Merész téma, zseniális darab.

Fontos darab, de a pedofilos részek elnyújtottak, unalmasak, csak az időhúzásra játszanak. Jól játszott mindenki, a pedofilos sázl kivételével a jelenetek is jók, Csákányi Pánczél elvtársként kítűnő volt. Béla hozza "szokásos" színházi élményt, Angélával. Pető Kata volt a barátnő, feleség? Hitelesen hozta a szerepét, jól adta fel a labdákat.

Eddig 11 Pintér Béla elõadást láttam, még elõttem van néhány, és csak reménykedem, hogy a mostanában nem játszottak közül ha máskor nem, de a 20 éves jubileumra elõveszik a nem játszott darabokat is.Minden Pintér Béla darab tetszett eddig, bár nem egységesen. Azt figyeltem meg, hogy nagyban függ a játszóhelytõl is-általában a szkénés elõadások tetszettek leginkább. A Titkaink nálam benne van a top 4 elõadásban. Maga a roppant autentikus táncházas környezete-az én fiatalságomat idézi. Csákányi Eszter és Stefanovics Angéla lenyûgözõ alakítása csak pont az i-re. Mindenkinek ajánlom, nálam ez 10/10.

Ez az elõadás is kitûnõen mutatja be korunk Magyarországát, múltunkat és jelenünket. Pintér Béla legtöbb elõadása páratlan, hiszen úgy szórakoztató, hogy közben minimális díszlettel, berendezéssel dolgozik. A színház valódi lényegét használja. A Titkaink ugyan nem a kedvenc elõadásom, de azért simán belefér a társulat többi remekmûvének sorába.

Nagyon nagyon örülök, hogy a kérdésemre végül is
egyértelmû és abszolút biztos választ kaptam.
Ráadéssul részem lehetett abban,
hogy fölkerüljön a fórumra egy interjú ezzel a sztem hatalmas mûvésszel.
Még egyszer köszönöm.

Nagyon szépen köszönöm munkálkodásodat.
Sajnos nem tudom eldönteni így utólag.
Amikor a színház után hazaértem, én is ugyanezt a fölvételt kotortam elõ
a Youtubeon Glenn Goulddal, ezt már nem fogom megtudni,
ha csak valahogy még egyszer meg nem nézem,
illetve, ha az írott változatot kézbe nem vehetem.
Az a baj, hogy nem vagyok zenész, úgy rémlik,
egyébként ott a Trafóban a zene végig szóló zongora volt,
márpedig a GlennGoluld féle darab vonós kíséretet is tartalmaz,
igaz tipikusan a tétel legvégén, más részt nejem, aki jobban értette a szöveget,
mint én, úgy emlékszik, Ferike F-moll koncertet mondott,
ha jól emlékszik, akkor nincs kétség.
Csak az én akkori elképzelésem a Goldberggel annyira megkavart!
Még egyszer nagyon köszönöm !!

drProktor kedvéért kicsit szétnéztem a neten...nem ez az?

https://www.youtube.com/watch?v=q2C5Ek_E9ts

(Már elég régen láttam a darabot ld. lejjebb.)

Csak csatlakozhatom az elõttem szólókhoz.
S ha már ide vetõdtem, hadd kérdezzek valamit, talán valaki tud nekem válaszolni:
a darab vége felé, amikor Balla Bán megissza szinte az egész vodkát,
s egyedül marad Ferikével, mi volt az a Bach zongoradarab,
amit beindított, s talán háromszor is lement.
Számomra ez volt a darab tetõpontja,
s fantasztikus húzás volt pont ide applikálni ezt a gyönyörû zenét,
Ferike meg is mondta, mi ez a darab, s még azt is, ki játssza
(Bala Bán nagy csodálkozására) sajnos én nem jól értettem a darab címét,
ráadásul magam is meglepõdtem, én elõször a Goldberg variációk egy részletére gondoltam,
már pedig nem ez hangzott el
Nincs esetleg valaki, aki tudja?

Egyetértek az elõttem szólókkal: minden szereplõ KIVÁLÓ, nagyszerû, zseniális minden és mindenki! Csákányi Esztert külön kiemelném!

Két év után sikerült jegyet kapnom.Tartottam tõle,hogy a hosszú várakozás,a besöpört díjak és elismerések akkorára nõvelik bennem az elvárást,hogy végül csalódni fogok. Ám a tegnapi színjáték minden igényt felülmúlt.Ilyen elõadásokért,ilyen színészi játékért érdemes színházba járni! A magam részérõl MINDEN közremûködõnek átadtam a Kossuth díjat. :)

Két év után sikerült jegyet kapnom.Tartottam tõle,hogy a hosszú várakozás,a besöpört díjak és elismerések akkorára nõvelik bennem az elvárást,hogy végül csalódni fogok. Ám a tegnapi színjáték minden igényt felülmúlt.Ilyen elõadásokért,ilyen színészi játékért érdemes színházba járni! A magam részérõl MINDEN közremûködõnek kiosztottam az Oscar díjat. :)

Pintér Bélának nincs szüksége pszichológusra jobban, mint bárkinek közülünk. Zseniális, eredeti és egyetlen. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy milyen fokú bölcsesség vagy érettség kell ahhoz, hogy NE írja meg valaki egy nyitott fórumon egy rendezõrõl, hogy szerinte pszichológusra szorul. Nem vagyok szent: én is sokakat tartok furcsának, és ezt megbeszélem azokkal, akikkel közeli jó viszonyban vagyok, de egy ilyen fórumon nem ítélkezem, ex katedra.

Szerintem nem ártana, ha Pintér Béla megvizsgáltatná magát egy jó pszichiáterrel. Mert az még rendben volna, hogy majd' minden darabja tele van erotikával, hiszen ez életünk és motivációnk fontos része, de ez nála jobbára valamilyen szexuális aberrációban nyilvánul meg. Szereplõi vérfertõzõk, nimfomániások, erõszakoskodók, nem áll tõlük távol a promiszkuitás, a házasságtörés, vagy egyszerûen buzik. Mostani darabjában a tíz szereplõ közül egy pedofil, egy leszbikus, egy szexmániás, egy pedig homoszexuális. Az tény, hogy mindannyiunknak vannak titkaink, de nem hiszem, hogy ezek lennének. Ahogyan azt sem, hogy sokunknak az lenne a takargatni valója, hogy alkoholista, tartótiszt, besúgó vagy KISZ-káder lett volna, merthogy a tíz szereplõre ezek is jellemzõek. Tudom, a hatás kedvéért túlozni kell, besûríteni a problémákat, s a költségvetés is keretet szab a stáblistának, de ez így túlzás. És azt okozza, hogy a nézõ, aki kijön az elõadásról, azt mondja a nejének: hát ez nem rólunk szólt drágám. Pedig dehogynem! Épp, hogy rólunk, akik újra meg újra megszegjük az írott és íratlan szabályokat. Nem merjük bevallani, hogy életvitelünk nem felel meg az elvárt normáknak, hazudunk, csúsztatunk, megjátsszuk magunkat. Képmutatóak vagyunk, becsapjuk az egész világot, saját szeretteinket is. Ráadásul - ahogyan Pintér darabjában - nem is bukunk le! És így megy ez hatezer éve...

Feb. 13-ai hszomat visszaigazolta a szakma/kritika is:

http://fidelio.hu/szinhaz/magazin/szinikritikusok_dija_2014

Legjobb új magyar dráma és legjobb elõadás díja ide. Tökéletes elõadás és produkció, tökéletes döntés.
Bravó Pintér Béla és Társulata! :o)

Zseniális darab, zseniális elõadás.

Saját véleményemet már megírtam, ld ez alatt. Két tévedésedet azonban rögzítenem kell. A Vasfüggöny NEM a Beszélõre hajaz, erre utalnak is a darabban. A záró jelenetben pedig nem "Surján" van a színen, hanem...tessék utána gondolni, ki õ!? Keresztnév...

Kimagasló, lélegzetelállító elõadás az évtizedek óta "örökzöld" ügynök-témában. A kor ábrázolása, bár stilizált, olykor parodisztikus (ez társulatfüggõ), de összességében telibe talál és ma is eleven azok emlékezetében, akik átélték. A darab eszmei üzenete viszont számomra kétséges: azt a ma is hallható érvelést tûnik igazolni, miszerint az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala azért aggályos, mert a hálózati (és/vagy azon kívüli?) besúgók között számos szerencsétlen, megzsarolt áldozat volt. Holott, ismétlem, holott: ez utóbbi réteg (benne darabbéli fõhõsünkkel) a beszervezetteknek csupán kis(ebb) hányadát tehette ki...avagy a közismert mondást megfordítva: hogy a gyereket ki ne öntsük, megtartjuk a szennyes vizet is. A kivitelezés azonban, még egyszer: osztályon és kritikán felüli. Minden közremûködõnek 10/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

A Szamuely-utca 17. IV.1.-ben ugyan nem mûködött a Világ Ifjúsága szerkesztõsége, ám a lehallgató magnók nagyon is! Fizikusi végzettségünk segítségével rögvest felfedeztük a poloskákat, akkori lakásunkból azonban, fejlett konspirációs érzékeink jóvoltából csak gigantikus párnacsaták hangörvényeiben élvezkedhettek a szerencsétlen államvédelmisek.
Egyéb tényezõkben abszolút hiteles az általunk preferált régebbi hangjáhozhoz visszatalált író-rendezõ-színész. Isteni szerepek fantasztikus megvalósításban! Már az elsõ jelenet kiütéses gyõzelem. Friedenthál Zoltán, eddigi csúcsait is felülmúlva, a zsarolhatósága miatt kiszolgáltatott, szexuális devianciája okán állandó rettegésben élõ ember alakját hihetetlen
átéléssel, végtelenül finom, letisztult színészi eszközökkel formálja meg. Van-e nagyobb tragédia a pedofil késztetésnél? Legyõzhetetlen, elfogadhatatlan, megoldás csak a minden érzéki vágyról való lemondás: a kémiai kasztráció, vagy az a lehetõség, melyet végtelen cinizmussal, a zsidó származás problémájában Szabó Lõrinc ajánlott Zelk Zoltán-nak: az öngyilkosság. (De hogyan kerül kés a kezébe, homoszex mellett még szadista is?!?).
Szotyolázik, turkálós mûrongyaiban gubbaszt a pszicho-néni, neki könnyû kimondani a kényes szavakat, pragmatikus és magabiztos. Csákányi Eszter, aki Pintér Béla színészvezetése jóvoltából immár másodszor és remélhetõleg végképp megszabadult hatásvadász manírjaitól, késõbbi férfialakú megjelenésével felteszi a koronát eddigi pályájára. Mert rövidesen Pánczél elvtárs Május 1 Ruhagyár-i öltönyében, aczélos bajusszal,lenyalt hajjal besétál és velõkig ható nézésének kedélybe ágyazott dermesztõ fenyegetésével, elképesztõ szuggesztióval teremti meg a nagyhatalmú pártcsinovnyik emblemetikus figuráját. Aki mellesleg talpig férfi is, olyan diszkrét bájjal csábít, olyan esztétikus erotikával, hogy androgín
lényünk bizony nem tudna ellenállni óvatos ostromának…
De ki tekinthetõ másodlagosnak ebben a bombaerõs csapatban? Roszik Hella, a táncházi hegedülés mellett erõteljesen megrajzolt figurát hoz, pengeéles éneklése pedig a muzikális stílusérzék iskolapéldája. Enyedi Éva életveszélyes szerepében képes a kislányi naivitás hiteles megjelenítésére, míg az anyai álomképben újabb elfogadhatósági szakadékokat hidal át. Munkájától undorodó pincér a hetvenes évek lepukkant presszójában, besúgóból hitvány jelenünkben /párt/államférfivá emelkedõ, undorító senki: Thúróczy Szabolcs bármelyik karakterben lenyûgözõen remek.
A Soha vissza nem térõ és a Szutyok óta szárnyaló Szamosi Zsófia most is ellenállhatatlanul erõs, Stefanovics Angéla pedig mindkét alakjában revelatív. Kiskamasz, aki sziporkázó érvekkel gyalázza helyére a táncházi moll-pentatont, aki csöndes esetlenségében mindenkinél jobban érzékeli a mûparasztok viselkedési ambivalenciáit, – trendi uderground dizõz,
aki énekesi alkalmatlanságát a szenvtelen életuntság álcájával rejti: fenomenális!
Mit mondhatunk a mi Jean Baptiste Poquelin-ünkrõl, a Szkéné kortárs Moliere-jérõl? Akinek ugyan Napkirály helyett csak Törpebolygó jutott, de aki reménycsillagunk az eltaposni vágyott független szférában. Aki rendre írja, rendezi és játssza tûréshatárig feszített darabjait, aki meg tudja szólítani, aki reagálásra képes bírni az igaz szóra vágyó közönséget: Pintér Béla úgy nevettet, hogy a szívünk szakad, úgy szórakoztat, hogy hetekig nem sza-
badulunk gyilkos képeitõl, úgy kényszerít a szembenézésre, hogy kicsit megtisztulva, valahogy mégis el tudjuk viselni tépett életünket.