Egy mestermű az anyaság elfojtott tabuiról (SPOILERES elemzés!)

Sokan egy unalmas, lassú drámának tartják ezt a filmet, pedig ha az ember képes a felszín mögé nézni, egy jól felépített pszichológiai mesterművet kap. Maggie Gyllenhaal és Elena Ferrante olyan nyers, fojtogató őszinteséggel beszélnek az anyaságról, ami a mai napig tabunak számít. Leda nem egy szörnyeteg, hanem egy magasan képzett, ambiciózus nő, aki valószínűleg csak a társadalmi elvárások miatt szült, és akinek soha nem szabadott volna anyává válnia, mert a személyisége és a szabadságvágya teljesen más utat diktált. A 3 év szökés a lányaitól nemcsak önzés volt, hanem az összeomlástól való önvédelem is.


SPOILER
A film tele van elképesztő vizuális párhuzamokkal és lélektani szimbólumokkal, amik felett könnyű elsiklani:

A baba és a múlt bűnei: Amikor a fiatal Leda visszaemlékezésében kidobja a lánya, Bianka által összefirkált gyerekkori babáját az ablakon, az a kontrollvesztett „anya-düh” pillanata. A jelenben a tengerparton lopott babát pont azért kezdi el megszállottan tisztogatni és öltöztetni, mert a tudatalattijában azt a babát (és kapcsolatot) próbálja meggyógyítani, amit anno dühében elpusztított.

A gyerekek játéka mint a családi erőszak tükre: Döbbenetes az a finom rendezői vágás, amikor Toni (a férj) megérkezik a hajóval, és nyers, birtokló módon, szinte durván szájon csókolja Ninát. Közvetlenül ezután látjuk, hogy a kislányuk a babáját csókolgatja, de a csók hirtelen harapássá és durvasággá változik. A kislány már most a szülei közötti nyers, erőszakos, domináns dinamikát másolja le a játékában. Ugyanez igaz arra is, amikor a baba nemiszervét locsolja: a gyerekek a szülők közötti elfojtott szexualitást és a test működését vetítik ki a játékra.

Miért nem hazudott Leda a végén?:
Ha Leda azt hazudja Ninának, hogy a bokorban találta a babát, ő lett volna a megmentő. De Leda mentálisan összeomlott a bűntudattól, és amikor látta, hogy Nina is egy elnyomó házasságból menekülve viszonyba kezd (pont úgy, mint ő anno), tükröt akart tartani neki. Inkább vállalta a megsemmisülést és a kalaptűs szúrást.

A befejezés: A kalaptűs sérülés és az autóbaleset egyfajta megváltó erejű fizikai büntetés Leda számára, hogy a belső bűntudata végre „kivérezzen”. Az, hogy a lányai napok óta nem érték el, a teljes belső elvonulását és vezeklését szimbolizálja. A legutolsó jelenetben a narancshéj egyben való lehúzása (ahogy kiskorukban csinálta nekik) azt jelzi, hogy Leda lelke a darabokra hullás után újra egybeforrt. Végre képes tiszta szívvel, a múlt fojtogató árnyai nélkül felvenni a telefont a lányainak, és visszatérni hozzájuk.

Zseniális alkotás azoknak, akik szeretik a mély, rétegzett lélektani drámákat.

Beteg, sz@r film.

idegesítő egy film, a zenéje viszont remek

Ez nem igaz! Vannak nehezen kezelhető gyerekek, önző és erőszakos gyerekek, neveletlen gyerekek (szülők hibája), NÉHA utálatos (máskor meg aranyos) gyerekek és még sorolhatnám a negatívumokat, de ilyenek, mint a kislányok ebben a filmben, egyszerűen nincsenek, illetve ritka kivételek vagy mentálisan betegek. Tudom, hogy nem ez a lényeges a filmben, de akkor is, hiteltelenné válik az anya, mert ilyen gyerekeket nem lehet igazán szeretni, ha meg így van, akkor miért kellett erről írni? És miért nem arról, hogy a legkedvesebb gyerek is lehet fárasztó, de attól még szeretjük.

A regény alapján készült filmet egyszer meg lehet nézni, nekem hosszú volt (közel 2 órás) és néha unalmas is. Kiderülhetett volna több minden a főszereplőről, Leda-ról és a lányairól, férjéről is. Olivia C-nek jól állt a szerep. Tetszett a helyszín, az operatőri munka, a szinkon (kivéve Olivia C. magyar hangja) is.

Abszolut egyetertek veled! :) nekem is nagyon tetszett a film, epp az altalad elmondottak miatt...bar valobenn lassu volt, de ennek a temanak szerintem epp ez allt jol...kivaloan bemutatta a no vivodasat, kinjait amiatt, hogy nem tudott melto anya lenni...es a vege is epp megfelelo volt..nem kell ezt mindenkinek erteni...leteznek mas tipusu filmek is... ;)

Amikor egy film Oscar esőt idéz elő (7) az bizony több mint gyanús. Persze nem nehéz ez akkor mikor valami egyedit és izgalmasat kapunk a fim vásznon.
Amerikai sci-fi-kalandfilm, akció-film-vígjátéknak határozták meg az okosok a besorolását, azt azonban nem mondta senki , hogy ennyire szenzációs filmtörténeti utazást kínál majd.
Mert kérem szépen az nagyon could , hogy az univerzum elpusztítható és bizony van is olyan erő ami erre képes és ezt az erőt a földön csak Evelyn a kínai hölgy akadályozhatja meg aki történetesen mint kies hazánkban szok mondani emigráns és egy amerikai szamuráj pucerájt vezet. Mint ilyen számla invázióban áll a helyi NAV ellenőrével így pedig igen csak kevés ideje marad az univerzum megmentésére. Mert ugye az adóbevallás szent dolog és azért még ülni is lehet ha nem valljuk be vagy elsinkófáljuk. Főhősnőnk a mosógépek erdejében kétségbeesetten rágja át magát a számlahegyeken a kararamester revizor viszont azonnal kiszúrja a hibás számlát.



Ezeknek a fránya végtelen párhuzamos univerzumoknak meg aztán csak egyre inkább kampeca.
Azt meg AZTÁN VÉGKÉPPEN DOKTORI DISSZERTÁCIÓ NÉLKÜL IS TUDJUK EZT A GONOSZ IDÉZI ELŐ. Mint pedig ilyen soha sincsen szabadságon nem nyaral és végképpen nem kegyelmez.
Evelyn pedig hol keleti menő filmszínésznő, hol karate bajnok, hol pedig simán csak így póriasan elfingja magát és a gonosz katonái halomra hullnak. Majd vissza vált mosodásnak és így tovább ki lehet mondani ezer arca van.
Minden. Mindenhol. Mindenkor tele van geg parádéval, társadalmi szatírával és bombasztikus vadonatúj filmes ötletekkel. Időzített bombaként ketyegő vizuális látnivaló.
A gigantikus, himbálózó virsliujjaktól az őrült keleti szamuráj koreográfiáig minden látható itt kérem, arról nem is beszélve, hogy a film vágása zseniális.

Fenekestől fordítja fel a bevett tucat filmes eszközöket, mondanivalót és bármilyen filmes koncepciót, minden ízében egyedi alkotást létrehozva.
Lehet, hogy lesznek akik azt mondják majd ez egy zagyvaság és az alkotók valamilyen tudatmódosító hatása alatt filmeztek.
Magam csak azt tudom ennyire unikális, lebilincselő és egyedi mozit régen nem láttam.

Ez a rengeteg közeli az agyamra ment. Alig tudtam figyelni a történetre és a fejem is fájt. Valószínűleg nem a filmtől, hiszen minden ember más. Vannak jó anyák és vannak, akik nem hajlandók „feláldozni az életüket” a család oltárán. Professzor Leda különleges nő. Sajnos én nem csípem se a bölcsész szakbarbárokat, se a dilinós nőket. Maggie Gyllenhaal első rendezése ennek ellenére biztató jeleket mutatott.

A főszereplő személye hívott meg a filmre. Sajnos, nem tetszett. Hosszú gyötrődés az anyaságról, amiből azért jó lett volna valami érthetőbb kimenet. A felvetett gondolatokkal, tapasztalatokkal, felvetésekkel egyetértek, de a bemutatásuk nem tetszett.

Szeretem a lassú sodrású drámákat. Ez mégsem tetszett. Nem azért, mert kevés volt benne a konkrét cselekmény és sok az emlék. Valahogy vártam valami feloldás, feloldozást, megbékélést, lezárást. Mindegyik elmaradt. Ezen kívül nehéz úgy kedvelni egy filmet, hogy szinte egyetlen szimpatikus karakter sincs benne. Engem irritált a strandon a veszekedés, a moziban duhajkodó idióták, a félre járó anyuka, az arrogáns férj. A főszereplő sem váltotta ki a rokonszenvemet. Sokszor nem értettem a motivációját, mit miért csinál. Az agyba-főbe dicséretet meg végképp nem tudtam mire vélni. Jó dolog az udvariasság, én is használom a hétköznapok során. Viszont itt már túlzónak éreztem. Igaz, ízlésen vitatkozni balgaság. Az én ízlésem szerint ez a hölgy nem hogy nem volt csinos, még az átlagot sem ütötte meg - pláne hogy egy 48 éves nőt játszott.... Mostanában úgy látszik, az a trendi, hogy minden filmnek úgy van vége, mint a botnak, de lehet, hogy csak én érzem így.

Ilyen egy unalmas ócska filmet régen láttam már. Várja az ember, hogy történjen valami, de egyszerűen semmi. Egy nő aki gyerekeket szül és küzd az anyaság nehézségeivel. Wao, micsoda nem mindennapi sztori! Majd én is csinálok egy filmet a munkahely nehézségeivel, na pont annyira lesz majd izgalmas, mint ez a fos. Amiben ez a Dakota Johnson játszik az csak valami szar lehet, erre bizonyíték ez a film és a szürke ötven..
Legközelebb, ha meglatom a nevét egy filmnél, inkább kapcsolom is ki.

Zseniális film. Én sosem írok hozzászólásokat de most muszáj volt mert szerintem az előttem lévők teljesen átsiklottak a lényegen. A film frissen és újszerűen mutatja be az anyaság témáját. Azt a mítoszt bontja le a hogy minden nőnek természetesen jön az anyaság, hogy minden nő természettől fogva gondoskodó, magát teljesen odaadó a gyerekei érdekében. Mi van ha valaki mégsem felel meg ezeknek a szociális elvárásoknak? Mi van ha az anyaság nem a kiteljesedését vezet (mint ahogy azt tipikusan újra is újra látjuk a filmvásznon) hanem ahhoz hogy az nő elveszítse önmagát? Mindenkinek ajánlom, nagyon elgondolkodtató alkotás sok társadalmi tabu témáról.

Elég erőltetett es vontatott semmi ez a film.

Nem ismerem Elena Ferrante munkásságát de gyanítom hogy a legtöbb regényébe a sajat életét írja bele. Vagy legalabbis azt amivel napi szinten megkell küzdenie egy nőnek. Izzadságszagú volt ez a történet, nekem se igazán jött be, kerestem az értelmét, vártam vmire, aztán a legvégén semmit nem kaptam. Azzal viszont vitatkoznék hogy a Ledát alakító Olivia Colman öreges lenne. Kicsit olyan megfáradtnak tűnt végig, de ahogy az egyik szereplő is mondta, 47 éves tényleg? 10 évet siman letagadhat. Van vmi varázslatos a személyiségében, tüneményes nő lehet. De most ő se elég arra hogy felpontozzam a filmet, úgyhogy reszemrol 6 pont.

Újév első napján betegen, egyedül otthon. Max ez a mentségem, hogy végignéztem. Pedig megfogadtam, h ha egy film az első 30 percben nem tűnik jónak, nem nézem tovább.
Leginkább az Órák c. film hangulata ugrott be, de amíg az egy jó film, ez nem az. Nulla cselekmény, nulla megoldás a végén. És olyan nők ne nézzék meg, akik még nem szültek, mert a film egyetlen közlendője az volt (nem spoiler), hogy a fiatal anyukákat megőrjítik a kisgyerekeik.
Szegény Olivia Colman meg nyugodtan feltagadhat 10-15 évet, annyira vénasszonyos ebben a filmben is.