Gazdagabbak lettünk néhány tapasztalattal, és szegényebbek néhány illúzióval...

Mi, akik több-kevesebb rendszerességgel írunk a különbözõ tehetségkutató versenyek portjaira, még ennyi idõ után is, - naivan, és szerethetõen, - azt hisszük, hogy egy olyan verseny alkalmával, amikor a közönség sms.-ei és telefonjai döntik el a verseny végsõ kimenetelét, objektív, elfogulatlan, és szakmai döntés születik.
Jó lenne persze, ha így lenne, de nem így van.

Pál Dénes gyõzelme, - aki egy bizonyos, mély, bársonyos hangszínnek, és kétségtelenül meglévõ, elõnyös külsejének köszönhette a gyõzelmet, semmiképpen nem az énekesi teljesítményének, - megmutatta, hogy a közönség mennyire a szimpátia alapján, szubjektív szempontoktól vezérelve, az érzelmeire hallgatva dönt, és nem a valós teljesítmények alapján.
Ez tulajdonképpen még - távolabbra kitekintve, és semmiképpen sem politizálva, pláne nem ezen a fórumon, - nagyon tanulságos is lehet a számunkra, amikor a "nagy" választások idején azt hisszük, hogy a nép majd észérvek, politikai és gazdasági programok alapján húzza be az ikszet a szavazólapon, holott errõl szó sincs...
Szimpátia, érzelmek, benyomások alapján dönt, - akárcsak itt, a Voice-ban.

A tegnapi verseny megítélésekor nagyon nehéz objektív véleményt mondani. A szimpátia keveredik a szakmai megítéléssel, és ezek sokszor ütköznek.
Mindannyiunknak, - nekem is - megvoltak a kedvenceink, és azok is, akiket nem szerettünk annyira.

Nádor Dávidról nekem - vissza lehet olvasni a régebbi hsz.-eimet - eddig meglehetõsen lesújtó véleményem volt.
Szürke, egyéniség nélküli, eléggé jelentéktelen figurának tartottam, közepes képességekkel.
Azt kell mondanom, hogy ha csak a tegnapi, a döntõben nyújtott teljesítményeket nézzük, összességében Nádor Dávid volt a legjobb.
Õ volt az egyetlen, - meg a mestere, - aki igazán komolyan vette a döntõ jelentõségét, felnõtt a feladathoz, a maximumot hozta ki magából, és tényleg úgy énekelt, ahogyan az egy ilyen verseny utolsó fordulójában elvárható.
A Bangó Margittal való duettjében az énekesnõ hihetetlen temperamentuma, mozdony-intenzitású, és erejû hangja elnyomta õt, a tánckar fergeteges, idõnként túlzásba vitt látványa pedig elvonta az énekrõl a figyelmet, de Dávid tisztességgel helytállt.
Amikor viszont szólóban, a dobok mögé beülve énekelte a Phil Collins számot, - mellesleg, nagyon jól dobolt egyébként - minden elismerést megérdemelt. Tisztán, meggyõzõen, erõteljesen énekelt, le a kalappal, az egy igazi teljesítmény volt.
Amikor pedig a végén Malek Andreával énekeltek duettet, akkor letettem a bõröndöt, és megadtam magam.
Az egész Voice egyik legnagyobb énekesi teljesítményét nyújtották ketten, olyannyira érezték egymást, olyan tökéletes összhang volt köztük, hogy csak néztem.
Malek Andrea mindent bedobott, amit lehetett, és ezzel felhúzta a maga szintjére Dávidot, aki minden tartalékát mozgósította, és valóban egyenrangú partnere volt Andinak.
Ha csak a tegnapi produkciókat nézzük, Nádor Dávid simán megnyerhette volna a versenyt.
Mondom ezt úgy, hogy nekem Weisz Viktor volt a kedvencem...

Weisz Viktor negyedik helye - azt hiszem - mindannyiunkat bombameglepetésként ért, de magyarázatot talán kereshetünk rá.
Tegnap Viktor teljesen átlagosan énekelt, semmiféle - tõle elvárható - teljesítményt nem nyújtott.
A számok rosszul lettek kiválasztva a számára, a Szulák Andreával énekelt kettõse jól lett volna, de ott olyan magas hangnemben énekeltek, hogy Viktornak állandóan kapaszkodnia, erõlködnie kellett, Szulák pedig - és ezt nagyon nem szívesen mondom ki, - jó néhány helyen hamisan énekelt, bizonytalan volt, nem adott egy biztos támaszt Viktor számára, emiatt összességében eléggé közepesre sikeredett a produkció.
Viktor szóló éneke, amikor húsz gimnazistával vonatozta és bolondozta végig a stúdiót, nem volt méltó a döntõhöz.
Egy vidéki kultúrház színvonalához illett a produkció, az énekteljesítmény nulla volt, a dal meg - amirõl azt mondták, hogy a zenekar gitárosának a szerzeménye - nagyon emlékeztet engem egy külföldi számra, ahonnan nyilvánvalóan "ihletet merített" a szerzõ...
A Somló Tamással való együtt éneklés pedig egy show-mûsor jellegét vette fel, a közönség megénekeltetésével, kierõszakolt ütemes tapssal, semmiféle énekesi teljesítményt nem követelve Viktortól.
Az egyetlen értékelhetõ mozzanat a basszusgitáros néhány másodperces, de fergeteges szólója volt.
Ezzel a három számmal, így elõadva, nem lehetett versenyt nyerni.
Hozzá jöhet még ehhez - talán - Viktor idõnkénti túlzott magabiztossága, amellyel kijelentette, hogy õ akarja megnyerni a Voice-t, arcberendezésének kétségtelenül kevésbé megnyerõ mivolta, amellyel smink nélkül eljátszhatna egy ukrán hivatásos bérgyilkost, - amirõl persze nem tehet, de eleve hátránnyal indult például Dénessel szemben, - és a nézõk ezzel a negyedik hellyel fejezték ki a Viktor felé megnyilvánuló antipátiájukat.

Nekem pedig van errõl az egészrõl egy személyes benyomásom.

Amikor a múltkori adásban Pál Dénes 90-10 arányban! gyõzött Veres Mónikával szemben, akkor szerintem minden versenyzõ elgondolkodhatott azon, és rájöhetett arra, hogy itt gyakorlatilag bárki bármit csinálhat, Dénessel szemben senkinek sincs esélye.
A két énekes között ugyanis nem lehetett ekkora különbség. (Veres Mónika a múltkor énekelt talán a legjobban!)
Én a magam részérõl ennek a felismerését láttam Viktorban, aki láthatóan könnyedén, mint valami haknit, félvállról véve az egészet, nem bedobva apait-anyait a versenybe, énekelt tegnap, azt gondolhatta, hogy teljesen felesleges az erõlködés, Dénes gyõzelme el van döntve.

Gájer Bálint szépen leénekelte Dukai Reginát, - nem volt nehéz, a csaj gyengén, és elég sok hamis hanggal énekelt, fõleg az elején, - a szóló éneke egy abszolút gagyi, három hangból álló felejthetõ szám volt - biztosan nem õ tehetett róla, - a rózsaszín öltönye pedig Lakatos "Márkinõ" utolsó utáni dobása volt, amit utólag is megköszönhetünk neki...
Ami a Caramellel való duettet illeti, teljes tévedés, melléfogás volt, majdhogynem katasztrofális végeredménnyel.
Az, hogy Caramel a saját szerzeményét gondolta megfelelõnek a döntõben elénekeltetni Bálinttal, önmagában nem lett volna baj.
Csakhogy õ a saját, mindent szétdíszítõ, a dallamot szinte a felismerhetetlenségig szétkanyargató stílusát erõltette rá Bálintra, akinek ez nem a sajátja, megpróbált persze helytállni, de nem sikerült neki, egy kétségbeesett kapaszkodás, görcsösség lett belõle, elismerést érdemel, hogy valahogy végig tudta énekelni a dalt.
Bálintnak egy nagyívû, komoly, olyan számot kellett volna énekelnie, - nem szvinget, mert arra a magyar nézõ nem vevõ, - amiben megmutathatta volna minden hangi, stílusbeli tehetségét, és rátehette volna az eddigi szerepléseire a koronát. Az, hogy nem ez történt, sajnos egyértelmûen Caramel hibája. (Meg is lett az eredménye).

Végül, Pál Dénes. A Voice nyertese.

"Magyarország hangja".
"Az év énekese"

Ezt most tényleg?...
Mikor dugja be valaki a fejét vigyorogva az ajtón, - a háta mögött egy tévés stábbal, - és mondja azt, hogy "Vissza az egész gyerekek, kandi kamera volt! Megettétek mi? Jót röhögtünk rajtatok!"

Túlzok persze.
De az igaz, hogy a döntõbe került 4 énekes közül - ha CSAK az énekesi teljesítményt nézzük, - Pál Dénes bizony az utolsó két hely egyikét érdemelte volna.
A Szinetár Dórával való kettõsük "elment", Dénes a halk, mély hangoknál tökéletes, abba a pillanatban, amikor feljebb énekel, és hangosabban, hamis lesz, erõtlen, bizonytalan.
A hangjának nincs ereje, ami tökéletesen elõjött a Mezõ Misivel való duettben is, ahol Misi félkézzel énekelte le a Voice gyõztesét!
Dénes napszemüveges produkciója poénos volt, viszont Tom Jones eredetileg dinamikus, erõteljes számát erõtlenül, óvatosan énekelte el, úgy látszik, õ is tudja, hogyha ki akarja engedni a hangját, abból csak baj lehet.

Mezõ Misi, élõ adásban, a "Fingom sem volt arról, hogy lesz ez a napszemüveges poén" címû megnyilvánulásával tette még utoljára emlékezetessé az eddigi szereplését.
Somló Tamás pedig szintén nagyot dobott azzal, amikor Weisz Viktorról szólva megjegyezte, hogy "Hát, tulajdonképpen ugye... Reginának kellene itt állnia... de hát... most már mindegy... ott egye meg a fene... ha már így alakult... akkor drukkoljunk Viktornak..."
Beszélhet így egy mester a tanítványáról, a saját csapatának a tagjáról???
Egészen példátlan...

Somlóról viszont még egy emlékezetes dolog jutott eszembe.
A legendás LGT együttes a Voice kedvéért újból összeállt, és elõadott egy dalt.
Oké.
Nézzétek vissza a felvételt, - nem én találtam ki, csak nem akartam hinni a szememnek - SOMLÓT az egész produkció alatt, EGYETLEN EGYSZER SEM MUTATTA A KAMERA KÖZELRÕL!!!
Végig Pressert és Karácsony János gitárost mutatták, Solti János dobost oldalról talán kétszer, Somlót, a Voice zsûritagját egyszer sem.
Amerikában az operatõrt egy ilyen szakmai hiba után úgy rúgnák ki, hogy másnap be sem kellene mennie dolgozni!

Pál Dénes gyõzelme egyértelmûen a külsejének és az egyedi hangszínének köszönhetõ, hogy ez a további pályafutását illetõen mire lesz elég, azt a jövõ dönti el. Ha jól választják meg neki a számokat, - mély, borongós hangulatú, semmiféle valódi énekesteljesítményt nem igénylõ dalokat, - akkor nyitva áll elõtte a pálya, és a nõi rajongók... khm... szíve.
A vak kislánnyal énekelt, és az EU-s dalfesztiválon talán majd elõadott dal szép volt, kérdés, hogy a kislány személye által keltett hangulat mennyire fogja meghatni a zsûriket, és ez mire lesz elég.

Összességében, a tegnap esti mûsor jó volt, sok tanulságot, szórakoztató pillanatokat, és sok illúzióromboló mozzanatot hordozott. Mindenképpen érdemes volt megnézni, a könnyed, csillogó felszín mellett egy nagyon pontos lenyomatát adta a mindennapjainknak, a közéletünknek, a sutaságunknak, a csetlés-botlásunknak, a rossz döntéseinknek, a melléfogásainknak.
A nézettségi mutatóktól eltekintve, egyébként a Voice szerintem magasan jobb volt a többi, hasonló jellegû tehetségkutató versenyeknél.
Ez is valami...