlak.

Sue: Na, szerinted?
Jack: Fogalmam sincs. De majd kiszedjük belõlük. Jól táncolsz.
Sue: Hát, jó a partner.
Jack: Köszönöm.
Sue: És, milyen volt, halottnak lenni?
Jack: Azt hiszem még várnék egy kicsit az egésszel-
Sue: Helyes.
Jack: De legalább láttam, hogy festenél, ha meghalnék. Hogy nem
tudnál így élni.
Sue: Ezt ugye nem azért mondod, hogy az orrom alá dörgöld?
Jack: Eszemben sincs.
Sue: Rendben. Elfogadom a bocsánatkérést.
Jack: Ne felejtsd el, hogy én mentettem meg a te életed, és nem
fordítva!
Sue: Hm, ez igaz. Ráadásul kétszer is.
Jack: Kétszer?
Sue: Igen. Egyszer a kamion elõl. Egyszer pedig azzal, hogy
visszajöttél.
Jack: Igazából, el sem mentem.
Sue: Tudom. De jó arra gondolni, hogy visszakaptalak.

Jack mosolyogva néz rá. Suenak csak pár perc múlva esik le,hogy egy kicsit elszólta magát.

Sue: Vagyis...Örülök, hogy megint itt lehetsz.
Jack: Így legalább kaptál mégegy esélyt, hogy velem táncolhass.
Sue: Hát, ha bel
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 15:09:16
(1010/1443)
BÍZOM BENNED (XXXIV. RÉSZ)
Az este a megszokott unalmassággal telik el. De ezt senki nem
mutatja, hiszen tudják, Carrie mennyire örül, hogy itt lehet, FBI
ügynökök között, amilyen õ is szeretne majd lenni. Már nincs benne az
a kis ellenkezés, amit mutatott, mikor a szülei meghaltak. Már elfogadta
az életét, és tud benne boldog lenni, végre, mostmár.
Ugyan még a rendezvény korántsem közeledik a végéhez, egy pincér
közelít Sue felé.

Pincér: Maga Sue Thomas?
Sue: Igen, én vagyok.
Pincér: Valaki ezt küldi magának.
Sue: Ki küldi?
Pincér: Nem tudom. Nekem is másvalaki hozta, hogy adjam oda
magának.

Sue értetlenkedve veszi kezébe a borítékot. Mintha csak fel akarták
volna adni. Már rajta van minden, a cím, a bélyeg, csak a feladó nincs.
Leragasztották. Miért tenne ilyet valaki, ha úgysem akarta feladni?
Felnyitja a borítékot. Egy balsejtelem fut át a fején. És a megérzései
most sem hagyják cserben. A borítékban nincsen más, csak egy
teljesen üres, egyszerû fehér papír.

Sue: Nekem most...majd mindjárt...visszajövök.

Gyorsan rohan be a mosdóba, nem s gondolkodik, látja-e valaki, A
papírt belenyomja a mosdókagylóba, és szép lassan engedi rá a vizet.
Majd a betûk, ahogy számított is rá, kirajzolódnak rajta.

"Sue, ne ijedj meg. Ezt a levelet egy barátod írja. Ne félj,akit az FBI Lecsuk, nem jön ki ilyen hamar a börtönbõl. Légy 8óra 45 perckor az erkély már nem a terembe nyíló ajtajánál.Tudom, hogy ott leszel, kíváncsi vagy."

Sue gyorsan az órájára néz. 8 óra 43. Nem tudja, menjen-e. De a levél
írójának igaza volt. Túl kíváncsi. Gyorsan átmegy a termen. Látja, hogy
Lucy értetlenkedve néz rá az asztaltól. De most nem érdekli. Fogalma
sincs, még ötlete se, mi lehet ez az egész.
Az ajtónál valaki háttal neki áll. Aki az erkélyen van, sõt aki a teremben,
az végképp nem láthatja õket. Sue sejti ki lehet az, de nem igazán
hiszi el.

Sue: Jack?
Jack: Sue? Ezt te írtad?
Sue: Mit? Én nem...

Sue kikapja a kezébõl a levelet. Pont ugyanolyan, mint a sajátja, csak a
szöveg más egy kicsit.

"Jack, ne ijedj meg. Ezt a levelet egy barátod írja. Ne félj,akit az FBI lecsuk, nem jön ki ilyen hamar a börtönbõl. Légy 8 óra 45 perckor az erkély már nem a terembe nyíló ajtajánál.És mégvalami: kérj fel táncolni!"
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 15:07:19
(1009/1443)
BÍZOM BENNED (XXXIII. RÉSZ)
Sue: Hát, ha már így itt vagyunk, lenne egy kis meglepetésünk a mi
kedvenc FBI ügynök jelöltünknek.
Carrie: Nekem? Hogyhogy?
Sue: Sajnos ugyan ezt nem tudtuk becsomagolni neked, de azért van
rajta egy masni. Lógasd le a kezed a székrõl. Csak várj egy pillanatot.

Carrie egy nagyon halk ugatást hall, és talán életében elõször, nem is
hisz a fülének. De az most sem csapja be.

Carrie: Egy kutya? Nekem, hogyhogy? - és simogatja a kis kölyökkutya
fejét - Ráadásul azt hittem ide tilos kutyákat behozni.
Lucy: Nem akármilyen kutya. Vakvezetõ.
Myles: Még egy hét képzés, amin te is ott vagy, és már örökre
elválaszthatatlanok lesztek.
Carrie: Ezt nem tudom elhinni.
Jack: Én mért nem tudtam errõl?
Lucy: Hát Jack, ha elfelejtetted volna halott voltál.
Carrie: Melyikõtök ötlete volt?
Tara: Sueé.
Carrie: És, neve van már?
D: Arra gondoltunk, hogy te nevezd el valahogy.
Carrie: Nem is tudom. Azt hiszem...igen. Levinak fogom hívni.
Lucy: Ez érdekes, erre nem számítottam.
Carrie: Ha az én példaképeim...ti vagytok, akkor azt szeretném, ha
nekem is olyan jó kutyám lenne, mint Levi.
Bobby: Hát akkor, örülünk, hogy „tetszik”.
Carrie: Én is örülök. Visszaadtátok egy vak lánynak az álmát és az
életkedvét.

Carrie egész este nem tudja elengedni új kutyáját. Máris megkedvelték
egymást. Talán ez az a láthatatlan kapocs, ami most, és majd késõbb
is összetartja õket. Jack egész este próbálja elkapni Sue pillantását, de
õ láthatóan kerüli. Nem tud Jack szemébe nézni. Talán még most sem
fogta fel.

Jack: (súgja Bobbynak) Még mindig nem tudja elhinni. Sose fog
megbocsátani nekem.
Bobby: Túl nagy kockázatot vállaltál haver. Nem örül neki, hogy ezt
tetted vele.
Jack: De nem értem, azt hittem örülni fog, ha kiderül, hogy mégsem
haltam meg.
Bobby: Túl nagy volt a sokkhatás. Adj idõt neki.
Jack: De mégis vidám, és én...mintha itt se lennék.
Bobby: Még mindig könnyebb lesz neki ezt feldolgozni, mintha tényleg
meghaltál volna. Hiszen láttad, milyen állapotban volt.
Jack: De...
Bobby: Csak nézz rá. Örül neki, hogy megint itt vagy. De annyira nem
számított erre, hiába reménykedett benne. Ezt neked is el kell
fogadnod.
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 15:06:30
(1008/1443)
BÍZOM BENNED (XXXII. RÉSZ)
Ebben a pillanatban lép be Sue Levi-al és Carrievel az ajtón. Mindenki
elhallgat.
Carrie: Sziasztok. Nem is gondoltam, hogy már mind itt lesztek.
Sue: Én se, fõleg, hogy ennyien.
Sue még mindig nem tud hinni a szemének. Ha a szíve mostmár mást is
mondd.

Egy nappal késõbb

Lucy: Gyere Sue, indulnunk kell. Azta, jól nézel ki.
Sue: Igazán semmi kedvem ehhez a bálhoz.
Lucy: Ahogy senkinek se, mégis minden évben túléljük. Carrie kész van
már?
Sue: Elég sokáig készülõdik. Azt mondta, nem kell neki segítség. És, a
meglepetésünk készen áll?
Lucy: Igen, már mindent el...Carrie, nagyon csinos vagy.
Carrie: Hát, kösz. Megpróbáltam minél többet beleadni, úgyis ez lesz az
utolsó estém veletek.
Sue: Majd késõbb várunk vissza. Hiszen, ha jól tudom, még mindig FBI
ügynök akarsz lenni.
Lucy: Na gyertek, majd ott folytatjátok a beszélgetést, mert ha most
nem indulunk el, már biztosan elkésünk.

A "bálteremben"
Tara: Azt hittem már sosem értek ide. Carrie, nagyon csinos vagy.
Carrie: Köszönöm szépen, te is.
Tara: Kösz, de honnan...
Carrie: Ahogy felénk fordultál a ruhád széle súrolta a padlót. Csak
selyembõl lehet ezzel a hanggal. Ahogy veszed a levegõt, arrébb arébb
fújsz egy-egy "tollpihét" a nyakadban lévõ boán. És hallom ahogy,
néha-néha hozzáütötted a karperecedet a nyakláncodhoz, ami ez után
következtetve ezüstbõl van. Csak csinos lehetsz.
Bobby: Váó, ez aztán lenyûgözõ. Igazi FBI ügynöknek születtél.
Carrie: Köszönöm.
Lucy: Még szerencse, hogy Mylesról nem kell ilyen pontos jellemzést
adni. Látatlanba is biztos vagyok benne, hogy hogyan fog kinézni.
D: Sziasztok. Úgy látom már mind itt vagytok. Á, azt hiszem Jack túl
sokáig volt halott.
Sue: Nahát, Donna, örülök, hogy te is itt vagy.
Tara: Hogy bírtad rászánni magad, hogy elgyere? Neked szerencséd
van, még csak nem is kötelezõ.
Donna: Órákig nyaggatott, hogy én is jöjjek vele. De nem bánom.
D: Így legalább lesz indokunk hamarabb hazaindulni.

Jack ebben a pillanatban lép be a terembe. Összenéznek Sueval, és
Sue arcáról egy pillanatra eltûnik a mosoly.

Bobby: Nahát, a mi kedves Jackünk is megérkezett végre. Azt hittem
már túl erõsen szögezték rád a koporsót.
Jack: Ha-ha-ha Bobby. Inkább örülj, hogy megint viszontlátsz. Mostmár
legalább tudom, mennyire sajnálnátok, ha én nem lennék.

Lucy: Azt hiszem a legjobb, ha leülünk.
Myles: Sajnos nem lesz vége hamarabb, ha hamarabb kezdjük.
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 15:05:43
(1007/1443)
BÍZOM BENNED (XXXI. RÉSZ)
Másnap az irodában
Bobby: Lucy, Sue bejött már?
Lucy: Nem, direkt hamarabb ide akartam érni.
Tara: Mégis mit csinált tegnap?
Lucy: Beállított Jackkel az oldalán, aztán köszönt, és lefeküdt. Nem
tudtam magamhoz térni.
Myles: De Jack meghalt, legalábbis úgy tudtuk. (mindenki ránéz)
Megmagyarázná végre valaki, hogy mi is történt?
Jack belép a szobába
Myles: Én azt hittem, hogy te...
Bobby: Mind azt hittük. Szóval, beavatnál minket végre?
Jack: Tudom, hogy meglepõ, és igazán jó érzés tudni, hogy ennyire
hiányoztam, de muszáj volt.
Tara: Ha nem örülnék annyira, hogy tényleg itt vagy, legszívesebben
megfojtanálak ezért.
Lucy: De láttuk ahogy lelõttek. Mi történt?
Jack: Tudtam, hogy megakarja ölni Suet, mikor végülis én is kaptam egy
levelet. Tehát engem is figyelt. Ne nézzetek így, ez volt az egyetlen
megoldás.
Bobby: Ha nem magyarázod el rögtön, azt hiszem még mindig inkább
elhiszem, hogy egy szellem, mintsem az igazi Jack Hudson áll itt
elõttünk.
Jack: Szóval megkértem valakit. Tieteket nem lehetett, hiszen a
gászotoknak valódinak kellett lennie. Csak egy embernek szóltam, itt
az FBI-nál dolgozik, és ráadásul pontosan is céloz. Ami pedig a legjobb,
nem pletykál senkinek, és közülünk csak én ismerem. Megkérdezhetitek
tõle, ha kell, megadom a mobilszámát.
Myles: Ez nem változtat azon, hogy lelõtt, tehát meg kellett volna
halnod.
Jack: Köszönöm a bíztatást Myles, de a helyzet az, hogy vaktölténnyel
lõtt. Az orvossal pedig beszéltem, hogy mint halottat könyveljenek el.
Felnyitathatjátok a koporsómat is. Üres lesz.
Lucy: Akkor te hívtad fel Suet, hogy forduljon meg. Te mentetted meg.
Jack: Mondom, hogy ez volt az egyetlen esély.
Bobby: Már csak egy utolsó kérdés. Amikor lelõttek, Sue ott volt veled.
Nem lélegeztél, egybõl meghaltál. Sue csak nem feltételezne ilyet, ha
nem vette volna észre biztosan.
Jack: Igen, ez a másik dolog, amiben szintén egy orvos barátom volt a
segítségemre. Egy pillanatra el lehet fojtani a lélegzetet, mintha csak
halott lennél. Tõle kaptam erre, egy "csodaszert".
Lucy: Hát ezt jól kitervelted. Azért azt ne felejtsd el, hogy még tarozol
nekünk. Ennyivel nem úszod meg.
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 15:04:43
(1006/1443)
sorry, az elõzõt véletelnül elküldtem üresen :(
BÍZOM BENNED (XXX. RÉSZ MÁSODIK FELE)
- Azért nem siratsz meg.
- Most nem tudok sírni.
- Nem is fogsz. Én vagyok az, Sue.
- Tudom Jack. De bármilyen élethûre is képzellek, nem tudom elhinni,
hogy tényleg itt vagy. Akkor tényleg megõrülnék.

Hallgatnak egy ideig.
- Ha mégis kiderülne, hogy nem haltam meg, mit csinálnál?
- Nem akarok belegondolni. Fogalmam sincs. Tudom, hogy ez nem
történhet meg.
- Mit fogsz most csinálni?
- Nem tudom. Képtelen vagyok így élni, érted?
Sue feléfordítja a fejét, és annyira akarja, hogy az a könnycsepp végre
legördüljön az arcán. De az sehogy se akar.
- Annyira sajnálom Jack.
- Én sajnálom.
- Képtelen vagyok hazamenni. Mert tudom, hogy te úgysem jöhetsz
velem. Csak képzellek, már csak ez maradt nekem, de nem akarom
még, hogy véget érjen az álomkép.
- Sue, ki kell tartanod.
- Mindenki ezt mondja. De képtelen vagyok kitartani. Elképzelem, hogy
3 vagy 4 év múlva, ugyanígy fogok itt állni. Sosem fogom kiheverni.
- Veled rosszabb történt, mint velem. Azt hittem, nem fogsz ennyire
összetörni, ha már... nem leszek.
- Már nem vagy.
- De itt vagyok Sue. Gyere, menjünk haza.
- Ne menj el még, kérlek. Hogyan maradhatnék erõs? Hidd el Jack, így
már nincs értelme hazamenni. Így már nincs értelme bemenni holnap.
Így már nincs értelme semminek.
- Sue...
- Értsd meg, nem tudom egész életemben játszani, hogy semmi baj.
Talán az lenne a legjobb, ha én is...
- Sue, ezt verd ki a fejedbõl. Senki nem ezt várja tõled. (Majd a
szemébe néz, és meglátja a bennerejlõ kétségbeesést.) Én sem ezt
várom tõled.
- Ó Jack...

Majd Sue arcán lassan legördül az elsõ könnycsepp.Mostmár nem akar sírni. Pedig tudja, hogy ezt kell. A másik magához huzzá, és átöleli, hogy Sue sírjon a vállán. És ki is tör belõle a zokogás. Érzi, hogyha vége lesz, akkor megkönnyebbül. Nem tudja elengedni. Csendesen sír, amíg el nem úszik az utolsó könnye is. Majd csak áll, hogy megnyugodjon végre. De nem akarja elengedni. Csak áll, és annyira érzi, mintha tényleg lenne ott valaki, és még ha a kezével érzi is a kabátját, a fejében tudja, csak a levegõt öleli.
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 15:02:58
(1005/1443)
BÍZOM BENNED (XXX. RÉSZ MÁSODIK FELE)
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 15:02:21
(1004/1443)
BÍZOM BENNED (XXX. RÉSZ)
Sue és Lucy lakásán.
Sue: Miért nem undorodtam tõle? Még mindig nem tudom elhinni az
egészet.
Lucy: De már vége van, Sue. Már nem árthat neked.
Sue: Nem akart megölni. Nem értem. Jacket mégis megölte. És ezt
letagadta. De miért beszélek így róla? Hiszen csak egy gyilkos aki..
Lucy: Sue, nyugodj meg. Mostmár vége van. (és megöleli Suet)
Valahogy tovább kell lépned. (és Sue arcán egy könny csordul le, hiába
próbálta visszatartani) Minden rendben lesz.
Sue: Semmi sem lesz már olyan, mint régen.
Lucy: De mi mindannyian itt vagyunk neked, Sue. Tudom, senki nem
pótolhatja, de ki fogod bírni, tudom. Erõs vagy.
Sue: De ehhez nem eléggé.

Sue lassan elengedte Lucyt. Megtörölte a szemét, mintha ezzel
kitörölhetne bármilyen fájdalmas emléket.

Este volt már. Sue csendben nézett le a városra. Olyan furcsa volt,
hogy minden ment tovább. De õ nem tudott továbblépni. A szél
csendben fújt, de Suet nem zavarta. Maga sem tudta, mi óta állhatott
már így a korlát mellett. Nem tudta, meddig fogja így kibírni. Elõbb-
utóbb beleõrül az egészbe. Elõször vallatta be magának, hogy nem tud
így, Jack nélkül élni. Képtelen rá. Hiába is próbálta folyton kiverni a
fejébõl, nem sikerült. Aztán szép lassan beletörõdött. Nem tehetett
mást. Gondolkodott azon, milyen lesz mostantól élni. De nem is akart
igazán belegondolni. Nem akart így élni. Sorrol-sorra jutottak eszébe
az emlékek. Most akart volna sírni. De most nem lehetett. Sóhajtott
egyet. Úgy érezte, áll mögötte valaki. Lassan megfordult. Nem sikított
fel, pedig nagyon megijedt.
- Jack te vagy az?
- Sue? Még csak nem is lepõdsz meg? Mit csinálsz itt?
- Azt hiszem én sem tudom.
- Még Levit sem hoztad magaddal?
- Nem, egyedül akartam lenni egy kicsit.

Sue tudta, hogy a levegõbe beszél. Annyiszor elképzelte, hogy Jack itt
van mellette, és beszél hozzá. De tudta, hogy valójában senki nincs ott.

- Olyan valóságosnak tûnsz, Jack.
- Valóságos is vagyok.
- Hát persze.

Sue visszafordította a fejét a városra. Tényleg kezd megõrülni.

- És mesélj, mi történt?
- Elkaptuk, aki meg akart ölni.
- De túlélted.
- Igen, hála valakinek. De te nem élted túl. Annyira sajnálom Jack.
- Nem kell.
- Néha sajnálom, hogy engem mért nem lõtt le ott.
- Ez kedves tõled.
- Mégis hogyan éljek így otvább Jack? Te voltál az, aki segített bejutni
az FBI-hoz. Mégis mit tudok most csinálni.
- De itt vagyok.
- Itt vagy, de csak a fejemben.
- Haza kéne menned lepihenni.
- Még nem akarok. Nem akarok visszamenni és úgy tenni, mintha mi
sem történt volna.
- Azt hittem jobban fogsz örülni, ha újra látsz.
- Tudom, hogy ez képtelenség. Láttalak meghalni. Ezer ember igazolja.
- Nem vagy jó állapotban.
- Te sem lennél jobb-ban az én helyemben.
- (egy mosoly jelenik meg az arcán) Szóval fontos voltam neked.
- Nem csak... de mit is tagadok? Úgysem hallad már soha. Az egész
csapatnak fontos voltál, tudod te is.
- Azért nem siratsz meg.
- Most nem tudok sírni.
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 15:01:17
(1003/1443)
BÍZOM BENNED (XXIX. RÉSZ VÉGE -amit nem rakott be)
Sue: Ez nem igaz, hogy mondhatok ilyeneket? Legszívesebben
lelõnélek. Megölted Jacket.

És ennél a mondatnál egy halvány könny csorog végig az arcán.

Lucy: Még mindig nem mehetünk be?

Sue: De nem fogom megtenni. Maga sem ölt meg engem. Ugyan nem
jószándékból. De akkor sem sikerült. A legjobb, ha most börtönbe
megy.
Daniel: Én már beletörõdtem. De te beletörõdtél már a saját sorsodba?
Nem én öltem meg Jacket, ezt te is be fogod látni. Sok sikert neked..az
élethez.

Erre bejönnek ketten és megbilincselik. Sue már rég leeresztette a
pisztolyt.

Sue: Mért emelte fel a kezét, nem is volt megtöltve.
Daniel: Mindketten tudtuk. De azt, ha töltve lett volna, sem öltelek
volna meg vele. És még csak annyit, hogy látszik, hogy tényleg
szerettted.
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 14:59:54
(1002/1443)
BÍZOM BENNED (XXIX. RÉSZ)
Bent ül egy teljesen átlagos férfi. Sue sokkal idõsebbnek képzelte még
eddig. Ha nem tudná ki õ, talán még jóképûnek is tartaná. A legjobban
talán õ maga furcsálta, hogy nem undorodik ettõl az embertõl.

Sue: Üdvözlöm. Sue Thomas.
Daniel: Te is tudod, hogy tudom, ki vagy.
Sue: Szóval..miért ölt meg ennyi embert?
Daniel: Ne mondd ezt, hogy megöltem. Senkit nem öltem meg. Sok
mindenki õrültnek hisz. De nem vagyok az. Ezek a kutatók mind istent
akartak játszani. De ezt nem engedhetik meg.
Sue: Szóval beismeri, hogy maga tette?
Daniel: Te jobban tudod.
Sue: De, mért akarta megölni Carriet? Igazán nem ártott senkinek.
Daniel: Figyelj szivi, nem hagyhatnánk ezt a gyilkosságos dolgot? Te is
tudod, hogy én csak neked akartam jót.
Sue: Mivel, hogy megölte Jacket?
Daniel: Nem én öltem meg, értsd már meg! Én nem õt akartam! Hanem
téged.
Sue: Vagyis rosszul célzott..
Daniel: Dehogyis. Én nem hibázok. Ellentétben veled. Még a levelekre
sem jöttél rá.
Sue: Milyen levelekre?
Daniel: Azokra, amiket te üres papíroknak hittél. A te Hudsonöd viszont
rájött a taktikájára.
Sue: Miért követett mindenhová?
Daniel: Te is tudod, hogy mindig látom, mit csinálsz, hallom, amit
mondasz. Nem tudsz elõlem elfutni. Nem tehetsz semmit.
Sue: Vagyis nem is Carriet akarta megölni?
Daniel: Mért akarna valaki megölni egy egyszerû vak lányt? Nem ezt
mondtátok?
Sue: De maga megölte Jacket. Ezt nem nézhetik el magának.
Daniel: Mondtam már, hogy nem én öltem meg. Én téged akarlak.
Sue: Megölni?
Daniel: Mondhatjuk így is. De még elgondolkodom rajta. Talán te élve
többet érsz nekem.

És erre közelebb hajol Suehoz. És lassan, nagyon lassan megérinti a
haját.

Lucy: Gyorsan, valakinek be kell mennie érte.
D: Amíg Sue nem jelez, addig nem tehetjük, te is tudod.

Sue: Mit csinál?
Daniel: Nem tiltakozol. Pedig tudod, hogy akár most is itt
megölhetnélek.
Sue: Persze hogy tudom. A fegyver a bal zsebében van.
Daniel: Jobb megfigyelõ vagy, mint gondoltam. Rajtad kívül senki nem
volt képes kiszúrni. Talán tényleg többet érsz nekem élve, mintha
megölnélek.

Lucy: Be kell mennünk! Csak nézz be!
D: Nem tehetjük. Sue, jelezz már!

Daniel megöleli Suet. Sue pedig nem tiltakozik.

Daniel: Ezt tényleg nem vártam tõled.
Sue: Mégis minek néztél engem?
Daniel: Szóval már tegezõdünk, ez bíztató.

Daniel kinyújtja a kezeit, hogy megfogja Sue arcát és megcsókolja. Azt
hitte, hogy Sue hagyni fogja. És ezt le is lehetett olvasni az
arckifejezésébõl. De valamire Daniel sem számított. Sue hirtelen kikapja
Daniel zsebébõl a pisztolyt, és rászegezi.

Sue: Miért nem undorodom tõled? Miért nem?
Daniel: Nem értelek.
Sue: Talán ha pár évvel korábban ismerlek meg, és nem mint a leendõ
gyilkosomat, akkor talán..

Carrie: Ez nem igaz, hogy mondhat ilyeneket?

Sue: Ez nem igaz, hogy mondhatok ilyeneket? Legszívesebben
lelõnélek. Megölted Jacket.

És ennél a mondatnál egy halvány könny csorog végig az arcán.
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 14:59:01
(1001/1443)
BÍZOM BENNED (XXVIII. RÉSZ)
Sue nem is tudta, bánta volna-e, ha beléjön az a kamion. Nem tudott
másra gondolni, csak Jackre. Õ nem örülne neki, hogy ilyeneket gondol.
De legalább mondhatott volna neki valamit. Legalább ne halt volna meg
egybõl. De nem tudott mit tenni. Még figyelte, ahogy Lucy kimegy a
lakásból, és ott maradnak Levi-al. Nem tudott most semmit csinálni,
egyszerûen csak annyira fájt. Megsimogatta Levi fejét, majd leborult az
ágyra, hogy úgy sírja ki végre fájdalmas és szívettépõ bánatát.

Másnap reggel Lucy ébresztgette Suet.

Sue: Jack te vagy az?
Lucy: Sue, én vagyok, Lucy.
Sue: Mi az, mi történt?
Lucy: Emlékszel, tegnap megpróbáltak megölni.
Sue: És utána mi történt?
Lucy: Te hazajöttél, a többiek pedig egész este a tettest keresték.
Carrievel be kell mennetek azonosítani. Most hívtak fel.
Sue: Értem.
Lucy: Sue, jól vagy?
Sue: Persze, semmi bajom, tényleg.
Lucy: Csinálok neked reggelit. És Sue, ha beszélni szeretnél valamirõl,
én mindig itt vagyok.
Sue: Tudom Lucy köszönöm.

Lucy kilépett az ajtón, és elmorzsolt a szemében egy könnyet. Elég volt
Jacket elveszteniük, nem veszíthetik el Suet is.

Carrie: Na, mi az?
Lucy: Sosem fogja kiheverni.
Carrie: Tudom. Már évek óta erre a pillanatra várok, hogy elkapják, és
most mégsem tudok örülni neki. De megkapja, amiért megölte Jacket!
Lucy: Ne felejtsd el, nekünk ki kell tartanunk.

Bent az irodában
D: Carrie, akkor te tudod azonosítani nekünk?
Carrie: Mégis hogy tudnám? Nem láttam soha. Csak..érzékeltem. Én
felismerem, hogy õ az, de ezt mégis hogy magyarázzátok ki?
Myles: Meg vannak a módszereink.
Tara: Itt van róla néhány adat. Már gyerekkorában megállapították,
hogy zseni. Késõbb kutató intézetben dolgozott, mindig azt vallotta,
hogy sose keressék ilyen dolgokra az ellenszert, mint a..vakság.
Carrie: Hiszen ez nem egy betegség. A szüleim nem is ezért csinálták.
Tara: De kirúgták az intézetbõl. Ezzel elvesztette az állását, a lakását,
a kocsiját és ebbe..
Myles: ..beleõrült.
Tara: Pontosan.
Lucy: Vagyis itt van egy õrült zseni. Mi a neve?
Tara: Daniel White. Eddig még sosem volt büntetve. Most viszont úgy
látszik egy sorozatgyilkossal van dolgunk.
D: Rendben. Ki akar bemenni hozzá kikérdezni? Ja..
Bobby: (súgja D-nek) Koncentrálj haver, ne hozd szóba többször
Jacket, mint amennyire muszáj. Te is tudod. (mostmár úgy, hogy Sue is
láthassa, mit mondd) Én inkább nem. Még a végén engem kéne
börtönbe zárni utána.
D: Na, ki vállalkozik rá?
Hallganak. Egyikük sem akarja kikérdezni Jack gyilkosát.
Sue: (eddig hallgatott) Majd én.
Lucy: Sue, biztos vagy benne?
Sue: Persze, bemegyek.
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 14:55:55
(1000/1443)
BÍZOM BENNED (XXVII. RÉSZ)
És Sue lerakta a telefont. Mindenki csak kábultan nézett Suera.
D: Mért raktad le?
Bobby: Megtudhattunk volna valamit.
Sue: Nem értem, ti hogy vagytok képesek így dolgozni! Hogy vagytok
egyeltalán képesek így élni? Mikor Jack meghalt.

Még mindig nem tudta elhinni ezeket a szavakat. Hirtelen felkapta a
kabátját, és úgy ment el. El sem tudta hinni, hogy képes a nap sütni,
hogy lehet minden ilyen vidám? Gyorsan beült a kocsijába. Levi most
nem ült elõre, mintha most õ is tudta volna, hogy ezt nem lehet. Sue
lehajolt hozzá, és megölelte. Még szerencse, hogy õ még itt volt neki.
Nem is akarta ezt gondolni. Mi az, hogy még itt van? Arra gondolt, hogy
mért nem mondta meg soha Jacknek, hogy szereti. Ha most itt lenne,
ha lenne rá mégegy esélye... De nincs. Már sosincs többé.

Beült a kocsiba, és indított. Fogalma se volt, hogy mit is csinál. Semmit
nem ér el azzal, hogy hazamegy. Fékezett a lámpánál. A lámpa olyan
különösen váltott át pirosra. Talán túlságosan is hirtelen fékezett. A
táskája leborult az ülésrõl. Felnézett a lámpára, ami még kitartóan
pirosat mutatott. Behajolt az üléshez, hogy összeszedje, ami kiborult a
táskájából. Levi ugatott.
De Sue nem hallhatta.
Az emberek az utcán
kiabáltak.
De Sue ezt sem hallhatta.
Hiába integetett mindenki, Sue nem vette észre. És a kamion, ami
közeledett felé, sehogy sem akart megállni. Nem ült ott senki, az mégis
teljes gázzal jött felé. De Sue nem vette észre, és hiába ordibált neki
mindenki. Nem menekülhetett meg.

Egyszercsak elkezdett rezegni Sue mobilja. Gyorsan megnyomta a
felvevõ gombot. Valaki beleszólt, így Sue látta a kiírást.
- Sue, gyorsan fordulj meg.
Sue maga sem tudta miért, de hallgatott az üzenetre. Meglátta a
kamiont. Az egész egy pillanat alatt átfutott az agyán. Gyorsan elkapta
a kormányt. És gyorsan intett, hogy Levi ugorjon elõre. Csak egy
pillanat mûve volt az egész. Sue nem fogott fel semmit, nem hallotta
azt a hatalmas csattanást, csak percek múlva, mikor felnézett, látta, mi
is történt. A kamion még elérte õket, és el is vitte a kocsi másik felét.
De õk még életben voltak. Hihetetlen, de életben voltak.

Lucy: Sue. Sue! Jól vagy? (rohant oda)
Sue: Azt hiszem. Mindketten élünk még.
Lucy: Utánad jöttem az irodából. Gyere, gyorsan hívjuk a többieket.

Mindenki egy pillanat alatt ott termett.
Carrie: Autóbaleset lett volna. Pont, mint velünk.
D: A lámpával csináltak valamit, még mindig nem váltott zöldre.
Tara: És a táskád se magától borult ki. Távirányítás volt.
Myles: Akárcsak a kamionban. De egy kis hibát vétett. Még mindig lehet
észlelni a jeleket. Ez alapján be tudjuk mérni.
D: Akkor induljunk is.

Sue: Te hívtál Lucy?
Lucy: Nem, mért, hívott valaki?
Sue: Igen, valaki azt mondta, hogy forduljak meg. Akkor láttam meg a
kamiont.
Lucy: Ismeretlen szám volt?
Sue: Igen. Lucy, én most haza akarok menni.
Lucy: Rendben, gyere. Hazaviszlek.
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 14:55:12
(999/1443)
BÍZOM BENNED (az elõzõt elírtam, nem X hanem XX) (XXVI. RÉSZ VÉGE)
- Nem én tettem Sue. Azért hívlak telefonon, mert sajnos még mindig
nem sikerült rájönnöd a leveleim titkára. A te Mr. Hudsonöd rájött. De
nem öltem volna meg. Én nem õt akarom. Ezek nem az én módszereim.
Sue: Ezt mégis mért higgyem el? Nem érdekel, hogy maga ölte-e meg
Jacket, a lényeg az, hogy megölték. Nem érdekel, hogy maga kit akar
megölni.
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 14:53:18
(998/1443)
na, rakok még be a fanficból
BÍZOM BENNED (XVI. RÉSZ)
Az egész olyan hirtelen történt, amire senki nem számított. Az egész
temetést is, olyan hirtelen csapták össze. Csak 3 nap telt el. Sue
mégse fogott fel belõlük semmit. Még mindig nem tudta elhinni. Pedig
már mindenki tudta, és semmi kétség nem volt, Jack meghalt. De
hogyan halhatott volna meg? Hiszen ez képtelenség! Sue nem is tudta,
Lucy hányszor nyitott rá úgy, hogy fel se fogta, hogy bent van. És a
legjobban az bántotta, hogy nem mondott el neki semmit. És már soha
nem lesz rá több esélye. Azt nem értette, hogy mások mégis hogyan
képesek így élni? Nem értette, hogy mehet így tovább az élet, mintha
semmi se történt volna! A nap felkel, és az emberek is ugyanúgy
mennek az utcán, pedig már mindennek vége. Sue tényleg így érezte,
hogy már semmi mentség nincsen. Nem értette, hogy lesz képes
elviselni ezt az egészet. Hogy hogy lesz képes így élni tovább. Már
semmit nem értett. Nem érdekelte, hogy ki és miért csinálta. Nem
érdekelte, mi történik vele, vagy bárhol máshol. Nem tudta, mit
csináljon. Nem tudott sírni. Most még nem tudott sírni. Mert annyira
nem fogta még fel ezt az egészet. Pedig már akart volna, de nem
lehetett.

Lucy, Tara és Carrie - akit még aznap hazahoztak a kórházból,
messzebb álltak.
Tara: Most mégis mit csináljunk? Én ezt nem bírom így tovább!
Lucy: Megbeszéltük, hogy mi nem látszódhatunk szomorúnak Sue elõtt.
Carrie: Képtelen lesz feldolgozni.
Tara: Ez még nekem is nehéz, nem tudom elképzelni, neki milyen lehet.
Carrie: Valahogy ki kell tartanunk, amíg lát minket, nem szabad, hogy
még jobban fájjon neki ez az egész.
Bobby: (most jön oda) Megtaláljuk azt a mocskot, aki ezt csinálta. És
akkor..
Lucy: Nyugodj meg Bobby.
Bobby: Mégis hogy nyugodjak meg, mikor valaki megölte? Én is
megölöm õt.

A temetés elment, gyorsabban, mint várták. Talán túl gyorsan is.
Lucy: (Suehoz) Sue, gyere, már mindenki elment, nekünk is mennünk
kell.
Sue: Menjetek csak. Én még, maradok egy kicsit.
Lucy: Te is tudod, hogy nem lehet. Zárnak.
Sue: Nem baj.
Lucy: Sue, gyere.

És Lucy nagyon lassan vezette el Suet, de hiába is hagyták ott a
temetõt, nem hagyhatták ott azt a kínzó, fájdalmas emléket.

Az irodában
Mindenki csendben van és hallgat, mintha ezzel bármit is
változtathatnának a történteken. De nem akarnak beszélni, fõleg Sue
elõtt nem. Ott van a harag, és ezért igyekeznek, muszáj csinálniuk
valamit.
Egyszer csak elkezd villogni Sue lámpája. Sue maga se akarja felvenni.
De nem tud mit csinálni.
Sue: Sue Thomas.
- Tudom, ki vagy.
Sue: És maga kicsoda? Én is tudom, ki maga.
- Csak azért hívlak, hogy megmondjam, nem én tettem.
Sue: Mit?
- Nem én öltem meg a maga Mr. Hudsonét.
Sue: Tudom, hogy maga tette.
- Nem én tettem Sue. Azért hívlak telefonon, mert sajnos még mindig
nem sikerült rájönnöd a leveleim titkára. A te Mr. Hudsonöd rájött. De
nem öltem volna meg. Én nem õt akarom. Ezek nem az én módszereim.
Sue
Válasz
firka- 2006 dec. 09. - 14:00:42
(997/1443)
na, hello mindenkinek, örülök, h írtatok:)
elõször is jó látni, h nem csak én küzdök ilyen problémákkal, csani, én is abban a korszakban vagyok, h totál fölöslegesnek érzem magam, és ha nem lennék, tényleg nem hiányoznék az ég világon senkinek. de ilyenkor mindig kibámulok az ablakon, és (tudom, nyálas meg érzelgõs duma) arra gondolok, h ha feladom, akkor egyeltalán mért akartam fontos lenni? lehet, h most úgy érzem mindennek annyi, de ha "kigrok az ablakon" azzal végképp nem érek el semmit. beteszek magamnak vmi iesmirõl szóló számot, és másnap, mikor sírni kezdenék szembe fordulok a széllel, és akkor már nem tudom, h ha más miatt nem is, de azért fontos vagyok, h magamnak bizonyítsak
ú ez elég nyálas szöveg volt, tudom szval milliószor sorry érte, tényleg, és furcsa, h pon én mondom ezt, akinek szintén borzalmas hete volt, hiddjétek el, nálunk sem volt hiány a veszekedésekbõl :( :l
na, mindenkinek sok szerencsét mindenhez, meg a zh-khoz, nekem jövõ héten egy csomó tz-t meg kell írni, úgyh ti is szoríthattok nekem ;)
Válasz
somvirág 2006 dec. 09. - 09:42:16
(996/1443)
Csanita, nem vagy fölösleges /legalábbis számunkra biztosan nem;)/, biztoa csak ilyen rossz korszakodat éled, nekem is volt ilyen, hogy úgy éreztem mindenki számára fölös vagyok, de egy idõ után már másképp láttam a dolgokat;)
Egyébként tegnap olyanokon vesztünk össze, hogy mindenki beszólt mindenkinek elég durván, +6xosan besértõdtünk egymásra, elég durva voolt, tele ilyen kínos beszélgetésekkel, elég rossz volt;( /Sztem valami rossz csillagállás lehetett vagy nemtom/
Én is jól megfáztam, most így ünnepek elõtt rohadt jó, semmi ajándékot nem csináltam/vettem még+ 2hét múlva egy csomót fogok szerepelni:(
Válasz
9/10
tundeey 2006 dec. 08. - 19:36:18 9/10
(995/1443)
nekem akkor sem vagy felesleges, hiszen hétköznap is, ha nézek valami filmet, akkor rád szoktam gondolni, hogy el ne felejtsem megkérdezni a véleményed arról a filmrõl MSN-en a hétvégén...ja és jobbulást neked, én ma fogászaton voltam, méghozzá önszántamból, pedig utálok odamenni...de sajna volt egy lukas fogam...
tényleg, hamarosan kezdõdik a vizsgaidõszak....nekem szerencsére ilyen még nincs, de jövõ héten írok német, irodalom tz-t, biosz, ének és földrajz dogát is írok...szóval nekem is minden napra bevan valami osztva, bár neked ennél jóval sûrûbbek lesznek a heteid, sztem...
Válasz
csancsy 2006 dec. 08. - 19:13:09
(994/1443)
Szia!
megkaptam az emailt köszike:)))éppen most olvastam, mert eddig nem volt idõm olvasni, meg szobatársam is tegnap egész nap és éjszaka csinálta házidoliját, így nem jutottam géphez. köszönöm, hogy azt mondtad, hogy felesleges nem vagyok, de sajnos nem így érzem, egyedül a családom számára vagyok fontos.Sajnos hétköznapokban tényleg feleslegesnek érzem magam, egyedül suliban érzem jól magam egy picit, ott is csak azért, mert ott van az egyik legjobb barátnõm, akivel tök jól elvagyunk, de sajnos õ suli után megy haza a barátjához. akivel pedig az elején jóba voltam, és koleszban mellettünk lévõ szobába van, akivel megbeszéltük, hogy következõ évben majd egy szobába leszünk, nos õpedig csak akkor jön át dumálni hozzám, ha már nincs más, és a suliban is leszar, ott is más valakivel van jóba, olyannyira, hogy megbeszélték, hogy hogy majd következõ félévben keresnek egy albérletet, hogy összeköltöznek, holott év elején megbeszéltük, hogy egy szobába kerülünk, és most nagy ívben leszarnak. Szóval, köszi, hogy vigasztalni akarsz, és itt jól is érzem magam, bár most nem akarom rontani a hangulatot, most tényleg totál padlón vagyok, ráadásul megvagyok fázva, és most lesznek majd a vizsgák nemsoká, úgyhogy most minden összejött.
Válasz