Programkereső

Téma: Szulejmán

Spoiler
10/10
Arjan 2014 febr. 25. - 03:45:46 10/10
(1790/3430)
Meddig lesz Isabella a filmbe? Mi lesz vele? Írja már meg valaki ***spoiler*** kíséretében...kezdem nagyon utálni a csajt!
Válasz
10/10
Adrienn111 2014 febr. 24. - 18:59:13 10/10
(1789/3430)
Nagyon sajnálom!
Annak akinek már van gyermeke,talán könnyebb valamivel,mert tovább kell élni természetesen.
De ha elsõ gyermeke valakinek,mint Haticének,ráadásul még alig élt,egy védtelen kiszolgáltatott kis teremtés,angyalka szárnyak nélkül... hát szerintem katasztrofális dolog.
Különben meg ez a szerepe,gondolom így kellett eljátszania.
Válasz
Petrapetrus 2014 febr. 24. - 07:23:08
(1788/3430)
"Szerintem a háremhölgyek akkoriban nem tartották furcsának, hogy a szultán mást is részesít a kegyeiben, nemcsak õt."

Attól függ, honnan jöttek a hölgyek és hogy tápláltak-e valamit az uralkodó irányába - már ha egyáltalán eljuthattak az arany útra. Azért valljuk be, egy teljesen más kultúrából érkezõ lány, akit világéletében monogámiára neveltek beleszeret az uralkodóba... Hát... Szerintem egészséges nõi reakció, hogy ki szeretné sajátítani. Még Mahidevrannak is fájdalmas volt, pedig õ nem rabszolga volt, hanem született oszmán, így nevelték már kicsi korától kezdve.
Ráadásul a sok megaláztatás csak erõsíthette Hürremet abban, hogy "bemutasson mindenkinek" és felküzdje magát.
Válasz
malvinkicska 2014 febr. 23. - 21:06:05
(1787/3430)
Adrienn 111 én elhiszem , hogy nagy dolog gyereket elveszíteni, nekem is meghalt a bátyám 1 hónapos korában a drága szüleim, ahogy nõttünk elmondták, akkoriban nem tudták gyógyítani a tüdõgyulladást és meghalt.Öten szépen felnõttünk, mert az élet nem állt meg, igaz nagyon nagy volt a szüleim hite ami átsegítette õket ezen a helyzeten.
Válasz
2/10
napraforgó 2014 febr. 23. - 18:29:25 2/10
(1786/3430)
Igen, ez van ma. Mi ma nagyon meggyászoljuk az elvesztett gyermekeinket. És ez érthetõ is. Nem a szülõnek kell eltemetni a gyermekét. Ha mégis így történik, az valami nagy tragédia. Baleset, vagy valami szörnyû betegség, amibõl nem tudták kigyógyítani.

De mi volt 500 évvel ezelõtt?
Annak a Gülfemnek, aki most Hatidzse szolgálója és bizalmasa, korábban 4 gyermeke halt meg, akik mind Szulejmántól születtek, még trónörökös korából. És halljuk emlegetni ezeket a gyermekeket? Mondogatja Gülfem Hatidzsének, hogy neked csak egy, nekem meg 4 gyerekem halt meg? Nem. Mint ahogy a szultán nagyasszony sem emlegeti õket. Miért nem? Mert csak a túlélõ gyermekek számítottak. Szóval szerintem egyik kicsit túl van itt dimenzionálva Hatidzse vesztesége.A gyermekhalandóság annyira mindennapos lehetett akkoriban, hogy egy néhány napos gyászon kívül nem foglalkoztak vele tovább. A jövõbe tekintettek, majd lesz másik címszóval.

Ez a sorozat mai szemmel néz sok mindent.

Hatidzét, Hürremet, Ibrahimot, Izabellát, Bali béget, meg az összes többi szereplõt.

Szerintem a háremhölgyek akkoriban nem tartották furcsának, hogy a szultán mást is részesít a kegyeiben, nemcsak õt. Ez volt a természetes! Persze, nyilván igyekeztek kitûnni a többi közül, de hogy hisztizzenek, mert a szultán mást is észrevett, hát azt egy percig sem hiszem. Meg ezt az Izabella-féle affért sem. Ha egy ilyen értékes fogoly kerül a kezük közé, vagy símán besorozzák a hárembe, vagy komoly váltságdíjat kérnek érte. Ez a kis szemezés, romantikus huza-vona, na ez tuti nem lett volna. És ha a fogoly nem ilyen fiatal és csinos, hát... nem biztos, hogy megúszta volna nyakazás nélkül.

Úgyhogy én valahogy nem tudok síránkozni, hogy jajj, szegény Hatidzse..., meg jajj, szegény Ibrahim....

Ezért szappanopera a szappanopera. Szép, meg romantikus, meg próbál a könnyzacskókra hatni. Oké. Ez a dolga.
Válasz
10/10
Adrienn111 2014 febr. 23. - 17:19:38 10/10
(1785/3430)
Biztos hogy nem lehet feldolgozni,sem túllépni ha valakinek meghal a gyereke,fõleg ha az õ figyelmetlenségébõl!Nekem kettõ van,de õk a mindenem!
Válasz
malvinkicska 2014 febr. 22. - 22:17:08
(1784/3430)
Hatice kórosan dolgozza fel a gyász borzalmas, de azért nem halhatunk bele , ha elvesztjük a hõn szeretett hozzátartozónkat, fel kell dolgozni és túl lépni rajta.
Válasz
Spanyola 2014 febr. 22. - 22:06:47
(1783/3430)
Hát ugye ki,hogy gyászol...Komolyan,nekem Hatice az elején szimpi volt,de komolyan,nem bírta azt sem,amikor Isabella hercegnõ náluk lakott,és Ibrahim pasa bement a hercegnõ szobájába megkérdezni,hogy jól érzi-e magát Isabella. Amikor kijött a szobából,Hatice már ott várta,hogy "Jaj,Ibrahim hol voltál,jaj...".Tök idegbetegen viselkedik mindig,és mindenkit számon kér,mindenért.Ez baromi idegesítõ.
Válasz
2/10
napraforgó 2014 febr. 22. - 13:33:50 2/10 Előzmény Arjan
(1782/3430)
Ezt a mai hírek közt találtam:
http://www.hir24.hu/tech-tud/2014/02/22/senkit-nem-razott-meg-a-csecsemok-halala/#a3
Válasz
8/10
iscret 2014 febr. 21. - 21:09:11 8/10
(1781/3430)
A 68.rész már nézhetõ a sorozatbarat.co oldalon. "Keresésnél" a Szulejmán beírása után minden eddigi rész fenn van/reklám nélkül/
Válasz
2/10
napraforgó 2014 febr. 21. - 07:06:12 2/10
(1780/3430)
Minden relatív.
Az én egyik dédanyám a XIX. század közepén született. 11 gyereket szült, abból 9-et (!) felnevelt. Ez akkor nagyon jó arány vplt. A nagymamám a sorban a második volt hátulról. De még õ is, és a két évvel fiatalabb öccse is a XIX. század végén születtek. Sem õk, sem az anyjuk nem beszélt soha a kicsikorban meghalt két kisgyerekrõl. És nem mászkáltak a sírjukhoz sem. Sõt, nekünk unokáknak még arról sem meséltek, hogy fiúk voltak-e, vagy lányok. Voltak, meghaltak, kész.
Egy generációval késõbb, a férjem nagyanyja - aki 1900-ban született - 7 gyereket szült. Abból kettõ kicsi korában meghalt. Az egyik csak pár hetes volt, a másik pár éves. De õk se beszéltek róluk soha, még a nevüket sem tudtuk. Az öt felnõttkorig felnevelt gyermekbõl is meghalt kettõ. Az egyik nõ a második gyerek szülése közben, a másik pedig öngyilkos lett. No õket sokszor emlegette a nagymama, fõleg a szülés közben meghalt lányát. Az öngyilkos lányát nyilván szégyellte, vallási okokból. A kisgyerekkorban meghalt gyermekeknek az anyjuk 80 éves korára talán már a sírjuk sem volt meg. És a másik két lány sírját sem látogatta állandóan, csak a születés- és névnapjukon, haláluk évfordulóján, meg halottak napján. Ami nyilván nem jelenti azt, hogy ne gondolt volna rájuk. De ezek a halálok nem tették teljesen tönkre a további életét. A gyász után vigaszt lelt a megmaradt gyermekeiben, az unokáiban. És szerintem ez így természetes, így normális.

A régebben született emberek jobban el tudták fogadni, hogy a halál is az élet része, aki született, az meg is hal, ki elõbb, ki késõbb. A gyermekkori halandóságra meg elég volt a kádencia: Isten adta, Isten elvette.

Manapság, amikor már szokatlan, hogy egy gyermek akár a születés közben, vagy nem sokkal utána, vagy akár pár éves korában meghaljon, a szülõk ezt sokkal nagyobb csapásként élik meg, mint akkoriban, amikor ez mindennapos volt. Fõleg azért, mert egy párnak sokszor csak az az egy gyermeke volt. Akinek van második, harmadik gyermeke, az általában valahogy jobban tovább tud lépni, mert muszáj a többi gyerekérõl is gondoskodni, nem ragadhat le a gyásznál. Nem véletlenül mondják, hogy ilyenkor gyorsan szülni kell egy másik gyereket, akkor hamarabb túl tudja tenni magát az anya, a család a veszteségen.
Csakhát, sokszor a házasság, a kapcsolat is rámegy a szomorú gyászesetre, és nem biztos, hogy a felek bele tudnak vágni mással a bébi-projektbe.

Én legalábbis így gondolom, még ha nem is ért egyet ezzel mindenki.
Válasz
10/10
Arjan 2014 febr. 21. - 00:49:56 10/10
(1779/3430)
Tévében nem ismétlik, de a RTL klub most netes oldalán le tudod tölteni.
Válasz
Gipsz__Jakab 2014 febr. 20. - 22:08:39
(1778/3430)
Mikor ismétlik a sorozatot és melyik adón? Lemeradtam az elejérõl és felvenném eredeti hanggal is a STB-on.
Válasz
10/10
Arjan 2014 febr. 20. - 20:53:12 10/10 Előzmény napraforgó
(1777/3430)
Gyermek elvesztésének fájdalma nem évszázadtól, gyerekszámtól függ. Ismerek olyat, akinek mai korban 5 gyerekébõl egy meghalt, pedig jómódban éltek és beteg lett szegény kislány. Az anyuka mai napig jár temetõbe, pedig maradt neki 4. A fájdalom örökre ott marad, aki szült és elveszített az tudja milyen szenvedés ez igazából.
Az biztos, hogy még pár évtizede is több gyermek halt meg. Sajnos még nagyszüleink korában is rendszeres volt a babahalálozás, nagymamám is 2 babát vesztett el, mert koraszülöttek voltak.
Amúgy Hatidzse gyereke is koraszülött volt, mai orvostudomány is ismer ilyen eseteket, hogy koraszülötteknél lehet valami nem fejlõdött ki teljesen, pl. tüdõ, vese stb. Hiába született élve a baba, de sosem lehet tudni mi okozta egy ilyen pici baba halálát. Másfelõl betegség is állhat mögötte, persze ez szembetûnõbb, de régen sok esetben olyan oka volt, amire még akkor nem voltak felkészülve.
Válasz
2/10
napraforgó 2014 febr. 20. - 13:32:23 2/10
(1776/3430)
Haha. vicces vagy.
Kettõ maradt meg a tízbõl.
Válasz
offtopic
Texas Bill 2014 febr. 20. - 11:19:58
(1775/3430)
Azaz kettõbõl tíz?
Válasz
2/10
napraforgó 2014 febr. 20. - 09:17:10 2/10
(1774/3430)
A középkori gyermekhalandóság vizsgálatánûl a vetéléseket nem is számították. Csak a ténylegesen megszületett gyermekeket.
Nyilván a királyi udvarokban jobbak voltak a körülmények, mint a parasztviskókban. De olvastam olyan oldalt is, amely a királyi udvarok gyermekhalandóaágáról szólt. Ott is meghalt 10-bõl 2 gyerek. A parasztkunyhókban ez az arány fordított volt.
Válasz
Acbar sah 2014 febr. 20. - 08:45:01
(1773/3430)
na ja,csakhogy itt a birodalom második hölgyérõl
,a szultán hugáról és a birodalom elsõ emberérõl van szó!

ebben a körben a jobb ellátás miatt nem volt gyakori,s itt már a második gyermekét veszitette el!
Válasz
Acbar sah 2014 febr. 20. - 08:44:45
(1772/3430)
na ja,csakhogy itt a birodalom második hölgyérõl
,a szultán hugáról és a birodalom elsõ emberérõl van szó!

ebben a körben a jobb ellátás miatt nem volt gyakori,s itt már a második gyermekét veszitette el!
Válasz
2/10
napraforgó 2014 febr. 20. - 07:59:55 2/10
(1771/3430)
Szerintem is. Mi a fenének dobta ki a naplót? Mégha mérges volt is... Azért annyira buta nem lehet, hogy elfelejtette, hogy keresni fogják.

más: akkora ügyet csinálnak Hatidzse gyermekének elvesztésébõl. Én úgy tudom, hogy a középkorban az újszülött- és gyermekhalandóság olyan magas volt, hogy talán minden ötödik (!) gyermek érte csak meg a felnõtt kort. Az ötödik év elhagyása elõtt a gyerekek kétharmada meghalt. Ez biztos nagy csapás volt a szülõknek, fõleg az anyáknak, de talán megsem akkora, mint manapság, amikor összesen egy-két gyerek születik. Akkoriban szinte évente szültek a nõk, nem értek rá hónapokig bánkódni egy gyerek elvesztése miatt, hiszen rendszerint volt már 5-6, vagy több, meg jött a következõ, stb. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem sajnálták, de a vallás, Isten akarata, stb. átsegítette õket a gyászon.
Válasz