Én is láttam ezt a táncjátékot Szegeden, a Szabadtérin, még tavaly nyáron. Az aktualitást pedig az adja, hogy elhozták most a Mûvészetek Palotájába is, áprilisban több elõadás is volt, s még májusban is elõadják egyszer.
Érdekes volt olvasnom a korábbi hozzászólókat, mindenki mennyire másként éli meg ugyanazt. Én úgy voltam vele egyébként, hogy folyton összehasonlítottam magamban a két évvel korábbi, Benyovszky címû táncjátékkal, hiszen azt is ugyanúgy nyáron, a Szegedi Szabadtérin mutatták be, ugyanaz a szerzõpáros (Zsuráfszky Z.-Szarka T.), és hasonló (vagy azonos) a mûfaj is.
Elõrevetítem mondandóm végkicsengését: a Benyovszky szerintem sokkal jobb volt. (Többek között Rátóti Zoltán is megnyerõbb volt, mint Novák Péter, szerintem.)
Meglátásom szerint maga a három évvel ezelõtti témaválasztás is szerencsésebb: Benyovszky egyértelmûen pozitív hõs, nem megosztó személyiség, hanem szerethetõ, mindenki számára elfogadható, nemes lelkû férfiú, akinek ráadásul kalandos élete is van, tehát mondhatjuk, hogy az õ története darabért kiáltott. (Érdemes elolvasni Jókai Benyovszky könyvét is a témában!)
Benyovszky gróf ráadásul a zeneszerzõ Szarka Tamáshoz hasonlóan felvidéki kötõdésû, mondhatni a Ghymes alapítóinak földije, így egyfajta hatványozott lelkesedés volt akkor érezhetõ, tulajdonképpen már a készület ideje alatt is. (A szövegek is jobban sikerültek, s talán a zene is.) Talán ezért is volt, hogy akkor a Ghymes együttes élõben közremûködött, míg a Dózsa esetében egyedül Szarka Tamás jelenik meg a színpadon a Ghymes tagjai közül (mint krónikás).
Dózsa György személye, történelmi szerepe - Benyovszkyéval szemben - szerintem ellentmondásos, akár azt is mondhatjuk, hogy megosztó. Nekem különösen fájó volt, hogy "az urak" jelentek meg negatív hõsökként. (S ez még akkor is igaz, ha konkrét szereplõként pl. Werbõczy nem jelentek meg a színpadon, hiszen komor fekete zászlóra volt feltüntetve a nevük, hogy mindenki számára egyértelmûvé váljon, kik a "rosszak".)
Nyilván kár lenne itt mélyebb történelmi összefüggéseket boncolgatni, de én például egyértelmûen úgy látom, hogy Werbõczy abszolút pozitív hõs a mi történelmünkben. Tisztában vagyok vele, hogy sokan nagyon súlyos dolgokat kötnek az õ nevéhez (sokszor alaptalanul), de valójában Werbõczy éppen a nép érdekében folytatta politikai csatáit az akkori ellenerõk, a "német párt" ellenében. Így az õ nevének szerepeltetése a fõ gonoszok között az én szememben egy hamis történelem sajnálatos továbbélését jelenti.
S láss csodát: Zsuráfszky Zoltán egy interjúban el is ismeri, hogy ennek a mûnek az alapgondolata, az alapjai már jó pár évtizeddel ezelõtt megszülettek, s õ azóta szerette volna megvalósítani, s örül, hogy végre sikerült, rá tudta bírni Szarka Tamást is a zenék és szövegek megírására.
Örültem, amikor ezt olvastam, mert egyértelmûvé tette, hogy jól sejtettem: ez a mû inkább neki volt fontos, míg "elõdje", a Benyovszky inkább Ghymeséknek. Kár, hogy a történelemfelfogása is olyan maradt, mintha még az átkosban lennénk.

Végül még egy érdekesség: a boszorkányos rész önmagában is elég megosztó volt, ez kiderült a korábbi hozzászólásokból is. Nekem és az én környezetemnek inkább úgy csapódott le, hogy az bizony egy "zenei törés" volt a darabban, "idegen test". Bennem már akkor is komoly kérdéseket vetett fel, hogy mit jelentett, s miért került pont oda. Mit keresnek a boszorkányok Dózsa körül? Teljesen véletlenül találtam rá az alábbi sorokra, Gárdonyi Géza Az én falum címû könyvébõl valók. (Fontos emlékeztetni rá, hogy a boszorkányok a darabban éppen Szent György nap éjjelén jönnek!)

"- No - szólalt meg az öreg Borza félálmosan -, mégiscsak jó volt a
nyírfaág.
- Micsoda nyírfaág? - kérdeztem a fejemet fölemelve.
- Az, amit a házüstökbe dugtam Szent György napkor.
- Hát aztán mire volt az jó?
- Mire? Hát arra, hogy itt már nem volt ereje annak a rusnya boszorkánynak."

Tehát igenis van ennek a Szent György napi boszorkányjárásnak alapja, csak éppen szégyellnivalóan keveset tudok/tudunk már ezekrõl a régi dolgokról... Jókai Benyovszky könyvén túl éppen ezért Gárdonyi Én kis falum címû kedves kötetét is ajánlom. :)
No meg persze azért a májusi Dózsa táncjátékot is, hiszen ha nem is érhet a Benyovszky darab nyomába, azért egyszer mindenképp érdemes megtekinteni.

Szerintem Novák zseniális alakítást nyújtott, mint énekes, táncos és színész is.
Nekem a dramaturgiával volt mémi gondom, meg azzal, ahogy a táncosokat színészként "beszéltették", ami nagyon nem ment többeknek. De a produkció összességében tetszett, látványos volt és a zenéje nagyon jól sikerült.
Ízlések és pofonok... én pont a boszorkányos jelenettõl voltam teljesen rosszul és a mellettem ülõk (velem lévõk) is ugyanígy.

Én is elmentem megnézni, és engem megragadott. Nagyon tetszett, hogy ennyi nemzet együtt tud dolgozni, együtt tesznek valami jót. A koreográfiával voltak kicsi hibák, de szerintem kellemes látványt nyújtott.
Ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer nézze meg!

Háááát... elmentem az elõadásra, de nekem nagyon nem tetszet.
A hangosítást nagyon elrontották, vagy félig suket öregasszonyoknak szánták, mert annyira hangos volt hogy nem lehetett hallani a zenét és az éneket csak zajt.
A dalok szövege sem nyûgözött le, már amennyit halottam belõlük. A tánc se volt túl lenyûgözõ, de a zenét messze felülszárnyalta. Novák Péter sem volt olyan jó mint szokott.
Egyszóval nem érte meg ott ülni 2 órát. A legjobb jelenet szerintem amikor a boszorkányos rész volt, ezt a mellettem ülõk is így gondolták. De ez csak az én véleményem, biztos sokaknak tetszet és senkit se szeretnék lebeszélni arról, hogy ne mennyen el rá.