Tamas Kugyela 2018 szept. 09. - 18:20:20
(3/3)
Ezt a filmet imádom Guliano Gemmával Patt Garett serif hiányzik ebből a fimből ha már Bill Boy a főszereplő. Jól sikerült film.
Gozso 2013 dec. 07. - 15:53:58
(2/3)
Szerintem meg klasszikus spagetti-westernrõl kritikát írni olyan, mintha a pálinkás-eperfagyit akarnád elemezni: Senki nem gondolja, hogy minden nap ilyet akarsz majd enni, azért van, hogy egyszer jól érezd magad, majd szép emlékként maradjon meg.
Ha elõítéletek nélkül ülsz neki megnézni, akkor viszont a kategória legzseniálisabb 5 perces nyitójelenetét láthatod, és a zene is sokáig megmarad a füledben.
Én abban az idõben nõttem fel amikor még ezek voltak a filmek a TV-ben, és pár kivételével ez az egyik, amelyik nagyon megmaradt az emlékeimben.
feketevipera 2013 dec. 06. - 22:41:52
(1/3)
Úgy tûnik, a Duna elõszedi G. Gemma filmjeit, remélem, idõvel a jobb darabok is elõkerülnek, és nem rekednek meg a tisztes középszernél. Amúgy elõször a cím és a mûfaj olvastán kapásból valamiféle Spencer - Hill-féle westernre gondoltam, a nézõk többségében talán automatikusan ezt a gondolatot kelti az ilyesmi.
Maga a film sajnos nem a legjobb, kellemesen "langymeleg" délutáni limonádé, de semmi több, és amit eddig Giulio Petronitól láttam - pár mozi -, az is inkább csak átlagos iparosmunka volt. Az egyik alapmotívum a bosszú, amit némi "bohóckodás" körít. A humor idõnként már-már erõltetetten infantilissá válik, pl. amikor Mario Adorf szétveri a cirkuszi sátrat. (És véleményem szerint ez a B. S. - T. H.-filmek egyik "gyengesége" is, bár nyilván szórakoztatási célzattal forgatták ezeket a produkciókat.) A cselekmény kevésbé érdekfeszítõ, mintha az alkotók kissé nehezen tudták volna kitölteni valamivel a másfél órát. A jellemek többsége meglehetõsen egysíkú, néhány kivételtõl eltekintve, de pl. a fõgonosz srácot alakító színész szerintem nem túl hitelesen adja vissza a pszichopata (?) szereplõt. Azon meglepõdtem, hogy Gemmát Gergely Róbert szinkronizálja, én ritkán hallottam õt, és az olasz színészt sem sokszor hangolta. Kevésbé tetszett, hogy Mario Adorfnak Kránitz Lajos adta a hangját, számomra valahogy furcsa volt, bár többször is szinkronizálta õt. Annak viszont örülnünk kell, hogy még a "békebeli" Magyar Szinkron- és Videovállalat "magyarítását" élvezhetjük, nem a megélhetési szinkronmaffia borzalmait, akkor még legalább arra is odafigyeltek, hogy a kisebb szerepekhez is lehetõleg nevesebb magyar hangokat találjanak. Összességében véve a film egy megnézést megér, és amúgy is ritkán kerül terítékre, szóval aki viszonylag könnyedebb szórakozásra vágyik, és kedveli a hasonló alkotásokat, az valószínûleg nem fog csalódni.