Lehet, h nem jól fejeztem ki magam, megpróbálom ismét.
Nem gondolom azt, h kizárólag a patetikus, humortalan filmeknek van létjogosultságuk, ha 1956-os események megfilmesítésérõl van szó, sõt, nem is értem, h miért kellene egy emelkedett hangvételû filmnek feltétlenül nélkülöznie az iróniát, poénokat. Ezzel csak életszerûtlenné tennék azt. Arról nem is beszélve, h 1956, mint minden forradalom, fennköltsége, magasztossága ellenére menthetetlenül abszurd: apró ország tervezgeti a jobb jövõt, miközben az ország belsejében a világ legnagyobb hadseregének tankjai állomásoznak; értelmiségi forradalmárok, akik eddig maximum szavakkal hadakoztak; de akár megemlíthetjük Kádár János "dicsõséges" hazatérését és a hatalomátvételt a nép nevében, amit épp õ kovácsolt egységbe... maga ellen.
Arra próbáltam célozni, h nagyon óvatosnak, körültekintõnek és empatikusnak kell lennie annak -is-, aki ezt a módját választja gondolatai kifejezésének, mert '56 a magyar azonosságtudat egyik kulcspontja. Nélküle azt a szégyent kellene elviselnünk, h zokszó nélkül tûrtük és így lényegében meg is érdemeltük az embertelen elnyomást. Majdnem akkora gyalázat volna ez, mint az, h nem tudtuk megakadályozni a több százezer magyarországi zsidó elhurcolását, kivégzését. Látod, a mai napig nem tud ezzel szembenézni az ország. A hála és a tisztelet hangja mindenképp kell, h érzõdjék egy munkán, ami ezzel a témával kíván foglalkozni, véleményem szerint.
Nem tudom, most jobban sikerült-e kifejtenem a gondolataimat.

Bár a humor nem erõs oldalad, de azzal egyet kell, h értsek-rémes, tudom-, h egy olyan identitászavaros, önmagát helyén kezelni nem képes nemzet esetében, mint a magyar, öngyilkos taktika, ha XX. századi történetének legnagyszerûbb, legemberibb eseményét elbagatellizálja. Ha valaki '56-ról készít filmet, akkor méltónak kell lennie a történelem egyik az emberiségtõl oly' idegen, megnyomorító rendszere által tönkretett, elpusztított százezrek; az utcán a szabadságért életüket áldozó hõsök; a Dosztojevszkij tollára kívánkozó megtért, mártír miniszterelnök és a további kivégzettek emlékéhez. Méltónak azért is, mert még mindig vannak, akik "kérdik, hogy ez mivégre kellett" és akkor még nem is beszéltünk azokról, akik még mindig kizárólag nyilasokról, fasisztákról beszélnek '56-tal kapcsolatban -bár ha jól emlékszem, akkor te híve vagy az alternatív megoldásoknak, ha történelmi eseményekrõl van szó, gondolom, a Havas Szófiák jogát sem vitatod el... Én igen!
Persze, h nem a játékfilm az a forrás, ahonnan egy magára valamit is adó ember tájékozódik történelmi eseményeket illetõen, de közel sem súlytalan. El kell fogadni, h az emberek többsége nem vágyik mélyebb ismeretekre a történelmet illetõen.
Lényegtelen, h milyen mûfajban alkotnak azok, akik '56-ot vászonra kívánják vinni, csak érezze az ember a tiszteletet, amivel a témához nyúlnak. Mert különösen jelentõs, hátborzongató(an izgalmas), ünnepélyes és fennkölt pillanat, amikor "egy nép azt mondja: elég volt!", mert csak akkor szánja el magát ilyesmire, amikor már végképp nem lát kiutat jelenlegi helyzetébõl. Igen, minden forradalomhoz hozzátapadnak a lumpen, csak a balhéra szomjazó elemek, de velük azonosítani egy nemzet kétségbeesett segélykiáltását galádság. Tehát efes kérdésére, h mi legjellemzõbb '56 szellemiségére azt tudnám mondani, h a vágy egy jobb, emberhez méltó életre. Nem ellenzem, h '56-os vígjátékot készítsenek, azt viszont igen, h ebbõl viccet csináljanak.

A horrormûfaj nem az Andrássy út 60. gyilkosaihoz, hanem áldozataihoz méltatlan...
Még hozzá nagyon!
Szerintem...

Én rögtön azzal kezdeném, hogy nálam 10/9-et érdemel.
És akkor a magyarázat: fiatal vagyok még, így nem nagyon (sõt egyáltalán nem) tudom milyen volt, vagy lehetett élni az '56-os forradalom idején, de a film közben végig azt éreztem, hogy én is ott vagyok a "színen", teljesen bele tudtam élni magam. Emellett egy jó kis történet, hogy megfelelõ szereplõkkel-e nem tudom...nekem tetszett :D
Talán negatívumként a "csatajelenetek" nem tetszettek, vagy rövidnek találtam õket és nem élveztem a robbantgatásokat, ez a rész kicsit sok volt nekem.
Ennyi a szerény véleményem. :)
10/9

nekem tetszett. most láttam elõször. szerintem ahhoz képest, hogy pl. Fenyõ Iván a fiatal generációhoz tartozik, jól játszik. nyilván nem fog úgy, mint egy Bessenyei Ferenc. most csak mondtam egy példát. sokszor úgy éreztem a film alatt, mintha velem történne a dolog. egyeneesen kirázott a hideg, amikor éjjel látták a fiúk hogy a tankok mégiscsak visszamennek Pest felé... azért valljuk be, elég szemétség volt. az amerikaiakról ne is beszéljünk, ígérnek, aztán semmi. (kb. mint ma)
vki írta korábban, miért van szükség a vízilabdás dologra. úgy gondolom, h. aki ilyet mond, nem értette meg a film lényegét. pont ez a kiindulópontja az egésznek: ha foglalkozol a politikával, akkor harcolsz, ha nem, akkor nem.

A film elején szereplõ Szovjetunió-Magyarország mérkõzés 1955-ben volt, mégis, 56-ot írtak ki! (A film szerint ráadásul pár nappal 23-a elõtt...)

"Miért, micsoda 56 szellemisége? A balos reformerek szellemisége? A mûegyetmista és bölcsész ifjúság romantikus hevülete? A csak a balhéért randalírozó köztörvények gyülekezete?"

Na ez is igaz...
Azért ne az legyen belõle, hogy valakik megint kisajátítják maguknak '56-ot...



"Amúgy pedig eddig is készült rengeteg tisztességes film 56-ról, kapcsán, stb. Szamárköhögés, Megáll az idõ, Eldorádó, Rózsadomb, vagy akár ez, a Szabadság, szerelem."

A Szamárköhögést hadd ne kommentáljam...
És Gárdos Péter ún. életmûvét se...

A többivel egyetértek, bár az Eldorádóban még, a Megáll az idõben már alig van szó ötvenhatról...
A Rózsadomb tényleg meglehetõsen jó film, "errõl" meg már mindent leírtam...



"Az akcióvígjáték pedig miért nem érhet el olyan hatást, mint valami pátoszos übermarhaság? Vagy ez? (Triviális magyar példa: Bors. Bár ide inkább Láng Vince passzolna...)"

A Bors tele van sematizmusokkal és éktelen nagy baromságokkal - a jó történet és a remek színészi alakítások ellenére - semmi köze a történelemhez... És sok benne a te szavaddal élve "pátoszos übermarhaság" is (röhögõgörcsöt kaptam jó pár nagyon komolynak felvezetett jelenetén, míg sok viccen nem tudtam röhögni)...

Az Egy óra múlva itt vagyok... is hemzseg persze a hibáktól, de az már jó példa. Láng Vince alakja annyira korhû, hogy annál korhûbb már nem is lehetne, nem is beszélve a többi remek szereplõrõl, Spiellertõl Brennerig, Schultzertõl Õze-Márkus László párosáig (most hirtelen elfelejtett a neveket: Õzééket nem tudom hogy hívták, de Márkus a Podweisz gróf volt, nem?)...

Lehet, hogy én nagyon tájékozatlan vagyok a témában, vagy valamit félreértek, de nem értem. A film 1956-ban játszódik. A melbourne-i olimpia is 1956-ban volt. A filmben látott ominózus mérkõzés állítólag kb. egy hónappal volt a forradalom leverése után. Idézem A szabadság vihara ismertetõjébõl: "1956. december 6. A melbourne-i olimpiai vízilabdatorna elõdöntõjében a magyar és a szovjet csapat méri össze erejét. Alig egy hónappal a magyar forradalom drasztikus leverése után a medencében immáron egyenlõ feltételek mellett politikai eseményektõl feltüzelt játékosok küzdenek." Akkor hogy érted, hogy "kitaláltak egy mérkõzést, ami nem is létezett, (csak egy évvel korábban és teljesen más körülmények között)"?

"Csak aztán nehogy a Szõke rendezze... :-)"

Nem tudok olyan magyar rendezõt jelen pillanatban, akire nyugodt szívvel rá tudnék bízni egy ilyen projectet...
Talán Hajdú Szabolcs?
Nem tudom...
Szõke biztosan nem, Isten ments!
A Roncsfilm és az Európa kemping óta egy embernek való alkotást nem sikerült összehoznia...



"Amúgy én jobban örülnék, ha egy akcióvígjáték elkészülte elõtt/mellett egy olyan filmmel is sikerülne elõrukkolni, ami valóban tudja tolmácsolni '56 szellemiségét."

Nem is tudom, mikor készült utoljára, ha készült egyáltalán ilyen film (jöjjenek a nagyobbnál nagyobb kövek - a Szamárköhögés-t pl. utálom)...



"A Szabadság, szerelemmel az a legnagyobb gond, h elég bátortalan alkotás, nem mer nagyon eltérni a bevett sablonoktól, ráadásul mintha minden pillanatban azt nézték volna, h megfelel-e majd a kommersz, de mégis megható filmre vágyó mozinézõk igényeinek."

Hát, ha ezt figyelték, márpedig Waynát ismerve elég nagy figyelem terelõdhetett erre a kérdésre, akkor ez összességében be is jött: akár hatásvadászat, akár hatáskeltés, a film ezeket az igényeket maradéktalanul kielégítette.



"Tulajdonképpen a rengeteg klisé és a helyenként közel sem világszínvonalú színészi játék ellenére nem olyan rossz film. Igaz, én kicsit elfogult is vagyok vele szemben, mert életemben elõször adta meg azt az élményt, h egy zsúfolásig megtelt teremben nézhettem meg egy filmet, aminek a végén, függetlenül attól, h éppen bejön-e neki ez a heroikus és szirupos stílus, mindenki elkezdett tapsolni. Közösségi élmény tudott lenni a Szabadság, szerelem. Nem vagyok benne biztos, h hasonló hatást ki tud váltani a publikumból egy akcióvígjáték."

Ja, ez Pécsett is megvolt, ahol én néztem, + a barátnõm még egyszer elcipelt a Korda terembe, a Corvin moziba, és ott bizony teltházas elõadás volt, de mindkét alkalommal óriási, mágikus hatást gyakorolt a nézõkre a film, ami, megjegyzem engem sem hagyott teljesen érintetlenül. Még egyszer meg kellett néznem ahhoz + a TV-ben, hogy a lentebbi kritikát megírhassam.

Az akcióvígjáték más mûfaj. De '56-nak sok arca van: mítikus, heroikus, gyõzedelmes, megrendítõ, brutális, és bárhogy is hangzik, minden, még a legsötétebb korszaknak van egy komikus arca is. Politikai, társadalmi, kulturális formában megragadni ezt a komikumot, olyan módon, ahogy ezt kell (sírvavígadamagyar!): na ez egy igazi rendezõi feladat!

És akkor, ha ez igazán sikerül, a film végén, meglehet, könnyezve fog kacagni a nagyérdemû!

Na, most már muszáj lesz a filmhez is írnom valamit, pedig nem akartam.

Sz'al em értem, nálunk miért kell minden, gyakran a legjobb szándékkal is potomságnak minõsíthetõ dolgot a legszélsõségesebb megnyilvánulások közepette fogadni.

Pl: '38-ban és '54-ben is ezüstérmesek lettünk a foci VB-n, mégis, ahelyett hogy elfogadtuk volna ezt az önmagában is (különösen a mai magyar foci helyzete ismeretében) rendkívül grandiózus tényt, még mindig nem tudtuk kiheverni (az más kérdés, hogy az '54-es NSZK gyõzelem körül sok német kérdõjel és egy száz százalékig vitatható bírói ítélet leledzik).

Meglehet, hogy ha létezik néplélek, akkor ez annak egy egészen furcsa és figyelemreméltó megnyilvánulása, ha meg nem, akkor ennek a valódi mérsékelt övi klímának egy sajátos lecsapódása.

Mindenesetre ezt a filmet is - véleményem szerint rendkívül indokolatlanul - hatalmas várakozás elõzte meg. Az "56-os film", a "nagy 56-os film a Vörös zsaru magyar származású prjodjúszerétõl" meg ilyenek...
- És ehhez képest jöttek az indokolatlanul záporozó elismerések és támadások egyaránt...


Én magam úgy ültem be a "Szabadság, szerelem"-re a premier után egy-két nappal, hogy a természetes kíváncsiságomon kívül nem tápláltam nagyobb elõítéleteket a film iránt...
Goda jó rendezõ volt, ha a "Csak szex és más semmi"-rõl volt szó, de most, a mélyvízben, lássuk, vajh hogyan boldogul...
És lássuk, jó helyre ment-e Wayna bácsi pénze...

Összességében azt kell, hogy mondjam, a pénz nem a legrosszabb helyre ment el, és amennyiben a nagy gesamkunstwerk fátylán ez átsejlik, nem találtam nagyon sok kivetnivalót a rendezõi munkában sem, sõt, jól instruált, jópár eléggé átlátszó (és ezek a továbbra is állítom, elsõsorban a tehetségtelen Dobó Kata számlájára írhatók - amikor feltûnt a "Hagyjátok beszélni!" felkiáltással az egyetemi aulában, alig tudtam megfékezni magam, hogy fel ne pattanjak és ki ne száguldjak a moziterembõl) játékbeli hiányosságot leszámítva PROFIN MÛKÖDÕ MAGYAR SZÍNÉSZI ALAKÍTÁSOKAT LÁTTAM (micsoda szavak ezek!)...

Szóval, összességében a film tömegfilmnek egész tisztességesre sikeredett. Jól megkomponált akciójelenetek, kitûnõ zene, szép fényképezés és igényes digitális utómunka...

Ezek igen jó dolgok ám!

Viszont a történetben és az egész film alapötletében rengeteg hiányosságot látok.

Elõször is: nehogy már "történeti hitelességet" kérjünk számon egy ilyen filmen?

Talán csak nem vártuk tõle, hogy közelebb hozza, IGAZÁN KÖZELEBB HOZZA azokat az idõket a valóság mindennemû csorbítása nélkül (amit egy filmtõl SOHA NE VÁRJUNK EL)...
Mindjárt az, hogy kitaláltak egy mérkõzést, ami nem is létezett, (csak egy évvel korábban és teljesen más körülmények között), és egy vízilabdacsapatot, ami szintén soha nem is létezett, hiszen az eredeti csapat történetét már a "Szabadság viharából" is megismerhették azok, akik esetleg még nem hallottak róla, egy elképesztõen gyenge, tipikusan treshmúvíba illõ megoldás volt...
Ez nekem nem tetszett, ahogy a rendkívül elbénázott átlagos színvonal alatt mozgó sporfilmes vonal sem...

Már az elsõ öt perc után éreztem (még a jól sikerült bunyósjelenet után is), hogy na itt valami kiragadás, valami meghamisítás jön...

Az is jött...

Néhány jelenetet (különösen a film egyik legjobb jelenetét, a Haumann-Fenyõ féle "Feribácsis" opus magnumot) leszámítva a film elsõ felében egyáltalán nem éreztem az ötvenes évek hangulatát...
Épenséggel külföldiként nagyon kellemes lett volna nézni a film elsõ húsz-harminc percét, mert egy pergõ ritmusú tömegfilm volt, (amely oly mértékben köszönõviszonyban sincs a valósággal, hogy az egyébként mindenfajta pragmatikus filmncsinálás határain túlmegy...)

Lehet, hogy a rendezõi célkitûzés szerint így sokkal közelebb hozták ötvenhatot sok fiatal számára (mutatja a számtalan lelkes vélemény, amire valóban okot ad a kitûnõen megkomponált és hatáskeltõ, de néhol inkább hatásvadász jelenetekkel teletûzdelt alkotás), de eközben nagyon sok árnyalatnyi különbség elveszett, sõt a végeredmény néhol olyan leplezetlenül sematikus lett, mint az ötvenes évek termelési filmjei...

A smink sokszor odakerült, ahova a legkevesebb makeup kellett volna (Fenyõ Iván és Dobó Kata találkozása, és, ha úgy tetszik, évõdése (egyébként: persze, tudták is õk, hogy az AVO a tetõrõl fotóz!) pl. szerintem elég gyengére sikeredett), és néhol oda a legkevesebb (mondjuk Dobó Kata arcára), ahonnan igazán hiányzott volna...

A film hibái ellenére tartalmaz néhány kifejezetten szépen, néhol már-már mûvészien megkomponált jelenetet is. Ezek elsõsorban számomra a valóban megrázó Kossuth téri sortûz (bár az eredeti még ennél is sokkal durvább volt), a szintén a Parlament elõtti, 23-a esti nagygyûlés (bár abból külföldön nem sokat érthetnek), a meglepõen SZÉP szeretkezésjelenet (kivételesen ritka a nyolcvanas évek óta készült magyar filmekben, hogy az aktus nem lakókocsi mögött, vagy csak amúgyszomjasgyörgyöseninnyeapadlón történik) és a film vége Himnuszostul, Márai idézesestül...

Az akciójelenetek remekül sikerültek, nem értem, miért szidták annyian a filmet ezért (a valóságban valószínûleg még ennél is durvábbak lehettek) - az egyetlen súlyos hiba, hogy a filmben tényleg mindig UGYANAZT (a nyilván bontásra ítélt) HÁZAT LÖVIK SZÉT HARMINCKILENCSZER...

A szerelmi jelenetek a kliséket és a b-kategóriás megoldásokat leszámítva, nem lettek rosszak, Dobó Kata játéka általában kissé (néhol nagyon) erõltetett volt ugyan, Fenyõ Iván ellenben, minden ellenkezõ híreszteléssel szemben, szerintem jól játszott, nem volt vele baj.

Csányi alig szerepelt, de megint csak önmagát hozta - ez itt valahogy elment, de a Rokonokat megölte (bár a Kontrollban érdekes módon még kitûnõ volt, nem tudom mikor romolhatott el ennyire...)

Gesztesi a szokásos - elmegy (szódával).

Jordán Tamás felbukkanásai ellenben nagyban színesítették a filmet, és jó volt nézni, ahogy beszélt és játszott.

Bánsági Ildikó megint tökéletes volt (miért nem kap nagyobb szerepeket mostanában?)

Szávai Viktóriát viszont senki nem emlegette túl sokat, sem ebben a topicban, sem máshol, ami nem kóser. Õ ugyanis kitûnõen játszott: nagyon tehetséges színésznõ, a hangja és a lénye is varázslatos, ha módja nyílik kihozni magából, amit ki tud, akkor remélem, még nagyon sok nagyszerû alakítást láthatunk tõle (amiképp színházban már láthattunk is egyet-kettõt).


Összességében tehát: a "Szabadság, szerelem" egy jól megkomponált, hangulatos, néhol történelmi, de nagyrészt egyáltalán nem történelmi, sõt, néhol nagyon is áltörténelmi film, remek zenével, fényképezéssel, néhol kellemes meglepetésekkel, összességében jó, néhol minden várakozást alulmúló, néhol nagyon is kiemelkedõ színészi alakításokkal, de nemzetközi szinten végig körül-belül az igen jó átlagos színvonalon megmaradva, viszont sematizmusokkal, hazusgásokkal, néhol kifejezetten gyengén megírt részekkel és egy még fiktíven sem létjogosult sporfilmes elemmel (és a hozzátartozó egyébként indokolatlanul sok bazmegolással) megtûzdelve...

10/6.65.

Ez az én értékelésem.

Csak aztán nehogy a Szõke rendezze... :-)

Amúgy én jobban örülnék, ha egy akcióvígjáték elkészülte elõtt/mellett egy olyan filmmel is sikerülne elõrukkolni, ami valóban tudja tolmácsolni '56 szellemiségét.
A Szabadság, szerelemmel az a legnagyobb gond, h elég bátortalan alkotás, nem mer nagyon eltérni a bevett sablonoktól, ráadásul mintha minden pillanatban azt nézték volna, h megfelel-e majd a kommersz, de mégis megható filmre vágyó mozinézõk igényeinek. Tulajdonképpen a rengeteg klisé és a helyenként közel sem világszínvonalú színészi játék ellenére nem olyan rossz film. Igaz, én kicsit elfogult is vagyok vele szemben, mert életemben elõször adta meg azt az élményt, h egy zsúfolásig megtelt teremben nézhettem meg egy filmet, aminek a végén, függetlenül attól, h éppen bejön-e neki ez a heroikus és szirupos stílus, mindenki elkezdett tapsolni. Közösségi élmény tudott lenni a Szabadság, szerelem. Nem vagyok benne biztos, h hasonló hatást ki tud váltani a publikumból egy akcióvígjáték.

Én semmi olyat nem írtam h csöpögõs meg stb..
Szerintem jó film, és ennyi.:)