Lehet. Te a napfényrõl beszélsz, én az árnyékról. Egyrészt nézõpont kérdése, másrészt nem lehet egyoldalúan koncentrálni egyikre sem. Nyilván mindkét álláspont hangoztatóinak oda kell figyelniük a másik oldal érveire.
Hogy mégis érts, egy másik példát hozok, a természetbõl. Az agresszív invazív fajok elterjedésének veszélyeirõl szól a következõ cikk: http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20081007-kontinenskozi-invazio-evente-6-uj-idegen-invaziv-faj-erkezik.html

De hát ilyenek mindig voltak. Ez még nem A globalizáció.
Találtam egy hozzám illõen primitív összefoglalót. Kb. ezt értik rajta, nem?

"Azzal kezdeném, hogy szerintünk a globalizáció folyamata egyáltalában nem természetes, azaz nem olyan folyamat, amely bizonyos természeti törvények szerint - mondjuk a piac törvényei szerint - mûködik. A piac természetes törvényei nem léteznek és sohasem fognak létezni, mert a gazdaság, mint minden emberi tevékenység, szándékos, emberi lények akaratától, vágyaitól és terveitõl függ. A globalizáció szándékos, irányított folyamatnak tûnik, egy precíz gazdasági modell megvalósítására, amely egy bizonyos ideológiai és világszemlélet alapján mûködik. Az ideológia neve: spekulatív kapitalizmus (mégpedig a fejlõdés mostani, legújabb fázisában), amikor a gazdaság bõvülése már nincs többé kapcsolatban a termeléssel, csupán a spekulatív pénzpiaccal. Még egyszerûbben, az ideológia alapja: pénzcsinálás pénzbõl.
Ennek az ideológiának elõterében a multinacionális vállalatok és a bankok állnak. Alapvetõ természetük transznacionális és nem szükségszerûen egy-egy országhoz kapcsolódnak, még akkor sem, ha többségük a nyugati világban gyökerezik. Mivel a globalizáció folyamata a múlt században (a XX. században) kezdõdött, ezek a struktúrák azóta is folyamatosan terjesztik ki befolyásukat a világ minden pontjára, és hatalmukat meglepõen gyors "szerzeményeken" és egyesítések révén koncentrálták. Növelik hatalmukat azáltal is, hogy csökkentik az egyes nemzetállamok hatalmát és törvényességét. Ez a jelenség igen jellemzõ volt a XX. század második felére. A multinacionális vállalatok és bankok állandóan keresték azokat a lehetõségeket, amelyek révén áthághatják a nemzetállamok korlátozásait, és ilyen módon sokszor sikerült egy-egy párhuzamos virtuális államot létrehozniuk saját törvényeikkel és eljárásaikkal. Ez a párhuzamos állam mostanára a hatalom hihetetlen szintjét érte el. A tõke ma már másodpercek alatt jut el egyik államból a másikba, és még a leghatalmasabb államok vagy regionális tömörülések is kénytelenek felismerni: képtelenek ezeket a folyamatokat szabályozni.
Még a világ legnagyobb gazdasági tömbjének irányítói sem képesek többé arra, hogy az igen gazdag polgárokat megadóztassák - azokat, akik megengedhetik maguknak, hogy spekuláljanak a pénzpiacon. A fentiekhez hasonló esetek következtében kell szembenéznünk az egészségügy, az oktatás és a nyugdíjak juttatásainak világszerte tapasztalt csökkenésével. Úgy tûnik, a spekulációs tõke szabályozhatatlan monstrumát egyetlen ország sem tudja megszelídíteni.
A multinacionális vállalatok és bankok, melyek a globalizáció folyamatát szabályozzák, nemcsak saját irányelvekkel, hanem saját kultúrával is rendelkeznek, amelyek az értékek és viselkedések sajátos rendszerében nyilvánulnak meg. Továbbra is beszélnek más értékekrõl, egyenlõségrõl, lehetõségrõl, demokráciáról, de a képmutatás vastag rétege alatt az üzenet nem változik, az egyetlen igazi érték a pénz. Ez a kultúra még a lakosság legszegényebb rétegét is befolyásolja: mindenki hisz abban, hogy pénzszerzéssel lehet egyedül változtatni a mindennapi élet nyers realitásaival szemben, és így életüket efelé próbálják irányítani. Ki akar milliomos lenni? Mindenki.
Ennél a pontnál tisztáznunk kell, hogy számunkra a szegénység nem érték. Csupán azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a ma gazdaságának nem a vagyon megsokszorozása, hanem az elosztás az alapvetõ problémája. Világszinten hatalmas termelõkapacitás áll rendelkezésre, ami óriási többletterméket eredményez, de mindez a felmérhetetlen vagyon csupán néhány személy kezében van. A pénz a pénzhez áramlik, és a népesség leggazdagabb rétegében gyûlik fel, ugyanakkor a legszegényebbek gyorsan szaporodnak. Mindnyájan tudjuk, hogy ebben a történelmi jelentõségû idõszakban léteznek már azok a technikai lehetõségek, amelyek segítségével élelmiszert, lakásokat, egészségügyi ellátást és elfogadható életkörülményeket lehetne nyújtani a világ teljes népességének. Ha ez nem valósul meg, az azért van, mert a globalizációs folyamat nem az említett problémák megoldására, hanem a néhány vagyonhalmozó hatalmának és gazdagságának növelésére irányul.
Meg kívánom említeni, hogy a globalizációs folyamat rohamos növekedéséért két nemzetközi intézménynek kell vállalnia az alapvetõ felelõsséget. Ezek a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank. Abból a célból, hogy az egyes országok részt vehessenek a világgazdasági versenyben, nyomást gyakorolnak rájuk, hogy hatalmas adósságokat vállaljanak a fent említett két intézménynél. Ahogy ezeknek az adósságoknak a kamatai felhalmozódnak, az eladósodott államokat arra kényszerítik, hogy földjüket, természeti forrásaikat, közmûveiket, tehát legfõbb vagyontárgyaikat elkótyavetyéljék egészen addig, amíg az országok infrastruktúráját már nem saját népük irányítja többé, hanem külföldi intézmények és egyének. Ma már több mint két tucat ország használja a dollárt mint nemzeti pénznemet, így eljátsszák azt a jogukat és képességüket, hogy saját gazdaságukat irányítsák. Emberek generációi dolgoztak keményen, hogy felépítsenek valamit, amit aztán pár hónap alatt szétrombolnak. A legutóbbi években számos példát láttunk erre: Mexikó, Thaiföld, Dél-Amerika. A pénz csak akkor áramlik egy-egy országba, ha nyereség szerezhetõ általa; amikor viszont a nyereséget folyamatosan kivonják, az ország gazdasága összeomlik és senki sem törõdik azokkal, akiket ez érint.
A globalizációnak ez a módja az élet gyõztes modelljévé vált, már elterjedt és meghonosodott a föld legtávolabbi sarkaiban is. Terjedésekor magával viszi a pénz ideológiáját, a versenyt, az individualizmust. Az emberi lényeket, a környezetet, a különbözõ kultúrákat ma már csak másodlagos szempontnak tekintjük, amelyek felhasználhatók vagy összezúzhatók, ha megpróbálnak szembeszegülni ezzel a folyamattal, amelynek erejét még az az általános vélemény is növeli, hogy nincs más alternatíva."

http://www.freeweb.hu/aranymalinko/visi ... isatio.htm

(Azt tenném hozzá, hogy ez a mondat. "Csupán azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a ma gazdaságának nem a vagyon megsokszorozása, hanem az elosztás az alapvetõ problémája." - marxistán hangzik, nem ez az alapvetõ probléma)

Nem értem, miért mondják el háromszor is, hogy a minimálbér adómentes, holott nem az! Csak számoljanak utána: 71500Ft 18%-a 12870Ft, ebbõl jön le az adójóváírás 11340Ft. Így marad 1530Ft adó, azaz nem adómentes!