Először úgy elmegy az életkedve, hogy felakasztaná magát, vagy inkább agyonüttetné magát az árammal. Pusztán egy nő miatt. Szerintem nagyon durva üzenete van ennek egy főszereplőtől...
A több fiú, a barátai, a kortársai ténferegnek, nem tudják mit tegyenek. Felnőttet nem hív senki. Az ő nézetükben, hogy meg akart halni valaki, az úgy tűnik hogy simán oké. A buli mehet tovább.
És végül amikor a lány meggondolja magát a fiú kérdés nélkül csak úgy visszaveszi. Azt se kérdezi, hogy "Akkor mi volt ez az egész?" Se megbánás, se átgondolás, se megbeszélés. Semmit se látunk. Csak hogy minden mehet tovább.

A lánynál például megjelenik a volt udvarlója. Egész odáig szerelmi, vagy lelki kapcsolatban volt a főszereplő sráccal. Egy jelenet alatt döntésképtelenné válik, hogy kit is szeret. Ez tragédia! Lehet mondani, hogy a 80-as évekről van szó... De ennek nagyon súlyos többes üzenete van: az egyik az, hogy egy lány viselkedhet így a párjával. Már persze ne értsetek félre, persze, hogy viselkedhet, de itt úgy mutatják be, hogy mintha csak a női lélek része volna és ez rendben van, ez oké, belefér. Sehol egy következmény, egy érett személyiség, aki azt mondaná, vagy rádöbbentené a fiút egy belsőséges üzenettel hogy: "viccel ez veled apukám? Eddig együtt voltatok, szórakoztatok, mosolyogtatok egymásnak, jól éreztétek magatokat, azt írta neked a lány, hogy "szeretlek" és most minden a feje tetejére áll? Hát nem gondolod, hogy magyarázattal tartozik, hogy mit jelentsen ez? Vagy nem érzed, hogy te többet érdemelsz ennél?"
A lány viselkedése párkapcsolati szempontból: katasztrofális.
És ő a nők számára az egyik szerepmodell. A másik a tanárjával dug. A harmadik azt mondja, hogy ő is próbált már öngyilkos lenni kétszer!
Mindez a filmben oké! Sehol egy érett személyiség!
Ami nem lenne baj, ha azt tűzte volna ki a film céluk, hogy elrettentse az épeszű nézőt, hogy a kor ordított az ésszerű, épeszű és lelkileg egészséges emberek hiányától! Ami így is volt! De ahelyett hogy az utak külön válnának, itt a történet happy endbe újra összeáll. Azt üzeni, hogy lehet és természetes egyik pillanatról a másikra teljesen elbizonytalanodni egyik pillanatban ezt, máskor azt szeretni és ha ez lezajlott, akkor minden következmény és fenntartás nélkül mehet minden tovább. Mintha mi sem történt volna. Ezt a szerepviselkedést mutatja a film mindenkinek! Azoknak, akik megnézték és akik még valaha megnézik. Iszonyatos durva ez ám! Hogy a szereplők anélkül állnak vissza egy működésbe, hogy valóban feldolgoznák, hogy valami mély és bizalomesztő dolog történt ám! Ha valaki ezt a mintát követi, vagy akarja követni és megélni, az milyen bosszúk és kegyetlenségek árán tudja ezt megvalósítani? Azért a lélek mélyén a csalódottság, a megcsaltság, az érzelmi átverés a másikba vetett bizalom megsérülése nem pihen ám! Majd jönnek a bántalmazó kapcsolatok! Játszmákkal, akár tettekkel. Kinek mire van hajlama, mennyi benne a morális gát. Először kicsiben, aztán egyre durvábban! Ez egy nagyon is lehetséges dinamika ám!
Az aki lelkileg szét van zilálódva, és otthonról se kapott jobb mintát, az mit vesz át a filmből? Hogy így megélni nőiséget és párkapcsolatokat szabad! Így újba rendbe állni szabad. Ez lesz a párkapcsolatuk dinamikája. Az a durva, hogy ismerek embereket, akikre illik ez a csiki-csuki játszma, és az a szörnyű, hogy otthonról nem kaptak jó mintát, és az is lehet, hogy hatással volt rájuk ez a film, hogy azt csinálják egymással, amit csinálnak...
Amire a film tanítja a rossz mintával jövőket, az tragédia! Mivel a filmben nincs érett személyiség aki megszólal (kvázi a néző felé is üzenve), a fiatalkorú gyerek mellé szerintem kell egy jó szülő, aki helyreteszi a gyerekben a dolgokat. Ezt a filmet ne is haragudjatok, de emiatt simán korhatárossá tenném. Legalább a piktorgramm felhívná a figyelmet, hogy itt valami nem oké!

A másik hiba: A morális és film (valószínűleg) akaratlan üzenetén és hatásain túl...: ha realitás szempontjából nézzük, hogy egyáltalán töténhet e ilyen érzelmi átfordulás egyik oldalról a másikra. És ehhez összevetem a lány érzelmi átfordulását azzal, ahogy a film elején egymásra mosolyognak és nevetnek és jól érzik magukat. Akkor azt kapom, hogy két külön érzelmi hozzáállást látok. A film elején két vidám és boldog fiatal, akik jól érzik magukat, örülnek egymásnak, úgy tűnik egészséges fiatalok, egészséges a kapcsolatuk. Teljesen más érzelmekre vall a film eleje, mint amit később látunk. Ha a lány kizökkenthető, akkor mindazt amit láttunk a film elején, az nem odaillő. Akkor a diszkrepancia a film eleje és közepetájéka között, hogy ez tönkreteszi a film egységét. Ha két külön részre bontjuk a filmet és önállóan nézzük meg azokat a részeket, amikről beszélek, akkor nincs egybeillés. Külön-külön megállják a helyüket, de a közepéhez másik film-eleje kell, a film elejéhez meg másik film-közepe.