Hát nem tudom mennyire ismered a sztori végét, ezért nem merem leírni a végsõ véleményemet róla, de ezidáig ugye azért kussol, mert azt akarja, hogy Nihal legyen boldog. Szerintem Nihal így is hazugságban él, talán kisebb fájdalom lenne neki, ha tudna mindenrõl. Ez nem is tudom milyen hozzáállás Besír részérõl, mármint nem gondolja, hogy ez is hazugság, amit most csinál. Egyébként meg mit gondol: Behlül megváltozik? Vagy tovább megyek: a szeretõ szíve azt gondolja, hogy Behlül méltó az õ kicsi szíve szerelmére? Jó, lehet, hogy ebbe nem akar belefolyni, de akkor is..tök utálja Behlült..
Kicsit felületes karakter õ is, legalábbis nem egészen meggyõzõek az érvei, mivel ha logikusan belegondol valaki abba, hogy mi a jó a plátói szerelmének ilyen helyzetben, praktikusan elmondja neki amit tud, hogy tisztán lásson és tudjon dönteni az imádott személy, ez az igazi szeretet. Nem szarra építeni várat, már bocsánat. Ez is egy nagyon zavaró pont nálam.

"Adnan is egy birka. Jó megérzései vannak, de dióhéjban egy barom."
Hát ez nagyon tetszett :D

Madmazellel szemben ma nagyon igazságtalan volt mindenki. Meg úgy általában is. Õ az egyetlen aki senkinek nem akar semmi rosszat, és a világért se bántana meg senkit (még a bûnösöket se). Pedig tudja h mi folyik...legalábbis erõsen sejti. Megtehette volna, hogy Adnant is erre felé befolyásolja, de nem tette, a szemét Firdeusszal is mindig tök udvarias pedig más már felképelte volna. Meg mindig is diszkrét volt (nem úgy mint a cselédek), ez a hibája is egyben, mert ha erényesebben nyitogatná fel a Ziyagilok szemét akkor sok szenvedéstõl megkímélhetné õket.

Ilonával egyetértek. Bár nálam Behlül a fõbûnös.

Nihal nagyon gyerekes volt a mai részben, tényleg magát akarja hitegetni h Behlül szereti õt (azzal h mindenkit támad), Madmazell is erre akart utalni, csak Nihal belefojtotta a szót.

Besír viselkedése csak engem zavar? Kiskirályként gyógyulgat a birtokon, szó nélkül elviszi az autót... bunkó Cemilével. Cemilének most szerintem igaza volt h haza akar jönni, minek ápolja ha az kockára teszi az egészségét h beleköhöghessen Nihal képébe...ezek szerint ennyire jól van, nem kell neki ápolás!

Számomra a végsõ konklúzió:

***TALÁN SPOILER***

Bihter-bõl mindkét pasinak csak a teste kellett. Behlül ahogy megkapta, már nem tett semmit, azon kívül, hogy jó párszor megfektette. Ezen lehet sopánkodni, de ez a helyzet.

Adnan se törõdött a lelkével, erre ékes példa, hogy a nagy bölcs Úr anélkül vette el, hogy egy kicsit is ismerte volna, tehát egyértelmû, hogy az tetszett neki fõleg, amit a szeme látott. Még arra is képes volt, hogy amikor Bihter elutasította, akkor megerõszakolja.

***SPOILER VÉGE***

Ebben a filmben minden jellem úgy van összepakolva, hogy mindenkiben van egy kis rossz, és van jó is. Ezek a hosszú történetfolyamban egyik erõsödik a másik gyöngül.
Én nem tartom Bihtert és Behlült annyira negatívnak, mint itt néhányan. Nem azt mondom hogy felmentem õket, de csak õk ketten vannak a filmben akik átélték az igazi szenvedélyes szerelmet. Amikor összejöttek, már késõ volt jó megoldást hozni. Behlülnek semmi nem jelentett volna megnyugtató megoldást. Amikor elõször megdobbant a szive, akkor a tragédia már borítékolható lett volna. Õ azóta nem gondolkodik, nem tervez, nem akar semmit csak sodródik az árral.
Bihter könnyebb helyzetben van, erõs, okos, ösztönös nõ, aki bárhol, bármilyen helyzetben feltalálja magát, és õ
nincs elkötelezve senkinek. (a házasságát mára már csak formalitásként éli meg.)
Nem hiszem hogy az életükben még valamikor is átélik mással azt amit egymással, pár hét vagy hónap alatt.

A mai rész után nyugodt szívvel kijelenthetõ, hogy Nihal karaktere enyhén szólva is bizonytalan. Az, hogy most Deniz asszonyra orrol és az ajtóban elmegy mellette és odalök neki egy "Jó napot"-ot, szerintem iszonyat gáz volt és hülye, arrogáns, buta viselkedés.
Ennyire nem kislány már, hogy ilyen gyerekes legyen. Önzõ! "Behlül egész éjjel fogta a kezemet, maga szerint
nem szeret??" Pffúú...azért fogta egész éjjel, mert sajnálta õt és Nihal hajtogatta egész nap Behlül nevét és
kajtatott utána, állandóan a seggében van, szó szerint nem lát a rózsaszín ködtõl. Apjának: "Gyûlöllek!!!!"
Ez meg mi?! Ez sem teljesen elfogadható számomra, ehhez tényleg 0 agy kell, hogy ezt komolyan elhiggye, hogy
az apja tehet az egészrõl. Komolyan.
Ha kicsit lehûtené az érzelmeit és átgondolná az egészet, rájönne, hogy egyoldalú ez a dolog. Meg se csókolta, azt se mondta, hogy szereti!!! Amikor a kórházban álomra hunyta a szemeit és azt mondta, neki, hogy szereti, még csak nem is válaszolt rá Behlül. Õ meg mosolyogva elalszik. Az ebédlõasztalnál megfogja a kezét, az meg elhúzza..Valaki felébreszthetné már! Bihter beszólása kemény volt: "A mi kapcsoltunk Adnan-nal valós kapcsolat, nem úgy, mint a tiétek." Nihal: "Miért, a miénk nem az?" Erre no comment...
Én kedvelem Nihal-t, de ekkora birka nem lehet valaki...Szegény Madmasell-t sajnáltam a mai részben, én a helyében hazamentem volna, szó nélkül. Adnan is egy birka. Jó megérzései vannak, de dióhéjban egy barom. Erre mást nem lehet mondani.

már meg is találtam, hála Liliom korábbi hozzászólásának :))
http://www.sorozatbarat.hu/video/view/31327/Tiltott_szerelem_online_sorozat_01_evad_126_resz

tudtok róla, hogy a http://online-sorozatok.tv/ oldal feltámadt? :) viszont kicsit le van maradva.

valaki leírná nekem a tegnapi részt? :)

Én úgy gondolom, hogy ugyanúgy tévedés Nihalt kizárólag ártatlan, angyali szerelmes kamasz-nagylánynak tartani, mint ahogyan tévedés Bihtert csak egy önzõ, ördögi, csapodár felnõtt nõnek titulálni. Ezentúl nem tudnék különbséget tenni közöttük a Behlül iránti mérhetetlen és kizárólagos birtoklási vágyukban sem, legfeljebb az ehhez vezetõ eszközeik különböznek némiképp.Korábban már írta valaki, hogy Nihal (és persze Bülent) személyiségének, viselkedési normáinak kialakításában döntõ szerepe volt (van) Adnannak és Denise asszonynak (akirõl nekem mindig a "sótlan" jelzõ ugrik be!). Õk anyagi és érzelmi téren minden tõlük telhetõt megtettek, de a valós élet kihívásaira, konfliktus-kezelési szabályaira stb. stb. nem igazán sikerült példát mutatni és megtanítani Õket. Ennek kapcsán érdekes pl. megfigyelni, elemezgetni Nihal kapcsolatának jellemzõit a barátnõjével (nem ugrik be a neve): egy igazi barátságnak minimum kölcsönösen kiegyensúlyozottnak illene lenni, de Nihal itt is kizárólagos-befolyásoló, meghatározó-uralkodó szerepre játszik.
Bihter pedig lehet, hogy éveinek száma alapján felnõttnek számít, de viselkedése, reakciói, véleményalkotásai stb. alapján messze nem az, Õ sem tudott "felnõni", mint Behlül. Ha Adnan több idõt töltött volna vele a házasságkötésük elõtt, vsz. rájött volna erre, és megkímélhette volna magát elhamarkodott, meggondolatlan döntése következményeitõl!

"Bihter miért Behlülhöz rohant, hogy bejelentse a terhességét?
Vele volt a legkevesebbet együtt!"

Biztos vagy benne? Szerintem nem az számít, hogy hányszor voltak együtt a rivai házban, hanem az, hogy hányszor surrant át Bihter - az éjszaka közepén - Behlülhöz a saját házukban.

(Szerintem se tudja, hogy melyikük az apa, csak szeretné, ha Behlülé lenne.)

Teljesen egyet értek azzal amit írtál.

Tényleg érdekes megfigyelni, hogy mennyi különbözõ vélemény van. De higgyétek el, hogy jól van ez így. Az emberek meghallgatják egymás véleményét. Kell az ellenvélemény is ahhoz, hogy a saját vélt igazságunkat, értékrendünket megtudjuk erõsíteni magunkban.

Valahogy ez is a kulcsa ennek a sorozatnak. Minden ember követ el hibákat az életében. Nincs tökéletes ember. Az igazi gyõzelemnek azt tekintheti valaki a saját életében, ha a saját démonait le tudja gyõzni. Nincs eleve elrendelt sors. A saját sorsunk felett csak mi arathatunk erkölcsi gyõzelmet. Mindenbõl van kiút épp ezért semmi még a legnagyobb szörnyûség sem adhat indokot nekünk arra, hogy mások életét tönkre tegyük.

Ezen kívül nekem ez a történet arról is szól, hogy a szeretetnek sok féle minõsége és arca van. Én írtam már korábban, hogy számomra az a minõségi szeretet ha a szeretett személyt felemeljük magunkhoz, vagy mi emelkedünk a másikhoz fel, erkölcsileg, érzelmileg. Amikor a másikat lehúzzuk magunkkal a mélybe, és közben másokon keresztül gázolunk az számomra szánalomra méltó, elfogadhatatlan.

Sok puszi mindenkinek,

Bihter miért Behlülhöz rohant, hogy bejelentse a terhességét?
Vele volt a legkevesebbet együtt!
Amikor a kis házban találkoztak, akkor elõtte Adnannal volt. Akkor történt az a bizonyos erõszak. Akkor hozzá sem tudott nyúlni Behlül, mert nem engedte magához közel.
Késõbb, amikor Firdeus "javaslatára" összebújt ismét Adnannal?
Tulajdonképpen bármelyiküké lehet az a gyerek! De Bihter számára az lenne a legjobb, ha Behlültõl lenne. Most viszont azt gondolja, hogy talán így magához láncolhatja Behlült. Ez is érzelmi zsarolás, a birtoklási kényszer/vágy a részérõl.

Kedves Pankor, ki vagyok én, hogy ítélkezzem? Nem ítélek el senkit, nemhogy egy fiktív történetben, de a valóságban sem :). Van egy értékrendem (ahogyan mindenkinek), és van véleményem (ahogyan mindenkinek). Nem akarom az én véleményem kizárólagosságát, sem azt, hogy bárki is egyetértsen velem :). Nem vitatkozom, csupán elmondtam azt, ahogyan én látom a szereplõket, történéseket. A valóság egy, ám sokféleképpen látjuk és vélekedünk róla. Nincs ezzel semmi baj, szépen elférnek egymás mellett az eltérõ vélemények.
Mivel nem ítélek el senkit, nem is mentek fel senkit :), pusztán ismerni és megismerni, érteni és megérteni akarok.
Bihter a sorozatban felnõttként szerepel, és a felnõttség felelõsséget jelent.
Nihal tizenévesen élte át, hogy Bihter a családjuk része lett. Ami virtuálisan kevés, a valóságban néhány év volt (Peyker várandóssága, elsõ gyermekének cseperedése, majd a második gyermek kihordása és megszületése... évek összesûrítése ez). Nihal az elején viselkedett számodra elfogadhatatlanul (számomra szinte természetes módon reagálva), késõbb megváltozott. Ugye ezt már a javára írod?

Bihter valóban traumatizálódott fiatal felnõttként, és utálta az anyját. Aztán ugyanazt tette, amit az anyja. Megcsalta, becsapta, megalázta a férjét. De ez az õ dolga (mondanám, ha létezõ személy lenne), semmi közöm hozzá (mivel fikció, tv-sorozat, így minden nézõnek van "köze" hozzá).
Hogy ostoba dél-amerikai telenovellákban mi történik, nem tudom, mert nem nézek olyanokat.
De ismerek olyan embert, aki lemondott a szerelmérõl, pedig viszontszerették. Az élet hihetetlen dolgokat "ír", ezt sokszor tapasztaltam.

Amikor azt mondtam, hogy Bihtert talán a birtoklási vágy mozgatja, nem általában a 'bármit, anyagiakat' birtokolni fogalmára gondoltam, hanem csakis és kizárólag Behlül birtoklására. Márpedig senki sem birtokolható. Aki a másikat birtokolni, megkötni akarja, rendszerint elveszíti. Senki sem érzi jól magát, ha nem szabad. (Ha nem szabad akaratából rabja a másiknak :)).
Bihter pszichológiai profiljába beletartozik ez a másik személyt (esetünkben Behlült) birtokolni akaró szenvedély.
Ha a kapcsolatuk legalizálódna, vélhetõen ki is üresedne néhány év alatt (a szerelem kémiája 3 évet ad erre), hiszen nincsenek közös céljaik, elveik, eszményeik - csak az elementáris testi vágy (amit más körülmények között megélni, abban beteljesülni gyönyörûséges történés).

A hétfõi rész után azt írtam, hogy: Adnan adott egy kis muníciót Bihternek. Ha Bihter egy kicsit rafkós, szépen felháboródik azon, hogy Adnan mit keres már megint Deniz asszonynál, amikor az egész család miatta aggódik.
Adnan Deniz asszonynál tett látogatása tényleg visszaütött.
Behlül pedig milyen ügyesen fordította Nihalt Deniz asszony ellen...

Ennyi erõvel Bihtert is fel lehet menteni, hogy az apja halála mekkora trauma neki, hogy az anyját mennyire utálta. Az sosem szerette stb.
Nihal: Nem tudom, hogy egy 18 éves mennyire számít kamasznak. Szerintem elfogadhatatlan volt akkor a viselkedése, senki rá nem szólt. Ebben a Madmazel, Adnan, a család, mindenki sáros, hogy hagyták, azért mindennek van határa. Úgy viselkedett mint egy elkényeztetett 15 éves.
Én nem hiszem, hogy Bihter csak a birtoklási vágya miatt ragaszkodna ennyire Behlülhöz. Ha így lenne, Adnant se akarná elengedni, se a vagyont, megbecsülést. Pedig szívesen megtenné, ha Behlül felvállalná õt. Az õ baja, hogy teljesen feladja a méltóságát, mert annyira beleszeretett Behlülbe. És olyan, hogy lemondok a másik szerelmérõl (pedig tudom h õ is szeret) csak az ostoba dél-amerikai telenovellákban történhet meg...

Bocsánat, korrigálom magam, egy betût elütöttem, s csak most olvastam vissza.
Ott a végefelé a 'történek' helyesen 'történet'. A mondat tehát helyesen:

"A történet világában - ha én írtam volna - szegény Bihter elveszítene mindent... és ez azzal is járna sajnos, hogy a vétlenek is veszítenének..."

Nihal kamaszlány, amikor Bihter belép az életükbe. Teljesen természetesnek tartom a reagálását, én nem szemétkedésnek gondolom, hanem fájdalmasan nehéz küzdelemnek (az édesanyja halála óriási seb... most pedig az édesapja - aki a csonkán maradt családot is egésszé tudta tenni a szeretetével és a Mademoiselle segítségével - új feleséget hoz a házhoz). Teljesen természetes, hogy ezt árulásnak érzi az édesanyjával szemben, és ösztönös ellenszenvvel fordul a 'betolakodó' felé. Egy okos 'mostohának' tudnia kell, hogy ez nem az õ személyének szól, nem ellene irányul. Szeretettel és türelemmel helyet kaphat úgy a férje gyermekei életében és szívében, hogy nem törli ki onnan soha az édesanyjuk emlékét.
Nihal kisöccsének nincsenek emlékei az édesanyjáról, fiatalabb is Nihalnál, õ csak sóvárog az után, hogy legyen, akit anyának szólíthat... Õ ezért fogadja el könnyebben Bihtert.
Nihal is elfogadta. A mostani részek épp azt tanúsítják, hogy képtelennek tartja az árulásra, a csalásra, hogy megbízik benne.
A rosszullétei pedig nem szándékosak. A lélek a testet is megbetegíti. Ha eszköznek tûnnek is az ájulások valaminek az elérésére, nem a Firdeusz-féle tudatos furfang értelmében azok, hanem mélyen a tudatalattiban gyökereznek.
A nézõ beavatott, de Nihal nem tudja azt Behlülrõl, amit mi. Õ azt tudja, hogy feleségül kérte. Ha tudná azt Behlülrõl, amit mi, azt gondolod, akkor is marasztalná? Akkor sem engedné el? (Azt hiszi, Adnan viselkedése bántotta meg Behlült, azért akar elmenni.)

Azt írod, hogy Bihter az, "aki nem színlelne tovább, õ az aki mindent feladott volna, bevallott volna. Õ nem akart sunyin maradni, mint Behlül és továbbra is megcsalni a körülötte lévõket".

Ez a feltételes mód.

A valóság az, hogy Bihter - a Behlüllel való együttlét(ek) után is - tovább színlelt, nem adott fel semmit, nem vallott be semmit. Sunyin maradt, és továbbra is megcsalta a körülötte lévõket. Erre nem mentség az, hogy Behlül is ezt tette.
Az a fontos, amit az ember TESZ, nem az, amit TEHETNE.

Behlül szereti Bihtert.
De nem szereti ANNYIRA, hogy vállalja õt mások elõtt, s hogy vállalja azt a fájdalmat, szégyent, megszégyenülést Adnan és családja elõtt, amit ezzel másoknak-magának okozza.
Sokféle szerelem van.

Valóban gyáva, mert nem VÁLLALJA a tettei következményét. Bihter sem, õ is gyáva.
Mert az nem "vállalás", amikor - mivel kiderült minden - kénytelen elviselni a következményeket.

Nihal karjaiba (bár ez csak metaforikus kifejezés, hiszen igazán nem is ölelte át még) Bihter is belekergette, amikor 'jóváhagyta' Adnan tévedését (tudniillik azt, hogy amikor Bihternek arról beszélt, hogy bolondul szerelmes, akkor Nihalról beszélt).

Bihter a nõi vonzerejével tökéletesen tud élni. Gondosan adagolja - hol Adnannak, hol Behlülnek. (Amikor Behlül szeme felcsillant a Nihal szépsége láttán - elõször volt igazán nõies ruhában -, Bihter azonnal 'bevetette' magát... Máskor meg Adnanhoz simult tüntetõen, hogy Behlül figyelmét magára fordítsa.)

Azt hiszem, Bihter szerelmének lényege a birtoklás, a birtoklási vágy.
Márpedig a mérhetetlen birtoklási vágy törvényszerûen azzal jár, hogy az ember elveszít mindent.
A történek világában - ha én írtam volna - szegény Bihter elveszítene mindent... és ez azzal is járna sajnos, hogy a vétlenek is veszítenének...
Nem látok happy end lehetõséget.
De nem én írtam :). Így bárhogyan végzõdhet :).

Nem tudom emlékeztek-e rá, hogy Nihal mekkora nyafka, elkényeztetett egoista lány volt az elején? Szemétkedett Bihterrel, az apját a nyafogással, a rosszulléteivel manipulálta. Behlül nem hiába mondta mindig h végignézi a mûsort, hányszor összevesztek mert Nihal csak magával foglalkozott, mindig azt akarta h az legyen amit õ akar.
Ez nem változott meg, csak figyelme tárgya Behlül lett, de ugyanolyan akaratos, csak most úgy nézett ki meglesz amit akar.... de érzi h nincs valami rendben Behlül érzéseivel de nem akarja elengedni, állandóan a nyomában van, most sem hagyta elmenni...

lehet, hogy Bihter ilyen szemét, de õ az aki nem színlelne tovább, õ az aki mindent feladott volna, bevallott volna. Õ nem akart sunyin maradni, mint Behlül és továbbra is megcsalni a körülötte lévõket. De Behlül gyáva, õ meg annyira belezúgott, hogy még mindig azt hiszi majd egyszer elég bátorsága lesz lelépni vele.
Minden frusztrációja ebbõl jön, hogy neki szar ez a helyzet az egész titkolózás, míg Behlül ebben kényelmesebben elvan, mint hogy felvállalja és lelépjenek.

kettejük között az a különbség, hogy Bihter tudja, hogy behlül szereti õt (csak gyáva, nem akarja megbántani a bácsikáját, Nihalt stb.) míg Nihal érzi h Behlül nem szereti õt (úgy ahogy kéne) mégis ragaszkodik hozzá.
Behlül meg jellemtelen, gyáva. És az az érv, hogy õ törõdik a többiekkel, önámítás...azért nem akarja h kiderüljön (nem azért, mert h a bácsikájának mekkora fájdalom) hanem mert akkor a bácsikája szemébe kellene néznie, és nem tudna, saját lelkét félti attól a helyzettõl. GYÁVA
Belemenekült inkább a Nihallal való kapcsolatba, hogy mentse magát, már csak ez volt....vagy az hogy lelép Bihterrel. És most ezzel a saját lelkét akarja gyógyítgatni, hogy gügyög Nihalnak.

:)

Az emberi jellem kialakulása és formálása, formálódása nagyon bonyolult és összetett folyamat, sohasem ér véget.
Firdeusz felelõssége a Bihter jellemének alakulásában kétségtelen, mégsem ad felmentést Bihternek. Nagyon sok embert ismerek, akik nem váltak olyanná, amilyenné a családi környezetük predesztinálta volna õket. Vannak, akik 'aláhullottak', és vannak, akik felülemelkedtek rajta.
A minta beleég minden emberbe, de lehetõségünk van tudatosan választani: követjük-e vagy elvetjük.
Peyker nem vált Bihterré, pedig neki is Firdeusz az édesanyja... és az édesapjuk (õt nem láttuk, de hallottunk róla sokszor) egészen más volt.

---------

Hogyan lesz tovább, most, hogy Bihter terhes?
Milyen érdekes, hogy Adnan gyermekét úgy vetette el (ítélte már a születése elõtt halálra), hogy Adnannal nem beszélte meg...
És most? Most mit fog tenni?

---------

Fájdalmasan tragikomikus, hogy az az ember (Adnan) kér bocsánatot és szégyelli magát, aki ellen vétettek.

Nihalka elég kis hálátlan mostanában. Tegnap még az apját gyûlölte, ma meg a Mademoseillere haragszik, de miért is?

Talán ez a kulcsmondat - " nem tudom Bihter volt- e valaha ártatlan nem fizikailag hanem lelkileg" - Bihter jelleméhez, annak kialakulásához.
Abban a környezetben ahol felnõtt, ez kizárt.
Egy olyan anya mellett mint az övé tiszta lelkünek maradni, kizárt.