Szatirikus, Hollywood-kritikus, igencsak elborult alkotás, amellyel Cronenberg hivatalosan is visszatért egykori önmagához. A film beteg és perverz, pont úgy, mint a karakterek. A sztori az álomgyárról, annak archetipikusan ábrázolt szereplőiről, sztárságról, törtetésről, gátlástalanságról, züllésről meg mentális betegségekről szól, miközben az egészen végighúzódik egy furcsa családi dráma. Nagyjából a feléig érdekfeszítő a tálalás, viszont később már leginkább az elvontságé a pálya.
1000-el nyomják a filmes szakzsargont, a híres személyekre való utalgatásokat, de sokszor simán csak bizarr dialógusok hallhatóak. A mozi meghökkentő jelenetekkel, képzelgésekkel, valamint néhány verbális + altesti poénnal operál, ám vérengzés-baszás szintén látható benne. A színészek hitelesen hozzák a kellően utálható figuráikat, főként Evan Bird irritáló gyereksztárja a legellenszenvesebb a komplett alkotásban. Kisebb érdekesség, hogy a Cosmopolis után, megint egy limuzin köthető Robert Pattinsonhoz.
A luxusmiliő (full extrás pecók, medencés udvarok) faszán fest, a fényképezés a képi világgal együtt igényes, ugyanakkor a valószínűleg egyetlen CGI-effekt szembetűnően igénytelen. Howard Shore zenéje talán itt lett a legeltaláltabb a Cronenberg-univerzumon belül: főként nyomasztó ambienttel dolgozik, a stáblista alatt pedig tőle szokatlan, különleges szerzeményt nyomat. Az eredeti filmcím és a magyar, nem félrefordított verzió egyaránt zseniális választás!

Nehezen tudom hova tenni. Semmit nem tudtam róla, amikor elkezdtem nézni. Eleinte szörnyűnek és roppant visszataszítónak találtam, de aztán csak kibontakozott egy történet belőle, ami kíváncsivá tett. A vége felé közeledve pedig megdöbbentő lett egész erős jelenetekkel. Ezt az egész ámerikai, hálivúdi posványt eddig is visszataszítónak találtam. Mint kiderült a film egyébként éppen ezt igyekezett és nem szépítve bemutatni. Az merült fel bennem, hogy mit gondolnak a szereplők, meg a nagy szakértők például Cannes-ban, amikor ámulva nézik a produkciót. Ez az, tök jó, ilyen ocsmányak vagyunk. Hú de jó látni az igazi valónkat a vásznon? A szereplők alakítása nem nyűgözött le. Talán Mia a legérdekesebb, és igazán érdekes, hogy némely filmjében nagyon szépnek látom, itt viszont (és nem a sebhelyei miatt) igazán csúnyácskaként jelenik meg. A sztori annyira azért nem nagy szám, de mégis ez a film azok közé tartozik, aminél ha valaki kibírja az első 40 percet egyre jobbá válik. Persze jó azért nem lesz, mondanivaló (legalábbis egy halandó átlagember számára), vagy valami maradandó dolog nem kerekedik ki belőle. A filmvégi medence parton játszódó tűz jelenet valami gyalázatosan gagyi. A filmről valamiért többször is a Neon démon ugrott be (lévén az is a reflektorfényben lévő elkorcsosult emberekről szól és az is elég beteg véget ért), de az jobban tetszett, profibb volt.

Döbbenetes film, fejbe vágott. Utána beleolvastam a kritikákba, legjobbnak a Skizowood című írást tartom Hollywood-ot keresztelte át a szerző, nagyon találóan. Idézek: (bemutatja,) "Hogyan sérül az emberi lélek és elme egy olyan világban, ahol a látszat és valóság ilyen ellentmondásos viszonyba került egymással."
A színészek kiválók, ki kell emelni Julianne Moore és Evan Bird játékát.
Nem mindenkinek jön be a film, az elején nagyon kell figyelni (ami nem könnyű), de érdemes megvárni, míg tisztázódnak a viszonyok.

2/10

Unalmas, értelmetlen, katyvasz. Ne nézze meg senki sem!

Én sem ajánlanám mindenkinek, de sztem zseniális film, nekem tetszettek a színészi alakítások, John Cusack olyan undorító volt, mint egyébként is, Julianne Moore pedig kitett magáért. A zenei aláfestésben pedig ismét remekelt Howard Shore, köszönjük. A két fiatal játéka nem nyûgözött le nagyon, de jó volt. A végén a tüzes effekt pedig vitathatatlanul amatõr volt, de ennyi...nálam 8/10, azért mert rettenet nyomasztó. Apropó valaki elmesélhetné, hogy ez a film mitõl volt komikus, mert egyszer sem támadt kedvem nevetni rajta...

Nem egy popcornos-barátnõvel-mozibaülõs-kikapcsolódós film. Nem egy szokványos történet, de egy jó film szerintem és tényleg jók a színészi alakítások (a fõhõsnõ megérdemelten kapott díjat, és én a gyerekszínészt játszó srácot is díjaztam volna). Ha komolyabb tartalmú filmet szeretnél és van idõd végignézni, figyelni, elgondolkodni, beleélni magad egy cukormázas világba, ami belül nagyon is romlott, akkor nézd meg. Nekem 8/10 (mert egynek jó volt, de nem az a film, amit többször is megnézek).

Ja.És beteg egy film!!!!

Más világ.
Szegény amerika!
Ha fizettem volna,hogy megnézzem,fel lennék háborodva.

Egyetértek. Én végignéztem, de egész egyszerûen borzasztó az. Vártam, hogy a végére kibomlik a "mélyebb üzenet." De vagy velem van baj vagy olyan ebben a filmben nem nagyon van. Felkavar (de nem az elgondolkodtató fajtából) és megfekszi a gyomrodat. Nem igazán szoktam filmet nyilvánosan szidni, de ezt nem merném jó szívvel ajánlani senkinek.

Ez valami retenetes.. huszonot perc utan elkezdtem belehuzkodni,de csak ronda,smink-nelkuli,vagy undormanyosra sminkelt,eletunt fejek beszeltek semmitmondo dolgokrol; az a szoke gyereksztar meg,majdnem behanytam... Lehet,h ez egy jo film amugy,de,h nem en vagyok a celkozonseg,az biztos! csak csinaljak a mubalhet,nekem ez nem drama. Delete. 2/10.

Miért térkép? Akkor el kellene rendezni a dolgokat. Elmebajt nem szoktak zavart rendezéssel filmre vinni. Tele van következetlenséggel, indokolatlansággal, és amire a végén kifuttatják, az már teljesen hiteltelen lesz.

Az elõttem szólók mindent elmondtak, de nem akartam hinni nekik! Pedig hinni kellett volna............fél - háromnegyed óráig bírtam.....ennyi ezekbõl a megnyomorodott szaros sztárokból elég volt! Emellett minden csodálatom Mooré, azért, mert amit a fonnyadt, szeplõs, gusztustalan testével eljátszott, amit láttatni engedett és ahogyan, az minden elismerést megérdemel........idõnként hányingerem volt!

Agyament, egy zavart történet. Ezzel mindent elmondtam róla...

Nem volt rossz, de semmi extra.

borzalmas rendezés, és a színészek se hozták amit kellett volna ... nem kötött le, túl unalmas volt ...Julianne Moore-nak szerintem semmilyen jelenléte nem volt, az agyonplasztikázott Nicole Kidmanre hasonlított a filmben, de az õ mimikáit, hangleejtését és alakítását kár volt benne keresni.(mert Kidman-nek a plasztika ellenére is van kisugárzása). Számomra egyik színész sem tudott érdekes lenni.Pattison ismét csak mellékszereplõ, felednivaló. Mia talán jól hozta az ellenszenvet, de is unalmas már tõle.
Hiába jó történet, drámai sorsok, talán más rendezõ kellett volna.

Térkép a csillagokhoz (Maps To The Stars, 2014)

Hollywood felszínes, romlott, pénzéhes, õrült, visszataszító és kiábrándító. És Hollywoodban mindenki ugyanazt akarja: befutni, ismertté válni, blockbusterekben szerepelni, egy valag pénzt keresni, és sikeresnek maradni. Bármi áron! Tényleg bármi áron.

De ezt már eddig is tudtuk, nem? Ezért is ültem be egy kicsit félve és kétkedve David Cronenberg hollywoodi lidércnyomására. A filmrõl Cannes kapcsán hallottam elõször. Filmbeli karakterének megformálásáért Julianne Moore a legjobb színésznõnek járó díjjal távozott a fesztiválról. Benne még nem nagyon csalódtam eddig, így most is rá mertem bízni magam a tehetségére. És milyen jól tettem!

A történet röviden:

A Weiss-család a hollywoodi álmot éli. A családfõ, Stafford Weiss (John Cusack) hisztis sztárok (számomra dilettánsnak tûnõ) terapeutájaként és életvezetési tanácsadójaként keresi kenyerét. Emellett trendi önsegítõ kézikönyvekkel árasztja el a könyvpiacot. Felesége, Christina (Olivia Williams) 12 éves kisfiuk, Benjie (Evan Bird) karrierjét egyengeti. Benjie egyébként már befutott sztár és túl is esett a nagy hollywoodi tûzkeresztségen, magyarul az elsõ elvonóján.

Stafford egyik páciense a hollywoodi mércével már igencsak kiöregedett színésznõnek számító Havana Segrand (Julianne Moore). A filmipar által leírt színésznõ minden vágya, hogy egy most készülõ remake-ben õ játszhassa el azt a szerepet, amivel annak idején édesanyja, Clarice Taggart (Sarah Godan), a fiatalon elhunyt ünnepelt színésznõ karriert csinált. Ez már csak azért is nagyon érdekes, mert Havana egyébként gyûlöli anyját, és emlékei mind a mai napig kísértik õt.

A képet tovább árnyalja Agatha (Mia Wasikowska) érkezése, aki Havana eszelõs személyi asszisztenseként nemcsak az õ, de mások életét is fenekestül és végzetesen felforgatja...

A film rengeteg filmes tabut ledönt: van itt hármas szex családtaggal és anélkül, vérfertõzés, gyilkosság az áldozat szemszögébõl, gyermekfojtogatás, halálhír utáni örömtánc, nyílt színi kutyahalál, limóban szexelõ Robert Pattison, WC-n trónoló és az alkalmazottját onnan instruáló Julianne Moore és még sorolhatnám tovább.

Ami megdöbbentõ, hogy mindez mûködik, pontosabban hogy mindez úgy mûködik, hogy közben nem tûnik öncélúnak, hatásvadásznak vagy hiteltelennek.

Julianne Moore karrierje egyik legnagyobb (ha nem "A" legnagyobb) alakítását nyújtja. Egyszerûen nem tudod levenni róla a szemed, amikor megjelenik a színen, olyan jelenléte van. Mia Wasikowska szenzációs. Evan Bird nemkülönben.

A végén csak zárójelben jegyezném meg: egyszer volt "szerencsém" részt venni az egyik vezetõ magyar kereskedelmi csatorna egy élõ mûsorának a felvételén. Amit ott a kulisszák mögött, a sminkszobában és az öltözõben tapasztaltam, az rám nagyobb sokkhatással volt, mint ez a film, de komolyan. Az ottani csendes terror és háttér-áskálódás ezerszer rosszabb volt. És ez csak még hihetõbbé teszi a filmet.

De talán nemis kell ennyire messzire menni. A legtöbb munkahelyen is ugyanaz folyik, mint Hollywoodban, csak kicsiben.