Jaj... ez eszembe jutott, de gondoltam, hátha vmi mögöttes poént is rejt :-)

A fogakra miért? Most estére úgy látszik lassú vok, nem értem... :-)

Szerintem sem a rendezõ vagy a film hibája, hanem egész egyszerûen vannak olyasfajta fegyverb*zi, forradalmat és háborút váró õrültek, akik megnéznek egy ilyen filmet, és azt a hibás dolgot vonják le belõle, hogy ölni jó dolog.

Hohó:

"Mickey és Mallory véres ámokfutása több mint tíz alkalommal szolgált igazi bûntények indítékául. Amerikában már a bíróságok foglalkoznak az üggyel, miután Oliver Stone-t közéleti személyiségek is megvádolták bûnrészességgel. John Grisham: "Arra akarom kényszeríteni Stone-t, hogy azokkal együtt vállalja a felelõsséget, akik meghúzták a ravaszt." Stone a szólásszabadsághoz való joggal védekezett, és felmentõ tanúként Shakespeare-t idézte. Shakespeare szerinte mindenkit arra int, hogy a mûvészek nem feltaláltják a valóságot, csupán görbe tükröt állítanak elé. más szóval a gonosz már akkor is ott lappangott az emberekben, amikor még nem is álmodtunk a Született gyilkosokhoz hasonló filmekrõl."

Cinema magazin 1998/5

Ütõs egy film. Mást nem tudnék mondani. Évek óta kíváncsi voltam rá, de valahogy mindig kimaradt. Hála egy magyar dvd-és lemezboltnak, baráti áron beszereztem. Nem kedvelem a túlságosan elvont és hatásvadász filmeket, de ez bejött. Noha a forradalmi vágástechnika kicsit soknak tûnt, és nem bántam volna ha kevésbé videoklip-szerû. De éppen ettõl különleges, emiatt képtelenek sokan végignézni.

A film elõs fele egyértelmûen jobban tetszett: ámulva néztem teljesen bekattant hõseinket, s miközben megvetettem õket, mégis izgultam értük. Hihetetlen, de asszem a rendezõ ezzel máris elérte célját. Juliette Lewis elképesztõ: tökéletesen elhitette velem, hogy bár szadista és erõszakos pszichopata, de elhibázott szocializációja mellett õ is nõ és ember, arra vágyik csak, amire mindenki más. Hibátlan alakítást nyújtott, mellette W. Harrelson picit haloványabb, de õ is tetszett. Az interjú során az õ szájából hangzik el az ilyen filmekben elmaradhatatlan mondanivaló és "bölcsesség", ami igazából a rendezõ üzenete.
Szívesen elnéztem volna még a két fiatal ámokfutását és kalandjait, sajnos kicsit hamar elkapták õket. A film itt számomra leült, kicsit ellaposodott az addigi pörgõs tempó, amit Tommy Lee Jones jelenléte sem dobott fel. Sõt, Robert Downey Jr. csapnivaló, idegesítõen túljátszott, nulla alakítása is rontja az összképet. A lázadás kitörésével viszont újra emelkedhet a nézõben az adrenalin! :-)

Szóval: jó film, tessék megnézni! Mindenki maga döntse el, hogy káros-é vagy nem a megtekintése (persze nem 18 év alattiaknak ajánlott), és hogy a rendezõ vérõszinte, vagy manipulatív, hamis filmet alkotott-e. Akár így, akár úgy, tagadhatatlanul egyedi és újszerû. Az ócsárolóknak üzenem, hogy inkább egy ilyet, mint újabb cukormázas, vagy agyament vígjátékot. Ez valahol a kõkemény valóság, film alakra pofozva. Valószínûleg az képtelen azonosulni és megérteni, aki álomvilágban él és a fejét inkább homokba dugja. Mert van ilyen. Szomorú, de van. Megérteni kell õket elõször, aztán ítélkezni.

beteg film rossz értelemben
beteg embereknek
nekem nem jött be
2

Nagyon beteg film.....jó értelemben:)

Csak még azt nem értem hogyha Tarantino nagy nyomásra engedte meg hogy a DVD-re ráírják a nevét, illetve a borítóra, mert annyira nem tetszik neki a film Oliver Stone-s megvilágítása, megfilmesítése, szerintem csinálná meg õ Tarantino, a jogokat megbeszélnék Oliverrel.
Arra kíváncsi lennék mit hozna ki Tarantino.

végülis igazad van, vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják. (nemrég írtam ugyanezt Tarantinóról, nem tetszik, hogy ismétlem magam:D)
mondjuk akár még tetszhetett is volna, mert filmekben jól bírom az erõszakot, sz'al én pont nem vagyok "finomabb lelkületû":) de valahogy mégse, kicsit unalmas volt. mennek, oszt' lõnek. a zenéjére meg nem is emlékszem:S

nem is annyira a film mondanivalója a baromság, hanem inkább a megvalósítás sikerült kissé szélsõségesre. nem mindenkinek jön be az effajta ábrázolás. nehezen tudom megérteni, hogy ez valakinek tetszik, de mivel elég sokan vannak ezzel így, elfogadom. (ízlések és pofnok, ugye). nem tudom, hogy lehetett volna ezt a témát máshogy filmre vinni, de ez így szerintem borzasztó lett. nekem valahol, az eszetlen gyilkolászások között elveszett a mondanivalója. de most már - akármennyire is utáltam - csakazértis megnézem mégegyszer.

Ugyanezt írtam csak véleménnyel.

Te úgy látod én így, és képzeld, mindkettõnknek igaza van!!!

A média milyen hatással van ránk, illetve hogyan teszik tönkre az emberek életét. A média felkap megaláz, mindig tökéletesnek kell lenned, tökéleteset alkotni, minden mézes-mázas a média, filmek világában.
DE ez nem így van. A világunk nem ilyen mézes mázas, az emberek ölik magukat és egymást. Hogy miért van benne annyi ölés, talán azért, hogy vedd észre a világ nem szép, illetve az, de egy két ember számára, akiket megvakít a média, megvakít a jólét, a hatalom szele, illetve ábrándulj ki a magad kis világából, talán azt is mondhatnám, azt mondja ÉBRESZTÕ.
Ez a film inkább ünnepli az erõszakot, mint az emberek többségében élõ bebábozódást, agy egy kis kelj fel és járj zavart. Mint mikor Stone érzékeltetni akarja a dimenzióit a fekete fehér váltásokkal.

Amikor néz sok ember különbözõ eseteket, azt mondja, velem nem történhet meg, kérdés miért nem? Lehet bemegyek egy sikátorba, megállok egy másodpercre és az a másodperc annyit jelentett hogy nem engem ütöttek el késõbb, illetve nem engem öltek meg, raboltak ki. Az egész élet fekete fehér, bármit csinálhatsz az ember mindig bizakodó lesz, hogy majd jobb lesz, jobb lesz ez a világ, jobb lehetne, jobban kellene magam érezni. Attól nem, ha meghal valaki ismeretlen, mert nem volt hozzá közöm, ez a film meg elhozza a szobánkban, hogy milyen az ha ölsz, élvezet, ezt a tévénk, maga a média fekete része mutatja be ennél a filmnél ami lehet egyedi ha ezt a részt nézzük. De a színes média ellen vall, hívja fel a figyelmet arra, hogy egy megnevezhetetlen hatalom írtja nem az embereket, inkább az agysejteket. Azt mutatja be, hogy félned kell, illetve, attól még hogy több rendõr van, attól ugyan úgy vannak idióták, mint eddig.

Szerintem a fekete fehér hatást egy kis dokumentumfilm féle hatásaként alkalmazza. Hogy ezek vagyunk mi, a média színes része az áldokumentum film mint a Woody Allen Zelig filmje ami sokkal jobban érzékelteti a bajt mit e Stone film, a fekete része pedig maga a dokumentum. De nem is a színekkel van a gáz, hisz a filmben nem lehet e kettõsségre hivatkozni, illetve nem szakad szét e két részre, több dologról van szó. Ez a film, illetve a KÖNYV megmutat egy olyan dolgot inkább utat, hogy mi lehetne az a dolog amitõl megpróbálsz önmagad maradni, és önmagad lenni minthogy, higgy egy ember által létrehozott digitális, lottyadt szarban, mint amit a média nap mint nap közvetít, hogy hol túlzásokba esve, hol elhagyni a lényeget. Tarantino azt mondja addig juss el, hogy tudd meg azt mi a jó, és ne legyél hülye, hogy más irányítson.

Az egész film a médiáról szól, mint Woody Allen Manhattan filmje. Ezzel nincs is baj, de annyira kiemelkedik a média hogy a gyilkosságok, teljesen magától értetõdöttnek, és nélkülözhetetlennek tûnik. Egyre több olyan film van, amikor saját élet kockáit viszik filmre, milyen kegyetlen is az élet, és sajnálod azt az embert, hogy mi lett vele, én azt mondom, azt kell sajnálni, hogy ilyen létre tudott jönni illetve meg tudott történni, illetve azért nem érzed te se ezt a szart, mert nem veled vagy a családtagjaiddal történt. Ha megölték volna az egyik családtagodat, közelit!!!, ezt a filmet undorítónak találnád, nekem elhiheted.

A poén hogy sztárok akartak lenni, illetve a nevük, Mickeyt és Mallory mint annyi mondhatnánk képregény hõs neve fennmaradásával õk is fent akartak maradni. A halott nem beszélnek, mint tudjuk a Bad Boys2 címû filmbõl, mi maradt ami ha hír van, brutalitás, fennhéjázás a MÉDIA. Így maradhat a nevük csak fent. Mickeyt és Mallory.

Engem igazán nem botránkoztatott meg a film, csak vannak más módszerek is mint a halál arra hogy észrevegyük, nem bábok az emberek, és agyuk valamilyen olyan szerv ami irányítja, ha a média azt mondja gáz van csak akkor szarik be, akkor kezd el rinyálni, még ha magán semmit nem is tapasztal meg. Ez a legnagyobb baj.

Igazából azokat az emberek sajnálom, akiket ezekkel a módszerekkel, amiket bemutat a film öltek meg az életben. Ehhez gratulálok inkább, és elküldeném Ston-nak a fényképüket. Igaz lehet így is megölték volna azokat a szerencsétleneket, de mint a film példázza is õk is ezzel az igazi elkövetett gyilkossággal maradhat fent a nevük, mert úgy öltek, mint ebben a filmben, és ki kapta ezt is fel a MÉDIA…………………………………………
A könyv az kicsit más világítási teret hoz létre kicsit konkrétabb, de Stone szerintem az ölésre ment, de mint már mondtam és Tarantino a könyvben ezt jobban hangsúlyozza a lényeg a média, le se van bas*** a halál.
Nekem nem tetszett film.
De ha szerinted nem errõl szól, akkor küld el a te filmedet, mert az biztos megvan vágva vagy nem tudom, én ezt láttam. Illetve a te elmondottad alapján, hogy szerinted mirõl szól, írd meg és akkor így nézem majd meg és akkor nyugodt lehetsz biztos tetszeni fog.  A film olyan, mint a vers, nincs mód arra, hogy mindenki ugyan úgy lássa, illetve ugyan úgy értelmezze. Az érzés a lényeg és utána már mindegy hogy a szerelemért fáj a szíved vagy ha valakid meghal.
Az érzés a lényeg

A másik film, amit ajánlok, Az La Haine a Gyûlölet. „Van egy társadalom, vagy akármi, aki, ami zuhan lefelé. Ameddig zuhan, azt mondja, ez jó, eddig jó. De nem a zuhanás a lényeg hanem a leérkezés”

Erõszalkosan

Na mindegy......................

Na és amikor nekem akartad megmagyarázni erõszakosan, hogy érted a filmet, csak gyilkolnak benne és sz*r?:) Ugye.