Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Száz év magány

Spoiler
Texas Bill 2014 febr. 10. - 17:50:09
(2/2)
Nekem pont az ellenkezõ a véleményem, mint a topic nyitójának. Szerintem a Száz év magány egy rém unalmas regény. Fárasztóan elvont, és nekem - magam sem tudom, miért - valahogy gyomorforgató volt. Sehogy sem tudta felkelteni az érdeklõdésemet ez a kissé, vagy nem is olyan kissé aberrált család és településtörténet. Olyan, mintha egy nem tökéletes elméjû egyén írta volna, tele van lehetetlen történésekkel, fordulatokkal. Meseszerû akart talán lenni, de inkább csak szánalomra méltó kínlódás az egész mû. Õszintén szólva annyira érdektelen volt, hogy szinte teljesen elfelejtettem - de pl. úgy rémlik volt valami férfi, idõs, beteg ember, akit kikötöttek egy nagy fához, és ott élt évtizedekig, miközben "hülyeségek" történtek vele. Meg, nem is tudom. Szóval olvassa el, akit az ilyen se füle se farka szösszenetek érdekelnek, de én nem ajánlom senkinek.
Válasz
user11 2014 febr. 03. - 22:20:56
(1/2)
Fantasztikusan jó regény, letehetetlen. Kb. 10 éve olvastam elõször, és annyi maradt meg belõle, hogy remek könyv, és hogy mindenkinek ugyanaz a neve benne. Mert a történet elmesélhetetlen. Minden oldalon 2-3 sorsfordulat, rengeteg esemény, egy család számtalan tagja generációkon keresztül, mindnek különös a története. Furcsa alakok, megszállottak, jóstehetségek, az utolsó évtizedeit fához láncoltan leélõ családfõ, malacfarokkal született csecsemõk, a földevõ Rebeca, a világszép Remedios, a száz éves kurv@, diktátorok, szexmániások, önfeláldozók, aggszüzek egy családban. És mindenféle tragédia, álmatlanság-kór, polgárháború, 4éves özönvíz, majd 10 éves szárazság, hirtelen halál, minden megtörténik. García Marquez csak mesél, ontja magából a történeteket, a meglepõ fordulatokat, keveset magyaráz, kevés a párbeszéd is, szinte végig krónikásként van jelen. És az egészet színezi az egzotikus helyszín, Kolumbia, egy kis falu, szinte ki se mozdulunk innen, ahol ömlik az esõ, mindenféle bogarak fenyegetnek, és arapapagájt esznek sült banánnal. Másodszor olvasva is az újdonság erejével hatott, minden mondata öröm. Nem sötét könyv, a szereplõk mindent túlélnek, talpraállnak, fejlõdnek.
Válasz