Ritka unalmas film ☹️.
Ha nő lennék Pedro P mellett elaludnék

"Tipikusnak mondható romkom dramedy művészfilmesen, leginkább A24-osan komponálva." Hát igen.....

Tipikusnak mondható romkom dramedy művészfilmesen, leginkább A24-osan komponálva. Sokáig úgy tűnhet, hogy a rendezőnő az ősemberes nyitánnyal szembe vagy éppen párhuzamba állítja a sztorit, ám a játékidő vége fele folytatja, és akkor a főszál történéseinek fényében leesik, hogy valójában simán csak szimbolizálja vele.
A filmben a képtelen házasságközvetítő ügynökség a társkeresőoldalak allegóriája, a történet pedig azoknak, illetve az azokon lógóknak-ismerkedőknek az ironikus kritikája (különösen a nők túlzó elvárásait ábrázolja a legpontosabban), Tehát főként a felszínességről, anyagiasságról, a tökéletesség hajszolásáról, valamint a kiábrándulásról szól, de a másik nem követelései által okozott kisebbségi komplexusokról is. A főszereplőcsaj szintén gold digger, viszont legalább reálisan látja a házasság intézményét, plusz később fejlődik a jelleme, igaz nem éppen életszerű irányba. A 2 férfifőkarakter közül mind a pénzes, mind a csóró-sikertelen csávót klisés, sztereotip módon kezeli az alkotás.
A cselekmény első fele inkább romantikus komédia, míg a második erősebben belemegy a drámába, ráadásul a hangulat is jóval melankolikusabbá válik. A végkifejlet teljességgel hiteltelen.

Féltem a sok negatív komment után, és azt gondoltam, hogy a többiek egy másik mozit néztek. Nekem ez egy igazán szerethető film a maga melankolikus-érzékeny hangulatával és jól állt az adott szerep mindenkinek.

Csak a második felét láttam, lehet, hogy az első jobb volt, de ez a fele nagyon gyenge volt. A párbeszédek laposak, a sztori szájbarágós, már ezerszer látott, a szinészi teljesítmények sem nyűgöztek le. Tényleg nem léteznek már jó forgatókönyvírók? Mert a legtöbb film azon bukik el véleményem szerint, hogy olyan, mint ha csak elkezdenének forgatni valamit és majd valami kisül belőle...

Egyszer elmegy kategória. Fulemet nagyon bántotta a sok adat és száraz tény. A nők gusztustalan anyagiassaga és a férfiak korfasiszta hozzáállása kiábrándító. És a végén a kulcsa,hogy a sok válogatásban elfáradt ember csak azt szeretné kedves legyen. És hogy ahol ezek számítanak az anyagiassag és külsőségek ott nincs szerelem

Azokat a pontokat érinti, amely sokakat érdekel, és pont emiatt lesz érdekes a film HAT/TÍZ

Nézhetetlen, unalmas és hosszú.

Jesszusom. Tragédia ez a film. Érzem, hogy valamit szeretne mondani, de a végére depressziósak lettünk a barátnőmmel... Senki se tudja, mit akar, tipródnak, mint a tojógalamb. Egy sznobnak tuti tetszene.

Nagyon szép film, rávilágít a valódi érzések fontosságára.

Nagyon sokan nem értették. A mai eltorzult értékrendekkel foglalkozik a film, magas színvonalon és elgondolkodtatóan.

Olyan vontatott, hogy az már döbbenet! Van, hogy főszereplőnk 40 másodpercig csak bemegy vhova. Olyan dolgok kaptak hangsúlyt a filmben, aminek egyébként semmi jelentősége! A sztori kifolyik a sok semmi között.

indokolatlanul hosszan elhúzott jelenetekkel teli, logikátlan döntéseket hozó és kevésbé szerethető karakterekkel rendelkező nyugati b.sh.t.

A negatív kritikák miatt picit tartottam a filmtől (az előzetes pedig sokszor csalóka, megtévesztő), hogy megnézzem-e; kellemes meglepetés volt, emberi, elgondolkodtató, drámai. A szuper filmzene, a film hangulata, helyszínek tetszettek. A főszereplőknek illett az adott szerep. A rendezőnő korábbi filmje (Előző életek) is tetszett, azt is érdemes megnézni.

Jó film, mert nagyon aktuális az alap téma, és sok aktuális témát érint kisebb-nagyobb mértékben. Rossz film, mert a fő cselekményszál lapos és ellentmondásos, a párbeszédek gyengék, a karakterek és a döntéseik nem logikusak, nem életszerűek.
Az alaptéma miatt nézeti magát, és a túl lassú tempó ellenére sikerült olyan jeleneteket egymás után pakolni, amiknek köszönhetően egyszer sem megy át borzasztóan unalmasba (csak a legeslegvégén, sajnos). Túl sokat akart markolni és ezeket nem sikerült úgy kidolgozni, hogy legyen valami markáns mondanivalója (ha a nyálas, hollywoodi limonádékból ismert üzenetet nem számítjuk, hogy a szerelem mindent legyőz), de van benne sok kisebb társadalomkritikus üzenet, amiből a néző csemegézhet néhányat, amin elgondolkodhat. A karakterek nem túl erősek, nem mondanám, hogy sok személyiséget kaptak, ami a film első felében kifejezetten zavaró, de aztán a második felében amolyan allegorikus értelmet nyernek, a mai nyugati, városi fiatal felnőttek egzisztenciális nyomorát testesítik meg a felsőbb társadalmi osztályban és az alsóbb osztályokban egyaránt (persze nem vagyok benne biztos, hogy a készítőknek is ez volt a szándéka, de nekem ez jött át). Ezzel összefüggésben a színészi játék sem túl erős, bár elhiszem, hogy Dakota Johnson mai harmincas szingli nőként bele tudta magát élni a szerepébe, tulajdonképpen csak önmagát kellett adnia, Chris Evans is többnyire hiteles volt ennek a faék egyszerű palinak a szerepében, neki sem kellett nagy lélektani mélységeket ábrázolnia, Pedro Pascal pedig szinte jelentéktelen volt, kivéve az utolsó jelenetében, amikor kissé karakteridegen módon ugyan, de bevallotta a titkát önmagáról és akkor 3 percig az ő karaktere is emberi volt. A film első felében kicsit sok a szájbarágós feminista tartalom, illetve némi polkorrekt üzenetet is beleraktak természetesen, de ezek aztán mégis súlytalanok maradnak, mert a film egyetlen üzenete végig az, hogy a párkapcsolat keresése az élet legfőbb célja, ergo egy nőnek (de ebben a filmben a férfinak is) tulajdonképpen nincs más lehetősége a boldogságra és az értékes életre, csak ha megtalálja a szerelmet. Illetve nem derül ki, hogy a materialista nő végül mit lát meg az exében, amit a másik férfiban nem látott, ezért a nézőnek itt is csak azok a magyarázatok maradnak, ami ellen a film (elvileg) lázad: a magas, jóképű, fiatal és az életképtelensége miatt alacsony polcon lévő férfi, akiért nem állnak sorba a házasodni vágyó nők és akihez képest a főhősnő nem tűnik akkora vesztesnek.

Beleolvastam a hozzászólásokba, és azt tapasztalom, akiknek tetszett a film (10/10), azok a Parnasszus tetejéről fitymálják a "hozzá nem értőket", vagyis akiknek nem jött be a film. Ezért rákerestem pár kritikára a filmről. Úgy látom, a kritikák íróinak sem igazán jött be, vagyis ők sem vették észre ezek szerint a film nagyszerűségét és mély mondandóját. Milyen kár, hogy mindenki szembejön az autópályán...

https://filmtett.ro/cikk/matematikus-on-materialists-tobbeselyes-szerelem-kritika
A Többesélyes szerelem sztártriója önmagában elegendő invitálás a moziba, ám aki esetleg a szerző személye miatt (is) érdeklődik a romantikus film iránt, az majdnem biztosan csalódni fog. A légies finomságú Előző életekhez képest Celine Song második nagyjátékfilmje – Bödőcs Tibor után szabadon – úgy repül, mint „egy ólomszárnyú betonbagoly”: legalább háromszor ér véget, a közel kétórás játékidőt meg a világon semmi nem indokolja, legfőképp nem az itt-ott arcpirítóan bárgyú forgatókönyv. Ha a két éve üstökösként berobbant Song matematikus lenne, jogosan a szemére vethetnénk, hogy ez alkalommal csúnyán elszámolta magát.

https://wmn.hu/kult/65364-tobbeselyes-szerelem-romantikus-pedro-pascal-dakota-johnson-chris-evans
A Többesélyes szerelem nyári limonádénak túl savanyú, Woody Allen stílusú New York-i melankolikus szerelmi történetnek viszont túlságosan sekélyes. Ellenben igen vontatott, és kiábrándult.

https://geekvilag.hu/tobbeselyes-szerelem-kritika-mar-megint-izzad-a-tenyerem/
A Többesélyes szerelem egy erős közepes romantikus film, rengeteg kihagyott lehetőséggel. Szerencsére nem csak sablonokból építkezik, de azért azokat sem veti meg teljesen. Szatirikus felütésétől korrekt pályát ír le tanulságos befejezéséig, de közben hiányzik az az érzelmi töltet, amely igazán hitelessé tehetné. Az Előző életek által magasra tett lécet pedig képtelen megugrani, sőt, meg sem próbálja.

https://nlc.hu/szabadido/20250708/tobbeselyes-szerelem-materialists-kritika-dakota-johnson/
Dakota Johnson igazából sem Pedro Pascallal, sem Chris Evans-szel nem alkot hiteles párt. Az előbbi még érthető, hiszen pont az lenne a lényeg, hogy értsük, miért választja az utóbbit, de sajnos Evans-szel is megmarad a hiányérzet: hiába néznek egymásra tágra nyílt, szerelmes bociszemekkel, egy percig sem hittem el a szerelmüket, sem azt, hogy az anyagias lány ilyen hirtelen megváltozzon, és mondjon le az anyagi javakról a csóró, de legalább tiszta lelkű, szerelmes szépfiú kedvéért.

https://www.life.hu/show-life/2025/08/tobbeselyes-szerelem-kritika
Az ötlet maga egyedi, és nem áll be a klasszikus romantikus vígjátékok sorába, eltér a hollywoodi sémáktól és a női szubjektumot helyezi a középpontba. A szándék szinte már tökéletes a női nézők számára, de a kivitelezés, a lassú tempó és a film középszerűsége megnehezíti a moziélményt.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/tobbeselyes-szerelem-kritika
zinte minden jelenet kimért és gondosan motivált, ez a feszesség és lényegre törés azonban néha zavaró, már-már szájbarágós, és a spontaneitás teljes hiányát kelti. Sajnos ez a minimalizmus nemcsak a cselekményt, de a színészijátékot is érinti. Nem érződik a szereplők között semmiféle izzás, így a néző se Harry-nek, se Johnnak, de még Lucy-nak sem tud szurkolni, hiszen a film még azt sem éri el, hogy bármelyikőjüket megkedvelje.

Akik itt lehúzzák a filmet: Sajnálom, hogy nem ment át a lényeg, mert hát nem! De nem is való mindenkinek ez a film, csak akik tovább és mélyebbre látnak az emberi lélek működésében! Ez nem egy nyálasan csöpögő, vígjátékilag is helyét megálló, romantikus film! A mellékszál pedig pont attól mellékes, hogy nem kell kibontani, mert lényegtelen a főhős szempontjából, illetve pont annyit foglalkoznak vele, amennyit kell!
Ami a film lényegi mondanivalója az az, hogy a szerelem egy szavakkal és fizikailag meghatározhatatlan érzés, ami két egymásnak rendeltetett ember lelkében születik meg egymás iránt és egyszerre. Képtelenek elengedni a másikat, max. ideig-óráig, nem tudnak nélküle létezni, mert az minden, csak nem a valódi élet.
A szerelemben nincs helye az egónak, mert ha az bekerül a történetbe, az már pont nem szerelem, hanem számítások, agyalások tömkelege, illetve megalkuvás.
A pénz, vagyon pedig valóban nem boldogít, mert se szeretetet, se szerelmet, se egészséget nem lehet vásárolni, viszont ha van szerelem, egészség és szeretet, akkor minden van!
Nekem várakozáson felül nagy élmény volt a film története, mondanivalója és a színészek is fantasztikusan lehozták a szerepüket! 10/10*

Egyetértek! Régóta vártam egy hasonló jó filmre, és ahogy a legtöbb komment sajnos mutatja, az emberek egy igazán mélyebb filmet képtelenek értelmezni és sz.rnak titulálják...pedig messze az egyik legtöbbet mondó film, amit láthattam végre.
A filmnek talán pont ez a lényege, aki felszínes és sekélyes nem fogja látni ennek a filmnek a mélységét, pedig felsorolni is nehéz, hogy mennyi pszichológiai működés, a mai modern kor problémája, érzelmi mélységek stb. vannak ebben a filmben.
Ez a film 10 csillag!!!

Romantikus film, csavarokra számítani fölösleges, helyettük vannak kitalálható bonyodalmak és klisék. A Sophie szál lett volna némileg ígéretes, a bántalmazott ügyfél sztorija, de az is egy tök logikátlan, érzelgős szál lett. A fő sztori: vajon a gazdag bájgúnárhoz, vagy a kiöregedő, szegény, színészetről álmodozó savanyú uborkához menjen hozzá a sikeres, független nő? A melléksztori: vajon perre viszi az ügyet a bántalmazott ügyfél, vagy a sikeres, független nőnek sikerül leszerelnie? Nem kell túl izgulni a válaszokat. 4 pont, mert nagyjából ilyesmire számítottam, időtöltésként ültem be a filmre. Kis terem, félig, ha volt, szóval nem igazán mentek ölre a nézők a jegyekért.