Befogadni valami szépet és jót, és nem magyarázni, ízekre szedni. Így van, egyetértek.
Ezt a filmet eddig nem tartottam különösebben sokra, de most átgondoltam amiket mondtál. Lehet rá mondani, hogy belegabalyodik a sztoriba, meg hogy vontatott, de nem ez a lényeg. Tényleg mesterien szövi az álmokat, a misztikumot a házaspár hétköznapi életével. Inkább ezt a filmet nézem meg egy tucatszor mint pl. Shyamalan 'A falu'-ját még egyszer. Azt már az elejétõl untam. Lehet, hogy ezért most sokan meg akarnak kövezni, de ez van.
Tudjuk, hogy a felvilágosodás százada elõtt nem racionálisan, hanem mitikus módon gondolkodtak az emberek. Azaz a természetes világot nem tartották lezártnak, tudományosan megmagyarázhatónak, hanem titokzatos erõk mûködését sejtették maguk felett. Az akkori emberek életét átszõtte egy másik, egy tökéletesebbnek tartott, természetfeleti világban való hit.

Jó, hogy korábban leírtad a film végén elhangzó párbeszédet, mert alátámasztja mondandódat. Kubrick ezzel üzent a nézõnek, és ha ezt így elfogadjuk, akkor tényleg nincs mit tovább analizálni. Ezt a dimenziót valóban másképp kell megközelíteni.

Van olyan tartomány, amit nem lehet elmondani és nem is kell, ezek közül mindkettõvel próbálkozik a többség. Van olyan tudás, olyan jelentés közeg, ami egyszerûen nem azért nem való a tömegnek, mert az vulgáris és tahó, hanem mert nem érdekli, nem méltó rá, nem tud vele bánni és még sorolhatnánk. A filmben ezek a szférák azért elkülönûlnek. Mindenkinek a helyén kellene lennie és nem a seggemnek kellene a szám helyett beszélnie, mert akkor csak fingással kommunikálnánk. A szar és az értelem is a világunk része, de meg van a helyük és a funkciójuk, ezeket a helyén kell kezelni. Továbbra is úgy értelmezem, hogy ennek a filmnek nem kimondott elemezhetõ tartalma van, hanem egy álomszerû játékos dimenziója, ahol az álom és a valóság, illetve az ezek között érzelmeivel cikázó ember eltévedhet. Ez pont azon ritka filmek egyike, amelyet átérzéssel és nem értelmezéssel lehet csak felfogni. Ha értelmezni akarnád az kb olyan lenne mintha egy gyógyszert ezernyi alkotó elemére analizálnád ahelyett, hogy lenyelnéd. Erre az átérzéshez viszont (már) csak egy kis réteg képes.

Szerintem ne is próbáljuk teljes egészében megérteni Kubrick utolsó filmjét. Jó pár kritikát elolvastam a neten és azért megdöbbentõ, hogy sokan úgy vinnyognak egy 2,5 órás film hosszúsága miatt mint a gyerekek. Vannak olyan filmek, ahol maga az atmoszféra az üzenet, ami ezesetben pl ellentétben áll a mi rohanó, semmire se figyelõ, színtelen, kiszámított és érzéketlen világunkkal. Továbbra is azt tartom korunk egyik legnagyobb bajának, hogy sokan olyan dolgokba próbálják beleütni az orruk amihez nincs affinitásuk, egyszerûen nem az õ dolguk az, hogy bizonyos alkotásokról nyilatkozzanak az unalmas-szar-kiszámítható közlési kapacitással. Ha ezeket után még mindig van egy veszélyesebb réteg aki félúton van és azt hiszi az ilyen alkotásokat is pl mikroszkóppal kell kianalizálni. Minden jelenetben hol a kék, hol a piros, férfi-nõ, hûség-hûtlenség-illúzió-valóság, stb.
Az lenne a legjobb ha nem is kellene kritikát írni, hiszen nincs is mirõl. Ez a film azért zseniális, mert egy olyan hangulati dimenzióba enged belépni, amibe a legtöbb embernek ugyan úgy nincs lehetõsége belépni, ahogy Cruise-nak a kastélyba. Mi is kis csórók vagyunk a nagyokhoz képest, de sokszor õk meg emberileg csóróbbak nálunk. Jövünk a kis taxinkkal, a félbe tépett pénzünkkel és hiába erõlködünk, nem értjük meg mi folyik ott a falak mögött. Ez a szimbolika tehát üzenet azoknak, akik azt hiszik, hogy feltétlen mindenhez közük van. A filmmûvészet egy igen vékony rétege egyszerûen nem való mindenkinek. Azoknak meg fõként akik elkezdik percre pontosan leanalizálni mit is látunk.
Ez azoknak való akikben meg van a képesség még arra, hogy átérezzék ezt a hangulatot és Kubrick ezért volt tehetséges, mert a filmjei bár úgy tûnik ezer irányba elágaznak és négyszer kezdõdik új film egy filmben, de a fílinget nem engedi el. Ebben a filmben is az utolsó pillanatig megtartja. Ez pont az a film amit nem a kritikával lehet megérteni, hanem anélkül és nem is megérteni kell hanem átérezni. Ha így kellene néznem, nekem azt sugallta, hogy kurva nagy csoda ha valaki ember tud maradni, az meg még inkább ha azután is az tud lenni, miután rájön, hogy a világ messze nem az, mint aminek hitte.
Az egész film egy álomszerû kép, de mégis valóságos, nem lehet leírni mirõl szól, mert az a valami, amit az alkotás megérint az emberben, vagy ott van vagy nincs. Hasonlóképpen lehetetlen elmondani valakinek mit álmodtunk. Elmondani elmondhatjuk, leírjuk, analizáljuk stb, de azt az érzést, hogy milyen volt, nem. Ez a film is ilyen. Azok semmiképp ne nézzék meg akik dugós baszós órgiás akármit akarnak, aki pedig hallgat azokra, akik ilyenek és 1-2 szóval leírják a XX sz egyik legnagyobb rendezõ zsenijének utolsó filmjét és ezek véleménye miatt eláll a filmtõl, nos azokért se kár.
Tény, hogy az egyik legjobb alkotás, ami magában az emberben barangol, ahol vízió és valóság, férfi és nõ, kék és piros, szexualitás és szerelem mind egy szemlélõ nézõpontjában egyesülhetnek.
A záró párbeszédet Kidman kezdi, Cruise válaszol, nem spoileres.
"-Hálásnak kell lennünk, hogy átvészeltük ezeket a kalandokat, az igaziakat és azokat is amiket csak álmodtunk.
- Biztos vagy benne?
- Csak annyira, hogy egy éjszaka vagy egy egész élet valósága az igazságot türközi.
- És, hogy egyetlen álom sem csupán álom.
- Az a fontos, hogy felébredjünk és sokáig ébren maradjunk.
- Örökre...
- Örökre? Ne használjuk ezt a szót, megrémiszt. Van egy dolog, amire már sort kellene kerítenünk.
- Mi az?
- Dugni."
Ebben az egész filmet elmondta Kubrick, aki gondolja fejtse meg, a válasz itt van, mirõl szól ez a film.

http://www.youtube.com/watch?v=RsDBgsCsZf0

ezt a filmet egy moziba láttam (vagyis kínlódtam végig), eleinte ültünk 30-an, a végén ketten maradtunk, de én is inkább hõsiességbõl, mint szórakozásból :) ez ... ez a film nagyon fájdalmas! :) akkora sz... hogy az már fáj, gyerekek :)
akik szeretik a fura mûvészfilmeket, azoknak persze még bejöhet.
az utolsó mondat N.K. szájából erotikusnak kellett volna tûnjön, de én csak még egy utolsó döfésnek éreztem :) :) :)

TETSZETT !!

Az miért jó a taxisofõrnek, hogy kap egy kettétépett bankót?

Köszi, meg is kérdeztem ott, remélem hamarosan lesz válasz, addig ha itt valaki tudná kérem írja meg.
Köszönöm

Igen, ez volt az elsõ amit tettem, de sajnos a 14 számban ez nem szerepelt :(
Régen hallottam ezt a számot a rádióban, franciául énekelnek benne ha jól emlékszem, ráadásul többen is egyszerre. Próbáltam rátalálni erre a számra, de még a slágerrádióban se hallottam :/

Azt tudja valaki hogy mi annak a számnak a címe (a háttérben a zenekar játsza) ami akkor megy amikor a magyar pasi a Nicole Kidman-nel táncol kb.8 perc 30 másodpercnél?

Ha valóban 'lassan, színpadiasan' beszélnek és gyakran visszakérdeznek, ott a szövegkönyvvel és a rendezéssel is gondok lehetnek. Nem biztos, hogy ez a legjobb módja a természetes idegen nyelvû beszéd elsajátításának.
Ennél a Kubrick-mozinál azért vannak sokkal érdekesebb filmek, gondolat ébresztõ és könnyen követhetõ sztorikkal, amelyeket inkább ajánlanék angol tanulók figyelmébe.

A 'Tágra zárt szemek'-ben is van nyelvgyakorláshoz jól használható jelenet, pl: http://angolmozi.5mp.eu/web.php?a=angolmozi&o=qT2GXjUC7c.
A film hosszúságát figyelembe véve azonban, érthetõ okból, csak ezért nem sokan néznék újra a teljes filmet angol tanulás céljából.

Sajnálom azokat akik nem szeretik a feliratos filmeket, bármilyen okból is legyen az. Hiszen egy szinkron nagyon is eltud rontani egy amúgy nagyon jó filmet. Sorolhatnám a példákat :s

Nagyon szépen köszönöm a kedvességed:)
Újra megnézem a filmet, ilyen szemszögbõl:)

A kis bemutató szöveg valóban eltér a filmben történtektõl. Ugyanis Alice nem pszichológus, nem feküdt le a portással, hanem csak képlzeletben/álmában szerertkezett egy hajótiszttel.

Metaforikusan kell érteni minden egyes mozzanantát a filmnek, erõs líraiság uralkodik benne, a maszkos rész a posztmodern létélményt fejezheti ki(semmi sem az aminek látszik),vagy az a shalkespeari gondolat továbbgondolása, miszerint színház az egész világ. Vagy lehet maga az élet metaforája is, annyi különbséggel, hogy a valóságban nincs kiszállás, nem menekülhetsz. Ugyanakkor lehet értelmezni élet-állomásként is, vagy életünk sötét felének metaforájaként stb. Többféle értelmezés lehetséges, befogadótól függ.