feketevipera 2011 febr. 08. - 19:43:51
(1/1)
Ez az epizód két, lelkileg sérült ember történetét meséli el. Magda a látszat ellenére boldogtalan, pedig szeretõje is van, egyik este mégis sírva fakad, s ekkor kezd emberibb színben feltûnni a nézõk elõtt, már-már szánnivalónak láthatjuk õt. Tomek pedig gátlásos fiatalember, aki valószínûleg a komplexusainak is köszönhetõen éli meglehetõsen szürke életét, és különbözõ cselekkel igyekszik közelebb jutni Magdához, néha már-már a pszichopata viselkedés határát súrolva (kukkolás, a nõnek érkezõ levelek visszatartása stb.). A két ember azonban valamilyen formában mégis rokon lélek (hiszen mindketten szenvednek, és a felszín alatt magányosak, boldogtalanok), s a nõ talán felismeri a fiúban a szeretni képes embert, aki azonban túl komolyan veszi az elutasítást. Úgy érzem, egy idõ után a szerepek felcserélõdnek, és Magda kezd valamiféle vonzalmat érezni Tomek iránt, aki sokkal többre becsüli a nõt, jobban ragaszkodik hozzá, mint az alkalmi partnerek, és aki a félénksége legyõzése esetén talán szeretõbb partner lehetne, mint a "macsók". Az igazi slusszpoén nem egyszerûen Tomek öngyilkossági kísérlete, hanem az utolsó kb. 1-1,5 perc, amikor Magdának rá kell döbbennie, hogy valószínûleg elvesztett valakit, talán az egyetlen olyan embert, akivel esélye lett volna valamiféle normális, emberi kapcsolat kialakítására, aki minden bizonnyal becsülte volna õt. Ez a rész talán kevésbé volt nyomasztó, mint több más korábbi epizód, de azért így sem volt optimista.